A Szabad Európa és a Global Witness brit korrupcióellenes csoport nyomozásának megállapításai új kérdéseket vetnek fel a német Wintershall folytatódó oroszországi beruházásaival és üzleti ügyleteivel kapcsolatban.
Egy új nyomozás szerint a Wintershall német olaj- és gázipari óriásvállalat és az orosz Gazprom közös tulajdonában lévő szibériai szénhidrogénmezők az orosz katonai és hírszerzési egységek üzemanyag-ellátási láncához köthetők, köztük olyan alakulatokéihoz is, amelyekről feltételezhető, hogy Ukrajnában harcolnak.
Az esetleges kapcsolatra a Szabad Európa és a Global Witness brit korrupcióellenes csoport megállapításai vetettek fényt. A német Wintershall a tavaly indult ukrajnai invázió és az arra reagáló nyugati szankciók ellenére folytatja oroszországi beruházásait és üzleti ügyleteit.
A Global Witness számára a Korrupcióellenes Adatgyűjtő Csoport nevű európai kutatószervezet által rendelkezésre bocsátott vasúti fuvarozási adatokból derült ki, hogy a Wintershall nyugat-szibériai mezőiről származó gázkondenzátumot továbbra is a közép-oroszországi Baskíria régióban fekvő Szalavatban található finomítóba szállítják.
Ez a finomító viszont több orosz katonai és biztonsági ügynökségnek szállít dízelüzemanyagot, köztük a Szövetségi Védelmi Szolgálatnak (FSZO), amely Vlagyimir Putyin elnök személyes biztonságáért is felel.
A nyugat-szibériai mezők a német BASF ipari konglomerátum többségi tulajdonában lévő Wintershall és az orosz állami tulajdonú Gazprom földgázóriás közös vállalatának birtokában vannak. A mezők az Ahimov-lelőhelyként ismert geológiai formáció részét képezik, ahol jelentős mennyiségű gázkondenzátumra leltek.
A Szabad Európa és a Global Witness által vizsgált adatok és egyéb bizonyítékok nem elég részletesek ahhoz, hogy egyértelműen bizonyítani lehessen, hogy a szalavati finomítóból származó gázolaj bármely hordójában a Wintershall közös vállalata által kitermelt gázkondenzátumból finomított termék található-e. Azonban a szalavati finomított gázolaj címzettjei között van az FSZO egyik egysége is.
Tavaly novemberben a Der Spiegel német magazin arról számolt be, hogy a Wintershall gázkondenzátumát az orosz légierő gépeihez szükséges üzemanyag előállítására használhatták fel. A vállalat tagadta az állításokat, és azzal vádolta a médiát, hogy nem szolgáltatott konkrét bizonyítékot a termékei és az orosz hadsereg közötti kapcsolatról.
A Wintershall közölte, hogy már nincs ellenőrzése oroszországi vegyesvállalata és a Gazprommal közös bankszámlái felett. A vállalat vezetői vitát folytattak arról, hogyan kárpótolják-e a részvényeseket, a cég fontolgatja, hogy kártérítésért folyamodik a német kormányhoz.
A megállapítások kommentálására felkért Wintershall egyik tisztviselője a Global Witnessnek kijelentette, hogy nem vesznek részt semmilyen szénhidrogén-szállításban vagy -forgalmazásban Oroszországban, és hogy „nincs bizonyíték arra, hogy az Ahimov-formációból származó kondenzátumot használták volna fel az orosz hadseregnek szánt üzemanyag előállítására az agressziós háborúhoz”.
Maga az invázió, amely immár 15. hónapjába lépett, talán még a Wintershallnak is megnehezíti, hogy felmérje, hová mennek szénhidrogén-szállításai. A Kreml kibővítette azon katonai és hírszerző ügynökségek körét, amelyek mentesülnek a közbeszerzések nyilvánosságra hozatala alól. A listán szerepel az FSZO is.
Szalavat ellátási lánca
A Wintershall évek óta több közös vállalkozással rendelkezik Oroszországban, amelyek közül kettőt a Gazprommal és leányvállalatával, a Gazprom Dobicsa Urengojjal hozott létre.
2023 januárjában, 11 hónappal a teljes körű ukrajnai invázió kezdete után a Wintershall közölte: az orosz kormány beavatkozása azt jelenti, hogy az országban lévő eszközeit „gazdaságilag kisajátították”, és hogy ki fog vonulni Oroszországból.
A vállalat egy hónappal később közzétett éves jelentése azonban arról számolt be, hogy a Gazprommal közös két vegyesvállalatban – az Achimgazban és az Achim Developmentben – továbbra is ötven-, illetve 25 százalékos részesedéssel rendelkezik. Az orosz vállalati nyilvántartások szintén a tulajdonlás meglétét igazolták.
Az Ahimov-lelőhelyek jelentős mennyiségű gázkondenzátumot termelnek, amelyet a közeli Novij Urengoj városában található üzem dolgoz fel. Ezt az üzemet egy másik Gazprom-egység birtokolja.
A feldolgozást követően a gázkondenzátumot finomítás céljából szétosztják. A vasúti adatok szerint 2022-ben a Szurgutot elhagyó gázkondenzátum 66 százalékát a Gazprom másik leányvállalata, a Gazprom Nyeftyehim Szalavat által üzemeltetett szalavati finomító által használt állomásra szállították.
A közép-oroszországi Baskíriában található szalavati finomítót, amelynek végtermékei közé tartozik a dízelüzemanyag, a vállalat közleménye szerint túlnyomórészt gázkondenzátummal látják el.
Kiterjedt ellátási láncok, katonai kötődésű ügyfelek
Néhány hónappal Ukrajna lerohanása előtt az orosz hadsereg különböző szalavati dízeltermékeket hagyott jóvá katonai felhasználásra. Ezzel egy időben jelentősen megnőtt az üzemanyag vasúti szállítása a Szalavat melletti állomásról az Ukrajnával határos régiókba.
Az Ukrajnával határos orosz térségekbe irányuló szállítások az invázió alatt végig egyenletesek maradtak, majd a vasúti adatok szerint a 2022-es év végén ismét megugrottak.
A Global Witness és a Szabad Európa kielemezte az orosz kormány beszerzési nyilvántartását, és azt mutatta ki, hogy 2022-ben a szalavati finomító közvetlenül olyan vállalatoknak küldött gázolajat, amelyeknek katonai és egyéb szerződései vannak.
Az egyik vállalat, amely 2022. április és október között többször kapott gázolajszállítmányt Szalavatból, a Kedr (Cédrus) nevű cég. A vállalat 2021 óta több szerződést is kötött az orosz hadsereggel, és megállapodott a 38953–K és 69793 néven ismert katonai egységek benzin- és dízelüzemanyag-ellátásáról.
A 69793-as egység az FSZO-hoz tartozik. Az ügynökség szerint e két egység tisztjei Szocsiban, a fekete-tengeri üdülővárosban tevékenykednek, ahol az orosz elnöki rezidencia is található és ahol Vlagyimir Putyin államfő idejének jelentős részét tölti.
A Kedr székhelye a 2014 óta Oroszország által megszállt ukrajnai félszigeten, a Krímben található. Orosz médiajelentések szerint a cég ATAN márkanév alatt üzemanyagtöltő állomások hálózatát működteti ott.
A múlt hónapban a Kedr, amely a kormányzó Egységes Oroszország politikai párt legalább egy helyi törvényhozóját foglalkoztatja, szerződést kötött a benzinszállításról egy korábbi félkatonai csoporttal, amely az orosz rendőrséget támogatja a megszállt félszigeten.
Sztavropoli kapcsolat
További bizonyítékot arra, hogy a Wintershall gázkondenzátum-szállításai orosz katonai egységekhez jutnak el, a dél-oroszországi Sztavropol régióban lehet találni, ahol az orosz 49. Összfegyvernemi Hadsereg erői állomásoznak.
Az Agro-Sznab üzemanyag-nagykereskedő cég 2014–17 között több szerződést kötött olajtermékek, például gázolaj tárolására a sztavropoli 2432-es katonai egység számára. A Global Witness és a Szabad Európa által áttekintett vasúti fuvarozási adatokból kiderült, hogy az Agro-Sznab 2022-ben több dízelszállítmányt kapott a Szalavatból, valamint 2023 januárjában több mint 550 tonna dízelüzemanyaghoz jutott az üzemtől.
2015-ben egy másik üzemanyag-nagykereskedelmi vállalat, a Promhim szerződést kötött arról, hogy dízelüzemanyag-tároló tartályait bérbe adja az 5559-es katonai egységnek, amely az orosz Nemzeti Gárda, más néven a Roszgvárgyija része. A Promhim 2022 júniusában, négy hónappal az invázió kezdete után több gázolajszállítmányt kapott a Szalavatból. Nem világos, hogy a szerződések ekkor is érvényben voltak-e.
Az 5559-es egység legalább egy tagja meghalt Ukrajnában a Mediazona orosz nyelvű hírportál által vezetett veszteség-adatbázis szerint.
Kártérítés a Wintershall részére?
Februárban a Financial Times idézte a Wintershall pénzügyi igazgatóját, aki azt mondta: a vállalat egykor azt remélte, hogy az oroszországi műveletekből származó jövedelem a háború befejezése után „visszaosztásra kerül” a részvényeseknek. Ugyanebben a cikkben Mario Mehren vezérigazgató nem kívánt nyilatkozni arról, hogy eladnák-e oroszországi üzletágukat.
A Wintershall vezetői azt is fontolóra vették, hogy német állami garanciák igénybevételével kompenzálják oroszországi vállalkozásaik veszteségeit. Ha ezeket kifizetnék, a garanciákat gyakorlatilag a német adófizetők finanszíroznák.
