Egy türkmén nevelőotthonban felnőtt nő azt állítja, hogy a hozzá hasonló védtelen árvák éhezésnek, bántalmazásnak, sőt nem ritkán szexuális kizsákmányolásnak is ki vannak téve az állami fenntartású intézményekben. Ezzel szemben a kormány szerint ezek biztonságos és boldog otthonok.
Türkmenisztánban az állami média gyakran biztonságos és boldog helyként jellemzi az ország árvaházait, amelyek idilli gyermekkort biztosítanak az ott élőknek, azonban a délkeleti Mari egyik nevelőotthonában felnőtt, most 27 éves Mahim szerint a valóság egész máshogy néz ki.
A Szabad Európának álnéven nyilatkozó nő felidézte az éhezést, valamint azt, hogy a dolgozók fizikailag és lelkileg is bántalmazták. Arra is kitért, hogy az árvákat a gyapotföldeken dolgoztatják. „Mindenféle ember dolgozik az árvaházban – egyesek rosszak voltak, egyesek jók. Az árvaház vezetője és néhány gondozó egyszerűen gonosz volt – mesélte. A gondozók kíméletlenül verték és bántalmazták a védtelen árvákat, akiknek nem volt kihez fordulniuk. – Ha egy gyerek eltört valamit, vagy nem követte az utasításokat, kiabáltak, verték és sértegették. Igazából az összes gondozó rendszeresen vert minket. Gyakran megcsípték a csípőmet és a mellemet” – emlékezett vissza.
A tekintélyelvű Türkmenisztánban nincsenek nyilvánosan elérhető információk arról, hány gyerek van állami gondozásban. Az állami médiában gyakran mutatnak makulátlanul felöltöztetett árvákat a legmagasabb rangú állami vezetők oldalán, például amikor az elnök felkeres egy nevelőotthont, vagy ajándékot küld a lakóknak ünnepekkor. A gyermekeket néha kiránduláson, koncerten is mutatják, vagy amikor hírességek látogatnak el hozzájuk.
Mahim szerint azonban zárt ajtók mögött és a kameráktól távol a kiskorúakat zaklatják, fenyegetik és kihasználják, még az alapvető oktatástól is megfosztva őket. „Havonta csak egyszer vagy kétszer találkozunk a tanárokkal. Egy tanár tanít több tantárgyat. Ezért a legtöbb gyerek, aki árvaházban nő fel, írni és olvasni sem tud. A gondozók gyakran mondták, hogy nincs szükségünk oktatásra.” Arról is beszélt, hogy a személyzet hazavitte a gyerekeknek szánt étel egy jelentős részét, nekik így alig maradt más, mint főtt tészta, csak akkor ettek rendesen, ha valaki jótékonyságból behozott valamit.
Szexuális kizsákmányolás, gyermekmunka
Mahim egyik legsúlyosabb vádja szerint tanúja volt annak, hogy az árvaházban néhány tinédzser lányt szexre kényszerítettek egy rendőrtiszttel, aki az egyik 2013-ban felvett női gondozó rokona volt. „Csinos, 15 és 17 év közötti lányokat választott ki, majd arra kényszerítette őket, hogy lefeküdjenek egy rendőrrel. Megverte azokat, akik nem engedelmeskedtek.” Arról is beszélt, hogy a tizenkét év feletti árvákat rendszeresen dolgoztatták, gyapotot kellett szedniük.
„A gyapotföldön ebédeltünk, és este visszatértünk az árvaházba. Néhány gondozó arra kényszerítette a gyerekeket, hogy házimunkát végezzenek az otthonban” – tette hozzá.
A helyi hatóságok nem reagáltak a Szabad Európa megkeresésére az állításokkal kapcsolatban, amelyeket független forrásból nem lehet egyelőre megerősíteni.
Élesen bírálják a türkmén kormányt amiatt, hogy sokakat munkára kényszerít a gyapotföldeken, többek között állami alkalmazottakat, diákokat és katonákat.
Megúszni a visszaéléseket
Mahim úgy véli, hogy a türkmenisztáni árvaházak dolgozói megússzák a kiskorúak bántalmazását, mert az áldozatok félnek panaszt tenni, és nincs senki, aki kiállna értük. Elmesélte egy gyerekkori barátnője, Aisa történetét, aki az egyik árvaházi fiúval kezdett randizni, és 15 évesen teherbe esett. Az igazgató követelte, hogy vetesse el a gyereket, de nem engedett, míg végül elvetélt. „Az a hír járta, hogy a személyzet abortusztablettákat tett az ételébe. Miután elvesztette gyermekét, Aisának pszichológiai problémái lettek, és pszichiátriára került – idézte fel, majd hozzátette, hogy végül meghalt. – Az igazgató és a gondozók megfenyegettek bennünket, hogy ha bárkinek is beszélünk Aisáról, pokollá teszik az életünket.”
Az árvaházi gyermekek gondjai nem szűnnek meg, amikor 18 évesen kikerülnek az állami gondozásból, mivel az intézmények nem készítik fel őket az önálló életre. Anyagi források és támogató rendszer nélkül gyakran nem tudnak beilleszkedni a társadalomba. Vannak, akik a bűnözés felé fordulnak. Türkmenisztánban a törvény szerint az árvaházból kikerülők jogosultak szociális lakhatásra, de gyakran éveket kell várniuk rá – mutatott rá egy másik egykori állami gondozott. Elmondása szerint ehelyett a hatóságok idősotthonokban helyezik el a lányokat, míg a fiúkat erőszakkal besorozzák a hadseregbe.
