Tatjana Hlapovának remeg a keze, miközben mobiltelefonjával fényképezi Odessza elpusztult Urunk Színeváltozása-székesegyházának romjait, és átkozza szülőhazáját, Oroszországot.
Hlapova Ukrajnában nőtt fel, és mindig is arról álmodott, hogy a tengerparti városban éljen, de nem háborús menekültként, mint most.
Oroszország egyetlen hét alatt több tucat rakétát és drónt lőtt ki az Odesszai területre. Ezek egyike sem ütött akkorát, mint az, amelyik lerombolta a katedrálist a város romantikus történelmi szívében, amelynek gazdag a múltja az ukrán és az orosz kultúrában egyaránt.
„Harkivi menekült vagyok. Elszenvedtem ott a poklot, és ide jöttem, a napfényes Odesszába, a gyöngyszembe, a mi Ukrajnánk szívébe” – mondja Hlapova, aki életének ötven évéből negyvenet az országban élt le.
A nyakán még mindig ott van a heg, amelyet egy repesz okozott, amikor a háború harmadik napján találat érte a lakását. A negyedik napon Odesszába menekült.
Most rövid időre visszautazik Harkivba, hogy téli ruhát vegyen magához, aztán Írországban várja ki a háború végét, „mert itt egyetlen pillanatig sem vagyunk biztonságban, egyik városban sem”.
„Bármelyik percben eltalálhatnak, és az egész tested darabjaira szakadhat – mondja. – Miután a háború véget ér – és hiszem, hogy Ukrajna legyőzi ezt a mocskot, ezeket a vámpírokat –, hazajövök. Visszatérek, bármi történjék is.”
Amióta Ukrajna 1991-ben elnyerte függetlenségét Moszkvától, Odessza másként tekint önmagára, mint az ország többi nagyvárosa. Ennek hosszú, ellentmondásos történelme és a határain messze túlnyúló jelentősége és látásmódja az oka.
Odessza múltja összefonódik Oroszország több elismert alakjával, köztük Nagy Katalinnal, Lev Tolsztoj íróval és Anna Ahmatova költővel.
Ehhez kapcsolódóan: Odesszában még Nagy Katalin szobrát is lebontották
Kikötői kulcsszerepet játszottak a tavalyi nemzetközi megállapodásban, amely lehetővé tette Ukrajnának és Oroszországnak, hogy a világ többi részébe szállítsák gabonájukat. Ortodox katedrálisa a moszkvai patriarchátushoz tartozik, lakosai nagyrészt oroszul beszélnek. És – legalábbis addig, amíg a Kreml illegálisan el nem csatolta a közeli Krím félszigetet 2014-ben – az orosz turisták szerették strandjait.
A háború első heteiben a Kreml propagandája azt terjesztette, hogy Moszkva soha nem intézne támadást a város történelmi központja ellen, és olyan szóbeszédet indított útjára, miszerint a polgármester rózsákkal rakott tele egy csónakot, hogy azzal üdvözölje az orosz katonákat, és hogy a lakosok csendes többsége az orosz „felszabadításra” vár.
Nem így volt.
„A mai napig azok, akik olvassák és figyelemmel kísérik az orosz csatornákat, teljesen meg vannak győződve arról, hogy várjuk őket” – mondta Hanna Seleszt, az Odesszában nevelkedő politika- és biztonságkutató, akinek édesapja kikötőmester.
Többször is orosz találat érte a tél folyamán Odessza és környéke infrastruktúráját; nem úgy a kikötőt, amely kulcsszerepet játszott a fekete-tengeri gabonakezdeményezésben. Ez az egyezség tette lehetővé a mezőgazdasági termékek biztonságos szállítását mindkét országból, hogy enni tudjanak adni az embereknek szerte a világon.
A térség silói tele voltak, amikor Oroszország július közepén kilépett a megállapodásból. Másnap rakéták és drónok csaptak le, raktárakat, szállítási infrastrukturális elemeket és véletlenszerű épületeket vettek célba. Az ukrán légvédelem a legtöbbet kivédte, de néhány mindennap célba jutott.
Ehhez kapcsolódóan: Önkéntesek takarítják a romokat az orosz támadásban megrongálódott odesszai székesegyházban
A múlt heti támadások során először érte találat a háború kezdete óta Odessza történelmi városközpontját.
Hennadij Truhanov polgármester határozottan fogalmazott a katedrális elleni vasárnapi támadás után az oroszoknak küldött dühös videóüzenetben, amely azt mutatta be, ahogy a mentőalakulatok nagy gonddal emelnek ki a romok közül egy sérült ikont.
„Ha csak tudnátok, hogy Odessza mennyire gyűlöl benneteket! Nem csak gyűlöl. Megvet. Kisgyerekek ellen harcoltok, az ortodox egyház ellen. A rakétáitok még temetőket is eltalálnak – mondta. – Aligha ismertek bennünket, odesszaiakat. Nem fogtok megtörni minket, csak még jobban feldühítetek.”
Egy másik rakéta a Tudósok Házába csapódott be, egy olyan palotába, amely egykor a Tolsztoj családé volt, és a tudósokat és kutatókat összefogó intézménnyé alakították át. A harmadik közigazgatási és lakóépületeket talált el.
A célpontok kevesebb mint kétszáz méterre voltak a kikötőtől. Seleszt úgy véli, hogy a katedrálist véletlenül találták el, de ez csekély vigasz a pusztulás közepette.
Amióta Nagy Katalin 1794-ben nemzetközi tengeri kikötővé alakította át Odesszát, a város identitásának alapja a tenger, a kozmopolita tolerancia és a természetes humorérzék. Európa egyik legnagyobb zsidó közössége koncentrálódott itt, a pogromok sora előtt a lakosság körülbelül egynegyedét tette ki, és nagy számban éltek itt görög és olasz tengerészek is, akiknek leszármazottai máig itt maradtak.
A támadások hete megrázó volt Irina Gretsz számára is, akinek családja már legalább három generáció óta él a városban.
„Minden reggel kimegyek a tengerhez, hogy megnézzem, hogyan kel fel a nap. De ma nem volt erőm hozzá, mert egész éjjel nem aludtunk. Sőt egész héten nem aludtunk” – mondja Gretsz, aki most úgy döntött, hogy felkeres minden, vasárnap lebombázott helyet.
A katedrálisnál kezdett, Odessza életének középpontjában. Az eredeti építményt Joszif Sztálin vallásellenes hadjáratának részeként 1936-ban lerombolták. Amikor Ukrajna elnyerte függetlenségét, a helyiek egy alapot hoztak létre, hogy eredeti állapotában helyreállítsák. 2010-ben Kirill pátriárka, az orosz ortodox egyház vezetője szentelte fel az új épületet.
Kirill, akinek egyháza Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz igazodik, azóta többször is védelmébe vette az ukrajnai háborút.
„Az összes rakétát, amely ma Ukrajna területére érkezik, az itt élők az ön »áldásának« tekintik gyermekeikre” – írta Viktor Bikov érsek, az ukrán ortodox egyház odesszai egyházmegyéjének helynöke Kirillhez intézett nyílt levelében.
Gretsz keserű zarándoklatának kevesebb köze van a valláshoz, mint a gyászhoz. Sokan mások is megtették ugyanezt az utat vasárnap. Néhányan részt vettek egy istentiszteleten a megrongálódott katedrális előtt. Még többen jöttek azért, hogy eltakarítsák a romokat, ahelyett hogy a híres strandokat élvezték volna a hívogató nyári napsütésben.
„Ez az én városom, egy rész belőlem, a lelkem, a szívem” – mondja Gretsz.
Aztán elönti a méreg, és hirtelen ukránra vált: „Odessza soha nem lesz Oroszország része.”
Ehhez kapcsolódóan: Ikonokat és embereket mentenek a romok alól az odesszai rakétacsapás után
