Vlagyimir Putyin egy lelketlen gyilkos – ez hangzott el Joe Biden amerikai elnök egyik tévéinterjújában. Ekkor arról is beszélt, hogy az orosz elnök „megfizet” azért, mert egy hírszerzési anyag szerint befolyásolni próbálta a 2020-as elnökválasztásokat. Putyin nem maradt adós a válasszal.
„Jó egészséget kívánok neki!” és „Aki mondja másra, az mondja magára” – többek között ezzel a gyerekrigmussal vágott vissza Vlagyimir Putyin orosz elnök Joe Bidennek azután, hogy amerikai kollégája igennel válaszolt egy tévéműsorban arra kérdésre, hogy „Ön szerint Putyin gyilkos?”
Egy közel 20 évvel korábbi interjúban Barbara Walters amerikai újságíró magának Putyinnak tette fel a kérdést, hogy megölt-e valaha is valakit. „Kedves kis kérdés volt” – mondta Walters később a David Letterman showban. „Nem vártam, hogy igennel válaszoljon rá”.
Nem is válaszolt igennel.
Putyin pályája üstökösként szárnyalt fel, de máig nem tudni, miért
A 20 évvel ezelőtti kérdés hátterében az állt, hogy Putyin a szovjet KGB tisztje volt 16 éven át, majd az utódszervezet FSZB-t is vezette egy évig, amíg a távozó Borisz Jelcin elnök 1999 szilveszterének estjén ügyvezető államfővé nevezte ki.
Putyint az hozta pozícióba, hogy az ezt megelőző hónapokban miniszterelnökként ő felügyelte a második csecsenföldi háborút, miután az 1994-96. közötti első konfliktus hatalmas pusztítást okozott a szeparatista kaukázusi tagköztársaságban.
Az, hogy Putyin hogyan tudott ilyen gyorsan a hatalom csúcsára jutni, sok megfigyelő számára továbbra is nehezen érthető. Bírálói egyáltalán nem tartják abszurd és cinikus elképzelésnek, hogy az FSZB állhatott az 1999-es, több száz halottat követelő oroszországi lakóház-robbantásoknak a hátterében, amelyek után megindult a második csecsenföldi háború.
1999 szeptemberében Bujnakszkban, Volgodonszkban és Moszkvában sokkoló tragédiát okozó robbanások ráztak meg lakóházakat, majd ezt követően kezdetét vette az újabb csecsen háború.
Putyin a műveletekről szólva arról beszélt, hogy „elnézést, a kifejezésért, de még a budiban is kinyírjuk” a terroristákat, „ha elkapjuk őket”. A megjegyzésből széles körben terjedő mém lett, kommentátorok szerint pedig Putyin tudatosan használta az alvilág zsargonját, hogy ezzel erősítse „keményfiú-imidzsét”.
20 év múlva – sok rendszerbírálót öltek meg
Két évtizeddel azután, hogy Putyin nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy gyilkos-e, Joe Biden elnök a neki feltett kérdésre azt mondta:”Aha, szerintem igen”.
Walters Putyinnal folytatott beszélgetése és az egykori Clinton-tanácsadó, most ABC-műsorvezető, George Stephanopoulos Biden-interjúja között sok víz lefolyt a Moszkva folyón.
Több, a Kremllel szembeszálló, az orosz állam vagy maga Putyin lépéseit kutató és bíráló újságíró, politikus és aktivista lett gyilkosság áldozata vagy élt túl merényletet.
Sok esetben a hozzátartozók szerint az orosz hatóságok nem folytattak le alapos nyomozást. Szerintük azért, mert a nyomok a Kremlbe, akár Putyin apparátusáig vezethettek volna.
A rendszer kritikusainak listáján megtalálható Anna Politkovszkaja, a csecsen háborúkról szenvedélyes hangnemben tudósító újságíró (2006-ban, otthona előtt lőtték agyon), Szergej Magnyitszij, korrupció-ellenes ügyvéd (2009-ben egy börtönben halt meg), Borisz Nyemcov volt első miniszterelnök-helyettes, majd ellenzéki politikus (2015-ben, a Kreml közelében található hídon lőtték le).
A lista a Londonban, radioaktív polóniummal megmérgezett volt FSZB-ügynök Alekszandr Litvinyenkóval folytatódik (ő volt a társszerzője egy olyan könyvnek, amely az FSZB számlájára írta a ’99-es lakótelepi robbantásokat).
Egy brit bíró szerint a brit állampolgárságot kapott Litvinyenko „egy olyan FSZB művelet nyomán halt meg, amelyet valószínűleg Putyin hagyott jóvá”.
A túlélők között van Alekszej Navalnij, aki talán Putyin legerősebb modernkori bírálója. Ő 2020 augusztusában lett rosszul, majd egy német kórházba szállították repülőn. Az ottani vizsgálatok szerint a szovjet időkben kifejlesztett, novicsok idegméreggel próbálták megölni. Navalnij egyértelműen Putyint és az FSZB-t vádolja a merénylettel.
Szintén túlélő Szergej Szkripal kettős ügynök és lánya, Julija. Őket a brit hatóságok szerint 2018 márciusában, az angliai Salisburyben mérgezték meg feltételezett FSZB-ügynökök novicsokkal.
Theresa May brit miniszterelnök ezek után mondta azt: „nagyon valószínű, hogy Moszkva állt” a merénylet hátterében.
Az orosz állami médiában az angol „highly likely”, avagy „nagyon valószínű” egyfajta szitokszóvá vált, amely a Kreml-szerint a nyugati világ eltökélt orosz-ellenességét bizonyítja.
Erőt, egészséget!
Biden „gyilkosos” megjegyzésére egy kicsit késve, de megérkezett a moszkvai válasz.
Először az orosz külügyminisztérium hívta haza konzultációra a washingtoni nagykövetet. Ezt követően úgy tűnt, Moszkva nem akar foglalkozni az üggyel: az orosz állami médiában nem volt vezető hír a súlyos megjegyzés.
Egy nappal később azonban megszólalt Putyin. Az elnök éppen a Nyugat és Ukrajna szerint annektált, az orosz és helyi közvélemény jelentős része szerint Oroszországgal „újraegyesített” Krím-félszigeten tartózkodott, amikor egy videobeszélgetésben a Biden-megjegyzésekről kérdezték.
Putyin először is azt mondta: „mindenféle irónia nélkül” jó egészséget kíván Bidennek. Majd egy gyerekkori rigmust idézett:
„Aki mondja másra, az mondja magára!”. Ez pszichológiai értelemben fontos – magyarázta Bidenről, „mert az ember általában magából indul ki és így ítél meg másokat”.
Putyin ezek után finoman utalgatott Biden pszichológiai állapotára, az Amerikában őslakos indiánok elleni népirtásra, az afroamerikai polgárok „létét fenyegető” veszélyre és a civilek ellen bevetett hirosimai atombombára.
Majd hozzátette: „hiába akarják megakasztani a fejlődésünket és sértegetnek, kiállunk az érdekeinkért és ezzel számolniuk kell.”
Mekkora hatása lesz?
Miközben Biden és Putyin megjegyzései nyomán beindult a mémgyár az orosz interneten, a nagy kérdés az, hogy mekkora hatása lesz Biden „gyilkos” válaszának a már amúgy is mélyponton lévő amerikai-orosz viszonyra?
Egy dolog világosnak tűnik: Putyin és kormánya megpróbálja a saját javára fordítani az incidenst és azt sugallni: Moszkva kész a jobb viszonyra, de Washington nem. (Ezt sugallta az orosz külügyminisztérium, amely szerint „meg találni az Egyesült Államok által zsákutcába juttatott” kapcsolatok rendezésének módját).
„Ezek a megjegyzések az amerikai elnöktől nagyon rosszak. Világos, hogy nem akarja, hogy visszatérjenek az országunkkal fenntartott kapcsolatok a normális kerékvágásba, úgyhogy ez alapján cselekszünk majd” – mondta Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő.
Biden megjegyzései „Putyin legitimációs narratíváját erősítik”, azzal, hogy „ő az amerikaiak számára a gonosz” – írta Szergej Radcsenko, a Cardiffi Walesi Egyetem hidegháborús és későbbi korszakokkal foglalkozó történésze a Twitteren. „Az orosz elnök gyors válasza arra utal, hogy maximálisan a maga javára akarja felhasználni ezt a megjegyzést”.
Putyin a válasza után sem hagyta annyiban, estére már „élő online” beszélgetésre hívta ki Bident és március 19-ét vagy 22-t javasolta az összecsapás időpontjának. A hétvége nem jó, mert szeretne egy kicsit a tajgában pihenni – mondta az állami tévében.
Kommentátorok siettek megjegyezni: Putyin otthon kerülte a politikai riválisaival való nyilvános vitát. Vlagyimir Frolov, Moszkvában élő külpolitikai elemző például ezt írta a Twitteren:
„Úgy találták ki ezt a vitát, hogy az amerikaiak nemet mondjanak rá. Ezzel olcsó pontokat lehet elérni és azt sugallni, hogy Biden alkalmatlan arra, hogy kiálljon Putyinnal szemben, mert fél a valódi konfrontációtól”.
Az, hogy Moszkva és Washington között érik-e a valódi konfrontáció, egyelőre nem világos és ez sokban függ attól, hogyan kezeli Oroszország a helyzetet.
Az ABC-interjúban Biden arról is beszélt, hogy Amerika egyszerre tud „menni és rágózni”, azaz bírálni Putyint és kormányát és együttműködni a két fél által kölcsönösen előnyösnek és kívánatosnak tartott szférákban.
Itt a Nagy Befagyás?
Fjodor Lukjanov orosz külpolitikai elemző és Kreml-tanácsadó arra sürgette Moszkvát, hogy ne elégedjen meg nagykövete hazahívásával. A Kommerszant üzleti lapba írt „Ne rágózz, miközben sétálsz!” című cikkében arra utalt: az Egyesült Államok még mindig azt képzeli, nem lesz „súlyos következménye” a viselkedésének. Ennek pedig meg kell változnia.
„Logikus lenne teljesen befagyasztani a viszonyt néhány technikai kérdésen kívül” – írta. A cél az lenne, hogy Amerika megszabaduljon „attól a meggyőződésétől, hogy a legtöbb területen önkényesen léphet fel, miközben más, neki fontos szférákban fenntartja a hasznos párbeszédet”.
Konsztantyin Eggert kommentátor szerint Oroszország dönthet a „minimális reakció” mellett, részben sebezhetősége miatt.
Putyin „úgy állíthatja be, mintha Biden megjegyzései egyfajta bókok lennének – jobb a rosszfiú imázs, mint a gyenge nyápic képe” – írta a Deutsche Welle oldalán megjelent kommentárjában.
„Végső soron Putyin tisztában van azzal, meddig terjed a határ, milyen pénzügyi, gazdasági, katonai és politikai árat fizethet az ő Oroszországa és az Egyesült Államok konfrontációjában”.
Másfelől, Putyin választhatja azt, hogy visszavág. Ha ezt teszi, akkor nem egyenesen Washingtont veszi majd célba: további fellépésre számíthat az orosz ellenzék, tovább korlátozhatják az amerikai tulajdonú közösségi médiához, így a Twitterhez való hozzáférést, vagy felerősíthetik a kelet-ukrajnai konfliktust.
Putyin megjegyzéseiből nehéz kikövetkeztetni, mi várható, ha egyáltalán várható valami. Ahogy rá jellemző, most is a „sorok között” üzent a gyerekrigmussal és a „jókívánsággal”. Közben a felszínen - úgy tűnik – nem utalt arra, hogy bármi is változna a Washingtonnal fenntartott viszonyban.
Ezen még az a válasza sem módosít, hogy „A mi genetikai és kulturális-erkölcsi kódunk más... Oroszország a maga és nem az Egyesült Államok vagy bárki más érdekeit követve cselekszik majd”.
A nagy semmi
Dmitrij Trenyin, a Moszkvai Carnegie Intézet igazgatója azt írta a Twitteren, hogy „valószínűleg küszöbön áll a Washingtonnal szembeni orosz politika alapos áttekintése és módosítása” és hogy a Kreml valószínűleg elfogadja, hogy „semmi hasznosat nem lehet tenni az amerikai kormányzattal a nem szándékos katonai összecsapás elkerülésén kívül”.
Trenyin szerint Putyin megjegyzése, hogy Washington Moszkva feltételei alapján tartson fel viszonyt Oroszországgal, nem sokat jelenthet a gyakorlatban.
„Arra kényszeríteni Amerikát, hogy vegye számításba Oroszország érdekeit” – ez nem valószínű, hogy valamiféle drámai konfrontáció nélkül megtörténne. „Amit most látunk, az nem maga a válság, hanem az amerikai-orosz együttműködés még drámaibb visszaesése” – írta a Twitteren.
Alekszej Naumov, az orosz Nemzetközi Kapcsolatok Tanácsának elemzője szerint Moszkva nem akarja még jobban elmérgesíteni a viszonyt Amerikával.
„Világos, hogy a súlyos konfrontáció nem orosz érdek, sokkal kevésbé Oroszország érdeke, mint az Egyesült Államoké, bár Amerikának sincs szüksége arra, hogy teljesen megszakítsa a viszonyt Moszkvával” – mondta a Current Time nevű közös, Szabad Európa-Amerikai Hangja csatornának.
Sam Greene, a londoni Kings College Oroszország Intézetének igazgatója pedig azt vetette fel, hogy Moszkva többet veszíthetne a nagy szakítással, mint Amerika.
„Washington nem gondolja úgy, hogy túl sokat nyerne a Moszkvával való partnerséggel a fegyverzetkorlátozási kérdéseken kívül. Ez jogos nézőpont? Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem vagy nem mindig. De ez Washington végső állásfoglalása” – írta a Twitteren.
„A Biden-kormányzat szerint Moszkva vajmi keveset tud és még kevesebbet akar teljesíteni abból, ami Washingtonnak kell”.
