Csaknem félmillió eurónyi uniós pénzt nyert Mórahalom önkormányzata még 2015-ben egy víztározó megépítésére. Ki is ásatták a 14 hektáron elterülő, egy méter mély gödröt, azonban a Halászkai Közösségi Víztározónak csak a nevében van víz. Pedig az unió arra adta a pénzt, hogy a Homokhátságon – amelyet már 2020-ban félsivataggá minősített az ENSZ – legalább itt megoldják a gazdák öntözési problémáit.
A Szabadon kiderítette: a mórahalmi városvezetés papíron azt jelentette az uniónak, hogy hetvenhektárnyi területet öntöznek a víztározóból, a helyi gazdák szerint viszont abból nehezen, mert sosem volt víz benne. Ráadásul a katasztrófavédelem szerint ha lett is volna, biztosan nem használhatnák öntözésre, mivel nincs rá szakhatósági engedélyük. A 6500 fős település önkormányzata az elmúlt csaknem tíz évben sorra kaszált azokon a pályázatokon, amelyek célja az volt, hogy vizet fakasszanak a magyar félsivatagban vagy épp vizet vezessenek el onnan. Az uniós pénzek ellenére a gazdák a mai napig nem öntöznek abból, amit elvileg azért építettek, hogy öntözhessenek. Az önkormányzatnak azonban most újra nagy tervei vannak.
Ez a cikk tényfeltáró videós műsorunk, a Szabadon leirata alapján készült.
„Nem akar az ember börtönbe menni, hogy rohadjon meg az anyja! Várunk, tűrünk”
– mondja Börcsök István és Kurucz László, akik már megfenték a kaszát, de még nem egyenesítették ki. Pedig a két férfitól szinte mindenüket elvették az elmúlt néhány évben.
Mórahalom, 6-os körzet: az alföldi félsivatag tanyákkal tűzdelt dűlőútjai között még a XXI. században is betyártörvények uralkodnak. Kurucz László és Börcsök István itt él, amióta az eszét tudja. Gazdálkodnak, állatokat tartanak. Barátok és üzlettársak.
„Errefelé így mennek a dolgok”
Börcsök Istvánnak összesen hét és fél hektár földje volt a tanyája körül. A józan paraszti esze azt diktálta: ott vásároljon legeltetni és takarmányt termeszteni, ahol a teheneket tartja. Így is tett. Örült, amikor megvette a területeket. Azt mondja: a világért sem vált volna meg tőlük, végül mégis másé lett az egész.
„Elvette az önkormányzat, azért nem az enyém. Itt valamikor a kerítéssel szemben 36 hold földje volt apámnak, és a hetvenvalahányas években a tsz elvette. Aztán 2003-ban kezdtünk el újra vásárolni, először aranykoronákat, majd tulajdonrészt az osztatlan közös területeken”
– meséli.
A két férfi azt állítja, hogy a földvásárlások előtt kikérték a mórahalmi alpolgármester ámenjét, mint fogalmaznak: errefelé így mennek a dolgok. Állításuk szerint Csányi László még örült is nekik.
„Bent voltunk személyesen az alpolgármester úrnál, időpontot kértünk, bementünk, hogy szeretnénk a tanya mögött bővülni, vásárolni a területből, és azt mondta, hogy engedi, örül is neki, legalább lesz a területnek gazdája, ki lesz tisztítva. Mi ezután kezdtünk el vásárolni még nagyobb lendülettel, mert itt volt a rengeteg gyomos, elhagyott szőlőterület. Engedélyt adtak, azt mondták, hogy partnerek benne, segíteni is fognak. Adtak listát, hogy kikkel beszéljünk, hogy kiknek van benne részük. Elkezdtünk vásárolni, és egyszer csak jelezték – amikor már több embertől megvettük a részét –, hogy kisajátítás lesz. Akkor néztünk, nem értettük a dolgot, hogy mi történik”
– emlékszik vissza Kurucz László.
Azt, hogy mi történik Mórahalom 6-os körzetében, valóban nehéz felfogni. A történet kacifántos, de uniós pénzekben és elfuserált, nem működő projektekben gazdag.
Kiszikkadva
A Kecskeméttől a szerb határig elterülő Homokhátságot már 2020-ban hivatalosan is félsivataggá minősítette az ENSZ. Eső alig esik, ami víz marad, az pedig a hatvanas években kiépített csatornarendszeren keresztül gyorsan a Tiszában landol, onnan meg nyílegyenesen kiszalad az országból. Azonban a kocka nagyot fordult az elmúlt években: most már a kormányzat és a vízügyi szakemberek is szaladnak a víz után. De még nem érték utol.
A mórahalmi városvezetés már csaknem tíz évvel ezelőtt kihasználta, hogy a város környéke kiszikkadt. Legalábbis ami a pályázatokat illeti.
„Ez itt Mórahalom 75 millió forintból létrehozott öntözőtelepe, de itt semmilyen gazdálkodási tevékenység nincs, jószerivel semmi más, csak a fű nő”
– mutat körbe Kármán Kolos azon a területen, ahol egy 270 méter mély kút és hidránsok vannak.
A tájépítész szerint hiába keressük az öntözőtelepet, pedig mindkét programelem egy határokon átnyúló uniós pályázatból létesült.
„A projektleírás alapján arról szólt volna a pályázat, hogy az önkormányzat saját maga hoz létre egy öntözéses mintagazdaságot, amivel bemutatják, hogyan lehetne öntözéssel hatékonyabban gazdálkodni a helyi mezőgazdálkodóknak, és ennek keretében megvalósult elvileg kettő darab újabb víztározó. Ezen a helyszínen csak egyet látunk, és a közérdekű adatigénylésre adott válaszában sem magyarázta meg Csányi László alpolgármester, hol a másik, mert ezen a telken nincs. Illetve kiépült 470 méter hosszan egy gerincvezeték, amin úgynevezett hidránsok vannak, amire rá lehetne csatlakozni öntözőberendezéseket, hogy öntözzék az itteni szántót, de nem láttam nyomát”
– mondja.
A Google idősoros képein sincs nyoma annak, hogy 2016 után bármiféle mezőgazdasági tevékenység lett volna itt, különösképpen olyan, aminek bármi köze lett volna az öntözéses gazdálkodáshoz – magyarázza a tájépítész.
„Ez lett volna, amit szerintem elvárt volna az Európai Unió is. Szándéka szerint az a pályázat, ha egy normális országban valósult volna meg, körülbelül úgy nézett volna ki, hogy itt a kútra vagy a víztározóra alapozva csinálnak mintaparcellákat, ilyen meg ilyen meg ilyen kultúra, ez ennyi vízzel így terem, az annyi vízzel úgy terem. Ehhez képest itt nem volt semmilyen növénytermesztés, ami az öntözésre alapozódott volna”
– állítja a mérnök.
A pénznyelő víznyelő
A két marhatartó gazdával és a tájépítésszel jártam be a 6-os körzetet. A 75 milliós kút és az öntözőtelep után egy 14 hektáros víztározót mutattak meg. Olyat, ami vizet sosem látott.
„Azt mondták, hogy itt víztározót csinál az önkormányzat, amiből majd lehet locsolni” – magyarázza a földúton bandukolva Börcsök István, aki szerint sosem öntözött ebből soha senki semmit.
„Pedig látod, még a táblát is kirakták, hogy fürdeni tilos, de miben fürdesz, ha nincs benne víz?”
– teszi fel a jogos kérdést. Pedig az unió arra adott pénzt, hogy legyen, nem is keveset: csaknem félmilliót. Euróban. Ezt egy határokon átívelő magyar–román pályázatban, szintén kifejezetten öntözési célra adták.
A 6500 fős város vezetői pályáztak. Nyertek. Aztán a mórahalmi önkormányzat ásatott egy jókora, 14 hektáros, egy méter mély gödröt. Kármán Kolos azt mondja: a Halászkai Közösségi Víztározónak csak a nevében van víz, meg ott, ahol illegális bányaként még mélyebbre ásva kitermelték belőle a földet a töltéshez. Pedig ez tilos, de úgy tűnik, a kutyát sem érdekelte.
„Erről a tározóról is kiderült, hogy minden, amit csak el lehet képzelni róla, az rossz vagy hamis. Egyévnyi pereskedés után nagy nehezen megszereztem a víztározó vízjogi üzemeltetési engedélyét, ami már 2020-ban lejárt. Ez a vízjogi üzemeltetési engedély arról szólt, hogy még ha lenne is benne víz, nem lehetne öntözési célra használni, pedig erre nyerték konkrétan a pályázatot, ami arról szól, hogy a mezőgazdálkodóknak biztosítsa az öntözést”
– magyarázza.
Egy ítélet meghosszabbítása Bicskeig
Mórahalom önkormányzata a tájépítész mérnök közérdekű kérésére kiadta ugyan a félmillió eurós víztározó fenntartására és az EU felé az elszámolásra vonatkozó adatokat, csakhogy abban szinte minden lényegi részt kitakartak.
Így végül Kármán Kolos perre ment. A bíróság jogerős ítéletben kötelezte a mórahalmi városvezetést, hogy ne takarjon semmit, és 15 napon belül adja ki neki a közérdekű adatokat. Csakhogy Mórahalom alpolgármestere, Csányi László felülbírálta a jogerős ítéletet, és küldött a mérnöknek egy e-mailt, hogy bírósági ítélet ide vagy oda, ő bizony harminc nappal kitolja a határidőt.
Végül az önkormányzat kiadta a mérnöknek az adatokat kitakaratlanul, így derült ki: Mórahalom a papírok szerint azt mondta az uniónak: az uniós pénzből kiásott gödörből hetvenhektárnyi területet öntöznek, miközben a katasztrófavédelem szerint ha lenne is víz a tóban, akkor is tilos lenne öntözni belőle, mert szakhatósági engedélyük sincs rá.
Mórahalom tehát az elmúlt csaknem tíz évben sorra kaszált a pályázatokon, arra hivatkozva, hogy vizet fakasztanak a félsivatagban. De csodát, úgy tűnik, idáig ők sem tudtak tenni. Víz helyett pénz jött, csurrant-cseppent innen is, onnan is, ám a végén a föld elnyelte a százmilliókat. Az uniós pénzek ellenére a gazdák a mai napig nem öntöznek abból, amit elvileg azért építettek, hogy öntözhessenek.
Az önkormányzatnak azonban most újra nagy tervei vannak, a nagy tervek pedig áldozatokkal járnak.
A közös ló túros háta
Kurucz László és Börcsök István azt mondja: többször is módosította az önkormányzat, hogy mire hivatkozva sajátítja ki tőlük a földjeiket.
„Először azt mondták, hogy ide fogják vezetni a Tisza vizét, ebben lesz víz, és ebből lehet majd öntözni a helyi gazdáknak. Csak a helyi gazdáktól kisajátítással megszerezte a földet az önkormányzat, ezért állunk értetlenül, hogy kész a víztározó, nincs víz, a földjeink meg el vannak véve, de másik gazdának bérbe lett adva. Most akkor mi történt?”
– tárja szét a kezét Kurucz László.
A kormány még 2021-ben hirdetett harcot az osztatlan közös tulajdonú földekkel szemben. Az Agrártárca adatai szerint a magyar mezőgazdasági területek csaknem fele osztatlan közös tulajdonban van, ami több mint kétmillió hektárt jelent. Ez a kétmillió hektár 53.500 darabnyi földrészlet. Szabó Gyula ügyvéd azt mondja: a kárpótlási jegyek miatt alakultak ki a közös tulajdonú földek.
„A kilencvenes években, amikor nem voltak szabályozva még teljesen ezek a földtulajdonszerzések, a kárpótlási jegyekkel gyakorlatilag tudtunk szerezni földet. Nem volt nekem akkora, hogy önálló ingatlant tudjak venni, nem volt önnek akkora, ezért közösen szereztük meg. Ezek inkább kisebb földterületek, kisebb kárpótlási helyek. Így keletkezett osztatlan közös tulajdona több embernek. Ezt akarja megszüntetni a kormány”
– magyarázza. Az ügyvéd tapasztalatai szerint az átláthatatlan földviszonyokkal csak a baj van.
A két gazdának viszont nem volt baja vele, pedig Mórahalom 6-os körzetének földjei többnyire osztatlan közös tulajdonban voltak. A marhatartók épp emiatt úgy gondolták, hogy apránként, ahogy a pénzük engedi, földet, tulajdonjogot vásárolnak. Börcsök István azt magyarázza: az önkormányzat rajtuk spórolta meg a munkát, mert több tulajdonost is felkutattak, és vásároltak tőlük.
„Ez pont olyan, mintha főznél egy birkapörköltet, és amikor tálalva van, valaki odamenne, azt mondaná, hogy jól van, most már levonulhatsz, és odamennének és megvennék. Ez ugyanaz, csak pepitában”
– mondja.
Mórahalom önkormányzata 2020-ban kezdett bele nagyüzemben a 6-os körzet földjeinek kisajátításába, méghozzá egy 2019-es törvényre hivatkozva, amelyben az áll: „A kormány célja az öntözéses gazdálkodás elterjesztése annak érdekében, hogy a gazdák rugalmasan tudjanak alkalmazkodni az elégtelen csapadékmennyiség okozta kihívásokhoz, és hogy a mezőgazdasági termelés hatékonyságát javítsuk.”
Bár a jogszabály kimondja, hogy az öntözés közérdek, azt is kőbe vési, hogy mindez nem állami vagy önkormányzati feladat.
Mégis ebben lát most fantáziát Mórahalom, annak ellenére hogy nem is feladata. A kormány még 2019-ben megalkotta az úgynevezett öntözési közösségek fogalmát, azonban ahhoz, hogy a minisztérium pénzt adjon a jövőben megalakuló öntözési közösség mintagazdaságára, legalább 240-250 hektárnyi, egybefüggő területtel kell rendelkezniük. A városnak kapóra jött az is, hogy elérné végre a várost a Homokhátság vízpótlásának III. szakasza, a Tisza vizét pumpálnák a 14 hektáros gödrükbe csöveken keresztül. A mintagazdaság megalakításához szükségük volt István földjeire is. Az önkormányzat először megpróbálta kivásárolni a tulajdonából.
„Itt nem a pénzről van szó, hanem arról, hogy nem eladó. Itt van a tanya mellett. Mindegy, hogy azt mondta, hogy tíz forintot ad érte, vagy százmilliót, akkor sem eladó, mert a jószágok itt vannak körülöttem, de ezeket aztán nem hatotta meg”
– meséli Börcsök István.
Miután nem jutottak egymással dűlőre, a mórahalmi önkormányzat kisajátítási kérelmet nyújtott be a kormányhivatalhoz. Tenke Anna ügyvéd jól ismeri a környéket és a viszonyrendszert is, volt ilyesmivel dolga. Azt mondja: szigorú szabályai vannak az eljárásnak.
„Pontosan meg kell határozni a célt. Az a legfontosabb, hogy egy kézzelfogható, konkrét cél legyen, ami nyilvánvalóan önkormányzati érdeket szolgál.”
A gazdának akadtak olyan földjei, amelyek kilencszáz méterre voltak az önkormányzati projekttől, illetve a még le sem fektetett vízhálózattól. Ám ez sem hatotta meg a kormányhivatalt.
Ráadásul az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság azt válaszolta a Szabadon kérdéseire: az a projekt, amiből Mórahalom öntözne, nem is a mezőgazdasági vízigények kiszolgálására lesz, ráadásul azt sem tudni, mikor lesz kész, mert a kivitelezés még el sem kezdődött forráshiány miatt.
Mindezek ellenére a vármegye kormányhivatala döntött, mégpedig úgy, hogy közérdekből az önkormányzatnak teljesen ki kell sajátítania István földjeit. A Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatal kérdésünkre azt írta: ők minden esetben a törvényt betartva hozzák meg döntéseiket.
Riportunk megjelenése után néhány héttel a kormány úgy döntött, hogy közvetlenül 2.1 milliárd forinttal támogatja Mórahalom és környékének öntözési terveit.
„Elnézést, ön stróman?”
Börcsök István a kormányhivatal határozata után végül bíróságra vitte az ügyet. Hiába érvelt az ügyvédje, hogy nem fejtette ki pontosan az önkormányzat, mire és miért kell nekik István földje, és azt sem, miért kell nekik mind. Az önkormányzat jogi képviselője a tárgyaláson azt mondta: a két marhatartó gazda rosszhiszemű magatartásával folyamatosan az önkormányzat terveinek útjában állt, mert megelőzték Mórahalmot több földvásárlásban. István végül elbukta a pert, és mindössze 14 millió forint kártérítést fizetett neki az önkormányzat a hét és fel hektár földjéért. Akadt olyan, amit két és fél millióért vett, de csak másfelet kapott érte.
A mórahalmi önkormányzat összesen majdnem negyvenhektárnyi földet sajátított ki tervéhez. A kilenc földdarabnak 169 tulajdonosa volt.
Nógrádi Zoltán fideszes polgármestertől és az alpolgármestertől is kértem előzetesen interjút. Bár napokig nem válaszoltak, ha már a városban jártam, beugrottam hozzájuk, hátha nyilatkoznak. Nógrádi Zoltán harminc éve polgármester, de nem szereti a kamerát, a kérdéseket sem igazán, pedig csak a kisajátításokról kérdeztem – közérdekből –, meg arról, hogy a környéken kitől és hogyan vett a testvére földeket. A polgármester nem állt kameránk elé, de azt elmondta: a testvére magánszemélytől vásárolt területeket a 6-os körzetben. Kiderítettük: Csányi László alpolgármestertől.
Sem a polgármester, sem alpolgármestere nem ma kezdte a pályát. Úgy tűnik, hogy az általuk vezetett önkormányzat – a kisajátításoktól függetlenül – már korábban is adott el nekik földeket. A 0249/20-as helyrajzi számú föld tulajdonosa a mórahalmi önkormányzat volt, azonban 2015 őszén már Csányi László alpolgármester vagyonát gyarapította. Alig telt el két év, és az alpolgármester eladta Nógrádi Zoltán polgármesternek tulajdonjoga felét, majd egy év múlva teljes egészében újra az alpolgármesteré lett a föld. 2023 februárjában az alpolgármester eladta a területet a polgármester testvérének, két hónap múlva Nógrádi Tibor elajándékozta a felét a testvérének, aki nem más, mint Nógrádi Zoltán, Mórahalom polgármestere. Ez a földterület az öntözési közösségben is benne van. A recept ugyanez volt egy másik mórahalmi földnél is: az önkormányzat 2014-ben megvette, három év múlva az alpolgármesterhez került, aki még ugyanaznap eladta a felét a polgármesternek. Vagyis a magyar módi: az általuk vezetett önkormányzat megszerzi a földeket, majd az általuk vezetett önkormányzat eladja annak, aki vezeti.
Csak telefonon értem el Csányi László alpolgármestert. Kérdésemre, hogy mit szól ahhoz, hogy rossz nyelvek szerint ő a polgármester strómanja, nevetve csak annyit válaszolt: „Bolond lyukból bolond szél fúj, úgyhogy nem kívánok nyilatkozni, köszönöm szépen.”
Egy nappal később az alpolgármester írásban válaszolt néhány kérdésemre. Arra nem, kik kapták meg bérbe az elvett földeket.
A földi javak újraosztása
Miután az önkormányzat kisajátította a földeket a 6-os körzetben, máris új bérlők jelentek meg, Kurucz László és Börcsök István szerint olyanok, akiknek korábban közük nem volt a földműveléshez. Azt mondják: a polgármester elhunyt mentora családjának is adott földet. Ezt az egyik bérlő nem is tagadta.
Kurucz László szerint viszont az önkormányzat valójában nem magasztos, közérdekű célok miatt sajátít ki; a fideszes vezetés így játssza ki a Fidesz 2013-as földtörvényét.
„A trükk az benne, hogy aki eladja a földjét, attól közhasznú célra vásárolja meg az önkormányzat, hogy ne kelljen kifüggeszteni, hogy a helyben lakó gazda, földszomszéd, állattenyésztő ne tudjon földhöz jutni. Az önkormányzat nem is földműves, nem tudna földet szerezni, csak ilyen trükkel. De így nem tudnak hozzájutni a helyi gazdák a földekhez. Az önkormányzat közhasznú célra veszi meg, nem kell kifüggeszteni, így nincs meg ez a lehetősége. Másnaptól pedig a másik jó barát használja a földet tovább.”
Jogi kiskapuk mindig is voltak és lesznek is a kisajátítási eljárásokban. Az, hogy közérdekre hivatkozva hogyan lehet elvenni másoktól a tulajdonukat egy tollvonással, csupán azon múlik, jogilag mennyire készítették elő az eljárást – magyarázza Szabó Gyula.
„Lehet ezzel trükközni, nagyon sok esetben meg is tud történni, és ha jól elő van készítve, nem biztos, hogy tetten érhető. Lehet úgy megideologizálni egy célt, hogy adnak hozzá egy olyan keretet, amire azt fogják mondani, hogy indokolt. Vagyis ha jó az előkészítés, akkor át fog menni.”
