Az interjú legfontosabb gondolatai:
– A vezérdemokráciában a győztes nem valamilyen program végrehajtására kér és kap mandátumot; bármire feljogosító, szabad mandátumként értelmezi győzelmét.
– Az Orbán-rezsim nem jogállam, de nem is így értelmezi magát, a nagy felhatalmazással rendelkező politikai vezetés a nép érdekében autonóm módon, a különböző jogállami fékek, korlátok által nem korlátozva, szabadon cselekszik.
– A vezérdemokrácia olyan autoriter hatalomgyakorlás, amely demokratikus legitimációval rendelkezik. Ez a választás. A vezér önkényes hatalmát korlátozó intézményeket leépítik, helyette plebiszticer eszközöket, például a nemzeti konzultációt használják. A plebiszciter képviseletben feltesznek egy igennel vagy nemmel megválaszolható kérdést, és az állampolgároknak csak annyi lehetőségük van, hogy elfogadják vagy elutasítsák. A vezető szabadon határozza meg a közpolitikát, az állampolgárok csak reagálhatnak rá.
– A vezérdemokrácia autoriter hatalomgyakorlás, amelynek másik jellemzője a karizmatikus vezetés. A karizma rendkívüliséget jelent, ebből következik egyfajta politikai radikalizmus, a fennálló normák elutasítása, a létező intézmények és konvenciók meghaladása. A bürokratikus és jogállami szabályok a karizmatikus vezér szebb jövőt hozó cselekvésének gátjai.
– Az Orbán-rezsim autonóm vagy önkényes hatalomgyakorlásában napi politikai érdekek szerint történik a közpolitika-alkotás.
– A liberális demokráciáról a hatvanas–nyolcvanas évek nyugati politikai világának képe él bennünk, ami már mindenütt megváltozott, perszonalizálódott: nem a pártoknak vannak politikusai, hanem a politikusoknak pártjai. Törzsi politika alakult ki, vak hittel a karizmatikus vezető iránt.
– A liberális demokráciákban a demokratikus akaratképződés mellett még nagyon sok intézmény részt vesz az akaratképzésben és a hatalomgyakorlásban, és az elitek és a média konszenzusa támogatja. A vezérdemokráciában a közjó meghatározása a vezér dolga, így folyamatosan változik.
– A demokrácia alapja, hogy számonkérhető-e a vezető. Minél kevésbé, annál inkább önkényessé válhat az uralom. Orbán Viktor még számonkérhető a választáson, de hiányzik a folyamatos, intézményszerű elszámoltatás, az állampolgárok vétóhatalmára korlátozódott. Az ilyen rezsim fő gondja az utódlás.
– A vezérdemokráciában a győztes nem valamilyen program végrehajtására kér és kap mandátumot; bármire feljogosító, szabad mandátumként értelmezi győzelmét.
– Az Orbán-rezsim nem jogállam, de nem is így értelmezi magát, a nagy felhatalmazással rendelkező politikai vezetés a nép érdekében autonóm módon, a különböző jogállami fékek, korlátok által nem korlátozva, szabadon cselekszik.
– A vezérdemokrácia olyan autoriter hatalomgyakorlás, amely demokratikus legitimációval rendelkezik. Ez a választás. A vezér önkényes hatalmát korlátozó intézményeket leépítik, helyette plebiszticer eszközöket, például a nemzeti konzultációt használják. A plebiszciter képviseletben feltesznek egy igennel vagy nemmel megválaszolható kérdést, és az állampolgároknak csak annyi lehetőségük van, hogy elfogadják vagy elutasítsák. A vezető szabadon határozza meg a közpolitikát, az állampolgárok csak reagálhatnak rá.
– A vezérdemokrácia autoriter hatalomgyakorlás, amelynek másik jellemzője a karizmatikus vezetés. A karizma rendkívüliséget jelent, ebből következik egyfajta politikai radikalizmus, a fennálló normák elutasítása, a létező intézmények és konvenciók meghaladása. A bürokratikus és jogállami szabályok a karizmatikus vezér szebb jövőt hozó cselekvésének gátjai.
– Az Orbán-rezsim autonóm vagy önkényes hatalomgyakorlásában napi politikai érdekek szerint történik a közpolitika-alkotás.
– A liberális demokráciáról a hatvanas–nyolcvanas évek nyugati politikai világának képe él bennünk, ami már mindenütt megváltozott, perszonalizálódott: nem a pártoknak vannak politikusai, hanem a politikusoknak pártjai. Törzsi politika alakult ki, vak hittel a karizmatikus vezető iránt.
– A liberális demokráciákban a demokratikus akaratképződés mellett még nagyon sok intézmény részt vesz az akaratképzésben és a hatalomgyakorlásban, és az elitek és a média konszenzusa támogatja. A vezérdemokráciában a közjó meghatározása a vezér dolga, így folyamatosan változik.
– A demokrácia alapja, hogy számonkérhető-e a vezető. Minél kevésbé, annál inkább önkényessé válhat az uralom. Orbán Viktor még számonkérhető a választáson, de hiányzik a folyamatos, intézményszerű elszámoltatás, az állampolgárok vétóhatalmára korlátozódott. Az ilyen rezsim fő gondja az utódlás.
