Miközben Vlagyimir Putyin újabb hatéves mandátumára készül Oroszország elnökeként, a hétvégi választás aligha tartogat meglepetést. Az azonban, hogy mihez kezd majd a célvonal átlépése után, sokkal érdekesebb, és sok szemlélőből szorongást vált ki.
A vasárnap záruló szavazás egészen biztosan lehetővé teszi, hogy Putyin 2030-ig hivatalban maradhasson, így teljes három évtizeden át vezesse Oroszországot elnökként vagy miniszterelnökként.
Az ilyen hosszú hivatali idő és a hatékony hazai ellenzéki hangok teljes elfojtása nagyon erős – talán korlátlan – hatalmat ad Putyinnak.
Helyzetét erősíti az orosz gazdaság meglepő rugalmassága az ukrajnai inváziót követő széles körű nyugati szankciók ellenére, ahogy az is, hogy Moszkva fokozatos, ám következetes haladást ért el a harctéren az elmúlt hónapokban, az Egyesült Államok és mások Kijevnek nyújtott katonai támogatása csökkent, egyes nyugati országok szkepticizmusa pedig nőtt, miközben Putyin a progresszívebb társadalmi hozzáállással szemben a „hagyományos értékeket” erőlteti.
Röviden: Putyin kevés egyértelmű korlát mellett kezdheti új ciklusát, és ez gyorsan jelentős, új akciókban nyilvánulhat meg.
Ehhez kapcsolódóan: Az ellenzék szerint az orosz elnökválasztás a PR-mutatványról szól
„Az orosz elnökválasztás nem annyira fontos, mint az, ami utána jön. Putyin gyakran halasztotta a népszerűtlen lépéseket a választások utánra” – mondta Bryn Rosenfeld, a Cornell Egyetem professzora, aki a posztkommunista politikát tanulmányozza.
Valószínűleg az lehet a legnépszerűtlenebb otthoni lépés, ha újabb, második katonai mozgósítást rendel el az ukrajnai háborúhoz. Az első 2022 szeptemberében tiltakozásokat váltott ki, sok oroszok menekült el az országból, hogy elkerülje a behívást. Ám bármennyire is népszerűtlen lehet egy második mozgósítás, a 18 hónapja besorozott katonák rokonai számára megkönnyebbülést jelentene.
Oroszországban többen úgy vélik, hogy sor kerülhet erre.
„Az orosz vezetők most arról beszélnek, hogy az egész orosz társadalmat alá kell rendelni a védelmi szükségleteknek” – mondta Brian Michael Jenkins, a RAND Corporation agytröszt vezető tanácsadója az Associated Pressnek.
„Ennek a kifejezésnek a pontos jelentése nem teljesen világos, de azt sugallja, hogy az orosz vezetés megérti, hogy Putyin szerint még sokáig tart a háború, és ezért erőforrásokat kell mozgósítani – tette hozzá. – Más szóval az orosz társadalmat egy folyamatos háborúnak megfelelően kell megszervezni.”
Ám Tatiana Stanovaya, a Carnegie Russia Eurasia Center vezető munkatársa úgy véli: Putyinnak nincs szüksége mozgósításra, részben azért, mert sok orosz jelentkezik a hadseregbe a szegényebb térségekből a magasabb fizetésért annál, amit a korlátozott lehetőségek miatt odahaza kaphat.
Emellett Putyint arra készteti nyilvánvaló meggyőződése, hogy a háború Oroszország javára dől el, hogy továbbra is kitartson amellett: Ukrajna számára a konfliktus lezárásának egyetlen módja az, ha leül a tárgyalóasztalhoz – mondta. „Ami valójában kapitulációt jelent.”
Miközben Washingtonban késik Ukrajna támogatása, Emmanuel Macron francia elnök és Radek Sikorski lengyel külügyminiszter nemrégiben arról beszélt, hogy legalábbis elméleti síkon fennáll annak lehetősége, hogy csapatokat küldjenek Kijev megsegítésére.
Ezek a kijelentések arra ösztönözhetik Putyint, hogy tesztelje a NATO eltökéltségét.
Alexandra Vacroux, a Harvard Egyetem Orosz és Eurázsiai Tanulmányok Davis Központjának ügyvezető igazgatója úgy véli: Oroszország néhány éven belül kísérletet tesz arra, hogy felmérje, mennyire elkötelezett a NATO az 5. cikkely, a szövetség közös védelmének biztosítása mellett. Ennek értelmében a szövetség bármely tagja elleni támadást mindannyiuk elleni támadásnak tekintenek.
„Nem hiszem, hogy Putyin azt gondolná: fizikailag, katonailag erősebbnek kell lennie az összes többi országnál. Csak arra van szüksége, hogy a többiek a mostaninál gyengébbek és kevésbé egységesek legyenek. A kérdés számára tehát az, hogy (…) ahelyett hogy túl sokat aggódnék saját magam megerősítése miatt, hogyan tehetnék mindenki mást gyengébbé” – mondta.
„Hogy így legyen, ahhoz olyan helyzetet kell találnia, amelyben tesztelheti az 5. cikkelyt”. Ha a válasz gyenge vagy bizonytalan, „azzal megmutatná, hogy a NATO csak egy papírtigris” – tette hozzá Vacroux.
Oroszország nyílt katonai fellépés nélkül is lefuttathatna egy ilyen tesztet – mondta. „Elképzelhető, hogy az egyik nagy kérdés az: Milyen típusú kibertámadás jelenthet olyan fenyegetést, amely felér egy támadással?”
Jóllehet nem tagja a NATO-nak, Moldova egyre jobban aggódik amiatt, hogy orosz célponttá válik. Ukrajna megtámadása óta a vele szomszédos Moldova olyan válságokkal néz szembe, amelyek miatt Kisinyovban attól tartanak, hogy az ország szintén a Kreml célkeresztjében van.
Ehhez kapcsolódóan: Vlagyimir Putyin kész atomfegyvert bevetni, ha veszélybe kerül országa szuverenitása
A moldovai szeparatista Dnyeszter Menti Köztársaságban, ahol Oroszország mintegy 1500 katonát állomásoztat névlegesen békefenntartóként, a kongresszus diplomáciai védelmet kért Moszkvától Moldova állítólagos növekvő nyomása miatt.
Ez a kérés potenciálisan „nagy teret hagy az eszkalációnak – mondja Cristian Cantir, az Oakland Egyetem nemzetközikapcsolatok-professzora. – Úgy gondolom, hasznos, ha úgy tekintünk a kongresszusra és a határozatra, mint egy Moldovának szánt figyelmeztetésre: Oroszország még jobban beleavatkozhat a Dnyeszteren túli helyzetbe, ha Kisinyov nem tesz engedményeket.”
Ami az Oroszországon belüli helyzetet illeti, újabb elnyomó intézkedések jöhetnek egy újabb Putyin-ciklusban, még akkor is, ha az ellenzék támogatóit és a független médiát mostanra már elrettentették vagy elhallgattatták.
Stanovaya szerint Putyin maga nem hajt végre elnyomó intézkedéseket, de jóváhagyja azokat a lépéseket, amelyeket mások gondolnak ki abban a reményben, hogy a Kreml vezetője akarja.
„Sok játékos próbál túlélni és alkalmazkodni, versenyeznek egymással, és gyakran ellentétesek az érdekeik – mondta. – Együtt egyszerre próbálják biztosítani a saját előnyeiket és a rezsim stabilitását.”
