Két évtizedes kormányzása után Recep Tayyip Erdoğan török elnököt leszavazhatják egy olyan rivális javára, aki a Nyugattal való kapcsolatok javítására törekszik. Elemzők szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök nem ezt az eredményt szeretné.
Miközben múlt hónapban folytatódott Oroszország ukrajnai inváziója, Vlagyimir Putyin elnök videókapcsolaton keresztül csatlakozott török kollégájához, Recep Tayyip Erdoğanhoz, hogy megünnepeljék az üzemanyag betöltését a NATO-tagállam első polgári célú nukleáris projektjébe.
A Roszatom állami irányítású orosz nukleáris vállalat által épített hatalmas, húszmilliárd dolláros Akkuyu atomerőmű talán a legjobb jelképe a két vezető által az országuk elnökeként vagy miniszterelnökeként töltött két évtized alatt kialakított virágzó, kétoldalú energetikai és gazdasági kapcsolatoknak.
Putyin virtuális részvételét a nagyszabású ünnepségen talán kevésbé az a belpolitikai igény vezérelte, hogy demonstrálja Moszkva hatalmát külföldön, mint inkább az, hogy támogassa egy rászoruló tekintélyelvű vezetőtársát.
Az április 27-i eseményre kevesebb mint három héttel a május 14-i törökországi elnökválasztás előtt került sor, amely az eddigi legkeményebb kihívást jelenti Erdoğannak az urnák előtt. A mély gazdasági gondok közepette a közvélemény-kutatások szerint lemaradt Kemal Kılıçdaroğlu, a balközép Köztársasági Néppárt (CHP) vezetője mögött.
Putyin alig burkoltan utalt arra, hogy milyen eredményt szeretne látni a választáson, amely hatással lesz Moszkvára, Kijevre, Washingtonra és Brüsszelre.
„Az első törökországi atomerőmű megépítése és (…) egy új, fejlett csúcstechnológiai ipar létrehozása a semmiből újabb meggyőző példa arra, hogy ön, Erdoğan elnök úr, milyen sokat tesz az országáért, gazdaságának növekedéséért, minden török állampolgárért – mondta Putyin az egész Törökországban élőben közvetített adásban. – Világosan ki akarom mondani: ön képes ambiciózus célokat kitűzni és magabiztosan haladni a megvalósításuk felé.”
Putyin hízelgése csak a legutóbbi jele volt annak, hogy támogatja a 69 éves Erdoğant, akinek tekintélyelvű uralma és Nyugat-ellenes retorikája Moszkva érdekeit szolgálta azzal, hogy kikezdte a NATO egységét és aláásta az Oroszországgal szemben az ukrajnai invázió miatt bevezetett átfogó nyugati szankciókat.
Tavaly nyáron Oroszország a tervezettnél jóval korábban dollármilliárdokat utalt át a Roszatom törökországi egységének a jövőbeni építkezésekhez, ami szakértők szerint a bajba jutott török valuta, a líra támogatását célozta.
Putyin Erdoğanba való befektetése meghiúsulhat, ha a 74 éves Kılıçdaroğlu – egy, a korábban az ország társadalombiztosítási ügynökségét vezető egykori hivatalnok – kerül a csúcsra.
Kılıçdaroğlu azt mondta, hogy igyekszik majd helyreállítani a kapcsolatokat Európával és az Egyesült Államokkal, amelyeket Erdoğan aláásott a politikai elnyomással és külföldi beavatkozásaival például Szíriában és Hegyi-Karabahban. Ez többek között megnyitná az utat Svédország gyors NATO-csatlakozása előtt, amit Oroszország határozottan ellenez.
„Erdoğan veresége nem lenne jó Putyinnak – mondta Mark Katz, a George Mason Egyetem politológiaprofesszora, aki Oroszország közel-keleti kapcsolataival foglalkozik. – Putyinnak aligha lesz más választása, mint hogy Kılıçdaroğlunak is udvaroljon, ha ő lesz a győztes. El kell majd fogadnia, hogy Kılıçdaroğlu valamilyen mértékben közeledik a Nyugathoz, hogy le tudja beszélni arról, hogy még inkább közeledjen.”
Washingtont és Brüsszelt a század eleje óta nyugtalanítja az Erdoğanhoz és Putyinhoz hasonló erős emberek felemelkedése, mivel a kommunizmus bukását követő évtizedben erodálódott a Közép- és Kelet-Európában elért pluralista fejlődés. Erdoğan veresége azt mutatná, hogy a demokratikus erők világszerte továbbra is erősek – mondta Steven Cook, a New York-i székhelyű Council on Foreign Relations (Külügyi Tanács) Közel-Kelet- és Afrika-tanulmányok részlegének vezető munkatársa.
„Ez csapást jelentene arra a fajta globális, populista tekintélyelvűségre, amelynek nyilvánvalóan Putyin a vezetője” – mondta Cook, aki figyelmeztetett, hogy a török demokrácia még mindig nem kerülhetett ki a slamasztikából az Erdoğan alatti intézmények meggyengülése után.
„Autoriter bromance”
Putyin valószínűleg gyakrabban találkozott Erdoğannal, mint bármely más, nem a szovjet utódállamokból származó külföldi vezetővel. Azóta, hogy Erdoğan 2003-ban, Putyin első elnöki ciklusa alatt miniszterelnökként hatalomra került, a két fél között jó munkakapcsolat alakult ki, amelyet egyesek bromance-ként, azaz fiútestvérrománcként jellemeznek.
Putyin és Erdoğan időnként komoly ellentétbe került – 2015-ben Putyin hátba szúrásnak minősítette, amikor török gépek a szíriai–török határ közelében lelőttek egy orosz harci gépet. Emellett számos kulcsfontosságú külpolitikai kérdésben ellentétes álláspontra helyezkedtek, különösen Oroszország ukrajnai inváziója kapcsán. Ankara továbbra is halált okozó drónokat szállít Kijevnek, viszont összeköti a két vezetőt a nyugati dominanciájúnak nevezett globális renddel szembeni közös ellenállás és az, hogy elvetnek egyes, Nyugaton széles körben támogatott értékeket.
„Mindketten sértett nagyhatalmak vezetőjének tartják magukat, akiket nem tisztelnek eléggé, és mindkettejüknek vannak sérelmei a Nyugattal szemben. Ebben talált egymásra Erdoğan és Putyin – mondta Katz. – Bármilyen nézeteltérés is volt közöttük, amíg Erdoğan Nyugat-ellenes, addig Putyin számára ez a legfontosabb.”
A közvélemény-kutatások szerint Kılıçdaroğlu, akit egy sokszínű, hatpárti szövetség támogat, kis előnyt szerzett Erdoğannal szemben. Ha a négy jelölt közül egyik sem kapja meg a szavazatok több mint ötven százalékát, május 28-án második fordulót tartanak.
Erdoğan a kétezres években miniszterelnökként – akkor a legbefolyásosabb tisztséget töltötte be Törökországban – nagy népszerűségnek örvendett a gazdaság fellendülése miatt. Csillaga azonban leáldozott, mivel az utóbbi években az infláció és az életszínvonal csökkenése sok választót megviselt.
Feszült kapcsolatok
Nyugaton is leáldozott a csillaga, mivel visszaszorította a demokráciát, aláásta a sajtószabadságot, gyengítette a kormányzati intézményeket, például a bíróságokat, és az elemzők által agresszívnek nevezett, független külpolitikát folytatott, beleértve a Putyinnal való szorosabb kapcsolatokat, ami viszont feszültséget keltett a Washingtonnal és Brüsszellel fenntartott viszonyban.
A 2016-os puccskísérletet követően, amelynek szervezésével egy Amerikába emigrált vallási vezetőt vádolt meg, Erdoğan megállapodást kötött Putyinnal egy orosz S–400-as légvédelmi rakétarendszer megvásárlásáról – ez viszont az amerikai védelmi ipar szankcióit vonta maga után.
Az Egyesült Államok ellenezte a 2,5 milliárd dolláros üzletet, attól tartva, hogy az orosz platform lehetővé teszi Moszkva számára, hogy hírszerzési információkat gyűjtsön a Törökország által megrendelt és azok építésében is részt vevő F–35-ös vadászgépeiről.
Erdoğan talán rosszul mérte fel, hogy milyen mértékben kész az Egyesült Államok a védelmi ipart érintő szankciók kivetésére, és úgy érezhette, hogy nem tud egyszerűen elsétálni az S–400-asoktól, anélkül hogy ne sérülne a hírneve – vélik szakértők.
A török elnök az elmúlt években az Európai Unió országaival is összeakasztotta a bajszát. Összeütközésbe került Franciaországgal a líbiai török beavatkozás miatt, valamint Görögországgal és Ciprussal az energiahordozók és a Földközi-tenger keleti részén húzódó tengeri határok miatt.
Nemrégiben Erdoğan akadályozta Svédország és Finnország NATO-csatlakozási törekvéseit, azzal vádolva az északi országokat, hogy kurd terroristaszervezeteknek adnak otthont. Törökország március végén jóváhagyta Finnország NATO-tagságát, de továbbra is akadályozza Svédországét. (A svéd parlamentnek 2022 októberéig valóban volt egy hevesen Erdoğan-ellenes, volt kurd harcos tagja, Amineh Kakabaveh, aki egy ideig a mérleg nyelvét is jelentette a törvényhozásban. A képviselő kapcsolatban állt a szíriai kurd PYD párttal, amelyet az YPG milícia politikai szárnyának tartanak. Erdoğan szerint az YPG azonos a törökök és a nyugati országok által is terrorszervezetnek tartott kurd PKK-val.)
Kılıçdaroğlu ígéretet tett arra, hogy helyreállítja a jogállamiságot Törökországban, az ország visszatér a parlamentáris államformához, és megoldja az Egyesült Államokkal az S–400-asok ügyét. Elemzők arra számítanak, hogy gyorsan támogatásáról biztosítja majd Svédország NATO-tagságát is.
Az orosz invázió
Minden nyugati frusztráció ellenére Erdoğan jelentős szerepet játszott abban, hogy Moszkva és Kijev alkut kötött, amely lehetővé teszi Ukrajna számára, hogy gabonát exportáljon a Fekete-tengeren keresztül. Oroszország blokkolta Ukrajna kikötőit, hogy megpróbálja megfojtani a gazdaságát, ezzel felhajtotta a gabona világpiaci árát.
Cook szerint Erdoğan esetleges veresége az urnáknál kérdéseket vethet fel a megállapodás hosszabb távú fenntarthatóságával kapcsolatban. A megállapodás a május 14-i választások után néhány nappal jár le.
„Nehezebb lesz fenntartani ezt a gabonamegállapodást, mert ennek részben köze van a Putyin–Erdoğan-dologhoz és a bizalom mértékéhez, amelyet kialakítottak” – mondta.
„Amikor erős emberekről beszélünk, azt hiszem, hajlamosak vagyunk alábecsülni a köztük lévő személyes kémiát” – tette hozzá.
Kılıçdaroğlut halk szavú technokratának írják le, akiből hiányzik Erdoğan karizmája.
Erdoğan kötéltáncot jár azóta, hogy Oroszország megszállta Ukrajnát: elfogadhatatlannak nevezte Moszkva agresszióját és halált okozó drónokkal látta el Ukrajnát, miközben továbbra is üzletel Moszkvával. Törökország az Oroszországnak szánt, szankciókkal sújtott nyugati áruk egyik fő csatornája is.
Még ha Kılıçdaroğlu győzedelmeskedik is, Törökország továbbra is egyensúlyozni fog az ukrán és az orosz érdekek között, beleértve a Moszkva elleni nyugati szankciókkal szembeni ellenállást – mondták szakértők.
Ennek részben Törökország gyengélkedő gazdasága és az orosz energiától és befektetésektől való nagyfokú függősége az oka. A gazdaság az elmúlt évtizedek legmeredekebb inflációs hullámától szenved, ami nagyon érzékennyé teszi egy külső sokkra, például az energiaárak újabb megugrására.
Törökország földgázszükségletének mintegy 45 százalékát, valamint jelentős mennyiségű kőolajat és szenet kap Oroszországból. Kialakulóban lévő polgári nukleáris ipara szintén Oroszországtól függ majd az erőművek üzemanyag-ellátásában.
Putyin tavaly csökkentette az EU-ba irányuló energiaáramlást, miután átfogó szankciókat vezettek be Oroszországgal szemben, ami egy időre az árak ugrásszerű növekedését okozta.
A nyugati szankciók hatására Törökország vonzóbbá vált az orosz turisták és vállalkozások számára, akik a szükséges készpénzt és befektetéseket hozzák az országba. A szankciók bevezetését követően megugrott a két ország közötti kereskedelem.
Nincsenek „szivárványok és egyszarvúk”
Miközben Kılıçdaroğlu közvetlenül a választási győzelem után Európára összpontosítana, nem fogja sokáig váratni Putyint – mondta Asli Aydintasbas, a washingtoni Brookings Intézet munkatársa.
„Előbb-utóbb kapcsolatba lépne vele, hogy elmondja, nem tervezik veszélyeztetni Oroszország törökországi érdekeit. A kulcskérdés az, hogy Putyin hogyan reagálna erre” – mondta.
Még ha Kılıçdaroğlu alatt szilárdak maradnak is a kapcsolatok Oroszországgal, a jogállamiság helyreállítása terén elért bármilyen előrelépés nagyon fontos lenne az Egyesült Államokkal való jelenlegi diszfunkcionális kapcsolatok javításához – mondta Aydintasbas.
„Ez olyasvalami, ami egyik napról a másikra megszünteti a kétoldalú kapcsolat néhány irritáló tényezőjét” – mondta. Hozzátette, hogy néhány továbbra is megmarad, mivel az országban uralkodó Amerika- és NATO-ellenes érzelmek miatt ez mérsékli a kétoldalú kapcsolatok jelentős javulásának kilátásait, akár egy új ankarai vezető alatt is.
Cook, a Külkapcsolati Tanács munkatársa egyetértett ezzel.
„Egyszerűen nem hiszem, hogy a választások után az Egyesült Államok és Törökország számára hirtelen tündérmesés, szivárványos-egyszarvús kapcsolat alakul ki, függetlenül attól, hogy mi lesz az eredmény” – mondta.
Írta Todd Prince.
