Vörös és sárga köntösében a dalai láma legutóbbi nyilvános imáiban arra buzdította a kántáló szerzeteseket és apácákat, hogy „együttérző szívükkel” segítsék a világ gyógyulását.
„Mindenkinek a saját felelőssége, hogy jó ember legyen” – mondta hetekkel a Kína elleni sikertelen tibeti felkelés vasárnapi emléknapja előtt a dalai láma, aki a felkelést követően menekült a szomszédos Indiába, ahol száműzetésben él.
„Arra kérek közületek mindenkit, hogy törekedjen erre.”
A 88 éves buddhista vezető azt mondja, hogy még évtizedei vannak hátra, de az őt külföldre követő tibetieknek fel kell készülniük arra az elkerülhetetlen jövőre, amelynek ő már nem lesz része.
Peking szerint Tibet szervesen Kínához tartozik. Sok száműzetésben élő tibeti attól tart, hogy Peking olyan rivális utódot nevez majd ki a dalai láma helyére, aki megerősíti a kínai irányítást a terület fölött, amelyet 1950-ben özönlöttek el a kínai katonák.
Tibet az évszázadok során hol független volt, hol kínai ellenőrzés alatt állt. Peking azt mondja, „békésen felszabadította” a zord fennsíkot, odavitte az infrastruktúrát és az oktatást.
Ehhez kapcsolódóan: Exkluzív: Kína és Oroszország közös taktikája az internet ellenőrzéséről, cenzúráról
Ám Cultrim, a 95 éves fürge tibeti, aki a CIA támogatását élvező gerillák közé tartozott, a múlt tanulságaira figyelmeztet.
Felidézi, hogyan fogott fegyvert, amikor 65 évvel ezelőtt, 1959. március 10-én a tibetiek felkeltek a kínai erők ellen abban a lázadásban, amelynek leverése a havas Himalája-hágókon át Indiába kényszerítette a dalai lámát.
Akit aztán tízezrek követtek.
„Arra kértek minket, hogy keljünk fel, álljunk ellen a megszálló kínai hadseregnek, és kísérjük el száműzetésbe a dalai lámát” – mondta Cultrim az AFP-nek fekete pufikabátjában, még mindig katonás modorban, rövidre nyírt ősz hajjal és erőteljes kézszorítással.
Ma ő az egyik utolsó tagja annak a generációnak, amelyik még emlékszik arra, amit szabad Tibetnek nevez, és azt mondja a fiatalabb tibetieknek, hogy ne bízzanak meg Pekingben.
„Mielőtt Tibet elvesztette a függetlenségét, pásztorok és gazdálkodók voltunk” - mondja Cultrim, aki a dalai láma választott otthonában, az észak-indiai Daramsalában él.
„Jó volt az életünk, és jól is éltünk. (…) Semmi dolgunk nem volt a pénzzel, a pásztorok húst és vajat árultak, a gazdák pedig gabonát.”
A múlt
Cultrim 1960-ban csatlakozott a nepáli hegyvidéki Mustang Királyságban állomásozó tibeti felkelőkhöz, akiket a CIA képzett ki és látott el puskákkal és rádiókkal.
Több mint egy évtizeden át lopództak be rendszeresen Tibetbe, hogy lesből csapjanak le, beleértve a kínai hadsereg teherautóinak felrobbantását.
„Önkéntesek voltunk a saját lovunkkal, a saját puskánkat és élelmünket vittük – mondta. – Folytattuk a háborút.”
Washington a kétezer fős haderőt saját hidegháborús fedett eszközeként használta.
Ám miután a CIA megkurtította a támogatást, a dalai láma pedig 1974-ben fegyverletételre és békés megoldásra buzdította a harcosokat, Cultrim Indiába ment.
Évtizedekig mezőgazdasági munkásként dolgozott, majd nyugdíjba vonult, és beköltözött egy idősek otthonába egykori parancsnoka lakóhelyének közelében.
„Azért jöttem, hogy lássam a dalai lámát, mielőtt meghalok” – mondja.
Bajtársa, a kilencvenéves Ngodup Palden kitart egy halványuló álom mellett.
24 évig szolgált ejtőernyősként India különleges tibeti haderejében, és harcolt az 1962-es kínai–indiai háborúban.
„Mielőtt elveszítettük az országunkat, kényelmes életet éltünk” – mondja, és a Himalája hófödte csúcsait nézi, amelyek elválasztják szülőföldjétől.
„Remélem, hogy életemben egyszer még visszatérhetek egy szabad Tibetbe” – folytatja, miközben imagyöngyöket morzsol az ujjai között.
„Él némi remény a szívemben, hogy visszajutok a szülőföldemre, a boldog szülőföldemre.”
Ehhez kapcsolódóan: Váratlanul Tibetbe utazott a kínai elnök
A jelen
Akik ma jönnek Tibetből, azt mondják, hogy Palden reménye képzelgés.
Míg korábban évente ezrek özönlöttek Indiába, tavaly kevesebb mint egytucatnyian menekültek el a száműzetésben működő tibeti kormány szerint.
Aktivisták, akik figyelemmel kísérik a tibetiek mozgalmait hazájukon belül, azt mondják: sokan attól tartanak, hogy szökés közben letartóztatják őket, vagy a hozzátartozóikon torolják meg, ha mégis kijutnak.
„Úgy érzem magam, mint egy madár, aki régóta kalitkában élt, és most már szabadon csapkodhat és repülhet” – mondja a 37 éves Cering Dava, aki bankigazgató volt Tibet fővárosában, Lhászában.
2020-ban felhagyott középosztálybeli életével – attól tartott, hogy újra letartóztatják, mert újságíróknak beszélt a kínai „szakképzőközpontokról”.
ENSZ-szakértők szerint a központokat „a tibeti vallási, nyelvi és kulturális identitás aláásására” használják. Peking tagadja a vádakat.
Dava azt mondja, hogy 2015-ben csaknem egy évig tartották fogva tárgyalás nélkül, miután SMS-ben számolt be egy száműzetésben élő csoportnak a tibetiek útlevél-korlátozásáról.
Őrizetbe vétele során brutálisan megverték, és úgy hallgatták ki, hogy „az őrület szélére” került.
„Azt mondtam anyámnak, hogy ha Tibetben maradunk, meghalunk” – mondja. Figyelmeztette az asszonyt, hogy őt fogják megbüntetni, ha nem megy vele.
„Ha távozunk, ötven százalék esélyünk van a sikerre.”
Mivel a kínai biztonsági erők lezárták a hegyeken át Nepálba vezető útvonalakat, becsomagolt egy táskát, és 68 éves édesanyjával „nyaralni induló turistának” álcázták magukat.
Félelmüket legyőzve mosolyogtak és fényképezték egymást a lhászai repülőtéren, amikor útnak indultak, hogy végül eljussanak Indiába.
Apró, egy hálószobás lakásában azt mondja, hogy hatszázezer jüant (több mint harmincmillió forintot) hagyott hátra a számláján, valamint két házat és egy autót.
„Azért jutottam ki, mert kész voltam mindezt feláldozni.”
A jövő
A száműzetésben felnőtt fiatal generációk fenyegetéstől tartanak.
„Kína a saját dalai lámáját akarja kinevezni, amint a mostani meghal” – mondja Tenzin Dava 31 éves aktivista, aki Indiában született, és a Tibeti Emberi Jogok és Demokráciaközpontot vezeti.
A fiatal nőt aggasztja, hogy az újabb generációk elvesztették a reményt, hogy valaha is láthatják őseik hazáját.
„Hontalanként nőttünk fel Indiában (…) soha nem tudhatjuk, mi történik, amikor őszentsége a dalai láma meghal” – mondja.
„Ezért látjuk, hogy sok tibeti emigrál Európába és Észak-Amerikába.”
Az újdelhi kormány adatai szerint 2011 óta tibetiek tízezrei hagyták el Indiát.
„Ez komoly aggodalomra ad okot – teszi hozzá az aktivista. – A fiatalabb generációknak kell életben tartaniuk a mozgalmat.”
