Nincs egységes mérce az elbíráláskor, diszkriminatív és méltatlan eljárás elé veti a két éve bevezetett iskolaérettségi rendszer azokat a szülőket, akik a hatodik életévüket betöltő gyermekük számára még egy óvodai nevelési évet kérelmeznek az Oktatási Hivataltól. Ez derül ki a Szülői Hang legújabb kutatásából.
Mint ismert, a 2019-es köznevelési törvény módosításával már nem a szülők és az óvodapedagógusok jogosultak eldönteni, hogy a hatodik életévét betöltő gyermek alkalmas-e az iskolakezdésre, hanem az Oktatási Hivatal. Azaz alapból mindenkit be kell íratni az iskolába, aki augusztus 31-ig betölti a hat évet. Ha a szülő szeretne felmentést kérni ez alól, akkor az Oktatási Hivatalhoz kell fordulnia. A változtatást annak idején az egységesítéssel és az állítólagosan előforduló csalásokra hivatkozva indokolták. Ezzel szemben továbbra sincs egységes és nyilvános kritériumrendszer, amely alapján döntenének az Oktatási Hivatal munkatársai a beadott kérelmekről. Sőt a Szülői Hang Közösség idei kutatásában rendkívül nagy eltérés látszik abban, hogy a különböző megyékből érkező kérelmek elbírálásakor mi számít elegendőnek ahhoz, hogy egyből megadják a plusz egy évet, vagy további vizsgálatra küldjék a gyereket a helyi pedagógiai szakszolgálathoz, akik viszont továbbra is az esetek körülbelül kilencven százalékában helyt adnak a szülői kérelmeknek.
A Szülői Hang Közösség – több szakmai szervezettel együtt – tiltakozott a köznevelési törvény módosítása ellen, mert, mint írják, „egy hatósági eljárás alkalmatlan egy alapvetően pedagógiai döntés meghozatalára, melyben elsősorban a gyermeket legjobban ismerő szülők és óvodapedagógusok a kompetensek”. A törvénymódosítás bevezetése óta próbálnak segítséget nyújtani a kérelmező szülőknek a Facebookon létrehozott önsegítő csoportjukban és tájékoztató anyagokban is. Ezek mellett évről évre dokumentálják és a nyilvánosság elé tárják az eljárással kapcsolatos szülői tapasztalatokat.
Még hátrányosabb helyzetben
Idén az ország valamennyi megyéjéből összesen 1346-an töltötték ki a Szülői Hang kérdőívét, akik megkapták az OH válaszát, ezen túl pedig a szakszolgálati vizsgálatban érintett szülőktől további 665 visszajelzést kaptak az ottani vizsgálatról. A korábbi évek eredményeivel összevetve, megyénkénti elemzésben most a korábbiaknál is részletesebb képet mutatnak a válaszok az eljárás működéséről.
Az Oktatási Hivatal kétféle módon dönthet: vagy egyből elfogadja a kérelmet a plusz egy óvodai nevelési évre, vagy szakszolgálati vizsgálatot rendel el (az úgynevezett teljes eljárás keretében), és ilyenkor a szakszolgálat javaslatát fogadja el. A Szülői Hang felmérésének adataiból az látszik, hogy az Oktatási Hivatal döntéseiben nem maga a kérelem tartalma a perdöntő (hogy milyen indoklást és szakvéleményt tartalmaz – erről is lesz szó később), hanem az számít, hogy melyik megyében él a kérelmező család. Idén éppen az ország leszakadó térségeiben (például Nógrádban és Borsodban) volt a legtöbb teljeseljárás-kérés, azaz szakszolgálathoz irányítás. Ezek közül előbbiben az esetek 87 százalékában kértek szakszolgálati vizsgálatot az Oktatási Hivatal munkatársai, míg Budapesten csak a beadott kérelmek 17 százalékában. Márpedig „ha a fővárosban elegendő a kérelmek csupán kis hányadában a szakszolgálathoz fordulni, akkor méltatlan és diszkriminatív vidéken nagyságrendekkel magasabb arányban feleslegesen szakszolgálati vizsgálatra küldeni a családokat”, írja a Szülői Hang.
„Különösen fájó, hogy az OH olyan megyékben is a legszigorúbb kritériumokat alkalmazta, ahol tudható, hogy nagy számban élnek hátrányos helyzetű családok, akiknek az egész eljárás nagyon megterhelő lehet, hiszen nem rendelkeznek a kérvényezéshez és a támogató dokumentumok beszerzéséhez szükséges tapasztalatokkal, és a gyermek hatósági eljárás keretében történő szakszolgálati vizsgálata is adott esetben elrettentő lehet – függetlenül attól, hogy a gyakorlatban szakszerűen zajlik-e, vagy sem. Ezzel szemben a fővárosban jóval enyhébben dönt az OH, pedig ott a szülők általában könnyebben veszik a szükséges akadályokat. Jelen formájában az OH megyénként eltérő döntési gyakorlata sajnos alkalmas arra, hogy a hátrányos helyzetű családokat még nehezebb helyzetbe hozza, hiszen így sokuk bele sem vág abba a rendkívül stresszes, még a nagy érdekérvényesítő tapasztalattal rendelkező szülők számára is idegőrlő, többhetes procedúrába, ami ezzel az arra rászoruló kisgyermekek túl korai iskolakezdését, a társadalmi különbségek növekedését, az alacsonyabb társadalmi státuszú régiók további lemaradását okozza” – teszik hozzá.
„Vaksötétben tapogatózunk”
Egy Pest megyei szülő, akinek az Oktatási Hivatal már első körben elfogadta a kérelmét, azt nyilatkozta a Szabad Európának, nem tud tiszta szívvel örülni, mert szerinte csak a vak szerencsének köszönheti a dolgot. „Logopédiai és fejlesztő-gyógypedagógiai szakvéleményt csatoltam a kérelemhez, de már kezdtem lemondani az egészről, amikor a Kötelező beiskolázási szülői csoportban olvastam, hogy szintén Pest megyei szülők szintén ugyanilyen papírokkal a teljes eljárást kapják meg. Aztán végül megjött a határozat az OH-tól. Nekünk megadták egyből a plusz egy évet. De nem tudom, hogy másoknak, akik ugyanilyen kritériumrendszernek feleltek meg, miért nem.”
A Kötelező beiskolázási szülői csoportban arról is beszámoltak a szülők, hogy amikor felhívták a teljes eljárást elrendelő határozat ügyintézőjét az Oktatási Hivataltól, olyan magyarázatot is kaptak, hogy felsőbb utasításra abban a megyében szigorúbb szabályok érvényesek, emiatt többeket a szakszolgálatra kellett irányítaniuk. Erről viszont hivatalosan senki nem értesítette sem előzetesen, sem utólag a szülőket, akik addigra már minden szükséges(nek hitt) papírt beszereztek és benyújtottak a szakemberektől, orvostól, óvodapedagógustól, védőnőtől. Voltak olyan esetek is, amikor az ügyintézők az informatikai rendszerre hivatkoztak, hogy az nem megfelelően töltötte fel a beszkennelt szakvéleményeket, ezért bár a szülő tudomása szerint az egész dokumentumot elküldte, abból csak egy részlet látszott a hivatalban, így automatikusan teljes eljárásra került sor a hiánypótlás miatt.
Az is jó kérdésnek bizonyult idén, hogy milyen és hány dokumentum számított elegendőnek az Oktatási Hivatal számára. Ez ugyanis megyénként eltérést mutatott, ebből származtak a megyék közti különbségek. Míg például Budapesten általában elegendő (lett volna) a szülőknek vagy az óvoda, vagy az orvos, vagy egy szakember (gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, pszichológus, logopédus, mozgásterapeuta vagy a pedagógiai szakszolgálat) szakvéleményét mellékelniük ahhoz, hogy az Oktatási Hivatal jóváhagyja a kérelmüket, Pest megyében általában három szakértői véleményre is szükség volt ugyanehhez, de Nógrádban még ez sem számított mindig elegendőnek.
Nemcsak megyénként, hanem egyes esetekben időben is változott tavalyihoz képest az, hogy milyen dokumentumok kellettek a kérelmek szakszolgálati vizsgálat nélküli pozitív elbírálásához. Voltak megyék, amelyek jelentősen szigorúbbá váltak ezen a téren, mint például Hajdú-Bihar, Pest vagy Vas megye, és akadtak olyanok is, ahol enyhültek ezek megítélésében: Győr-Moson-Sopron, Zala és Tolna megyében.
Meghallgatás vagy elhallgatás?
Amennyiben az OH szakszolgálati vizsgálatot rendel el, a szülőnek a járási illetékességű pedagógiai szakszolgálathoz kell vinnie gyermekét iskolaérettségi felmérésre, és annak eredménye alapján születik döntés a kérelemről, amelynél – bár jogilag az OH hoz meg – mindig elfogadják a szakszolgálat javaslatát.
Az iskolaérettségi felmérés hasonló jellegű vizsgálatot jelent elvileg mindenhol, és az esetek túlnyomó többségében a szülők pozitív visszajelzést adtak a szakszolgálat munkájáról. Ugyanakkor az eljárás és a döntés nem teljesen egységes országos szinten: vannak jelentős különbségek attól függően, hogy a család épp melyik szakszolgálathoz, annak mely munkatársához kerül – derül ki a Szülői Hang felméréséből. Mint hozzáteszik, az országosan általános szakmai eljárásrend szerint a vizsgálatnak része a szülő meghallgatása is, ez mégsem történt meg mindenhol – vidéken gyakrabban maradt el, mint a fővárosban a szülői visszajelzések alapján –, és a kérdés jogi szabályozatlansága miatt a szülőknek nincs módjuk ez ügyben panaszt tenni. Márpedig a statisztikai adatok azt mutatják, hogy ahol a szakszolgálat szigorúbb eljárásrendet folytat, és nem hallgatja meg részletesen a szülő álláspontját, ott szigorúbb döntések is születnek, és gyakoribbak az elutasítások, teszi hozzá a Szülői Hang.
„A pedagógiai szakszolgálat vezetője telefonbeszélgetésünkkor előre megmondta – úgy, hogy nem ismeri a kisfiamat –, hogy el fogja küldeni iskolába, mert mindenkinek ezt javasolja. Amikor mondtam, hogy testileg, fizikálisan éretlen, és említettem a méreteit, azt mondta, kérjek gyermekorvosi igazolást róla, és sommás eljárásban meg fogjuk kapni a plusz egy évet. A gyermekorvos nem adott ilyen jellegű igazolást, így beadtam a kérelmet, és teljes eljárás lett belőle. Így már sajnos az egész kimenetelét tudom előre” – írta egy kérelmező a Szülői Hangnak.
A Facebook-csoportban olvasható beszámolók szerint volt olyan szakszolgálat, ahol a szülővel aláírattak egy papírt arról, hogy egyetért a kérelme elutasításával, holott erre nem lenne kötelezhető. Máshol éppen arra volt több példa, hogy a szakszolgálat a vizsgálat végén nem volt hajlandó közölni az eredményét a szülővel, pedig ez egyrészt a félreértések elkerülése miatt is fontos lenne, másrészt így alkalom nyílhatna arra is, hogy az esetleges fejlesztésekről beszéljenek a szakszolgálat munkatársai a szülővel, magyarázza a Szülői Hang.
Káosz készakarva?
„Az óvoda kiküldött egy levelet az Oktatási Hivataltól, amelyben jogszabályok, paragrafusok szerepeltek, meg hogy mi az ügymenet. Elhiszem, ha egy ilyen levél sokaknak elveszi a kedvét az egész hercehurcától – nyilatkozta a fenti szülő a Szabad Európának. – Az óvónők is azon a véleményen voltak, hogy kérvényezzük a plusz egy óvodai nevelési évet, de azt mondták, ők erről nem adhatnak semmilyen dokumentumot a kérelemhez, hiába próbáltam érvelni nekik, hogy a Szülői Hang közösségi oldalán sokan kaptak ilyet. Aztán olvastam, hogy sokan szintén úgy jártak, mint mi, és mehettek szakemberhez. Teljes a káosz.”
A Szülői Hanghoz beérkezett válaszok alapján is sok helyen az a tapasztalat, hogy az óvodák – talán felsőbb utasításra – nem merik támogatni a kérelmeket. Máshol viszont maga az óvoda segített kitölteni és beadni a kérelmet a szülőnek. Ebben sincs egységes eljárás tehát, ami nem is csoda a Szülői Hang szerint, hiszen ezeknek a dokumentumoknak a kiadását sem szabályozta a kormány jogszabállyal. „Nem tett közzé nyilvános iránymutatást e dokumentumok formai és tartalmi követelményeire, nem biztosította a szülők számára, hogy hozzájussanak ilyen dokumentumokhoz, és nem informálta az érintett szakembereket sem. A problémára korábban többször felhívtuk a kormányzat figyelmét, mégsem történt változás, így azt kell feltételeznünk, hogy a káosz szándékos” – teszi hozzá a Szülői Hang Közösség.
Fellebbezésnek nincs helye
Bár a döntés a gyermek egész életére kihatással lehet, fellebbezési lehetőség nincs, csak a bírósági eljárás, amely további ügyintézést, pénzkiadást és nem utolsósorban időt igényel. Emellett a bíróság a korábbi években az esetek döntő többségében az Oktatási Hivatalnak adott igazat a szülő véleménye ellenében, de amikor egy kevés kivételes esetben nem így történt, akkor sem másíthatták meg a hivatal döntését, csak hatályon kívül helyezték, és kezdődhetett újra az egész eljárási procedúra – természetesen az Oktatási Hivatalnál.
„Valószínűleg csak a véletlennek köszönhetjük, hogy megkaptuk a plusz egy évet – mondja a Szabad Európának nyilatkozó szülő. – Amikor azt mondják, hogy megvédik a családokat meg hogy a szülő joga, hogyan neveli a gyerekét, akkor azt valahogy elfelejtik, hogy megkötötték a kezünket a saját gyerekünk sorsa fölött életének egyik legmeghatározóbb kérdésében. Helyettünk és az óvodapedagógusok helyett, akik a legjobban ismerik a gyerekeinket, egy hivatal arctalan emberei kiismerhetetlen kritériumok szerint hoznak úgymond ítéletet. Nem tudom, kinek jó ez, de a gyerekeknek és a családoknak biztosan nem. Abba meg nem is tudok belegondolni, hogy egy halmozottan hátrányos család hogy éli meg ezt, vagy hogy tudja intézni az egész eljáráshoz szükséges dokumentációt. Ha egyáltalán eljut hozzájuk az információ” – teszi hozzá az anyuka.
Véleményével nincs egyedül, a Szülői Hang kérdőívét visszaküldő szülők elsöprő többsége, 96 százaléka szerint a plusz egy év óvodáról szóló döntést a szülőnek és az óvodának közösen, helyben kellene meghoznia, és nem az Oktatási Hivatalnak.
„Rendkívül megterhelő pszichésen a szülők számára a bizonytalanság, a kiszolgáltatottság, a bizonyítási kényszer, a tudat, hogy olyan emberek kezében van a gyermek jövője, akik soha nem látták, egyáltalán nem ismerik a gyermek képességeit, készségeit. Sarkítva akár azt is eldönthetik lassan, hogy minden második fiú asztalos, minden harmadik lány fodrász legyen. Szomorú, hogy idegenek megítélése számít, nem a szülőé” – írta egy szülő Baranya megyéből a Szülői Hangnak.
Rossz is, Alaptörvény-ellenes is, de nincs itt semmi látnivaló
Hiába állapította meg az Alkotmánybíróság is és az ombudsman is, hogy Alaptörvény-ellenes, illetve alapjogilag visszás az új iskolaérettségi rendszer, érdemi változás nem történt. Az Alkotmánybíróság szerint ugyanis nem garantálja az eljárás, hogy minden gyermek iskolaéretten kezdhesse meg az általános iskolai tanulmányait, és a határozat indokolásában szorgalmazta a gyermekek egyéni körülményeit és fejlettségét ismerő óvodai szakembereknek a rendszerbe történő visszakapcsolását is. E szerint az óvoda jelzéssel kell hogy élhessen az Oktatási Hivatal felé azokban az esetekben, amikor a szülő bármilyen okból elmulasztja benyújtani a vonatkozó kérelmet. A kormány az óvoda helyett azonban a gyámhatóságot hozta inkább működésbe, azaz a gyámhatóság a szülő helyett is benyújthatja a kérelmet. Az Alkotmánybíróság másik kifogása az új rendszer ellen az volt, hogy túl korai a kérelmek leadási határideje, amihez az kell, hogy a szülők és a szakemberek már novemberben, decemberben véleményt és szakvéleményt mondjanak arról, hogy majdnem egy év múlva vajon iskolaérett lesz-e vagy sem a gyermek. Ráadásul a januári határidő után már nem lehet módosítani akkor sem, ha mondjuk a gyerek februárban vagy márciusban bármilyen okból a szakszolgálathoz kerül, mert valami trauma éri, vagy változik a család, még a szakember sem kérheti a plusz egy év ovit, pedig csak áprilisban lenne az iskolai beiratkozás. Tehát a gyermek Alaptörvényben rögzített érdeke sérül. A korai határidőre egyébként azért van szükség, mert a kérelmeket hatósági eljárásként vizsgálják, aminek több hónapos átfutási ideje van. Azaz ez megint csak nem a gyerek érdekeit szolgálja, mert egy kisgyermek pár hónap alatt is sokat fejlődhet, de akár vissza is maradhat. A kormány az ombudsman észrevételére három nappal későbbre, január 15-ről január 18-ra módosította a határidőt.
Hogy mi történik a hátrányos helyzetű vagy a kérdésben kevésbé tájékozott családokkal az új iskolaérettségi rendszerben, az a Szülői Hang Közössége szerint is az egyik legfontosabb kérdés, és a válasz elég kiábrándító. „A folyamat elsősorban nem a kimeneten, hanem a bemeneten szűr; például egy hátrányos helyzetű régióban a szülők számára elrettentő azt hallani, hogy a szülőnek a gyermek vizsgálatát magába foglaló hatósági kérelmet kell benyújtania. A kormányzat által támasztott mesterséges adminisztratív akadályok következtében sok ezer (körülbelül évi tízezer) gyermek lemarad a plusz egy év óvoda lehetőségéről, pedig szüksége lenne rá, emiatt az iskolában sorozatos kudarcok érik, ami későbbi boldogulásukra is negatívan hat.”
Szél Bernadett képviselő még tavaly év végén számolt be Facebook-oldalán arról, hogy az új iskolaérettségi rendszer hatására tizenegyezerrel több elsős iratkozott be a 2020/2021-es tanévre. Valószínűleg sokan még iskolaéretlenül, hiszen a felmérések szerint jelentősen romlott az első osztályosok teljesítménye, és több mint másfélszeresével nőtt azoknak a gyerekeknek a száma, akiknek újra kellett járniuk az első osztályt.
„Az átalakítás első évének végén 1,7-szeresére nőtt a szülők által kért évismétlések száma, 2147-ről 3851-re, arányaiban 2,97-ről 4,76 százalékra. Emellett negyedével csökkent azon iskolák száma, ahol javult az elsősök teljesítménye, és több mint másfélszeresére nőtt azoké, ahol romlott a teljesítményük.”
Mindezt Maruzsa Zoltán államtitkár a járványügyi helyzettel és a digitális oktatással magyarázta, amire hivatkozva épp a szülőknek nem tettek engedményeket. 2020-ban, az új rendszer bevezetésekor a Szülői Hang kérte, hogy a járványra tekintettel a bírósági eljárásoknál tegyenek kivételt, és tekintsenek el a tárgyalásól, de erre nem voltak hajlandók. Sőt arra sem volt lehetőség, hogy a járványra hivatkozva később adják be a szülők a kérelmet.
A Szülői Hang Közösséget az oktatási kérdések iránt érdeklődő önkéntes szülők hozták létre. Mint írják: „Oktatási rendszerünk gyermekközpontú, szakmai alapokon nyugvó megújítására törekszünk, és aktív részvételünkkel képviseljük a szülői szempontokat a közoktatást érintő témákban. A Szülői Hang egy hang szülőknek, diákoknak, pedagógusoknak és minden, a közös jövőnkért felelősséget érző embernek arról, ami gyermekeinkkel történik az oktatásban vagy akár a gyermekvédelemben, az egészségügyben vagy más, gyermekeink jövőjét érintő témákban itt és most, akár a nagyvárosokban, akár a legkisebb falvakban. Egy közösség, ami segít hangot adni véleményünknek, és ezáltal mi magunk is aktív résztvevőként alakíthatjuk gyermekeink és az ország jövőjét.”
Megkerestük az Oktatási Hivatalt is a kérdéseinkkel. Amint válaszolnak ezekre, frissítjük cikkünket.
Kvíz: Milyen helyzetben van a közoktatás?
