Két éve arról szóltak az újságcikkek Belgiumban, hogy egy kilencéves srácot felvettek az egyetemre. Most pedig arról, hogy el is végezte az alapképzést, folytatja mesterszakon. Laurent Simons egyértelművé tette: a halhatatlanság megteremtése a célja, az emberben elromló alkatrészeket szeretné mechanikus eszközökkel pótolni.
Ezt a bejegyzést talán azoknak is érdemes végigolvasni, akiket amúgy nem vonz a kvantumfizika. Vagy – mint e sorok íróját – éppen vonzana, de fogalma sincs, hogy mi az. Azonkívül, hogy fizikaórán kétségtelenül elhangzott ez a kifejezés, miközben egyre több tekintet révedt ki a ablakokon, csak azért, hogy ne lássa az oktató lemondó arckifejezését, amelyet az idősebb tanárok már magabiztosan alkalmaznak, amikor ehhez a részhez érnek a tanításban. De a fiatalok is hamar eljutnak erre a szintre.
„Laurent agya olyan, mint a szivacs”
Tehát vissza a kvantumfizikához, és repüljünk el képzeletben egészen Antwerpenig. Belgium flamand részének egyik ékköve, hihetetlenül pezsgő kulturális és az ennek alapját biztosító gazdasági élettel. Antwerpen a történelem során egyfajta kaput jelentett a kontinens belseje felé, és a derék antwerpeni polgárok bizony be is szedték az adót azoktól, akik ezen a kapun be akartak lépni. Ennek a városnak az egyetemére jár Laurent Simons, aki pár hete végezte el az egyetem egyik alapképzését, klasszikus mechanika és kvantumfizika témakörben. Azon sem kell felkapnunk a fejünket, ha meghalljuk, hogy Laurent Simons lett az évfolyamelső, 85 százalékos eredménnyel. De a helyzet az, hogy ez a srác 11 éves. A normál belga iskolarendszerben most készülne a nagybetűs középiskolai életbe, hiszen Belgiumban 6+6-os rendszerben tanulnak általában a gyerekek, a 11-12 évesek a hatodik általános után az első középiskolai évet kezdik meg. Laurent Simonsnak is új időszak kezdődik, csak ő a mesterfokozatra hajt majd szeptembertől. Lehet, hogy ez is meglesz neki, még mielőtt jogosult lenne kismotort vezetni, mert már néhány tantárgyat felvett, és egy kicsit előrehaladt az anyaggal.
Laurent Simons a belga csodagyerek, kétség nem fér hozzá. Oostendéből, a legnagyobb, ámde nem túl szép tengerparti belga városból származik. Legutóbbi akkor írtak Laurent-ról sokat, amikor kilencéves korában beiratkozott az egyetemre. A holland–belga határon lévő Eindhoveni Egyetemre vették fel, de ott az ifjú hallgatónak nézeteltérése támadt az egyetemi oktatókkal. Azután néhány kreditet megszerzett a Genti Egyetemen, majd tavaly inkább átiratkozott Antwerpenbe. A korábbi pontjainak köszönhetően itt egy év alatt befejezte az alapképzést. Amikor a szüleit arról faggatták, hogy vajon minek köszönheti rendkívüli képességeit a gyerekük, akkor az anyuka viccesen azt mondta, hogy terhessége alatt sok halat evett…
Az oktatóknak sincs sokkal tudományosabb magyarázatuk: „Laurent agya olyan, mint a szivacs” – mondják. Persze, olyan szivacs, ami nemcsak mindent befogad, de mindent meg is tart. A tanárok még végtelen tudásvágyról is beszélnek, a srác egyszerűen mindent tudni akar. Igaz, kezdetben a professzorok sem hitték el, amit saját szemükkel láttak, megcáfolva ezzel a tudományos gondolkodás egyik alapvetését. Egymás után adták oda nehezebbnél nehezebb teszteket Simonsnak, aki rendre lenyűgözően teljesített.
Amúgy ha nincs az a malőr az eindhoveni egyetemi uraságokkal, akkor valószínűleg ő lett volna minden idők legfiatalabb diplomása. Így azonban csak a második Michael Kearney mögött, aki 1994-ben tízéves korában a Dél-alabamai Egyetemen szerzett antropológiai diplomát.
Úton a halhatatlanság felé
A flamand fiatalember természetesen tisztában van terveivel. „Halhatatlanság, ez a célom. Szeretném, ha a lehető legtöbb testrészt lecserélhetném mechanikus részekre. Feltérképeztem az utat, hogy odaérjek. A kvantumfizika – a legkisebb részecskék tanulmányozása – a puzzle első darabja – mondta. – Két dolog fontos egy ilyen tanulmányban: az egyik ismeretek megszerzése, a második az alkalmazásuk. A második elérése érdekében a világ legjobb professzoraival szeretnék együtt dolgozni, belenézni az agyukba, és megtudni, hogyan gondolkodnak.”
Sjoerd Hulshof, a TUE villamosmérnöki alapképzésének oktatási igazgatója azt mondta a CNN-nek, hogy „azok a speciális hallgatók, akiknek erre jó okuk van, egyénre szabott oktatási tervet kapnak. Nagyjából ugyanúgy segítjük ezeket a diákokat, mint azokat, akik élsportolók." Hulshof szerint Laurent „egyszerűen rendkívüli", és „ő a leggyorsabb hallgató, akivel valaha volt itt dolgunk – mondta. – Nemcsak hiperintelligens, hanem nagyon szimpatikus fiú is."
Egy magyar zseni esete
Ezen a ponton engedtessék meg, hogy az általam ismert zsenivel eldicsekedjem. Minden idők legfiatalabban nemzetközi sakknagymesteri címet elért versenyzője Lékó Péter, aki Szabadkán született, de Szegedre költözött családjával. Már nagyon komoly eredményekkel rendelkező, 18-19 év körüli fiatalember volt, amikor találkoztunk, merthogy azonos sport után érdeklődtünk. Nem, én nem voltam se híres, se hírtelen sakkozó, ellenben futballoztam a város szebb időket megélt napilapjának kis- (néha nagy-)pályás csapatában, ahol talán a főszerkesztő, talán a helyettese, talán a sportrovat meghívta Petit játszani. Minden héten kedden örökrangadót játszottunk a Radnóti gimnázium tanáraival, valamennyi összecsapás természetesen egy BL-döntő volt.
Egy kicsit aggódott Peti családja, hogy az idióta focisták között nehogy valami fejsérülés érje, de ehhez képest rendesen odatette magát, nem kímélte sem magát, sem az ellenfelet – természetesen a fair play szabályain belül. Rúgta a gólokat, adta a gólpasszokat, fejelt, cselezett, szerelt. Elhangzott az öltözőben, hogy „ide figyelj, kicsi, nem érdekel, hány Élő-pontod van, ha nem passzolsz, leüvöltöm a fejedet”. Utána azzal sikerült megtalálni, hogy legyen sokkal szerényebb, mert még mindig csak nyolc általánosa van, hiszen mással töltötte az idejét. Egyszer aztán Peti közölte, hogy múlt hónapban teljesítette a gimnázium első két osztályát, a következő két hétben kijárja a harmadikat és a negyediket, egy hónapon belül érettségizik… Közben meg készül a sakkvilágbajnoki döntőre.
Visszakanyarodva a flamand zsenihez, ő is szeret sakkozni, meg játszik a kutyájával, mint más gyerekek. Közben számolnia kell azzal is, hogy a világ rangos egyetemei már most keresik, megadnának neki minden támogatást. Egyelőre azonban nem akarnak költözni, talán majd ha egyetemi tanári címet szerez Laurent. Addig még úgyis eltelik két-három év.
