Az abortusztilalom Lengyelországban és korábban a szigorúbb szabályozás Magyarországon sem vezetett eredményre. Szakértők szerint a fogamzásgátlás mindenki számára elérhetővé tétele és a szexuális edukáció az, ami tovább csökkenthetné az itthoni abortuszok számát. Ebben a kettőben azonban az utolsó helyen kullogunk.

Milyen hatást ért el, ha elért egyáltalán valamilyet a demográfiai adatokban a Dúró Dóra, a Mi Hazánk párt parlamenti képviselője által hivatkozott macedón szívhanghallgatási gyakorlat? Milyen következményei vannak a Lengyelországban bevezetett tilalomnak? Milyen módszerekkel próbálják az abortusz-tanácsadáson meggyőzni az oda irányított nőket, hogy mégis tartsák meg a magzatot, kik választják többnyire a művi terhességmegszakítást, és hogyan lehet, hogy 2022-ben mindennap öt gyermek születik olyan anyától, aki még maga is gyermek? Mit gondolnak maguk az érintettek a mostani szabályozásról és azokról a stigmákról, amelyek a társadalom egy részében kialakultak az abortáló nőről? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ nemcsak statisztikákkal és tanulmányokkal, de az érintettek segítségével. Szeptember 28. a biztonságos abortusz világnapja.

Rita egy bántalmazó kapcsolatból próbál éppen kilábalni. Azt mondta a Szabad Európának, hogy hiába gondolt először arra, hogy örökbe adja a gyermekét, akit a szíve alatt hordozott, amint elkezdett volna gömbölyödni a hasa, volt partnere agyonverte volna őt a babával együtt. „Egy kommentben olvastam valamikor a szívhangtörvény megjelenése után egy férfitól, hogy nem érti, mitől ilyen rettenetesen félelmetes meghallgatni a magzati szívhangot. Nem félelmetes. Ha nagyon prózai akarok lenni, akkor azt mondanám, olyan, mintha egy plexilemezt döngetne ütemesen a szél. Vagy egy távoli, víz alatt zakatoló mozdony hangja. Csak miközben hallgatod, a tiéd, úgy érzed, megszűnik dobogni egy pillanatra. Belehalsz kicsit, mert tudod, el kell őt vetetned. Nincs más lehetőség. Szeretnéd befogni a füled.”

A macedón minta

Dúró Dóra az észak-macedón gyakorlatra hivatkozva javasolta az azóta itthon is elfogadott szívhangtörvényt, azzal, hogy ott az intézkedésnek köszönhetően csökkent az abortuszok száma: „Azon nőknek a húsz százaléka, akik meghallották a szívhangot, elállt a terhességmegszakítástól, és a gyermek vállalása mellett döntött.” A jobboldali, Gruevszki vezette kormány 2013-ban bevezetett intézkedése országában masszív tiltakozást váltott ki. Ez alapján a nőknek írásban kellett kérelmezniük az abortuszt, az eljárást egy kórházi bizottsággal kellett jóváhagyatniuk, a terhesség 12. hete helyett csak a tizedik hetéig végeztethették el, és két tanácsadáson részt kellett venniük, amelyeken sor kerülhetett a magzati szívhang meghallgatására is. Sőt, ​Válaszd az életet címmel propagandakampányt is indítottak Gruevszkiék, amelyben nemcsak óriásplakátokon röpködtek az olyan szlogenek, mint például az „Abortusz gyilkosság”, de tévészpotokban is azt lehetett hallani, hogy: „​Gratulálok, az abortuszod sikeres volt, épp most ölted meg az egészséges babádat, akiből gyönyörű kisfiú vagy kislány válhatott volna.”

Ami a hivatkozott statisztikát illeti: Észak-Macedóniában a kilencvenes évektől egészen 2000-ig meredeken csökkent az abortuszok száma, majd a 2000–2010 közötti időszakban is, ha már nem is olyan nagy mértékben, de folytatódott a tendencia. 2010-től pedig kimondottan lassult a folyamat, amire még a 2013-as, Dúró hivatkozta szigorítás sem volt hatással.

A törvény hatálya alatt, 2015–2019 között Macedóniában a nem kívánt terhességek 63 százaléka végződött abortusszal (Magyarországon ez az arány 49 százalék volt). Közben a kilencvenes évek óta Magyarországon a macedón példánál több abortusz jut száz élve születésre, és ebben azóta is viszonylag az élmezőnyben vagyunk.

Amiről Dúró Dóra nem beszél, és a Lakmusz is felhívta rá a figyelmet, az az, hogy 2019-ben már ki is vezették a Gruevszki-féle szigorításokat, sőt azóta a törvény módosításával Észak-Macedónia a biztonságos abortuszhoz való hozzáférés terén Európa egyik legmegengedőbb országa lett. Olyannyira, hogy náluk hozzáférhetővé vált az az abortusztabletta is, amelyet nálunk hiába engedélyeztek, végül nem vezettek be. (Jelenleg a világ 37 országában alkalmazzák, így az Egyesült Államokban és Kínában is. Franciaországban és Svédországban a terhességmegszakítások nagyobb részét már ezzel végzik.)

A kötelező védőnői tanácsadás Magyarországon

„Épp csak azt nem mondta ki a védőnő, hogy gyilkos vagyok. Azt hangsúlyozta, itt egy életről van szó. Amiért még pénz is jár, mert mindenféle családtámogatási juttatás van, és ha már van egy, miért ne férne el egy második is. Mert most azt sem tudom, azt az egyet miből fogjuk felnevelni, azért. És iszonyú, hogy ezt úgy kellett bizonygatnom, mintha nem tudnék magamtól, egyedül felelős döntést hozni. Egy életről döntök. Tudom, és ez nagyon szomorú. Az én babám életéről, azaz haláláról, nem máséról. Nekem kell meghoznom ezt a döntést a férjemmel, és nem másnak.” Eszter fiatal édesanya, férjével egészen szeptemberig szabadúszó fordítóként dolgoztak. Katáztak. Azt mondta lapunknak, hogy párja azóta talált állást, ő még nem. Szeretnének majd egyszer testvért a gyereküknek, de most túl kilátástalan a helyzetük.

Magyarországon a magzatvédelmi törvény két kötelező, „a magzat megtartására irányuló” tanácsadást ír elő, amelyek közül az első célja kifejezetten az, hogy a nőt a magzat megtartása érdekében tájékoztassa, és csak a második alkalommal van szó a terhességmegszakítás jogi kereteiről, az abortuszt nyújtó egészségügyi intézményekről és a családtervezésről, illetve ezen állítanak ki egy felhatalmazást az orvosnak, hogy életellenes beavatkozást hajtson végre – írja a PATENT, a Patriarchátust Ellenzők Társasága jogvédő egyesület. A két tanácsadás között három napnak kell eltelnie. A törvény ennél nem sokkal részletesebben határozza meg a tanácsadás tartalmát, ami elég nagy mozgásteret ad a védőnők személyes értelmezésének és hozzáállásának – hívta fel a figyelmet rá még korábban a PATENT, akik pont emiatt nem reprezentatív kutatást végeztek a védőnők által alkalmazott gyakorlatokról a tanácsadáson részt vevő nők segítségével.

A felmérés eredménye azt mutatta, hogy az esetek többségében a védőnők próbálták rábeszélni a nőket arra, hogy tartsák meg a terhességüket. Akadt olyan, akinek a kommunikációjából hiányzott az együttérzés, a nők úgy érezték a beszélgetés alatt, mintha büntetnék őket: „Ha elvetetik, hadd szenvedjenek, megérdemlik.” Volt, aki egy komplett történettel sokkolta a várandós nőt: „Egy altatóorvos írja le, aki segédkezett az abortusznál. Nyolchetes volt a terhesség. Egyben, a burokkal kijött a magzat, és a burokban lubickolt egy kis emberi lényecske. Mindene megvolt, keze lába. Ő már érzi azt, amit maga érez, hallja, amit maga. Ő már a maga gyereke.” Volt olyan is, aki konkrétan kimondta: „Bizony ám, itt egy életről van szó. Elveteti egy gyerek életét, saját magát gyilkosnak nevezheti.”

Az egyesület szerint akkor lenne hasznos és segítő a tanácsadás, ha egyrészt nem lenne kötelező, másrészt nem a magzat megtartása lenne a fő cél, hanem támogatni az önként segítséget kérő nőket. „Ha a védőnők – bármelyik irányban – segítő, korrekt információkat adnának át, és szükség esetén olyan segítséget ajánlanának fel, amelyre a nőnek valóban szüksége van a műtéthez és a műtét utáni esetleges testi és lelki problémák megelőzéséhez, illetve kezeléséhez, vagy pedig a terhesség kihordásához, a szüléshez és a gyerekgondozáshoz” – írja a PATENT.

Ha az abortuszt választod, mellrákod lehet: a nők egészsége mint a meggyőzés eleme

A fenti kutatás egyik eredményeként azt állapította meg az egyesület, hogy a védőnők gyakran tévhiteket terjesztenek, illetve elfogultan, kellő ismeretek nélkül tájékoztatnak, amikor azzal riogatják a tanácsadásra kötelezett nőket, hogy az abortusz súlyosan befolyásolná a termékenységet, terhességi vagy szülési komplikációt, rendellenességeket, későbbi fogamzási nehézséget okozna. A tévhitek terjesztése mint a meggyőzés eszköze nem egyedi jelenség. 2010-ben jelent meg egy iráni kutatás, amely szerint az abortuszon átesett nőknél 193 százalékkal megnőtt a mellrák kockázata, szemben azokkal a nőkkel, akik kihordták a terhességet. Sőt azt is bebizonyítottnak állították be, hogy az abortusz 310 százalékkal növeli a mellrák kockázatát, ha az első terhesség csak idősebb korban következik be. Némileg árnyalhatja a képet, hogy a kutatásuk során csupán száz, mellrákkal diagnosztizált nő esetét hasonlították össze kétszáz, korban megegyező korú kontrollcsoporttal.

Ehhez képest a témával kapcsolatos legnagyobb és valószínűleg legmegbízhatóbb tanulmányt a kilencvenes években készítették Dániában, ahol az 1935 és 1978 között született összes dán nő (összesen másfél millió) egészségügyi nyilvántartásában összekapcsolták a művi abortuszok és a mellrákjukra vonatkozó összes információt. Az eredmény: a kutatók nem találtak összefüggést az abortusz és a mellrák között, azaz az abortusz(ok) nem volt(ak) összességében hatással a mellrák kockázatára. Ugyanerre az eredményre jutottak a Harvard kutatói 2007-ben több mint százezer nő részvételével zajlott kutatásukban. A California Teachers Study szintén több mint százezer nőről számolt be 2008-ban, és szintén arra az eredményre jutott, hogy nincs különbség a mellrák kockázatában a spontán vagy művi abortuszon átesett nők és azok között, akik nem estek át semmilyen abortuszon.

Az ENSZ 2011-es jelentésében leszögezte: „a szexuális és reproduktív egészséghez való jog az egészséghez való jog alapvető része, és a nyilvánvaló kényszer alkalmazása mind állami, mind nem állami szereplők részéről – mint például a kényszersterilizálás, a kényszerabortusz, a fogamzásgátlás kikényszerített alkalmazása és a kényszerterhesség – az egészséghez való jogot sértő cselekmények. Az abortusz tiltása közvetlenül és közvetetten is sértheti az egészséghez való jogot. Közvetlenül úgy, hogy az abortuszhoz való hozzáférést tiltó törvények komoly egészségügyi következményekkel járnak az érintett nők mind testi, mind mentális egészségére. Közvetetten pedig azért, mert a tilalom a beavatkozás – és ezáltal az abortuszt igénybe vevő nők – stigmatizálását vonja maga után.”

Mi történik Lengyelországban a tilalom óta?

A lengyel alkotmánybíróság 2020. év végi döntését követően elterjedt egy karikatúra, amelyen egy anya bölcsőben ringatja kisbabáját, a következő képen pedig már a koporsóban fekvő gyermekét gyászolja. Az egészségügyi minisztérium hivatalos abortuszstatisztikái szerint 2021-ben mindössze 107 abortuszt hajtottak végre Lengyelországban (2020-ban még 1076-ot), az alkotmánybíróság 2020. október 22-én elfogadott és 2021. január 27-én hatályba lépő, abortuszt tiltó döntésének következményeként, amellyel még az élettel összeegyeztethetetlen betegségben szenvedő magzatok abortálását is betiltották. Ebből 75 abortusz még a törvény hatálybalépése előtt épp ilyen súlyosan beteg magzatok esetében történt, 32 esetben a nők egészségét fenyegette veszély. Szexuális erőszakos cselekményből eredő abortuszt nem regisztráltak egyet sem, ehhez ugyanis bírósági papír kell, amelynek kiállítása sokszor hosszabb ideig tart, míg maga a várandósság. De a hivatalos adatok nem tükrözik a lengyelországi abortusz valóságát – írja a Foundation for Women and Family Planning. Az abortuszok többsége a lengyel jogrendszeren kívül történik: a terhesek vagy abortusztablettát rendelnek, vagy külföldi klinikára utaznak abortuszra.

A Foundation for Women and Family Planning jelentéséből:

2020 decemberében a 34 éves, öt hónapos terhes Justyna kórházba került . Miután császármetszéssel megszülte halva született gyermekét, szeptikus fertőzésben meghalt. A jelentések szerint az abortuszról szóló döntés túl későn született meg, és Justyna nem kapott megfelelő ellátást, miközben egészségi állapota fokozatosan romlott. Justyna vőlegénye büntetőeljárást indított a kórház személyzete ellen, az eljárást azonban megszüntették. A férfi kártérítési keresetet nyújtott be, amely jelenleg is folyamatban van.

A két éve Lengyelországban élő ukrán Marina Jaworska 17 hetes terhes volt. Az ultrahangvizsgálat során az orvos – egy ismert varsói nőgyógyász – közölte vele, hogy nagy valószínűséggel kislányt fog szülni. Arról nem beszélt, hogy a magzatnak nincs koponyája, amit akraniának neveznek. A rendellenességet egy másik nőgyógyász diagnosztizálta a terhesség 30. hetében. Egy akraniás magzatnak nincs esélye a túlélésre. A rendellenesség semmilyen módon nem gyógyítható. A koponya nélküli gyermek nem lát és nem hall, és semmilyen formában nem lehet vele kapcsolatot teremteni. A fej a szem magasságában végződik, és a koponya helyén egy hatalmas, véres seb van. Az akraniás magzat a születés során vagy röviddel utána meghal. Marina nem akarta folytatni a terhességet, mert minden egyes nap erősítette a kötődését egy olyan gyermekhez, aki meg fog halni. Depresszióba esett, öngyilkossági gondolatai voltak. Pszichiátertől kapott egy igazolást, amely szerint a terhesség folytatása veszélyeztetheti az egészségét és az életét. A 31. terhességi héten a varsói Inflancka szakkórházba ment, de az orvosok elutasították a terhesség megszakítását egészen addig, amíg a kórház igazgatója visszatért a szabadságáról. Akkor végül, a terhesség 33. hetében megindították a szülést. A baba halva született. Marina él.

A lengyelországi abortusztilalom bevezetése óta tovább nőtt a külföldre abortusz céljából utazó lengyel nők száma, virágzik az abortusztabletták – némelyik hamis és sokszor túlárazott – feketepiaca. Megsokszorozódott a holland és német klinikák lengyel pácienseinek száma is, ahol nemcsak az abortuszt végzik el, de a daganatos betegséggel küzdő várandósokat is kezelik, mert Lengyelországban a magzati élet elsőbbsége okán már erre sincs mód. A 2019-ben létrehozott Abortion Without Borders nevű szervezet abortusztablettát biztosít azoknak a nőknek, akik segítségért fordulnak hozzájuk, de nem vállalkoznak külföldi útra, másoknak pedig segítenek eljutni a külföldi abortuszklinikákra. 2020-ban 5237, 2021-ben már 31.790 alkalommal keresték fel őket várandós nők Lengyelországból.

Nőjogi szervezetek szerint az országban folyamatosan csorbul a nők autonómiája, csak hogy egy példát említsünk: a kormány nyáron kötelezte a lengyel központi egészségügyi rendszert a terhességek naplózására, amelyet ellenzői ​„terhességi nyilvántartásnak ​ neveztek el, és arra figyelmeztettek, hogy ezeket az illegális terhességmegszakítások felkutatására lehet majd felhasználni.

Ha senki sem segít, segíts magadon, avagy az abortusztilalom veszélyei

Ha az abortuszt korlátozzák, és az abortuszt választó nők nem számíthatnak az egészségügyre, a maguk kezébe veszik az irányítást. Egy nemrég megjelent amerikai kutatás eredménye azt igazolja: ha az egészségügyi ellátórendszerben, klinikán nem lehet abortuszt végezni, három várandósból egy saját maga tesz valamit a terhesség megszakítása érdekében. A kutatás hétszáz, abortusz előtt álló nő részvételével zajlott az Egyesült Államokban, ahol 2022. augusztus 30-án 14 állam már bevezette az abortusz tilalmát; további 12 államban várhatóan az elkövetkező hónapokban fogják ezt megtenni. A kérdés az, hányan fognak hozzájutni (az internetről) biztonságos forrásból, a WHO által is bevizsgált és ajánlott, nem hamisított abortusztablettához, és hányan fognak más, kevésbé hatékony, de életveszélyes módszerhez folyamodni.

A BBC Google-keresés-elemzéséből szintén az derül ki, hogy az elmúlt évtizedben több mint kétszeresére nőtt az abortusztabletták kereséseinek száma. Azokban az országokban pedig, ahol az abortusztörvények szigorúbbak, csak a nő életének megmentése esetén engedélyezett vagy teljesen tilos, több mint tízszer többen kerestek rá a Google-ben a Misoprostol abortusztablettára, mint a korlátozások nélküli országokban.

Lesz-e Magyarország az új Lengyelország?

A lengyeleknél annak ellenére történt a törvénymódosítás, hogy csak tíz százalékuk támogatja a szigorúbb tilalmat. A lakosság többi része nagyjából megosztott az enyhébb korlátozásokhoz való visszatérés és a terhességmegszakítás legalizálása között. Nálunk a lakosság hetven százaléka támogatja az abortuszt.

Az Ipsos 27 országban, idén közzétett kutatása szerint a magyarok hetven százaléka szerint az abortusznak minden vagy a legtöbb esetben legálisnak kellene lennie. Ez az arány jóval magasabb a globális átlagnál: a 27 országból megkérdezett 20.523 felnőtt 59 százaléka vélte ugyanígy. Itthon a válaszadók 14 százaléka nem támogatja a terhességmegszakítást, az összes megkérdezettnek a 26 százaléka szerint minden esetben törvénytelen.

A magzati élet védelméről szóló törvényt megelőző társadalmi vita kapcsán a KSH Népességtudományi Kutató Intézet végzett két közvélemény-kutatást
ezerfős, országos, reprezentatív mintákon 1990-ben. A válaszadók többsége (71 százalék) a terhesség megtartásáról való döntést a nő emberi jogának gondolja, fontos viszont, hogy a döntésben az apa (házastárs/partner) véleménye is szerepet kapjon (77 százalék). Az állam nem szólhat bele a magánszférát érintő döntésbe, szerepe inkább a tájékoztatás, illetve a fogamzásszabályozás elérhetővé tétele. A nem kívánt gyermekek megszületését a többség (72 százalék) sem egyéni, sem társadalmi szinten nem tartotta kívánatosnak, bár „a terhesség megszakítása bűn” elképzelés is jelen volt a válaszokban (34 százalék).

A másik, említést érdemlő hazai kutatást a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi
Kar védőnő, szülésznő, ápoló szakos hallgatónői körében végezték 2019-ben, akiktől azt kérdezték, ha előre tudnák megfogant gyermekükről, hogy Down-szindrómával születik, megfontolnák-e, hogy megszakíttatják a várandósságot. A vizsgált csoportok között meglehetősen nagy különbségek voltak: az abortuszt választotta volna az ápolóhallgatók jelentős többsége (78,9 százalék), a szülésznőhallgatók kétharmada (66,7 százalék), és nagyjából minden harmadik (37,0 százalék) védőnőhallgató.

Lengyelországban az abortusztilalom az orosz katonák által megerőszakolt ukrán menekültekre is érvényes. Magyarországon egyébként pont az első világháború alatt elkövetett nemierőszak-esetek miatt került az abortusz kapcsán először képbe az anya jóléte.

„Téves tehát az a feltételezés, mely azt az érvet, hogy az anya egészségét a meg nem született magzat egészsége elé lehet helyezni, csak a feminizmus második hullámához és az 1968-as mozgalomhoz köti. Ez az érv jóval korábban jelen volt már mind az orvosi, mind a politikai diskurzusban, de csak a hatvanas évek végén került az ideológiai viták középpontjába az anyahibáztatás” – hívja fel a figyelmet Pető Andrea és Svégel Fanni tanulmányában.

Az ötvenes évek elején, az 1952–53. évi népesedéspolitikai programmal, azon belül a „magzatelhajtás elleni küzdelemmel” változott meg a helyzet, amelyet tévesen sokan Ratkó Annához kötnek, de helyette leginkább az egészségügyiminiszter-helyettes, Drexler Miklós és az 1953 áprilisától egészségügyi miniszter Zsoldos Sándor irányította az igazságügyi miniszterrel, Erdei Ferenccel egyetértésben.

„A 81/34/1952. EüM.-rendelet a terhesség megszakításának szabályozása tárgyában május 29-én kiadott utasítás változtatott az addigi megengedő szabályozáson. Szigorúan szabályozta a terhességmegszakításhoz való hozzáférést, az orvosok és bábák bejelentési kötelezettségeit, és az illegális abortőrök elleni fellépésbe bevonta a rendvédelmi szerveket is. Újdonság volt, hogy 28 hétben állapította meg a művi beavatkozás határidejét, és a beavatkozást első, illetve másodfokon is működő bizottságnak kellett engedélyezni. A művi terhességmegszakítás ebben az időszakban tehát nem tilos volt, hanem egy bizottság vizsgálta meg a végrehajtáshoz szükséges egészségügyi okokat, melyeket hosszú listában mellékeltek a rendelethez. A »szociális ok«, mellyel a művi abortusz kérelmét indokolni lehetett volna, hiányzott, hiszen 1952-ben, a dinamikusan fejlődő Magyarországon az utasítás alkotói szerint egyetlen nő sem hivatkozhatott szociális nehézségekre” – írják a tanulmányban.

Az intézkedés demográfiai következményeit akár sikertörténetként is elő lehetett adni, pedig hosszú távon nem hozott változást: a legtöbb tervezett, csupán előretolódott szülés volt, amelyet nem követett további gyermekek megszületése. A statisztikai görbe a mérsékelt növekedést követően erős csökkenést mutatott. Az 1047/1956. (VI. 3.) MT-határozat gyakorlatilag indoklás nélkül lehetővé tette a terhességmegszakítást az első 12 hétben. A fogamzásgátlás módszereinek elterjedésével és új népesedéspolitikai intézkedések hatására az abortuszok száma 1968–69 után csökkenni kezdett. „Kádár János – jegyzik meg a tanulmány szerzői – magánvéleménye szerint nem tartozott a demokratikus szabadságjogok közé, hogy egy nő maga dönthessen róla, hány gyermeket szeretne vállalni, de sem az abortusz liberalizálása, sem a fogamzásgátló tabletta bevezetése elé nem gördített jogi akadályt.”

Az Alkotmánybíróság 1991-es határozata kimondta: a nők önrendelkezéshez fűződő joga miatt az abortuszt betiltani nem lehet, viszont a magzati élet védelme érdekében nem engedhető meg indok nélkül. A most is hatályban lévő törvényt 2000-ben fogadták el, amikor súlyos válsághelyzetre hivatkozva engedélyezték a terhesség megszakítását, előírták a már említett kétszeri tanácsadáson való kötelező részvételt és a nem orvosi indokkal végzett abortusz díját. Bár 2011-ben az Alkotmány helyébe lépő Magyarország Alaptörvényébe bekerült, hogy „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”, a szabályozási gyakorlat mégis megengedőbb maradt eddig, de 2010 óta egyre gyakrabban lehet hallani a kormánypárt politikusainak arra utaló kijelentéseit, hogy a magzattal kapcsolatban nincs joguk a nőknek saját testükről döntést hozni.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az Alaptörvény kapcsán egyrészt azt mondta: „politikai hisztériakeltés, hogy a magzat védelmére vonatkozó kezdeményezésünket bírálóik a nők saját teste feletti önrendelkezési jogának korlátozásaként értelmezik”. Majd hozzátette: „az abortusz esetében egy nő nem a saját teste felett rendelkezik, hanem egy másik ember felett”, és nekik kötelességük kiállni „a leginkább jogfosztott és kiszolgáltatott, magzati korban élő embertársaink” védelme mellett, mert a kereszténydemokraták küldetése, hogy „prófétai jel” módjára meggyőzzék a társadalmat az emberi élet szentségéről.

Orbán Viktor egy parlamenti felszólalásában úgy nyilatkozott: „Az életet tisztelni kell, és ahhoz kell segítséget nyújtani, hogy az élet a maga útjait megtalálva, a lehető legteljesebb mértékben ki tudjon teljesedni. Erről a filozófiai alapról mi, kereszténydemokraták nem fogunk elmozdulni.” Novák Katalin köztársasági elnök pedig az államfőválasztást megelőző beszédében emelte ki, hogy „Támogatni fogom azokat, akik a fogantatás pillanatától vigyáznak az életre.”

Az érintettként lapunknak nyilatkozó Anna már több mint negyvenévesen esett teherbe. Akkor már nem terveztek több gyermeket férjével. „Akkor még nem is volt szívhangtörvény, de kérdés nélkül meghallgattatták velem a magzatom szívhangját. Nem kívánt terhesség volt, a hatodik hétben. Aztán az abortusz-tanácsadáson ultrahangképeket nézegethettem héthetes babákról, hogy már mijük fejlett ki, pedig az elején elmagyaráztam, nem vállalhatok több gyereket. Úgy álltak mindenhol hozzám, mint egy gyilkoshoz.” A nőnél végül beindult a spontán vetélés, amelyet a kórházban kellett befejezni. Akkor minden megváltozott. „Hirtelen gyilkosból áldozat lettem, a magzatom pedig egy kis véres szövet, akitől nem kell elbúcsúznom. Ezt mondta az orvos” – meséli a nő.

​„​Asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség?” – a fiatalkorú anyák országa leszünk?

A statisztikákon közben az látszik, hogy az abortuszok száma itthon folyamatosan csökken, és továbbra is elsősorban a szegény, iskolázatlanabb, illetve már több gyermeket nevelő nők fordulnak művi terhességmegszakításhoz a fogamzásgátlás helyett.

Magyarország az utolsók között kullog a fogamzásgátláshoz való hozzáférés területén, amiért a European Contraception Policy Atlas hazánkat 44,9 százalékos eredménnyel a piros kategóriába sorolta. Ebben a csoportban csak Lengyelországnál, Oroszországnál, Bosznia-Hercegovinánál és Belarusznál vagyunk valamelyest előrébb. Indoklásukban azt sorolták fel, hogy a fogamzásgátló készítményeket az egészségbiztosítási pénztár itthon nem téríti meg, és mindegyik vényhez kötött. A vénykötelezettség alól csak az óvszerek és az egyszer használatos hüvelykúpok kapnak felmentést. Továbbá nincs közpénzből finanszírozott vagy irányított weboldal a fogamzásgátlással kapcsolatos információkról. Ajánlásukban azt írják, a magyar kormánynak biztosítania kellene, hogy minden reproduktív korú nő részesüljön a fogamzásgátló eszközök költségtérítésében, vagy legalább a rászorulók számára költségtérítési rendszert kellene létrehoznia.

Az abortuszstatisztikákból az is látszik, hogy a tizenévesek körében csökkent a legnagyobb mértékben a terhességmegszakítás gyakorisága. A Hintalovon gyermekjogi jelentéséből az derült ki, hogy 2021-ben 1800 olyan gyermek született, akinek az édesanyja maga is 14–17 éves gyermek. A tinédzserterhességek okai sokrétűek lehetnek Gyurkó Szilvia szerint, de idetartozik a nem elégséges szexuális edukáció és az is, hogy nehezen hozzáférhetők és drágák a fogamzásgátlási eszközök. Míg Magyarországon már egy 12 éves is legálisan élhet nemi kapcsolatot, ha partnere 14 év alatti (14 év fölött pedig már nincs is életkori korlát), szexuális élettel kapcsolatos kérdéseikkel sokszor magukra maradnak az iskolában, a szex pedig több családban továbbra is tabutéma. A gyerekek, fiatalkorúak megfelelő szexuális edukációját a tavaly nyáron módosított gyermekvédelmi törvény csak még inkább ellehetlenítette. Közben a serdülők közül sokan egyre fiatalabb korban, 13-14 évesen esnek át az első szexuális aktuson, egy nemzetközi felmérés szerint a 15 éves tanulók 21 százalékának volt már szexuális kapcsolata.

„​Mindennap öt kiskorú lány szül gyereket, ami óriási gond, és már rég foglalkozni kellene ezzel, mert romlik a helyzet, azaz nem csökken, hanem nő a tinédzserkorú anyák száma. Most és itt azonnal meg kellene húzni a vörös vonalat, és azt mondani, hogy minden erővel segítem azokat a fiatal lányokat, akik szülnek, illetve minden erővel dolgozom azon, hogy a szexuális edukáció elérjen az utolsó faluba is, és a fogamzásgátlási lehetőségek is elérhetők legyenek. Azaz ne legyen olyan drága a fogamzásgátló tabletta, hogy egy szegény család ne tudja megvásárolni” – nyilatkozta korábban lapunknak Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak gyermekvédelmi programigazgatója is.

A fiatalkorú anyák iskolai végzettsége igen alacsony, ami nemcsak éveik számával magyarázható – írja Makay Zsuzsanna. A 2016-os adatok alapján a 15–19 éves női korosztálynak csak a 3,3 százaléka nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát, míg ez az arány a fiatalon gyermeket vállalók körében 12,2 százalék. Döntő hányaduk az ország leghátrányosabb helyzetű megyéiben él: 19 százalékuk Borsod-Abaúj-Zemplénben, 13 százalékuk pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, azaz abban a két megyében, ahol a legtöbb gyermek részesül gyermekvédelmi szakellátásban is.

Jellemzően hátrányos helyzetűek, akik nem részesültek a kibővített családpolitikai támogatásokban. Viszont az, hogy 2011-ben a tankötelezettséget 18 éves korról 16 éves korra csökkentették, közrejátszhatott abban, hogy előtérbe került a gyerekvállalás e korosztály esetében a szakember szerint. A hátrányos helyzetű fiatalok gyermekvállalását ugyanis erőteljesen befolyásolja a tankötelezettség életkora: a korhatár 16-ról 18-ra való emelése 1996-ban például 6,8 százalékponttal csökkentette annak a valószínűségét, hogy egy roma nő 18 éves kora előtt anya lesz.

És hogy válaszoljunk a korábban feltett kérdésre is: Pető Andrea és Svégel Fanni már idézett tanulmányában nem túl optimista a jövőt tekintően: „​Az abortuszról szóló politikai vitát, az amerikai keresztény fundamentalista érveket, mint a »szívdobbanáselvet« Magyarországra importáló és adófizetők pénzéből támogatott, egyre erősödő abortuszellenes hangok generálják, melyeknek célja a mesterséges születésszabályozás legitimációjának megkérdőjelezése. Mind a két irány, a szakmai, illetve a politikai is abba az irányba mutat, hogy várható a születésszabályozás újraszabályozása. Kérdés, hogy a civil szervezetek és a magyar választópolgárok hogyan reagálnak majd egy ilyen újabb politikai kísérletre.” ​ ​

Megkérdeztük a lapunknak nyilatkozó érintett nőktől, mit üzennének a törvényhozóknak, ha meghallgatnák őket, vagy a társadalom azon rétegének, akik ismeretlenül is elítélik őket a döntésükért. Egyikük semmit sem, úgy érzi, nem tartozik elszámolással. Ebben a többiek is egyetértettek, de azt hozzátették: „A kedves politikusoknak azt, hogy ne az én méhemben turkálva akarják megoldani a demográfiai problémákat. A gyerekemet magáért és magának szülöm majd, nem apának, nem anyának és főleg nem a nemzetnek.” ​ ​„Életem legnehezebb döntésén vagyok túl, arra kérlek, ne ítélj el emiatt ismeretlenül. De ez az én döntésem, mert annak kellett lennie, és az én felelősségem. Az én álmatlan éjszakáim és az én megkönnyebbülésem és gyászom egyszerre. De talán a legfontosabb, hogy ez mégis az én döntésem, és ne akarják ezt elvenni tőlem.”