A háború katasztrófát hozott Ukrajna és válságot a világ számára, amely instabilabb és félelmetesebb hely lett, amióta Oroszország 2022. február 24-én megtámadta szomszédját. Mi az az öt dolog, amiben alapvetően megváltozott a világ? Az alábbiakban ezeket vesszük sorra.
Egy év alatt ukrán civilek ezrei haltak meg, és számtalan épületet romboltak le. Katonák tízezrei vesztek oda vagy sebesültek meg súlyosan mindkét oldalon. Ukrajna határain túl az invázió megrendítette Európa biztonságát, átrendezte a nemzetek egymás közötti kapcsolatait és szétzilálta a szorosan összefonódott világgazdaságot.
Íme öt mód, ahogy a háború megváltoztatta az életünket.
Visszatért a háború Európába
Három hónappal az invázió előtt Boris Johnson akkori brit miniszterelnök gúnyolódott azon, hogy a brit hadseregnek több nehézfegyverre lenne szüksége. „A régi elképzelések, miszerint nagy tankcsatákat vívunk az európai földeken, idejétmúltak” – mondta.
Johnson most azt szorgalmazza, hogy az Egyesült Királyság küldjön több harckocsit, ezzel is segítve Ukrajnának visszaverni az orosz erőket.
Az új technológiák, például a műholdak és a drónok szerepe ellenére ez a XXI. századi konfliktus sok tekintetben hasonlít egy XX. századira. A kelet-ukrajnai Donbászi területen folyó harcok hétköznapi valósága brutális küzdelem sárral, lövészárkokkal és az első világháború húsdarálójára emlékeztető véres és frontális gyalogsági támadásokkal.
A konfliktus új fegyverkezési versenyt indított el, amely egyes elemzők szerint a harmincas évek második világháborúra való felkészülését idézi. Oroszország több százezer sorkatonát mozgósított, és célja, hogy hadseregét egymilliósról másfél milliósra növelje. Az Egyesült Államok felgyorsította a fegyvergyártást, hogy pótolja az Ukrajnába szállított készleteket. Franciaország 2030-ig egyharmadával tervezi növelni a katonai kiadásokat, míg Németország ejtette a sokáig fenntartott tilalmat, miszerint nem exportál fegyvert konfliktusövezetekbe, és rakétákat és harckocsikat szállított Ukrajnába.
A háború előtt sok megfigyelő azt feltételezte, hogy a katonai erők a fejlettebb technológia és a kiberhadviselés felé mozdulnak el, és kevésbé támaszkodnak majd a tankokra vagy a tüzérségre – emlékeztet Patrick Bury, a Bathi Egyetem biztonsági főelőadója.
Ukrajnában azonban a fegyver és a lőszer a legfontosabb.
„Legalábbis egyelőre azt látjuk, hogy Ukrajnában a hagyományos hadviselés – állam az állam ellen – tért vissza” – mondta Bury.
Szövetségek próbája és megerősödése
Vlagyimir Putyin orosz elnök azt remélte, hogy az invázió megosztja a Nyugatot és meggyengíti a NATO-t, amely ehelyett új erőre kapott. A Szovjetunióval szemben létrehozott szövetség céltudatosan néz szembe Moszkvával, miközben az évtizedeken át semleges Svédország és Finnország is csatlakozni kíván, hogy megerősítse védelmét Oroszországgal szemben.
A 27 országot tömörítő Európai Unió kemény szankciókkal sújtotta Moszkvát és többmilliárdos támogatást küldött Ukrajnának. A háború – úgy tűnt – enyhítette a brexitvita jelentőségét és felmelegítette a diplomáciai viszonyt a blokk és kellemetlenkedő korábbi tagja, Nagy-Britannia között.
„Az EU úgy hozza meg a szankciókat, a meglehetősen komoly szankciókat, ahogy kell. Az Egyesült Államok olyan vehemenciával tért vissza Európába, amiről azt gondoltuk, hogy többé nem lehetséges” – mondta Michael Clarke védelmi elemző, a Royal United Services Institute agytröszt korábbi vezetője.
A NATO-tagállamok több milliárd dollár értékű fegyvert és felszerelést pumpáltak Ukrajnába. A szövetség megerősítette keleti szárnyát, és az Ukrajnához és Oroszországhoz legközelebb eső országok, köztük Lengyelország és a balti államok meggyőzték a tétovább NATO- és európai uniós szövetségeseket, ami potenciálisan kelet felé tolhatja el Európa erőközpontját.
Vannak repedések az egységen. Orbán Viktor magyar miniszterelnök, Putyin legközelebbi uniós szövetségese lobbizott a moszkvai szankciók ellen, elutasította, hogy fegyvert küldjön Ukrajnának, és visszatartotta a Kijevnek szánt segélycsomagot.
A nyugati egység egyre nagyobb nyomás alá kerül, minél tovább húzódik a konfliktus.
„Oroszország hosszú háborúra készül” – mondta Jens Stoltenberg NATO-főtitkár 2022 végén, de a szövetség is készen áll a hosszú távra.
Egy új vasfüggöny
A háború Oroszországot páriává tette a Nyugaton. Oligarcháit szankciókkal sújtották, vállalkozásait feketelistára tették, és olyan nemzetközi márkák tűntek el az ország utcáiról, mint a McDonald’s és az IKEA.
Moszkva mégsem zárkózott be teljesen. Oroszország megerősítette gazdasági kapcsolatait Kínával, bár Peking távol tartja magát a harcoktól, és egyelőre nem küldött fegyvereket. Az Egyesült Államok nemrégiben aggodalmát fejezte ki, hogy ez megváltozhat.
Kína szorosan figyelemmel kíséri a konfliktust, amely akár bátorításként, akár figyelmeztetésként szolgálhat számára minden olyan kísérlettel szemben, amely az autonóm kormányzású Tajvan erőszakos visszaszerzésére irányul.
Putyin megerősítette katonai kapcsolatait a nemzetközi szférából kirekesztett Észak-Koreával és Iránnal – utóbbi harci drónokat szállít neki, amelyeket Oroszország az ukrán infrastruktúra ellen vet be. Moszkva gazdasági és katonai befolyása révén tovább növeli befolyását Afrikában és a Közel-Keleten. Oroszország zsoldoscsoportja, a Wagner egyre erősebbé vált a Donbásztól a Száhel-övezetig terjedő konfliktusokban.
A hidegháborút idéző módon a világ két táborra oszlik, és számos ország, köztük a sűrűn lakott India arra vár, hogy ki kerül ki győztesként.
Tracey German, a londoni King’s College konfliktus- és biztonságpolitikai professzora szerint a viszály tovább mélyítette a szakadékot az egyik oldalon „az Egyesült Államok vezette liberális nemzetközi rend”, a másikon pedig a dühös Oroszország és a felbátorodott, feltörekvő szuperhatalom, Kína között.
Megtépázott és átformálódott gazdaság
A háború gazdasági hatásai a hideg európai otthonoktól kezdve az afrikai élelmiszerpiacokig éreztetik hatásukat.
A háború előtt az Európai Unió országai földgázuk közel felét és kőolajuk egyharmadát Oroszországból importálták. Az invázió és az Oroszország ellen válaszul bevezetett szankciók a hetvenes évek óta nem látott mértékű energiaársokkot okoztak.
A háború megzavarta a világkereskedelmet, amely még mindig a világjárványból lábadozott. Az élelmiszerárak az egekbe szöktek, mivel Oroszország és Ukrajna a búza és a napraforgóolaj fő beszállítója, Oroszország pedig a világ legnagyobb műtrágyagyártója.
A gabonát szállító hajók egy törékeny, az ENSZ közvetítésével kimunkált megállapodás értelmében továbbra is közlekednek Ukrajnából, és a rekordszintet elérő árak kezdenek visszaesni. Az élelmiszer azonban továbbra is geopolitikai tényező marad. Oroszország a Nyugatot próbálja hibáztatni a magas árakért, míg Ukrajna és szövetségesei azzal vádolják Moszkvát, hogy cinikusan fegyverként használja az éhezést.
German szerint a háború „valóban rávilágított az összefonódott világ törékenységére”, ahogy a világjárvány, bár a teljes gazdasági hatás még nem érezhető.
A háború az éghajlatváltozás elleni küzdelemre tett kísérleteket is megingatta, és a nagymértékben szennyező szén felhasználásának növekedéséhez vezetett Európában. Az orosz olajtól és gáztól való európai elszakadás azonban nagyobb mértékben felgyorsíthatja a megújuló energiaforrásokra való átállást, mint a globális felmelegedés veszélyeire vonatkozó számtalan figyelmeztetés. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a világ a következő öt évben annyi megújuló energiát fog felhasználni, mint az elmúlt húsz évben.
A bizonytalanság új korszaka
A konfliktus keményen emlékeztet arra, hogy az egyéneknek kevés befolyásuk van a történelem alakítására. Senki sem tudja ezt jobban, mint az a nyolcmillió ukrán, akinek el kellett hagynia otthonát és hazáját, hogy új életet kezdjen Európa különböző részein és azon túl.
A közvetlenül kevésbé érintett emberek milliói számára az európai béke hirtelen megingása bizonytalanságot és szorongást okozott.
Putyin burkolt fenyegetése, hogy a konfliktus eszkalálódása esetén atomfegyvert vet be, felélesztette a hidegháború óta szunnyadó, nukleáris háborútól való félelmet. A zaporizzsjai atomerőmű körül harcok dúltak, amelyek egy új Csernobil fenyegetését vetítették előre.
A konfliktus azonban arra is emlékeztetett, hogy néha az egyéni cselekedetek is sokat számítanak. Clarke védelmi elemző szerint az egyik ilyen pillanat egy nappal az invázió után volt, amikor Zelenszkij tanácsadói körében videóra vette Kijevben, ahogy megfogadja, hogy nem hagyja el a várost.
„Ez döntő fontosságú volt, mert megmutatta, hogy Kijev harcolni fog – mondta Clarke. – Így természetesen az Egyesült Államok, Joe Biden is beállt mögé. Ha ez a két dolog nem történik meg – Zelenszkij, majd Biden döntése –, az oroszok nyertek volna.”
„Az a Zelenszkij-pillanat nagyon-nagyon fontos fejezetként fog bevonulni a történelembe” – tette hozzá.
