Az osztrák kormány az elmúlt években minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy leállítsa két újonnan épülő atomerőmű kivitelezési munkálatait. Mindkét esetben kudarcot vallottak. Először az Európai Bizottságot próbálták jobb belátásra bírni az atomerőművek állami támogatásának engedélyezése kapcsán, majd – miután ez nem sikerült – bírósághoz fordultak. Az ítéletekben a kereseteket elutasították. Az egyik projekt a paksi bővítés.
A magyar kormány azon fáradozik, hogy felgyorsítsa a paksi építkezést, miközben a körülmények éppen a beruházás ellen dolgoznak. A kivitelezés legfőbb akadálya az orosz hitelből és oroszok által épített erőmű esetében az oroszok háborúja Ukrajna ellen, illetve az azt követő európai büntetőintézkedések. Mivel a beruházásnak sok nyugat-európai vagy amerikai beszállítója van, kérdéses, hogy ezek a cégek végigviszik-e, végigvihetik-e a kivitelezést, vagy pedig egyszerűen kiszállnak, ebben az esetben pedig – orosz technológia híján – lehetetlenné válik a munkálatok befejezése. Sokan vélik úgy, hogy ezen a ponton már túl is vagyunk, és a paksi építkezésnek nincs jövője ebben a formában.
Mások abban bíztak a beruházás ellenzői közül, hogy majd az uniós igazságszolgáltatás elrendezi a dolgot, Ausztria ugyanis megtámadta az Európai Bizottság azon döntését, amely zöld utat adott a kivitelezésnek, és abban a formában tette, amelyben a magyar kormány elképzelte. Az osztrákok elsősorban az állami támogatás oldaláról, illetve a közbeszerzés hiánya felől közelítették meg a témát, és azt szerették volna elérni, hogy a konstrukciót nyilvánítsák tiltott állami támogatásnak, amely torzítja a versenyt is.
Osztrák érvek
A beruházási támogatás lényegében abból áll, hogy üzemeltetés céljából térítésmentesen két új atomreaktort bocsátanak a Paks II. társaság rendelkezésére − s mindezt nagyrészt olyan kölcsönből finanszírozzák, amelyet az Oroszországi Föderáció tízmilliárd euró összegű rulírozó hitelkeret formájában nyújt Magyarországnak „a nukleáris energia békés célú felhasználása terén folytatandó együttműködésről szóló kormányközi egyezmény” keretében. Ezen egyezmény értelmében az új reaktorok megépítésével közvetlen odaítélés útján a Nizhny Novgorod Engineering Company Atomenergoproekt társaságot bízták meg.
A bizottság a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította a szóban forgó támogatást. Arra hivatkoztak, hogy nem lehet kifogást emelni a beruházás ellen, „amennyiben nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket”. Ausztria szerint a bizottság köteles lett volna e támogatást a közbeszerzésekre vonatkozó uniós szabályok alapján is megvizsgálni.
Ehhez kapcsolódó: Lemondott a paksi erőmű bővítéséért felelős államtitkár
Bírósági ellenérvek
Az Európai Törvényszék szerdán kihirdetett ítéletében kimondta: „Az, ha közbeszerzési eljárást folytatnának le, adott esetben pedig másik vállalkozást vennének igénybe a reaktorok megépítése érdekében, nem változtatná meg sem a támogatás célját, vagyis azt, hogy üzemeltetés céljából térítésmentesen rendelkezésre bocsássanak két új reaktort, sem pedig a támogatás kedvezményezettjét, amely a Paks II. társaság.” Hozzáteszik, hogy ha feltételeznénk, hogy a közbeszerzési eljárás lefolytatása módosíthatta volna a támogatás összegét – amit Ausztria nem bizonyított −, „ez a körülmény önmagában semmilyen hatással nem lett volna arra az előnyre, amelyet az említett támogatás a kedvezményezettje számára jelentett”. Ez pedig a két új reaktor üzemeltetés céljából történő térítésmentes rendelkezésre bocsátása.
Az ítélet további részében a törvényszék elutasítja a verseny aránytalan torzulásainak fennállására vonatkozó kifogásokat. Szintén elégtelen érvnek tartották, hogy ezzel a beruházással a megújulóenergia-termelőket kiszorítják a villamos energia liberalizált belső piacáról. A törvényszék emlékeztetett arra, hogy a tagállamok szabadon határozhatják meg energiaszerkezetük összetételét, a bizottság pedig nem követelheti meg, hogy az állami finanszírozásokat alternatív energiaforrásokhoz rendeljék. A törvényszék, kiindulva abból, hogy a piaci erőfölény nem valósulhatott meg, elutasította azt is, hogy a magyar nagykereskedelmi villamosenergia-piac likviditási kockázata valósulhat meg.
A Hinkley Point-ügy
Körülményeit tekintve az Európai Törvényszék két évvel ezelőtt hozott már egy hasonló ügyben hasonló ítéletet. Akkor szintén Ausztria keresetéről döntött az uniós bírói fórum, a beadvány a brit Hinkley Point C atomerőmű üzemeltetőjének nyújtandó állami támogatásról, pontosabban az ezt engedélyező európai bizottsági döntés megkérdőjelezéséről szólt. Hinkley Point 2023-tól hat évtizeden keresztül termel villamos energiát, a jövőbeli üzemeltető, az EDF Energy leányvállalata, az NNB Generation kapná a három részből álló támogatást. Egyrészt egy kompenzációs különbözetet, amely a Hinkley Point C által termelt áram értékesítésének árstabilitását biztosítja, másrészt kártalanítást abban az esetben, ha az erőművet politikai okokból bezárnák a hatvanéves tervezett üzemidő előtt, harmadrészt pedig hitelgaranciát is tartalmaz a támogatási csomag, amelyet az Egyesült Királyság nyújt az NNB Generation által kibocsátandó kötvényekre, biztosítandó a minőségi kötvény tőkéjének és kamatainak időben történő megfizetését.
Ausztria érvelése, amely szerint egy új atomerőmű építése nem minősül közös érdekű célkitűzésnek, a bíróság szerint megalapozatlan, hiszen a jogszabályok nem követelik meg, hogy a támogatás közös érdekű célt kövessen.
Kitérnek a tagállamoknak a belső energiamixre vonatkozó jogaira is. „A tagállamok szabadon határozhatják meg az energiaforrások kiaknázásának feltételeit, a különböző energiaforrások közötti választást és az energiaellátás általános szerkezetét, és nem zárható ki, hogy e választás a nukleáris energiára essen” – többek között ez is olvasható a 2020-as ítéletben, amely kísértetiesen hasonlít a Paks II.-vel kapcsolatos ítéletben foglaltakra.
A törvényszék határozata ellen annak közlésétől számított két hónap és tíz napon belül kizárólag jogkérdésekre vonatkozó fellebbezést lehet benyújtani a bírósághoz. Ez azt jelenti, hogy a tények mérlegelésére már nincs lehetőség, vagyis a döntést megváltoztatására csak valami kirívó, például eljárási szabálytalanság miatt van lehetőség.
