Már 2011 óta tudhattak arról a pécsi Janus Pannonius Múzeum szakemberei, hogy Magyarország egyik legjelentősebb éremleletének több mint fele eltűnt, azonban nem verték nagydobra. Kérdéseink nyomán belső vizsgálatot indított a múzeum igazgatója, miután felhívtuk a figyelmét arra, hogy az 1969-ben Mohácson megtalált 1. számú éremleletből 10.450, míg a 2. számúból 3762 ezüstdénár hiányzik. Az 53 éve megtalált kincset az 1526-os mohácsi csata miatt áshatták el. 2015-ben Nagy Balázs régész-numizmatikus is dolgozott a kinccsel, majd tanulmányában megállapította, hogy több ezer darab hiányzik belőle. Egyelőre nem tudni, hova tűnt Magyarország legnagyobb és legjelentősebb éremleletének nagy része.
Ötvenhárom évvel ezelőtt egy mohácsi útépítés során két éremlelet került elő a Kálvin közben nyolcvan centiméter mélyről. Az érméket egy szürke és egy vörös korsóban rejtették el, vélhetően az 1526. augusztus 29-i mohácsi csata miatt. Szakemberek szerint a két lelet felbecsülhetetlen értékű és páratlan: a legkorábbi érméket Aquileiában 1387 és 1437 között bocsátották ki, de magyar pénzverdék dénárjai is voltak közöttük, a legkésőbbiek 1521-ben készültek.
Az érmék másik oldala
A leletet az azóta elhunyt Kiss Attila régész tárta fel 1969-ben, aki akkoriban a pécsi Janus Pannonius Múzeumban (JPM) dolgozott. Az 1970-ben megjelent Régészeti Füzetek 88. oldalán taglalta a kutatás eredményeit. A vörös korsóban talált leletről akkor azt írta: tisztított állapotban 10,28 kg súlyú, 19.488 darab ezüstdénár volt. Míg a szürke korsóban találtakat így dokumentálta: 13,62 kg súlyú és 25.997 darab ezüstdénár.
A felbecsülhetetlen értékű éremleletek ezek után több mint ötven évig a pécsi múzeumban voltak – és vannak most is elvileg –, kevés kivételtől eltekintve. 2015 előtt nem sokkal Nagy Balázs régész-numizmatikus – a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum munkatársaként – egy kutatásához kérte kölcsön a mohácsi éremleleteket. A Szabad Európa rábukkant a több mint hét évvel ezelőtti publikációjára (287. oldal – B. R.), amelyből kiderül: az 1. számú éremkincs 53,6 százaléka, míg a 2. számú 12,6 százaléka hiányzik ’69-es megtalálása óta.
„Az éremanyag revíziójára 2011-ben került sor, ennek kapcsán megállapításra került, hogy az 1. számú pénzlelet 9038 ezüstdénárt, míg a II. számú 22.735 dénárt tartalmaz”
– írta Nagy Balázs a publikációjában. A régész-numizmatikus telefonon annyit mondott a Szabad Európának: ő csak a tényeket írta le, hiszen a revíziót, vagyis az ellenőrzést már 2011-ben elvégezte a JPM Régészeti Osztálya. Kérdésünkre azt mondta: mindezek ellenére nem gondolja és akkor sem gondolta, hogy az érmék eltűntek, de nem részletezte, hogy miből gondolja, ha egyszer nincsenek meg. Mint ahogy arra sem válaszolt, hogy ha tudott arról, hogy az általa vizsgált érmék közül több mint 14 ezer darab hiányzik, tett-e az ügyben feljelentést?
Kerestük a Janus Pannonius Múzeum igazgatóját is, hogy megtudjuk:
- Hova tűnt az 1. számú leletanyagból 10.450 ezüstdénár?
- Mi történt 3.762 ezüstdénárral a 2. számú éremkincsből?
- Ki, hogyan és mikor realizálta pontosan a Janus Pannonius Múzeumban, hogy Magyarország legjelentősebb éremlelete az elmúlt 53 évben több mint a felére apadt?
- Hogyan tárolták a múzeumban az érméket, és kik férhettek hozzá?
- Tett-e a múzeum feljelentést amiatt, hogy összesen 14.212 ezüstdénár hiányzik a JPM leltárából? Ha igen, a nyomozás jutott-e bármilyen eredményre? Ha nem tettek feljelentést, miért nem?
Kérdéseinkre egyelőre nem kaptunk választ. Bertók Gábor, a JPM igazgatója csak annyit írt:
Köszönjük szépen, hogy felhívta a figyelmünket a problémára. Az ügyben vizsgálatot indítottam, amint a vizsgálat lezárul, értesíteni fogjuk annak eredményéről, és válaszolunk a feltett kérdésekre”
– írta a múzeum igazgatója, annak ellenére hogy az érmék eltűnéséről hivatalosan már 2011 óta tudnia kellett a múzeum szakembereinek, hiszen 11 évvel ezelőtt már ellenőrizték a leletet, és a hiány már akkor is kiderült.
Forrásaink szerint az éremlelet eltűnése szakmai körökben már évek óta nyílt titok, de megpróbálták a mundért védve nem nagydobra verni.
„A régész is ember”
A Szabad Európa forrásai szerint általában a múzeumoknak se emberük, se helyük nincs arra, hogy az évtizedek alatt felhalmozódott leleteket normális körülmények között tárolják és leltárba vegyék. Ez pedig remek lehetőség a visszaélésre vagy a nagy felfedezésekre.
„Sok esetben bemegy a lelet a múzeumba, de a régésznek nincs ideje még beleltározni sem. Így – értéküktől függetlenül – évtizedeken át kallódnak. Éppen ezért fordulhat elő olyasmi, hogy éppen a múzeum raktárában találnak valami szenzációs, addig ismeretlen leletet”
– magyarázta egyik informátorunk, aki régészként dolgozik az egyik múzeumnak.
Néhány hónappal ezelőtt éppen raktárrendezés közben találtak rá a Soproni Múzeum szakemberei egy több ezer éves, kőből készült falloszra, amely akár több mint száz éve is a múzeum raktárában lehetett. A régészeknek egyelőre csak annyit sikerült kideríteniük, hogy a tárgyat még Széchenyi István gróf fia adományozhatta a múzeumnak valamikor 1918 előtt.
„Csak az nem lop belőle, aki nem akar” – mondta lapunknak a múzeumok raktárainak körülményeit jól ismerő régész, aki szerint ami bemegy a múzeumok raktárába, az könnyen ki is kerülhet onnan.
Korábbi cikkünkben a magyar kincskeresők illegális világát mutattuk be. Akkor törvényen kívüli fémkeresős informátoraink egybehangzóan azt állították: ők csak kicsiben lopnak, viszont szerintük sokan csak azért akarnak engedélyt szerezni a kereséshez, hogy többet tudjanak lopni. Forrásaink szerint azonban nemritkán a régészek is magántulajdonná teszik a közkincseket. Vida István, a Magyar Numizmatikai Társulat főtitkára nem tagadta ezt.
„El tudom képzelni, hogy ők is lopnak. A régészeknél sem tudjuk feltételezni mindenkiről, hogy talpig becsületes. Volt néhány éve egy szomorú eset a Nemzeti Múzeumban, amikor grafikák tűntek el és bukkantak fel antikváriumokban. Számomra az az eset azért volt döbbenetes és bántó, mert mindig azt szoktam mondani, hogy lehet, hogy valahol történik ilyen, de a Nemzeti Múzeumban nem, és innentől kezdve nem tudom már ezt mondani”
– mesélte a szakember.
A Nemzeti Múzeum raktárából 2016-tól egészen 2017 októberéig a főmúzeológus gyűjtött be összesen húsz kisplasztikát, 73 metszetet és 56 festményt. A műtárgyak többnyire XX. századiak voltak, de akadt köztük olyan is, amelyet a XVIII. században készítettek. A nyomozás kiderítette, hogy a Nemzeti Múzeum főmuzeológusa egy VII. kerületi régiségboltban adta el a műtárgyakat alig több mint értékük tizedéért, összesen 3,1 millió forintért.
Rózsa Zoltán, az MNM Nemzeti Régészeti Intézetének osztályvezetője azt mondta a Szabad Európának: azon az oldalon is vannak tisztességtelen emberek, amelyiken éppen nem kellene hogy legyenek.
„Ilyen világot élünk. Igenis ki kell nyitni a szánkat, és igenis el kell mondani a kollégáknak is, ha rosszul csinálnak valamit, és nem megsértődni kell, hanem a törvényes utat kell betartaniuk. Kell egy tisztulási folyamat a régészek és a fémkeresősök körében is. Elképzelhetőnek tartom azt is, hogy bekerül a múzeumba egy tárgy, és onnan ki is kerül illegálisan. Sajnos rengeteg példa van erre. Az egyik múzeumba bekerültek római Néró-aranypénzek, de ennek több fajtája van, és akadt olyan, hogy az egymilliós érmét a múzeum raktárában kicserélte valaki a százezret érő érmére”
– magyarázta Rózsa Zoltán, az NRI osztályvezető régésze.
Egyelőre nem tudni, hogy a mohácsi éremleletek a múzeumban vannak-e még, vagy jó pénzért valakinek a magángyűjteményébe vándoroltak a közgyűjteményből. Tény azonban, hogy 2011-ben már felfedezték a hiányt. 2015-ben ezzel szembesült Nagy Balázs, a Ferenczy Múzeumi Centrum régész-numizmatikusa is, amit később még a tanulmányában is leírt. Amint lezárul a Janus Pannonius Múzeum vizsgálata a hiányzó érmék miatt, hírt adunk róla.
