A tizenhét éves Kirilo finoman ringatózik a játszótéri hintában, a műanyag szőnyegről ellökve magát. A borítás az aszfaltot cserélte fel ebben az átalakított árvaházban, Románia középső részén, a Déli-Kárpátok és a Duna alsó folyása között.
Kék szeme a bal kezében szorongatott vékony könyvre tapad, kivéve amikor felnéz bárkire, aki a közelébe jön, különösen ha idegenről van szó.
Amint rájön, hogy az illető nem ukrán, románul, de ukrán kiejtéssel azt kérdezi: „Jó napot, mit csinál?” Alig várja meg a választ, máris visszaszól: „Rendkívüli. Csodálatos. Bámulatos.”
Ezt az üdvözlést-válaszolást annyiszor ismétli meg, ahányszor csak szükséges – akár egy tucat alkalommal is –, és mindig ugyanazzal a három szóval zárja.
Amint nem közelít hozzá több új arc, Kirilo visszatér könyvéhez. Ma egy, az anyanyelvén írt ukrán könyvhöz, máskor románhoz, amiből menet közben tanulja a nyelvet.
„Rendkívüli. Csodálatos. Bámulatos” – ismételgeti időről időre románul.
Kirilo a legidősebbek közé tartozik ama hetven ukrán értelmi fogyatékos árva között, akiket Prahova megyében helyeztek el, mintegy kétszáz kilométerre délre az északon húzódó ukrán határtól, és mintegy 250 kilométerre nyugatra az ukrajnai Odessza régióval közös keleti határtól.
Ő és 26 másik ukrán állami gondozott gyermek van itt a Raze de Soare (A Nap sugarai) központban Băicoi városában, amely egyike a sok állami árvaháznak, amelyeket bezárásra szántak, mielőtt Oroszország február végi ukrajnai inváziója ukránok millióit tette háborús menekültté.
Hasonló számban élnek ilyen árvák a közeli Posești és Vălenii de Munte településen lévő központokban is.
Kirilo és a többi gyermek eredetileg egy Kilija Nua-i árvaházban lakott a Duna ukrán oldalán, ahol a Duna a két ország közti határt jelöli, mielőtt a Fekete-tengerbe ömlene.
Azonban a háború első napjaiban mindannyian külföldre kényszerültek, amikor elkezdtek orosz rakéták záporozni a frontvonaltól távol eső ukrán városokra, és szinte állandóan szóltak a légoltalmi szirénák.
Menedékhelyük része egy olyan romániai állami és magánintézményekből álló hálózatnak, amely becslések szerint 86.000 ukránnak, többségükben nőknek és gyermekeknek ad otthont állami és nem kormányzati finanszírozás, valamint magánadományok révén.
„Királyi bánásmód”
A cél Băicoiban, hogy ezek a gyerekek, akik közül néhányan mindössze hatévesek, esélyt kapjanak arra, hogy az otthoni háború ellenére biztonságban folytathassák gondozásukat és oktatásukat, többek között olyan ukrán tanárok segítségével, akik rendszeresen több száz kilométert utaznak, hogy a határ mindkét oldalán élő gyerekekkel foglalkozzanak.
„Az elején, az első bulin, amit a gyerekeknek szerveztünk, megijedtek és sikoltozni kezdtek, amikor néhány lufi kipukkadt – mondja Letitia Musat, a Raze de Soare igazgatója. – Amikor először hallották a mentőautót, a földre vetették magukat.”
Azonban fokozatosan, meséli Musat, a normalitás érzése visszatért a gyerekekbe.
Megszokták a román személyzetet, és az ajtók fölé akasztott, bekeretezett fényképek segítségével megtanulták, hol van a hálószobájuk.
A kisebb gyerekek közül sokan egyáltalán nem beszélnek a mostani látogatáson, néhányan mintha elmerültek volna a saját gondolataikban, mások viszont örömükben felragyognak egy új arc közeledtére.
Mindannyiukhoz Ukrajnából ingáznak a nevelőnők, általában egy-egy hónapra.
Néhány gyerek, mint például Kirilo, románul tanul. Ő mostanra már jól érti a nyelvet, de amikor nem, szimplán az okostelefonjára bök, hogy ukrán fordítást kérjen.
Kirilo hintatársa ezen a napon Szása, ő szintén az idősebb gyerekek közé tartozik.
Szása még mindig örömmel emlékszik vissza a hét hónappal ezelőtti megérkezésük óta a román hegyekbe vagy a Fekete-tenger partjára tett számos kirándulásra, és azzal zaklatja Musatot, hogy mikor lesz a következő tábor. A fiú nem adja fel, amíg nem biztosítják arról, hogy hamarosan lesz megint, és elégedetten vonul el a helyi sportegyesület által adományozott narancssárga focicipőben, amelyet még alváskor sem vesz le.
Léna, az egyik ukrán tanárnő román nyelvtudása miatt kulcsfontosságú összekötő kapocs a gyerekek és a személyzet között a Raze de Soare iskolában. A saját családja otthon van.
„Úgy bánnak velünk itt, mintha királyi család lennénk” – mondja Léna könnyes szemmel, és hozzáteszi, hogy a gyerekek látszólag alkalmazkodnak az új otthonukhoz, és megesznek mindent, ami csak a tányérjukra kerül.
Az ételpazarlás nem megengedett, erősíti meg Musat, hozzátéve, hogy ez „olyasmi, ami velünk nem történt meg, amikor gyerekek voltunk”.
Ukrajna legkiszolgáltatottabbjai
Léna szerint ez egy közösségi erőfeszítés. A románok kiöntötték a szívüket, ruhákat és más napi szükségleteket biztosítottak. Vállalatok és nonprofit szervezetek biztosították a finanszírozást egy érzékelős teremhez, amely segíti a motorikus készségek fejlesztését, valamint több tanulószobát is létrehoztak.
A nemzetközi adományozók között van a Sean Penn amerikai színész által alapított Community Organized Relief Effort (CORE) nevű globális válságkezelő szervezet, amely március óta már közel egymillió dollárt folyósított a romániai ukrán menekültek számára.
A CORE több ezer dollár értékű segélyt nyújtott a Raze de Soarénak, többek között téli ruházatot, oktatási és szabadidős anyagokat, valamint egy televíziót közösen egy helyi civil szervezettel, a Prahova Közösségi Alapítvánnyal.
Támogatja továbbá a központban egy pszichológiai tanácsadásra és logopédiás terápiára alkalmas helyiség kialakítását, valamint fontolgatja a jövőbeni segítségnyújtást a gyerekek fogászati ellátásához a Raze de Soaréban.
„Ez a projekt része a CORE stratégiájának, amely arra irányul, hogy tevékenységét a legkiszolgáltatottabb ukrán menekültekre, például a fogyatékkal élőkre és más marginalizált csoportokra összpontosítsa” – közölte a CORE a Szabad Európával.
A háború előestéjén a Raze de Soare arra készült, hogy árvaházból sürgősségi gyermekvédelmi központtá alakuljon át, amint az utolsó ott lakó gyermekeket is állandó otthonban helyezik el.
Most azonban, egy olyan indokolatlan konfliktus következtében, amelyet a Raze de Soare gyermekei közül csak kevesen fognak fel teljesen, új jelentőséget kapott. A közel nyolcmillió ukrajnai menekült közül a legkiszolgáltatottabbakat tartja biztonságban, amíg a II. világháború óta Európában zajló legnagyobb háborút követően vissza nem tér a béke.
