Tamás Gáspár Miklóst január 15-én, vasárnap hosszú betegség után, 74 éves korában érte a halál. A filozófus, közíró a demokratikus ellenzék egyik meghatározó alakja volt. Négy éven át tevékenykedett az SZDSZ országgyűlési képviselőjeként, a Szociális Charta egyik alapítója.
Tamás Gáspár Miklós tavaly októberben, a Partizán Készületlenül című podcastjában beszélt arról, hogy gyógyíthatatlan beteg, de intenzív kezeléssel tűrhető állapotban tudják tartani. Arról beszélt, hogy a kezelés eléggé próbára teszi a szervezetét, de fájdalmai nincsenek, és ha nem is annyit, mint korábban, de azért tud dolgozni, és a gondolkodásban sem zavarja. Utolsó írása december 26-án jelent meg a Mércén, Öt tanács a hazának címmel.
Vasárnap este gyertyagyújtással emlékeztek a budapesti Nádor utcában a kolozsvári filozófusra. Az eseményen az RTL beszámolója szerint a Szikra Mozgalom tagjai és a Tamás Gáspár Miklós írásait publikáló Mérce munkatársai is részt vettek.
Tamás Gáspár Miklós 1948. november 28-án született Kolozsváron, ugyanott a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen diplomázott filozófiából 1972-ben. 1978-ig az Utunk című kolozsvári hetilap szerkesztőjeként dolgozott, majd Magyarországra települt. 1979 és 1982 között az ELTE Bölcsészkarán tanított, de ellenzéki magatartása miatt elbocsátották. Az Egyesült Államokban a Yale Egyetem vendégprofesszora lett, majd angol és francia egyetemeken tanított.
A Kádár-korszak demokratikus ellenzékének egyik legismertebb személyisége volt. 1989-ben bejutott az egypárti parlamentbe. 1988-tól 1990-ig az SZDSZ ügyvivője, majd 1994-ig a párt Országos Tanácsának elnöke volt. 2000-ben kilépett a pártból. 2002-től az ATTAC Magyarország társadalmi fórumának alelnöke. 2008-ban részt vett a Szociális Charta megalapításában. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével ismerték el kiemelkedő tudományos és oktatói munkásságát, publicisztikai és közéleti tevékenységét. A kitüntetést 2016-ban visszaadta. 2020-ban Budapest díszpolgárává választották.
