Leopold von Sacher-Masoch írói munkássága mély nyomot hagyott a világon, de szülőhelyén, a mai Lvivben (az egykori Lembergben) hivatalosan nem ismerték el ellentmondásos örökségét.

Ha a szórakozott turista sötétedés után betéved a lvivi Masoch Caféba, megrázó meglepetésben lehet része. A hajnalig nyitva tartó lokálban megszokott, hogy az asztal mellett elsétáló pincérlány rávág a vendégekre egy bőrkorbáccsal.

A szórakozóhely névadója Leopold von Sacher-Masoch, az egykor Lembergként, ma Lvivként emlegetett város szülötte, aki fájdalmasan nagy hatással volt a világ kultúrájára. A mazochista szó szinte minden nagyobb nyelvben megtalálható – olyanokra használják, akik a fájdalomból merítenek örömöt. Masoch erről szóló filozófiáját A bundás Vénusz című könyve tette világhírűvé. Ez a mű ihlette meg a Lou Reed és Nico nevével fémjelzett New York-i Velvet Underground Venus in Furs című, hidegen elegáns dalát. A könyv továbbá egy broadwayi színdarab és egy Roman Polanski-film alapjául is szolgált.

Szülőhelyén azonban alig vesznek tudomást Masochról. Kivétel talán a szórakozóhely, ahol kuncogó turistákat kínoznak az ostoros dominapincérnők.

Halina Hrinik, a lvivi turistahivatal helyettes főnöke a Szabad Európának nyilatkozva megerősítette, hogy a városvezetés nem tervez Masochról szóló megemlékezést. Hozzátette: bár néhány turista tud arról, hogy az író a városban született, de Lvivben jelenleg nincs az életét követő túra.

Masoch 1836-ban született az akkori Lemberg központjában – a város akkor az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. Bár Masochot a városban élő etnikai kisebbségről szóló találó írásairól ismerték, A bundás Vénusz 1870-es megjelenése után neve szorosan, vagy talán mondjuk úgy, fájdalmas szorításban fonódott össze a szexuális deviancia és önpusztítás gondolatával.

A regény főhőse egy férfi, Severin, aki beleszeret egy Wanda nevű, fiatal és gyönyörű özvegybe. Azután, hogy Wanda az értésére adja, nem ő számára a megfelelő férfi, a szerencsétlen főhős kijelenti: ha nem élheti át a szerelemből fakadó boldogságot, akkor „a legapróbb részletekbe menően meg akarom ízlelni annak fájdalmait és gyötrelmeit; azt akarom, hogy szeretett nőm megalázzon és eláruljon, és minél kegyetlenebbül teszi, annál jobb”.

A könyv úrnő-szolga narratívája meglehetősen mélyre merül egy sor véres tortúra és megaláztatás leírásával, mielőtt Severin aláír egy szerződést és „öngyilkos búcsúlevelét”, amely felhatalmazza Wandát arra, hogy megölje, ha akarja. Maga Wanda arra tesz ígéretet, ahogy amikor csak lehet, bundát visel majd.

Amikor a történet végén Wanda jóképű szeretője utoljára megveri Severint, a regény a főhősnek azzal a megállapításával zárul, hogy a nő a férfi rabszolgája vagy önkényúrnője marad, és soha nem lesz a társa, kivéve, ha eljön a nap, amikor „ugyanolyan jogokat szerez, mint ő, és műveltségben és munkában egyenlővé válik a férfivel”.

A bundás Vénusz megjelenése után egy osztrák pszichiáter mazochizmusnak nevezte el a könyvben részletezett fájdalom- és megalázási vágyat. A pszichiáter azzal indokolta Masoch nevének nem engedélyezett használatát, hogy az író „nemcsak a mazochizmus költője volt, ő maga is szenvedett ettől a rendellenességtől”.

2019-ben a Masoch Cafét üzemeltető cég ugyanebben az épületben nyitott egy szállodát, ahol „vérrel” összekent ajtók nyílnak olyan szobákba, amelyekben láncokkal és bilincsekkel díszített túlméretezett ágyak állnak. A mazochista vállalkozás előtt egy szobor áll, amelyet a cég pénzéből emeltek, és amely az egyetlen nyilvános elismerése Lviv vitathatatlanul legbefolyásosabb kulturális ikonjának.

Tarasz Maszelko, a Masoch-tematikájú vállalkozások egyik vezetője úgy véli: az a tény, hogy továbbra sincs a városban az íróról elnevezett utca vagy akár emléktábla, Masoch leghíresebb könyve sajátos témájának köszönhető, mert az 151 év elteltével is sokkoló.

„Nyilvánvaló, hogy Ukrajnában és Lvivben sok olyan ember van, akinek erős vallási értékvilága és szigorú véleménye van azokról a dolgokról, amelyekről Masoch írt” – mondta Maszelko, hozzátéve, hogy a mai Ukrajnában „egyre népszerűbb olyan témákról beszélni, amelyeket ötven évvel ezelőtt még említeni sem lehetett”.

Andrij Maszljuk lvivi idegenvezető egyetért azzal, hogy Masoch öröksége nagyrészt tabu egy olyan országban, ahol a vallási erkölcs még mindig szent. De az, hogy Masochot még mindig nem ismerik el a szülővárosában, Ukrajna tekintélyelvű múltjára is emlékeztet.

„A vasfüggöny miatt sok helyi hőst, akik nem illettek bele a szovjet mentalitásba, nem népszerűsítettek, és végül egyszerűen elfelejtették őket – mondta Maszljuk. – Masochot csak az újabb generáció fedezte fel igazán.”

A lvivi turisztikai hivatal irodáiban Masoch és a neve által képviselt erőszakos szexualitás miatt az örökségére vonatkozó kérdések kínosnak és helytelennek tűnnek, de Halina Hrinik turisztikai igazgató profihoz méltó higgadtsággal válaszol.

„Jó, hogy azért jöttek ide, hogy Masochról kérdezzenek – mondta. – Tudjuk, hogy néhány ember számára fontos, ezért talán megnézhetjük, hogy szervezhetnénk-e egy előtte tisztelgő emlékévet.”

A Velvet Underground klasszikus, Masoch által ihletett dalának szövege talán tippeket adhat arra, mire is lehet majd számítani Lviv elegáns utcáin:

„Severin, Severin, ne szólj sokat! Severin, ereszkedj térdre! Kóstold a szeretet korbácsát, bőséggel kapsz belőle. Kóstold a korbácsot, és vérezz most nekem!”