Túl van a félidőn az EU-tanács soros magyar elnöksége, de fő profilja – a jogalkotói munka – igazából csak most veszi kezdetét. A hátralévő bő másfél hónap egyik nagy kérdése, hogy Orbán Viktor tartogat-e hasonló meglepetést az EU számára, mint a magyar félév első napjaiban.
Féléves soros elnöksége kétharmadánál tart Magyarország, de a szó szoros értelmében vett elnökségi munka csak most kezdődik. Ennek oka az a körülbelül hat hónapon át húzódó uniós intézményi átmenet, amely éppen a második magyar soros EU-tanácsi elnökség idejére esik. Az EU-nak a tagállamokból álló tanács mellett másik törvényhozói jogkörrel felruházott intézménye, az Európai Parlament mostanra jutott el oda, hogy a kora ősszel megalakult szakbizottságok újra felvehetik a jogalkotói munkát, és – ami minden soros tanácsi elnökség tevékenységének a dandárját jelenti – hozzáláthatnak a háromoldalú (bizottság, tanács és parlament) egyeztetésekhez az asztalon lévő különböző jogszabályi javaslatokról.
Az elnökség számára most kezdődik a tánc
A kompromisszumok kitárgyalása először a tagállamok, majd az intézmények között a mindenkori soros elnökség feladata. A magyar kormány, illetve képviseletében az állandó magyar brüsszeli képviselet diplomatái legalább 41 jogalkotási dossziénál állnak ugrásra készen a tárgyalások megkezdésére – és lehetőség szerint – lezárására a következő jó másfél hónapban. Ez nem kis falatnak tűnik, tekintettel arra, hogy az elnökség félidején túl mindössze két-három ilyen háromoldalú egyeztetésre, úgynevezett trialógusra került sor a magyar elnökség égisze alatt. Az egyik a 2025-ös uniós költségvetés, amelyről elvileg már november első felében egymás markába kellene csapniuk az uniós jogalkotóknak, a másik a befagyasztott orosz pénzügyi eszközökön alapuló, ötvenmilliárd dolláros G7-es hitelcsomag 35 milliárd eurós európai része, amelyet még a magyar félévben kellene véglegesíteni és Ukrajna rendelkezésére bocsátani.
Brüsszeli tudósítóknak nyilatkozó diplomáciai források szerint a magyar soros EU-elnökség első félidejében több mint hatszáz munkacsoportülést tartottak úgy, hogy esetenként egy nap leforgása alatt húsz, az EU27-ek diplomatái által alkotott formáció is ülésezett. A nagykövetek több mint harminc alkalommal ültek tárgyalóasztalhoz, és EU-források szerint ez még semmi ahhoz képest, ami az év végi hajrában várható.
Kezdettől fogva úgy tekintettek a magyar soros EU-elnökségre, mint egy átmeneti állapotra, amely alatt kevés érdemi kérdés kerül majd napirendre. Ennél azért árnyaltabb a kép, mert ha igaz is, hogy nincs sok fajsúlyos dosszié az EU előtt, néhány kérdésben a magyarok is hozzá tudnak tenni a közös erőfeszítésekhez. Ilyennek számít a november 8-i budapesti informális EU-csúcson elfogadandó versenyképességi megállapodásról szóló nyilatkozat vagy az európai védelmi ipari stratégia (EDIP), amelyről decemberben szeretne a soros elnökség közös tanácsi álláspontot elérni. De idesorolható a gyermekek szexuális kizsákmányolásáról szóló jogszabálytervezet is, amelyről novemberben vagy decemberben születhet meg a tanácsi közös álláspont.
Ehhez kapcsolódóan: Orbán Viktor szerint ha Ukrajna nyer, ismét „keletről jött szláv katonák” állomásozhatnak Magyarországon
Kettős optikán keresztül nézik a magyar elnökséget
A Szabad Európa által az elmúlt napokban folytatott háttérbeszélgetések világossá tették, hogy a brüsszeli intézmények, illetve Magyarország uniós partnerei kettős optikán keresztül tekintenek félidőben a soros magyar elnökség tevékenységére. Politikai szinten – ez a miniszterelnök és egyes kulcsminiszterek tevékenységére vonatkozik – elégtelennek ítélik a magyar mérleget, technikai-szakértői szinten viszont közepesnek vagy egyenesen jónak látják az eddigi teljesítményt. „Sajnos az Orbán Viktor politikai akcióiról és nyilatkozatairól szóló médiahírek kommunikációs szinten uralják a magyar elnökséget. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy a magyar soros elnökség számos szempontból normálisan működik” – ismerte el lapunknak egy uniós tagállam névtelenségbe burkolózó magas rangú diplomatája. „Az elnökség tisztviselői szinten elég professzionális. A magyar kormány ideológiájának importja azonban az egész elnökségnek ad egy rossz külső megjelenést és akusztikát” – szögezte le egy másik ország vezető diplomatája.
Már a magyar soros EU-elnökség előtt is sokan tartottak attól, hogy az euroszkeptikusok közé sorolt magyar miniszterelnök visszaél majd az elnökségi titulussal, és – akárcsak a médiatörvény elfogadtatásával az első magyar elnökségi félév előtt, 2011-ben – az EU-val ellentétes kül- és belpolitikai céljaira használja fel a megbízatást. Elsősorban az Európai Parlament többsége ezért azt követelte, hogy ne engedjenek olyan országot az uniós elnökség közelébe, amelyik ellen számos eljárás folyik a számottevő korrupció és a jogállami elvek megsértése miatt. Ezek a politikai erők igazolva látták a félelmeiket, amikor Orbán mindenféle előzetes egyeztetés nélkül és az általa is számos európai tanácsi ülésen jóváhagyott állásfoglalások figyelmen kívül hagyásával békemisszió néven partizánakciót indított, néhány nap leforgása alatt megfordult Kijevtől Moszkván és Pekingen át Floridáig. Mindezt úgy, hogy számos kritikusa szerint nem tette világossá, hogy nem az EU soros elnökeként jár el, és nem az unió, hanem a saját álláspontját képviseli.
Politikai lenullázás és strasbourgi szakítás
Az ellentmondásos akció – amely Európából nézve legfeljebb Putyin és Trump malmára hajtotta a vizet – politikailag már a legelején lenullázta a magyar soros EU-elnökséget, felerősítve az amúgy is erős berögződéseket az uniós politikai és intézményi színtéren Magyarországgal szemben. Bár a magyar kormány megúszta nagyobb pofon nélkül, a budapesti informális miniszteri tanácsülések bizottsági és számos esetben miniszteri szintű tagállami bojkottja így is példa nélküli az Európai Unió gyakorlatában.
A politikai elidegenedés csúcs- vagy inkább mélypontja a magyar miniszterelnök többször elhalasztott strasbourgi jelenése volt október 9-én az Európai Parlamentben, ahol nyílt kenyértörésre került sor közte és az Európai Bizottság júliusban újraválasztott elnöke, Ursula von der Leyen között. Mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy Von der Leyen számára politikai szempontból a legkisebb gesztus sem lenne kifizetődő a magyar kormány felé, ami az év végéhez érve valamivel több mint egymilliárd euró összegű forrásvesztést is eredményez majd, miközben mindinkább a távolba vész az a tízmilliárd euró, amelyet a helyreállítási alapból különítettek el vissza nem térítendő támogatások és kölcsönök formájában Magyarországnak.
Ursula von der Leyen november 7–8-án a magyar elnökség kezdete óta először jön Budapestre, hogy részt vegyen az Európai Politikai Közösség, majd az Európai Tanács informális találkozóján, ám az események margóján nem a magyar miniszterelnökkel, hanem első számú és egyetlen kihívójával, a Tisza Párt elnökével fog találkozni. Megfigyelők szerint ennek alighanem a kormány tájékán is örülnek, hiszen ez alátámaszthatja azt az új fideszes narratívát, miszerint Brüsszel engedelmes bábkormányt akar hatalomra segíteni Magyarországon.
Ehhez kapcsolódóan: Magyar Péter Orbán Viktornak: „Miniszterelnök úr, hová tűnt a Ruszkik, haza?”
Tartogat-e még meglepetést Orbán az EU számára a hátralévő időben?
Orbán júliusi békemissziója óta a magyar elnökség mentes volt a hangos politikai botrányoktól (Szijjártó Péter sorozatos oroszországi és minszki látogatásaira már mindenki csak legyint), de Brüsszelben és néhány fővárosban egyesek lélekben felkészültek arra, hogy nem ez volt a magyar kormányfő utolsó szava. „Széles körben aggodalom tárgyát képezi, hogy Orbán mivel rukkolhat elő a budapesti csúcson” – jegyezte meg egy magas rangú EU-diplomata, mindenekelőtt Donald Trump esetleges győzelmére és a magyar kormányfő erre adandó reakciójára célozva. Brüsszelben egy olyan, hivatalos forrásból és névvel nem megerősített pletykába is belefutottunk, miszerint Trump november 5-i győzelme esetén videón bejelentkezne az informális EU-csúcsra.
Nehéz megállapítani, hogy ennek van-e valóságalapja. Az mindenesetre feltűnő, és jól illusztrálja a magyar kormány EU-n belüli népszerűségét, hogy rendszeresen olyan dolgokért is a magyar soros elnökséget hibáztatják, amelyekről egyébként nem feltétlenül tehet. Egy, a Politicónak névtelenül nyilatkozó EU-diplomata például egyértelműen Budapest nyakába varrta, hogy a magyar félévben nem kerül az asztalra egy újabb orosz szankciós csomag. Természetesen mindenki tudja, hogy Orbánék miként viszonyulnak a szankciók kérdéséhez, de egy lapunknak nyilatkozó tagállami forrás szerint ennek prózaibb okai vannak. „Ez nem a magyarokon múlik, hanem főleg azon, hogy mára nagyrészt kimerítettük a lehetőségeket. Egyébként is, az Európai Bizottságnak kell javaslatot előterjesztenie a szankciókra, ilyet pedig sehol nem látok” – mutatott rá.
Ettől függetlenül szinte mindenki biztosra veszi, hogy a januártól induló lengyel soros EU-tanácsi elnökség alatt felgyorsul majd a munka egy újabb szankciós csomagról, különös tekintettel az Ukrajna elleni agresszió hároméves évfordulójának közeledtére.
Lehetnek azért sikerként kommunikálható eredmények is
Egyes tagállami források ugyanakkor a magyar kormány részrehajlását és visszaélését az elnökségi pozícióval látják abban, hogy az Ukrajnának beterjesztett, négy elemből álló pénzügyi támogatási javaslatcsomag egyik, az orosz szankciók érvényét hatról 36 hónapra kiterjesztő bizottsági indítványt a magyar kormány csak az amerikai elnökválasztás után ígéri előterjeszteni. „Nyilvánvalóan abban bíznak, hogy erre már nem is lesz szükség” – mondta egyikük.
Az EU-ban már hagyomány, hogy a soros elnökségek igyekeznek fényezni magukat, főleg az általuk tető alá hozott jogalkotási dossziék számának hangsúlyozása révén. Az ilyen, egyébként elnézhető sikerpropagandára várhatóan a magyar kormány részéről is lesz készség, és talán nem is teljesen alaptalanul. Mint ugyanis egy magyar kormányzati forrásunk megjegyezte, a nagypolitikában változások észlelhetők, elsősorban, de nem kizárólag a migráció kérdésében, ami odavezetett, hogy a tagállamok között mára – elsősorban a populista erők hatalomra kerülésétől való félelem miatt – konszenzus kezd létrejönni a migrációs politika szigorításáról. Ezt láthatóan a magyar elnökség is igyekszik meglovagolni, és több, egyébként a kormánnyal nem rokonszenvező tagállam titokban még örülhet is annak, hogy a háttérben egyelőre technikai szinten folyó tárgyalásokat egy migrációs ősellenség, Magyarország irányítja. Az más kérdés, hogy mit lehet kihozni ebből a meglévő jogi kötöttségek mellett.
A magyar sikerlistán előre borítékolhatóan szerepelni fog a budapesti nyilatkozat az európai versenyképességi megállapodásról, még ha ebben a soros elnökség igazából nem is játszik meghatározó szerepet (erről külön cikkben írtunk). Egy másik terület, ahol Budapest számára kedvezően alakulhatnak a dolgok, a nyugat-balkáni bővítés. Mint tagállami diplomaták rámutatnak: ha lesz is bizonyos országok esetében kedvező elmozdulás, olyan áttörés még messze nem látható a horizonton, mint az első magyar EU-elnökség idején a csatlakozási folyamat lezárása volt Horvátországgal.
