Valóra válik-e Orbán Viktor álma az Európai Parlament és általában az európai politika erőteljes jobbra tolódásáról? Egy, a legújabb felméréseken alapuló tanulmány szerint minden korábbinál nagyobb a valószínűsége ennek, a szélsőjobboldal például száz mandátum közelébe kerülhet, a harmadik politikai erővé léphet előre az EP-ben.
A közelmúltban már számos olyan felmérés látott napvilágot, amely a jobboldali radikális, populista és euroszkeptikus politikai erők megerősödését jósolta a június 6. és 9. között esedékes európai választásokon. Az European Council on Foreign Relations (ECFR) nevű agytröszt héten bemutatott jelentése nemcsak ebbe a sorba illeszkedik, de még túl is tesz a korábbi prognózisokon: a statisztikai modellezéssel készült tanulmány már-már drámai mértékű jobbra tolódást jelez előre a következő Európai Parlamentben, ami komoly hatással lehet az európai zöldmegállapodásra, az Ukrajna minden eszközzel való támogatását célzó politikára, de a jogállamisági elvek érvényesítésére is – többek között Magyarországon.
Ehhez kapcsolódóan: Amikor Orbán Viktor a külföldi, aki beavatkozik más országok választásába
A Fidesz dobogóst csinálhat az EP-ben a konzervatívokból
A Simon Hix és Kevin Cunningham szerzőpáros által készített tanulmány nagyon is reális forgatókönyvnek tartja, hogy a szélsőjobboldali pártokat tömörítő Identitás és Demokrácia (ID) vagy a Fidesz csatlakozása esetén az euroszkeptikus Európai Konzervatívok és Reformerek (CER) a harmadik-negyedik legerősebb politikai formációvá válik a következő parlamentben, együtt akár a képviselői helyek 25 százalékát is megszerezve.
A két politológus arra számít, hogy „az Európa-ellenes, populista” pártok kilenc uniós tagállamban (Ausztriában, Belgiumban, Csehországban, Franciaországban, Magyarországon, Olaszországban, Hollandiában, Lengyelországban és Szlovákiában) az első helyen végeznek majd a június eleji voksoláson, további kilenc tagországban (Bulgáriában, Észtországban, Finnországban, Németországban, Lettországban, Portugáliában, Romániában, Spanyolországban és Svédországban) pedig a második vagy a harmadik helyet szerzik meg.
A szélsőjobboldali ID várakozások szerint több mint harminccal növelheti mandátumainak számát, és 98 képviselői hellyel a harmadik legerősebb politikai pártcsoporttá válhat a következő európai törvényhozásban. Hix és Cunningham úgy látja, hogy a Fidesznek – amelyet 14 mandátum megszerzésére taksálnak – kulcsfontosságú szerepe lesz, mert ha az ECR-hez csatlakozik, a konzervatívok nem csak megelőzhetik a jobbközép-liberális Renewt és az Identitás és Demokráciát, és ezzel a harmadik legerősebb frakcióvá válnak az EP-ben, de az ID-vel együtt a képviselői mandátumok majdnem 25 százalékát jegyeznék, azaz együtt első ízben rendelkeznének több képviselővel, mint az Európai Néppárt és a szociáldemokraták.
Először lehet többsége a populista jobboldalnak
A jelentés szerzői úgy vélik, hogy a kereszténydemokraták, a konzervatívok és a radikális jobboldal – ahogy ők nevezik, a populista jobboldal – először lehet többségben a képviselő-testületben. Egy ilyen, az EPP, az ECR és az ID alkotta koalíció a jelenlegi 43 százalékról 49 százalékra növelhetné jelenlétét a következő parlamentben. Ehhez képest a képzeletbeli jobbközép az EPP-vel, a Renew-val és az ECR-ral együtt 48 százalékot tenne ki a mostani 49 százalék helyett. Ezzel párhuzamosan a balközép pártok koalíciója (szocialisták és demokraták, a zöldek és a szélsőbaloldaliak) a mandátumok 36 százalékáról visszaesne 33 százalékra.
Magyarán – legalábbis a mandátumok számát és arányát illetően – valóra válhatna Orbán Viktor álma az EP radikális jobbra tolódásáról. A valóságban természetesen nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen az Európai Néppárt (EPP) nem valószínű, hogy hivatalosan összeállna a szélsőjobboldallal, amelyben a német kereszténydemokraták legnagyobb riválisa, a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) is benne van. Azt ugyanakkor már a jelenlegi EP-ben is láthattuk, hogy az EPP kész volt néhány ügyben taktikai szövetséget kötni a jobboldali radikálisokkal, nyilvánvalóan azért, hogy megpróbáljon szavazókat elcsábítani a szélsőjobbról.
Ehhez kapcsolódóan: „Nácik? Kösz, nem” – az AfD betiltását követelik tüntetők Németországban
Az aktuális közvélemény-kutatási trendek alapján az ECFR azt jósolja, hogy Marine Le Pen pártja, az NR 25 tagot küldhet az EP-be, a szélsőjobboldali osztrák Szabadságpárt (FPÖ) háromról hatra növelheti képviselőinek számát, és az AfD is megkaparinthat 19 széket, a jelenleginek közel dupláját.
A két politológus ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy legalább 28 olyan európai párt juthat mandátumhoz, összesen körülbelül 120-hoz a képviselő-testületben, amelyek bizonytalannak tűnnek abban, hogy melyik nagyobb pártcsoporthoz csatlakozzanak, ha egyáltalán. Közülük az olasz 5 Csillag Mozgalom például a zöldekhez vagy a Baloldalhoz tarthat 13 képviselővel A legtöbb ilyen párt ugyanakkor az ECR-nál vagy az ID-nél köthet ki, tovább erősítve a két jobboldali pártformációt.
A fentiek alapján valószínűsíthető, hogy a képviselői helyek közel fele a három jelenlegi nagy centrumpárt (EPP, szocialisták és Renew) alkotta „szuper nagykoalíción” kívül találna gazdát. Utóbbi három párt együttes részaránya a jelenlegi hatvan százalékról 54 százalékra csökkenhet, ami veszélybe sodorhatja azt a képességüket, hogy kulcsfontosságú szavazásokon keresztülvigyék az akaratukat.
Ehhez kapcsolódóan: Miért lesz más ez az európai választás, mint az előzők?
Fontos tartalmi változást eredményezhet az EU-politikákban a jobbra tolódás
Mint tanulmányában az ECFR rámutat, a júniusi szavazás eredményei számottevő hatást gyakorolhatnak az EU politikai menetrendjére és a jövőbeni jogalkotás, így az európai zöldmegállapodás irányára is. A szerzők várakozásai szerint a legnagyobb változás a klíma- és a környezetvédelmi politikában következhet be, amelyet a jelenlegi ciklusban a balközép pártkoalíció dominált. „A jelentős jobboldali eltolódás miatt arra lehet számítani, hogy 2024 júniusa után a klímaellenes politikai koalíció uralja majd a terepet. Ez számottevően aláásná az EU zöldmegállapodási keretét és az EU nettó zéró kibocsátásra vonatkozó céljainak elérését” – hangsúlyozzák a szerzők.
Szerintük a választási eredmények negatív hatással lennének az EU-nak a jogállamisági elvek érvényesítésére irányuló erőfeszítéseire is. Előreláthatóan 2024 júniusa után a centrista és a balközép pártoknak sokkal nehezebb lesz fellépniük a demokrácia, a jogállamiság és a polgári szabadságjogok további magyarországi és potenciálisan más tagállamokbeli erodálásával szemben – figyelmeztet a tanulmány.
Ehhez kapcsolódóan: Eurobarometer: Csökkent azoknak a száma Magyarországon, akik jó dolognak tartják az EU-tagságot
Megfigyelők szerint épp ennek elérése Orbán Viktor elsődleges célja az európai választásokon, tekintettel arra, hogy a jelenlegi centrális, közel kétharmados parlamenti erőtér az elmúlt öt évben az Európai Bizottságon és új jogszabályokon (például a jogállami feltételességi rendeleten) keresztül sikeresen sarokba tudta szorítani a magyar kormányt, elérve hosszú időn át a kifizetések teljes blokkolását. Orbán sokak szerint azt reméli a választástól, hogy kiszabadulhat a parlamenti marok erős szorításából.
A jelentés arra is rámutat, hogy a következő parlamentbe betörhet egy nyíltan oroszpárti politikai formáció: a bolgár, Újjászületés nevű párt az előrejelzések szerint akár három mandátumot is szerezhet az EP-ben.
Hix és Cunningham arra is felhívja a figyelmet, hogy az európai választások eredményei lakmuszpapírként jelezhetnek, és előfutárai lehetnek számos országban, így Ausztriában, Németországban és Franciaországban a nemzeti választásoknak. Különösen Franciaországban tűnik kritikusnak a helyzet, ahol immár a polgárok hetven százaléka elutasítja Macron elnök kormányát. Az elnök erre reagálva nemrég újjászervezte kormányát, markáns jobboldali fordulatot hajtva végre.
A szerzők figyelmeztetnek, hogy az előkészületben lévő jobbra tolódás és a radikális jobboldal befolyásának várható növekedése „ébresztőt kell hogy fújjon” az európai politikai döntéshozóknak azzal kapcsolatban, milyen tétek forognak kockán az EU-ban.
