Az UEFA éves összefoglalójának és a hazai vállalati beszámolóknak köszönhetően hozzávetőleges becslést lehet mondani a hazai élvonalbeli focisták tavalyi nettó átlagkeresetéről klubonként. Az eredmények nagyságrendi különbségeket mutatnak; az FTC messze kiemelkedett a mezőnyből, jócskán leszakadva követte csak a Fehérvár, a Felcsút és a Kispest.
Nem mindenhol van ez így a világon, de Magyarországon – kevés kivételtől eltekintve – régóta hétpecsétes titokként próbálják kezelni az érintettek a profi focisták bérét. Egy nagyvállalati vezetőtől vagy egy kocsmárostól is könnyebb volt megtudni, mennyire jövedelmező a munkája, és más látványsportoknál sem volt ilyen szintű titkolózás.
Ezt a hagyományt magyarázhatja, hogy a foci szórakoztatóipari ágként régóta és általánosan fertőzöttnek tűnik különböző mértékű adócsalásokkal, korrupciós ügyekkel, pénzmosással vagy még ezeknél is extrémebb illegális próbálkozásokkal.
A problémára azonban pont a nagyobb átláthatóság lenne a leghatékonyabb gyógyszer, nem mellesleg ez magukat a focistákat is jobban védené, ők is jobban be tudnák árazni piaci értéküket a hallomásból származó információk helyett.
Magyarországon ennek az adófizetők számára is fontosnak kell lennie, hiszen a magyar profi fociba érkező forrásoknak elsöprő többsége eleve közpénz, vagy erős kormányzati közreműködéssel irányítják oda.
A magyar szórakoztatóipari focinak valójában a rendszerváltás óta nem megy az átállás a piacibb alapú versenyzésre. Bő húsz éve például Torgyán József miniszter és FTC-elnök még lényegében az állam csapatának minősítette klubját, bár akkoriban még börtönbe lehetett kerülni az állami álszponzorálásért.
De ez már külön téma, alább bővebben is olvashat arról, hogy Európában miért akar régóta rátelepedni a politika a focira.
Témába vág: A foci kiváló propagandaeszköznek bizonyult, elsősorban a szélsőjobbnak.
Meg lehet becsülni béreket
Visszatérve a bérekre: a titkolózás ellenére is érkeztek különböző, lazán vagy egyáltalán nem megerősített hírek a hazai bérszintekről.
Ezek alapján a Magyarországon játszó drágább játékosok fizetése mostanában könnyen elérheti az évi kétszázmillió forintot, a legdrágábbaké pedig a háromszázmilliót is.
A hírek hitelességét erősíti, hogy 2018-ban a kormány alacsonynak ítélte a hivatásos sportolóknak kitalált olcsó, ekho nevű adózási forma évi 250 millió forintos felső határösszegét, és indoklás nélkül megduplázta.
A mára majdnem minden magyar élvonalbeli klubot meghatározó állami befolyás azonban nem jelenik meg az egyenlő finanszírozásban. A NER-en belül is versengő érdekcsoportok ugyanis eltérő mennyiségű erőforrást tudnak vagy akarnak focicsapataikra szánni, így komolyabb különbségek jöhettek létre focistáik fizetésében.
Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) segítségével azonban nagyjából meg lehet becsülni ezeket a különbségeket. A szervezet ugyanis évente kiad egy dokumentumot, amelyben szerepel a húsz legtöbbet költő európai focibajnokság statisztikája arról, hogy a klubok átlagosan mennyit költenek kifejezetten a focisták bérére a személyi jellegű ráfordításokon belül.
A magyar élvonal pár éve bekerült a húsz legdrágább focibajnokság közé, így azt is tudhatjuk, hogy a 2021/2022-es szezonban a magyar klubok átlagosan e ráfordításaiknak
átlag 59 százalékát fordították a focistákra,
a többi ment a szertárostól kezdve az edzőkön és pénzügyeseken át a többi alkalmazottnak. Korábban ez az érték hetven százalék felett volt, de a magyar kluboknál a Covid előtti időszakhoz képest jellemzően lényegesen jobban nőttek a bevételek, mint a bérekre fordított kiadások.
Mindenesetre a tavalyi arányszámot felhasználva a magyar csapatok idei beszámolóiból becslést lehet adni arra, hogy átlagosan mennyit kereshetnek egy-egy klubnál a játékosok.
Ez messze nem lesz kifinomult becslés,
ksiebb könyvelési eltérések is adódhatnak a csapatoknál, de bízhatunk abban, hogy a jelentősebb, sokszoros különbségeket meg fogja mutatni.
FTC, Fehérvár, Felcsút, Kispest a sorrend
Először azonban becslés nélkül is érdemes megnézni, mennyit költenek összesen bérre a focicsapatokat üzemeltető gazdasági társaságok.
Fontos hangsúlyozni, hogy itt a tavalyi naptári évről lesz szó, amelybe a 2021/22-es bajnoki szezon második fele (és esetleges szezon végi prémiumai) és a következő szezon első fele esik bele.
Az egyszerűsítés kedvéért most nem foglalkoztunk a tavaly csak durván fél évig elsőosztályú MTK-val és a Gyirmóttal. Tegyük fel, hogy hasonlók lehettek a bérarányaik, mint a helyükre feljutó Vasasnak és Kecskemétnek.
Bár a focivállalkozások bérköltségeinek nagy többségét kizárólag a focisták bére teszi ki, már itt is lehetnek kisebb eltérések a tényleges fizetéseket illetően (abból viszont szerencsére nem lehet probléma, hogy csak egy céghez könyvelhetik drága profi focistáikat).
Átlagosan 2,5 milliárd forintot költött tavaly egy magyar focicsapat kifejezetten csak bérekre
adók és egyéb juttatások nélkül. Ebből látványosan kilóg felfelé a bajnok Ferencváros kilencmilliárd forinttal, amely több mint tízszer akkora összeg, mint a második helyezett Kecskemété vagy a nagy rivális Újpesté.
A kluboknál érdemi különbségként jöhet szóba, ha jelentősen eltérő méretű játékoskerettel dolgoztak a csapatok a szezon során, mivel az eltérés papíron ötvenszázalékos is lehet.
Viszont ismert, hogy valójában nagyjából harminc fő körüli tényleges játékoskerettel működnek a magyar csapatok, a többiek jellemzően a bérköltség szempontjából szinte érdektelenek fiatalok, akik elhanyagolható pénzt keresnek hétről hétre pályára lépő, idősebb társaikhoz képest.
Itt is előfordulhat többféle torzítás, hiszen lehetséges, hogy valahol úgy igazolnak nagyobb alapbérű játékost, hogy valamilyen szakmai hiba, balszerencse vagy illegális megoldás miatt az egész szezonban nem játszatják.
Van, hogy őrült sok pénzt fizetnek egy 18 éves saját nevelésnek. Ebben az összehasonlításban feltesszük azt is, hogy ezek egyáltalán nem vagy minden magyar klubra hasonlóan jellemzők.
Felfelé lógott ki az FTC, lefelé a Kecskemét és az Újpest
Mindezek ismeretében meg lehet becsülni a csapatonkénti átlagos bruttó bért, mindenkit ekhósnak feltételezve az egyéb kedvezmények nélküli nettó bért is.
Az egyszerűség kedvéért a valódi játékoskereteket akkorának feltételeztük, ahány játékos játszott legalább 90 percet az előző szezonban. Ez az egyszerűsítés is messze van a tökéletes megoldástól, de fel lehet tenni, hogy nagyjából hasonló méretű játékoskeretet alakít ki egyik évről a másikra egy-egy klub.
Eredményképp nem meglepő módon hasonló látszik, mint a bértömegnél: a Ferencváros messze kiemelkedik.
Az egyszerű becslés alapján egy Fradiban játszó labdarúgó átlagosan nettó 11 millió forint körül kereshetett havonta. Messze lemaradva követik őket a fehérváriak nettó 7,6 milliós havi bérrel, majd négymillió körüli nettóval a Felcsút és a Kispest.
A nagy pénz, nagy foci ökölszabály alapján az FTC az előző szezonban kényelmesen meg is nyerte a bajnokságot, utána viszont az eredmények messze nem tükrözték a becsült fizetési különbségeket.
A szezonban második Kecskemét fizethette tavaly átlagosan a legkevesebb bért, igaz, ők a kettővel ezelőtti szezonban még a másodosztályban játszottak. Közvetlenül utánuk az Újpest viszont 2022 első és második félévében is első osztályú volt, ott is közel azonos alacsony fizetések jöttek ki.
Egy hazai első osztályú focista átlagos havi nettó fizetése tavaly alsó hangon három és fél millió forintra rúghatott nagyjából.
Fontos hangsúlyozni, hogy ez egyszerű becslés, ami főleg az egymáshoz képest nagyságrendi eltérésekhez ad támpontokat. A becslés egyrészt csak a pénzbeli bérekre és bónuszokra, prémiumokra vonatkozik – mondjuk a lakhatási, közlekedési vagy egészségügyi juttatások ezen kívül értendők. Azt sem lehet tudni, hogy két klub közül mikor melyik csapat milyen arányban fizette a kölcsönbe adott focisták bérét. Emellett néhol részben vagy egészben külön cégbe szervezhetik ki az utánpótlást, ilyenkor az ottani alkalmazottak bére ezeknél a kluboknál nem látszik. Az UEFA által megadott 59 százalékos átlagos focistabérarány is jelentős különbségeket mutathat klubonként.
