A balkáni ország rendőrsége szerint egyre több roma gyerek koldul Koszovóban. Szakértők szerint a marginalizált közösség a Covid–19-járvány nyomán még nagyobb szegénységgel néz szembe.
Sercegő hús illata járja be Prizren macskaköves utcáit – a helyiek és a turisták az éttermek és kávézók teraszain üldögélve szívják magukba Koszovó egyik legfestőibb városának hangulatát a Šar-hegység lábánál.
Miközben a tikkasztó nyári hőségben a helyi finomságokat élvezik, szakadt ruhába öltözött kisgyerekek cikáznak az asztalok között, kinyújtott tenyérrel alamizsnát kérve.
A kolduló gyerekek, különösen a romák, nem új jelenség Koszovóban vagy máshol Európában. Az aktivisták és a rendőrség szerint azonban egyre súlyosbodik a probléma a Covid–19-járvány nyomán.
Azt mondják, hogy a koszovói roma, többnyire szerb nyelvű, valamint az aszkali és balkáni egyiptomi albán nyelvű – az ókori Egyiptomból származónak vallott – közösségek nemcsak a vírussal küzdöttek, hanem azzal is, hogy átlagban csak a töredékét kapták meg a Pristina által a gazdasági csapás enyhítésére kiosztott segélynek.
Az aktivisták szerint ezek a közösségek, amelyek már régóta megkülönböztetés áldozatai, most még kiszolgáltatottabbak. Mindennek a gyerekek fizethetik meg az árát, mivel a jelentések szerint megnövekedett a koldulás és a velük való kereskedelem is – néha a szüleik vagy a rokonaik adják el őket.
Osman Osmani, aki maga is roma, és 22 éve dolgozik a közösséghez tartozó gyerekekkel életük javítása érdekében, azt mondja, hogy amit most lát, az példátlan.
„A nyolcvanas vagy a kilencvenes években, még Jugoszlávia idején nem ilyen volt a helyzet. Már akkor is volt szegénység, de ritkán voltak olyan családok, amelyek ilyen dolgokra kényszerítették volna a gyermekeiket” – mondta Osmani a Szabad Európa balkáni szolgálatának.
A koszovói rendőrség hivatalos adatai szerint 2023 első hat hónapjában 41 gyermeket állítottak meg és vettek hivatalosan nyilvántartásba a rendőrök koldulás miatt, ami új éves rekordnak számít. (Mivel kiskorúak, nem lehet őket bűncselekménnyel megvádolni.)
A legtöbb koldulást a nagyobb városokban jelentették, köztük Koszovó fővárosában, Pristinában, Prizrenben, valamint Pejában és Gjakovában. A szám valószínűleg magasabb, mivel sok roma gyerek nem rendelkezik megfelelő dokumentumokkal, így a rendőrség nem tudja felvenni az adatait.
Petrit Çollaku, a koszovói ombudsmani hivatal, a Nép Ügyvédje Intézet szóvivője elismeri, hogy a közösség nagy része láthatatlan a hatóságok számára. „Sokan közülük mozgásban vannak (belső vagy határokon átnyúló migráció), és néhányan nincsenek bejegyezve az anyakönyvekbe, vagy nem rendelkeznek semmilyen személyi azonosítóval” – mondta.
A Koszovóból, Albániából és más szomszédos országokból származó gyermekek „koldulásra kényszerülnek az országon belül” – áll az amerikai külügyminisztérium legutóbbi, Koszovóról szóló éves jelentésében.
Koszovó Európa egyik legszegényebb országa, az ENSZ adatai szerint 1,8 millió lakosának 23 százaléka él szegénységben. Ezek a számok vélhetően sokkal magasabbak a koszovói romák, aszkálok és balkáni egyiptomiak esetében, akik történelmileg a legnagyobb szegénységben élnek, és gazdaságilag, politikailag és társadalmilag a leginkább marginalizált kisebbségekhez tartoznak.
Egy pristinai utcagyerekek számára fenntartott nappali központban, amelyet a Terre des hommes (Az emberek földje) nevű, a gyermekek jogaiért küzdő szervezet hálózata működtet, naponta mintegy 250 gyermek kap ételt. Az ingyenes étkeztetésben részesülők mintegy kilencven százaléka roma, aszkali és balkáni egyiptomi. Mivel a Covid–19-járvány idején sok roma még mélyebb szegénységbe süllyedt, a Terre des hommes azt mondja, hogy napról napra több ingyenételt oszt ki.
A Foleja, az e közösségek jogaiért küzdő koszovói civil szervezet megállapításai szerint a romáknak, aszkaliaknak és balkáni egyiptomiaknak mindössze 12,7 százaléka kapott helyi vagy nemzeti pénzügyi támogatást a járvány idején, mivel sokan nem voltak regisztrálva a hatóságoknál.
A Foleja közvélemény-kutatása szerint az említett közösségekből megkérdezettek 44 százaléka mondta azt, hogy a Covid után nehéz vagy rosszabb lett a gazdasági helyzete. További három százalékuk szerint a helyzet sokkal rosszabb lett.
Osmani, aki a Nevo Koncepti nevű, a romák jogaiért küzdő koszovói civil szervezetet vezeti, azt mondta, hogy nagyon aggódik jelenlegi helyzetük miatt.
Az otthoni „súlyos gazdasági és szociális körülmények” miatt a roma gyerekek egyre többet koldulnak Koszovó utcáin – mondta Riza Murati, a koszovói rendőrség emberkereskedelmi ügyekkel foglalkozó igazgatóságának (THBD) munkatársa.
„Ezek a fő okai annak, hogy a gyerekek az utcán vannak. Főleg olyan gyerekekről van szó, akik nem kapnak megfelelő gondoskodást a családjuktól, de a kerületi önkormányzattól sem. Kimaradnak az iskolából, és egyetlen lehetőségük az, hogy az utcára menjenek” – mondta Murati a Szabad Európának.
Annak érdekében, hogy jobb képet kapjunk a koldulásra kényszerített gyerekek hátteréről, az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) koszovói irodája programot indított a koszovói utcagyerekekről szóló adatgyűjtésre.
Murati másokhoz csatlakozva elmondta, hogy a szülők kényszerítik gyermekeiket, hogy az utcán kolduljanak. Hozzátette, hogy ez a koszovói rendőrség által kivizsgált esetek kilencven százalékában bebizonyosodott.
Koszovó büntető törvénykönyve is része lehet a problémának – állapította meg többek között az amerikai külügyminisztérium. A jelenlegi törvények szerint gyermekeik koldulásra kényszerítése inkább minősül szülői elhanyagolásnak, mint emberkereskedelemnek, ami enyhébb büntetést jelent elítélés esetén – írta jelentésében a hatóság, hozzátéve, hogy a rendőrségnek többet kellene tennie az emberkereskedelemben részt vevő tisztviselők elítélése érdekében.
Osmani azt mondta, hogy rengeteg a hibáztatás, de kiemelte a szülőket, amiért „nem tudatosul bennük, hogy a gyerekeknek az iskolában kellene lenniük, hogy társaikkal szocializálódjanak és játsszanak, nem pedig az utcán koldulniuk”.
Murati szerint a koszovói rendőrség mindent megtesz a koldulásra kényszerített gyermekek problémájának megoldása érdekében, „de a problémát a rendőrség egyedül nem tudja megoldani”. Hangsúlyozta, hogy a koldulás miatt regisztrált gyerekek közül sokan visszatérnek az utcára; a rendőrség néhányukat név szerint ismeri.
Tekintettel arra, hogy a helyi törvény a gyermekek koldulásra kényszerítését inkább szülői visszaélésnek, mint emberkereskedelemnek minősíti, a koszovói bírák „továbbra is enyhébb büntetést szabtak ki az elítélt emberkereskedők többségére, amelyek nem érték el az emberkereskedelemről szóló törvényben előírt minimális büntetést” – jegyezte meg jelentésében a külügyminisztérium.
Hosszabb távon az oktatás a kulcs ahhoz, hogy kiemeljük a szegénységből a koszovói nélkülözőket – mondta Osmani.
„Határozottabb fellépésre van szükség a szociális szolgálatok részéről, hogy a rászoruló családok gondozásban részesüljenek, és az iskolák részéről is, hogy a gyerekek oktatást kapjanak” – mondta, és hozzátette, hogy ő és nem kormányzati szervezete kiemelt prioritásként kezeli a gyerekek iskoláztatását.
„Meglátogattuk a nehéz körülmények között élő családokat, és különböző tevékenységekbe vontuk be a gyerekeket. Azt akartuk, hogy lássák és hallják, mi történik, hogy megtanítsuk nekik, hogy így kell felnőniük és így kell élniük” – mondta.
A legfrissebb hivatalos adatok szerint a romáknak csak körülbelül 25 százaléka fejezi be a középiskolát, míg az amerikai külügyminisztérium megjegyezte, hogy a szakképzés is hiányzik.
Osmani szerint a változás akkor lehetséges, ha a nehéz sorsú közösségek gyermekei pozitív példát látnak azoktól, akik hasonlítanak rájuk, és sikereket értek el.
„Pozitív példával befolyásolni lehet a fiatalokat, a gyerekeket, de a szülőket is, hogy változtassanak” – mondta.
Ami a kényszerkoldulás jelenlegi problémájának kezelését illeti, Osmaninak volt egy tanácsa.
„A szegény embereknek segíteni kell, de igyekszem nem pénzt adni – mondta. – Ha pénzt adsz nekik, akkor holnap ugyanott látod őket, és holnapután is.”
