A színész azt mondja: egyes színházak kötelességüknek érzik, hogy a szórakoztatás mellett biztosítsák azt is, hogy ráismerjünk a saját butaságainkra. A politikai élet mentén a színházi is nagyon megosztott, pedig rá kéne bízni a nézőkre, hova tapsolnak. Úgy látja: a kétezres évek elején rettenetes árokásás indult, amit nem ő kezdett. Szerinte nem létezik, hogy kizárólag a hatalom megtartása miatt így megosszanak egy nemzetet. Kurzusfilmben semmiképp nem vesz részt, mindegy, melyik oldalról van szó. Ha pedagógus lenne, a Holt költők társasága című előadás után megint sírna a nézőtéren.
Itt tudja megnézni a beszélgetést:
Ha inkább csak meghallgatná a podcastot, ide kattintson:
