Kulcsfontosságúnak nevezte a tavalyi évet a szövetségesek biztonsága szempontjából Jens Stoltenberg. A NATO főtitkára Brüsszelben, a katonai szövetség európai főhadiszállásán értékelte az elmúlt évet akkor, amikor „Oroszország Ukrajna elleni illegális háborúja immár második évébe lépett”. A NATO számára nemcsak az orosz politika, hanem a folyamatos terrorveszély és Kína is fenyegetést jelent.
Stoltenberg szerint Putyin stratégiai hibát követett el, amikor megtámadta Ukrajnát. „Arra számított, hogy Kijev napokon belül elesik, egész Ukrajna pedig heteken belül. De alábecsülte az ukrán nép acélos ellenállását.” A főtitkár szerint az orosz elnök a NATO erejét és főként egységét is alábecsülte, amikor úgy vélte, hogy megtörheti a szövetséget, amely nem lesz képes hosszan tartó támogatással segíteni az ukrán ellenállást. Jens Stoltenberg úgy fogalmazott, Putyin terve a várthoz képest ellentétes hatást ért el, mert a kevesebb NATO helyett most több NATO-t lehet tapasztalni.
Ugyanis a háború miatt már Finnország és Svédország is jelentkezett a szövetségbe. Ezzel a NATO és Oroszország közös határa a háború előttinek a duplájára fog nőni. Ugyanakkor továbbra is kérdés, hogy Magyarország és Törökország mikor fogja ratifikálni ennek a két országnak a tagságát. Stoltenberg legfrissebb tárgyalásai alapján azt mondta, hogy a török Nagy Nemzetgyűlés Finnország esetében még a közelgő általános választások előtt dönteni fog, míg Szijjártó Péter azt mondta a főtitkárnak, hogy a magyar parlament jövő héten dönt a finn jelentkezésről. Ugyanakkor Svédország kapcsán egyik állam esetében sem mondott konkrét időpontot a főtitkár, azt viszont megjegyezte: nem biztos, hogy Svédország és Finnország ugyanabban az időpontban csatlakozik.
Semmi sem lesz olyan, mint régen
Jens Stoltenberg szerint az európai biztonsági környezet hosszú távra megváltozott, még akkor is, „ha holnap véget érne az ukrajnai háború”. Putyin invázióját sokkolónak, de nem meglepőnek nevezte, ezért a Krím 2014-es annektálása óta a NATO megerősítette kollektív védelmét. Amikor az orosz tankok begördültek Ukrajnába, a szövetség aktiválta védelmi tervét, negyvenezer katonát helyezett közös parancsnokság alá nemcsak a szárazföldön, hanem a tengereken és a levegőben is, a NATO-harccsoportok számát pedig négyről nyolcra emelték, miközben a szövetségesek jelentős támogatást nyújtottak Ukrajnának.
A főtitkár éves jelentése a szövetségesek biztonságára nézve legjelentősebb fenyegetésként Oroszországot nevezte meg, és szintén folyamatos veszélyként jelenítette meg a terrorkockázatot, illetve úgy fogalmaz, hogy „Kína kihívás elé állítja érdekeinket, biztonságunkat és értékeinket”. Természetesen az orosz–ukrán háborúval összefüggésben is nőttek a védelmi kiadások, ez tavaly reálértéken 2,2 százalékos emelkedést jelent. A dokumentum úgy összegez, hogy amióta a szövetségesek 2014-ben megállapodtak a védelmi beruházás jelentős növeléséről, az európai tagállamok és Kanada további 350 milliárd dollárt költött védelemre. Azt azonban megjegyezte, hogy többet és gyorsabban kell tenni a védelem érdekében. Ennek kiindulási pontja, hogy a tagállamok vállalták: 2024-re a GDP legalább két százalékát költik védelemre, ezen belül pedig legalább húsz százalékot eszközfejlesztésre. Viszont Stoltenberg azt is elmondta, hogy a nyári, vilniusi NATO-csúcson egy ennél ambiciózusabb védelmi beruházási ígéretben kell egyetérteniük.
Visszatérve a jelenleg érvényes számokhoz: jelenleg hét tagállam éri el a harminc közül a kétszázalékos limitet: Görögország, az Egyesült Államok, Litvánia, Lengyelország, Egyesült Királyság, Észtország és Lettország. Bár a magyar védelmi kiadások dinamikus növekedésnek indultak, még mindig csak a GDP 1,44 százalékán állnak, és ez a rangsorban hátulról a 11. helyre elegendő. Ami a fejlesztési kiadásokat illeti, ott viszont Magyarország áll a legjobban, húsz százalék helyett 48 százalékot képviselnek ezek a ráfordítások.
A főtitkári beszámoló említi a legújabb közvélemény-kutatást, amely szerint a harminc NATO-szövetséges polgárainak 82 százaléka tartja fontosnak, hogy Észak-Amerika és Európa együttműködjön közös biztonságunk érdekében. 61 százalék ért egyet azzal, hogy a NATO-tagság esetén kevésbé valószínű, hogy egy idegen nemzet támadja meg az adott államot.
Ehhez kapcsolódóan: A magyar tiltakozás ellenére összeülhet a NATO–Ukrajna bizottság
A kínai szál
Bár a jelentésben értelemszerűen nem szerepelhetett, mégis megkerülhetetlen volt a kérdés, hogy mit szól a főtitkár Kína szerepéhez, hiszen egyrészt igyekszik békeközvetítőként fellépni, másrészt pedig felmerült, hogy hadianyaggal is támogatnák Oroszországot. Mindez különösen fontos téma a kínai és az orosz elnök moszkvai tárgyalásai miatt. Jens Stoltenberg szerint Kínának nyíltan el kell ítélnie Oroszország illegális ukrajnai invázióját, mielőtt bármilyen erőfeszítésbe kezdene a háború befejezése érdekében. „Ukrajnának kell eldöntenie, hogy milyen feltételek elfogadhatók a békés megoldáshoz” – szögezte le a főtitkár. Kijelentette, hogy üdvözöl minden olyan kezdeményezést, amely „igazságos és fenntartható békéhez” vezethet, és elismerte, hogy a kínai dokumentum tartalmaz „néhány pozitív szempontot”, például a szuverenitás és a függetlenség tiszteletben tartását. A főtitkár hozzátette: arról nincs konkrét információjuk, hogy Kína már fegyverrel segítette volna Oroszországot, azonban annak egyértelmű jelei vannak, hogy „ezt Oroszország kérte, és ezt a kérést a kínai hatóságok vizsgálják Pekingben”. Úgy véli: „Kína nem nyújthat halálos segítséget Oroszországnak”.
A magyar kormány engedett
Néhány órával azt megelőzően, hogy Jens Stoltenberg kiállt a Brüsszelben akkreditált NATO-s tudósítók elé, és ismertette éves jelentését, Szijjártó Pétert fogadta. A magyar külügyminiszterrel folytatott megbeszélés egyik pontja igazán érdekes és a szövetség számára fontos fordulatot hozott. Jens Stoltenberg ugyanis közölte, hogy a NATO-külügyminiszterek április 4–5-i találkozóját felhasználva összehívja a NATO–Ukrajna miniszteri szintű bizottságot. Ennek azért van jelentősége, mert ilyenre már hosszú évek óta nem került sor – Magyarország ugyanis ellenezte.
A magyar kormány 2015-öt követően hirdette meg azt a politikáját, amely szerint blokkolja Ukrajna euroatlanti integrációját az ukrajnai magyar kisebbség jogainak sérelme miatt. Ez azt jelenti, hogy a magyar kormány következetesen nem járult hozzá ahhoz, hogy nagyköveti szintnél magasabb fórumon egyeztessen a NATO mint szövetség az ukránokkal. Ez nagyon komoly feszültséget szült, a kormányra óriási nyomás nehezedett, és azt kérték a magyar diplomáciától a szövetséges partnerek, hogy ne ezt az eszközt használja a félreértések rendezése érdekében. Ez azonban nem segített – egészen mostanáig.
„Mi azt gondoljuk, hogy ez a döntés, amely szerint összehívásra kerül a NATO–Ukrajna bizottság miniszteri szinten, sérti a NATO egységét, sérti az egységes akaratra vonatkozó eljárásrendet, ugyanakkor nem tehetünk mást, mint tudomásul vesszük a főtitkár döntését, amelyről azt gondoljuk, még egyszer mondom, hogy sérti a NATO oly féltve őrzött egységét” – mondta a külügyminiszter brüsszeli sajtótájékoztatóján.
Jens Stoltenberg is kapott kérdést ezzel kapcsolatban. Hangsúlyozta, neki mint főtitkárnak jogában áll ezt a megbeszélést összehívni. „Tisztában vagyok a kisebbségek kérdésével, és ez az Ukrajnával folytatott megbeszélés része lesz” – tette hozzá a főtitkár, jelezve, hogy a fórum például ennek a kérdésnek a megtárgyalására is alkalmas.
