Dr. Vajdovich Péter szenvedélyesen szereti az életet, hihetetlen energiával tud róla beszélni – csakúgy, mint a keresztényi hitről. Állatorvos, az Állatorvostudományi Egyetem tanszékvezetője és a Szabadság-szobrot alkotó Kisfaludi Strobl Zsigmond dédunokája. Bár hívő katolikus, nem tartja jó ötletnek, hogy kereszt kerüljön dédapja várost uraló szobrának talapzatára. A Szelfi vendége dr. Vajdovich Péter volt.
Bár a sajtóban az terjedt el, hogy a szobrász családja ellenzi, hogy kereszt kerüljön a Szabadság-szobor nőalakja mellé, Vajdovich Péter szerint ez nem igaz: ők mindössze annyit mondtak, hogy nem jó ötlet átalakítani a grandiózus művet. „Féltem a keresztet a Szabadság-szobortól és a Szabadság-szobrot a kereszttől” – mondja.
Azt mondja: érzékenyen érintette a súlyos betegek állapota (az állatokról úgy beszél, mintha emberek volnának), ez vitte az onkológia felé. Egy cambridge-i ösztöndíj keretében elsajátított egy hatékony diagnosztikai módszert, amelyet idehaza alkalmazni, fejleszteni kezdett.
- Az állatgyógyászatban kulcsfontosságú az idő, hiszen a kutyák gyorsabban élnek, nem érnek rá annyit várni a diagnózisra, mint az emberek.
- A hazai onkológia rendkívül fejlett, a rák mégis az egyik vezető halálok nálunk az emberi és az állatgyógyászatban egyaránt.
- Először állatorvos nagybátyja révén találkozott az orvosi praxissal. A fiatal Vajdovich Pétert elkápráztatta, mennyi mindentől függ az állatok egészsége, mennyire komplex tudományterület.
- A nagyipari állattartás rendkívül inhumánus és rövidlátó, ráadásul a megtermelt állati eredetű élelmiszer csaknem felét kidobjuk.
- Dr. Vajdovichot az élet szeretete vitte közelebb a hithez. Azt mondja, a lét túl komplex ahhoz, hogy magától létrejöjjön.
- A Szabadság-szobor kezébe szánt keresztről azt gondolja, hogy a vallási jelkép több annál, mint hogy politikai, közéleti viták, feszültségek okozója legyen. A Vorosilov marsall által megrendelt szobor nem méltó helye a keresztnek.
- Szerinte jobb lenne, ha valamilyen magyar jelkép kerülne a hatalmas nőalak kezébe.
- Dédapja, a kor ünnepelt szobrásza, Kisfaludi Strobl Zsigmond exhibicionista művész volt; az volt a fontos neki, hogy alkothasson, a megrendelő személye nem foglalkoztatta.
- A kereszt miatt félő, hogy egyszer az egész szobrot eltüntetik.
A beszélgetés itt meghallgatható:
Az interjú videóváltozatát pedig itt lehet megnézni:
