Mítosznak tartja a Fidesz-ből kiábrándult, jobboldali közösség pártkeresését elemzőnk, aki azt is megkérdőjelezi, hogy vonzóak lesznek a harminc évvel ezelőtt jól csengő nevek a közös pártlistán. Ruff Bálint szerint kockázatos, hogy az emberek háromnegyede független szereplőnek tartja Gattyán Györgyöt.
Ugyan nem közvetlenül a választással kapcsolatos, mégis hatással lehet rá az igazságügyi államtitkár Völner Pál lemondása. A vesztegetés gyanújába keveredő politikus ügye mekkora ütőkártya lehet az ellenzék kezében?
Szerintem óriási kártya lehetne. Ritkán ér fel egy ilyen ügy ennyire magasra, hiszen az igazságügyi miniszter helyettese kerül vizsgálat alá. De még ennél is érdekesebb az időzítés. Völner Pál pár hónappal ezelőtt még Orbán Viktor oldalán feszített, amikor a kormányfő még csak belengette a nyugdíjemelést. Ha nem is széles körben ismert, de régi párttag Völner, aki nem mellesleg Komárom-Esztergom megyében a 2. számú választókörzet a parlamenti képviselője. Ez ráadásul egy billegő körzet.
A kiszivárogtatott anyagból tudjuk, hogy hónapok óta gyűjtenek adatot róla, hallgatják le a telefonját. Megfigyeléséről nyilván tudott kormányfő is. Úgy gondolhatták, az okozza a legkisebb gondot, ha ők kezdeményezik az ügy kirobbantását, és még hónapokkal a választás előtt. Így előre menekülve, ők kontrollálják a folyamatokat.
Orbán Viktor elég jól ismeri az ellenzéket, így tudja, hogyan fognak reagálni, és nem is kellett meglepődnie. Van egy nagyon magas labda, de az ellenzéki oldal képtelen eljutni odáig, hogy összeálljon és együtt fogalmazzon meg egy reakciót. Közben Völnert kiadta a mentelmi bizottság, zajlik a vizsgálat és bármilyen ellenzéki válaszlépés egyre többet veszít az erejéből, ahogy telnek a napok. Minden ügy három napig tart, aztán már csak az ellenzéki sajtónak fontos.
Ráadásul ismét abba a helyzetbe kerül a kormányfő, hogy többszörös hasznot húzhat a történtekből. Befelé azt üzeni ezzel, hogy senki sincs biztonságban, még olyan ember sem, akinek az elvesztése akár nagyon fájdalmas is lehet, hiszen egy billegő körzet parlamenti képviselője. Üzeni azt is, hogy ez mégsem egy következmények nélküli ország, és akit az ügyészség meggyanúsít, az el lesz számoltatva és börtönbe fog kerülni, a Polt Péter - Pintér Sándor duó teszi a dolgát. Ezek erős figyelmeztetések befelé.
Egyedül a Mi Hazánk ismerte fel a lehetőséget, hogy ne a megbukott államtitkár oldaláról, hanem a végrehajtók felől közelítse meg a botrányt. A végrehajtóknál talán csak a BKV-ellenőröket utálják jobban az emberek. Akinek volt már dolga végrehajtóval, az sokszorosan megérti, miért botrányos, hogy a tőle keservesen behajtott pénzt mire használják.
Sem Orbán Viktor, sem Varga Judit igazságügyi miniszter egy szót sem ejtett erről az ügyről. Úgy néz ki, mint ha hozzájuk nem is jutott volna ez az információ.
Úgy néz ki, mint ha egy jogállamban a nemzeti védelmi szolgálat tenné a dolgát. Megfogott egy korrupt tisztviselőt, akit aztán elvittek és börtönbe fog kerülni, az egész kormányoldali sajtóban ez az olvasat jelent meg. A politika még abból is hasznot húzhat, hogy az egész Pegazus megfigyelési ügyben szintén elviheti a felelősséget a korruptnak bizonyult tisztségviselő.
Tehát a hallgatás az jó politika?
Sajátjai előtt Orbán Viktor nagyon keveset szokott beszélni az ellenfeleiről vagy a hibákról. Hagyja inkább, hogy a száz milliókból kitömött Facebook huszárai pofozzák posztokban és kommentekben az ellenzéki vagy a kilövésre érett baráti figurákat.
Egy idő után nem a sajtó felelőssége az ilyen ügyek életben tartása, hanem az ellenzéké. Nekik kellene tovább pörgetni a botrányt, valahogy úgy, hogy egy államtitkár elfogadott 98 millió forintot a végrehajtóktól, egy olyan testülettől, amely ha félmillió forintot akar rajtad behajtani, akkor annak az eljárási költsége egy másik félmillió forint lesz, amit szintén neked kell majd kifizetni. Ez ennek az ügynek a lényege.
Alkalmas lehet ez a Völner-ügy arra, hogy áttörje a kommunikációs buborékot, hogy elbizonytalanítsa a kormánypártiakat, vagy befolyásolja a bizonytalanokat?
Az ellenzéki stratégák és az ellenzéki politikusok azt gondolják, hogy a korrupcióval, mint üggyel, választást lehet nyerni. Ha ez igaz lenne, akkor már 2014-ben az ellenzék nyert volna. A fő üzenet nem az, hogy "mi nem vagyunk korruptak, ők meg azok". Mert ezt a kijelentést legegyszerűbb megingatni, akár konkrét bizonyítékok nélkül, jó példa erre a Városháza-üggyé fújt kommunikációs lufi.
Az ellenzékinél jóval tudatosabbnak látszik a kormányoldali kommunikáció. Legjobb példa a kormányfő legutóbbi parlamenti szereplése volt, ahol az azonnal kérdések órájában szinte minden válaszában sulykolta, hogy a kormány embereket óvó politikája helyett az ellenzéki oldal hatalomra jutása esetén kizsigerelné őket. Hogyan lehet áttörni egy ennyire célzott kommunikációt?
Orbán Viktor semmilyen mást nem csinál, csak olvassa azokat a számokat. Ráadásul ezeket a számokat nemcsak ő látja, minden ellenzéki vezetőnek is a rendelkezésére állnak. Nem először mondjuk itt, hogy a felmérések, kutatások szerint ma az embereket Magyarországon, mind ellenzékit, mind bizonytalant, mind kormánypártit, első helyen a megélhetésének a kérdése érdekli: kijön a havi pénzéből, mennyi a rezsi, elvesztheti a munkáját?
Ezek a témák megjelennek ugyan az ellenzéki nyilatkozatokban is, de össze-vissza. A kormányfő tudja, hogy bajban a gazdaság, a Nemzeti Bank szinte hetente korrigálja az alapkamatot, megugrott az infláció, elhalasztanak beruházásokat, letesznek a reptér visszavásárlásáról. Ezt egyféleképpen lehet leplezni: jön a pénzeső februárban, és ez kompenzálja az inflációt, átívelheti azt a két hónapot, ami a választásokig tart. Hogy mi fog történni aztán majd májusban, júniusban, júliusban egy megnyert választás után, az már egy másik kérdés.
Több nagy különbség is van Medgyessy Péter és Orbán Viktor között, de a legnagyobb a pénzosztás kérdése. Medgyessy Péter beváltotta a választási ígéretét a béremelésről és a szociális rendszerváltásról. A választások után ezt megadta a népnek, de ez csak úgy hat hónapig tudta megtartani a népszerűségét, ami később beszakadt. Orbán Viktor tanult ebből, és tudja, hogy a pénzt a választások előtt kell adni az embereknek. Ha pedig hatalomba kerül, akkor elnyújtva, évekre, előreláthatóan tervezve. Így is tett: az orvosi béremelésben, vagy a vasutasok béremelésében, vagy akár a rendvédelmi szolgálatok béremelésével évekre előre megmondta, hogy ha rám szavaztok, akkor kiszámíthatóan fog ez a dolog emelkedni.
Említette, hogy az ellenzék ide-oda kapkod a kommunikációban. Ezt nem lehet inkább tesztelésnek tekinteni, hogy kiderüljön, miket lehet vezértémává tenni?
Egy nagy narratíva kell, és öt mondat, ami ezt támasztja alá. Minden mást ennek kellene alárendelni. Amíg nem így történik, minden csak kapkodásnak tűnik. Minden politikus szeret szerepelni, de a mondandójuknak egy konkrét témát kellene sulykolnia. Persze, minden nap jön valami újdonság, amire reagálni kell, de a fővonal, amit az ember követ, az legyen megrajzolva egészen április 3-ig, vasárnap estig.
Ezt a választást a 20 billegő körzet fogja eldönteni. Ott kell az embereket megtalálni, elvinni hozzájuk azt az üzenetet, amit megértenek és amire rezonálnak. Amíg nincs meg ez az üzenet, addig nehezen lehet elvárni a 10 ezer aktivistától, hogy rakjon bele energiát, járja végig, győzködjön, szántsa fel ezeket a helyeket. Kistelepülésekről beszélünk, ahol megnézik, lekamerázzák, leköpködik, utálják az ellenfél aktivistáját. Míg nincs meg ez a muníció, addig nem tud a helyi mozgósítás igazából elindulni.
A Fidesz mit csinál? A politikai stratégák elvégzik a házi feladatukat, minden vasárnap megnézik az ellenzéki kormányfő-jelölt, Márki-Zay Péter élő Facebook-bejelentkezéseit. Ezekben két órán keresztül beszél, ami nagyon komoly fizikai és szellemi kihívás. Kevés olyan politikus van a világon, aki egyszer sem fogalmaz rosszul, félreérthetően, ha órákon át kell beszélnie. Márki-Zaynak is becsúszik egy-egy szerencsétlen mondat, kisebb hiba. Ezeket aztán a Fidesz-gépezet megfogja, és addig nyomja, üti, veri rajta, ameddig lehet.
Nehéz eldönteni abból a két mondatból, hogy sértődött, vagy alázatos pártvezető szólalt-e meg, amikor Gyurcsány Ferenc azt posztolja a Facebookon, hogy azt kérte a kapitány, hogy ne kampányoljon, így nem fog.
Szerintem egyik sem. Egy számító pártvezető szólalt meg, aki politikusként viselkedik. Érzi az elégedetlenséget a saját szavazói között, hogy nem a jelöltük, Dobrev Klára lett a befutó az előválasztáson. Hozzájuk szól, és jelzi, hogy érti a frusztrációt, de nem ő irányítja a kampányt.
Kommunikációs hibát vétett Márki-Zay Péter azzal, hogy reagált erre. Ha nem is esik jól neki, hogy kapitánynak hívnák, fölösleges ezt megjegyezni. A választó joggal mondja az ilyen kommentet olvasva, hogy inkább menjetek és csináljátok a dolgotokat.
Gyurcsány deklarált háttérbe húzódása lehet jel arra, hogy tényleg formálódik egy közös stratégia? Vagy talán tényleg egy kézbe kerül a kommunikáció? Vagy ennek az ellenzéki politizálásnak az irányítása?
Én ezt nem tudom megítélni. A Kúria átengedte az ellenzék két népszavazási kérdését, a Fudannal és az álláskeresési járulékkal kapcsolatban. Volt egy közös médiaesemény, és ha a járulékra jogosító időtartamot nem is sikerült többször sem eltalálni, de talán valami már alakulgat. Ha sikerülne a decemberi hidegben, az ünnepek idején összegyűjteni a szükséges aláírásokat a kezdeményezéshez, az egy nagy tett lenne, mert akkor mutatná, hogy van fejlődés az ellenzéki logisztikában is. Ha lehetne egy időben tartani a népszavazást a választással, szerintem szintén nagy dolog lenne, mert akkor lenne ellensúlya a gyermekvédelmi népszavazás kérdéseinek.
Az utóbbi napok híre, hogy alakulnak a pártlisták. A Momentum, a Párbeszéd, az MSZP és az LMP megnevezte, hogy kiket szán az első 5-20 helyre. Milyen benyomást keltenek az elemzőben ezek a névsorok?
Kicsit lépjünk vissza: Márki-Zay Péter győzelmét az ellenzéki előválasztás miniszterelnök-jelölti versenyében úgy értelmezzük, hogy a szavazónak elege lett az eddigi ellenzékből és le akarja azt váltani. Az első fordulóban ezt nem tudta igazán megtenni, hiszen a 106 körzetben többnyire a hagyományos ellenzéki erők állítottak jelölteket, de már ott is kudarcot vallott a korábbi évek néhány meghatározó politikusa. A második forduló viszont tényleg arról szólt, hogy ez egy ellenzék elleni szavazás. Arra adom a voksom, akiben látom az energiát, elszántságot, hogy más legyen, mint az eddigi megszokottak. Erre kapott felhatalmazást Márki-Zay Péter.
Mi látszik most? Ugyanazok az emberek, akik az eddigi ellenzéki politikát csinálták, akár még jobb pozícióba is kerültek, mint korábban. Tehát semmifajta változás nincsen, minden úgy megy tovább, ahogy eddig. A szavazóíven a választó Márki-Zay alatt a lista első öt vagy tíz helyén ugyanazokat a neveket olvassa majd, akik az előző választási kudarcoknak is a szerves tevői volt.
Sokat bírálják a régebbi ellenzéki pártokat, hogy nem tudtak kitermelni új karaktert, egy olyan embert, aki meggyőzően vezetni tudja az ellenzéket. Nem ez magyarázza a mostani pártlisták alakulását is?
Nem. Ezek az emberek nagy túlélői a rendszernek. Hiába buktak el az előválasztás első fordulójában, az egyéni körzetekben, kényelmes befutó helyet kapnak a pártjuktól az első 10 listás helyen.
Ugyanígy kiábrándítóak azok a hírek, hogy Márki-Zay Péter pártot alapít, vagy legalábbis két pártnak a fúziójából létre jön egy új szereplő. Négy hónappal a parlamenti választás előtt pártot alapítani, bejegyeztetni, működtetni, prominens tagokat és tisztségviselőket castingolni az erőforrások teljes pazarlása. Van egy olyan mítosz a magyar politikában, hogy létezik egy Fideszből kiábrándult, jobboldali közösség, ami már várja, hogy legyen végre egy pártja, amire szavazhat. Én ezt számmal, vagy bármilyen kutatással még nem láttam alátámasztva. Ha a jövő évi választás arról szól, hogy Orbán Viktor vagy Márki-Zay Péter, akkor ahhoz nem kell még egy párt.
Nem arról van szó, hogy a jobbra tolódó Fidesz és éppen ezért a még szélsőjobbra tolódó extrém pártok mellé kell egy mérsékelt jobboldali tömörülés?
De decemberben? Négy hónappal a választások előtt? Szerintem nem. Az ellenzéknek nincsen szüksége még egy pártra. Inkább azt gondolom, hogy kevesebb pártra lenne szükség, mert akkor jobban lehetne az erőforrásokat kihasználni.
A Demokratikus Koalíció és a Jobbik még nem tette közzé a saját listáját. Hogyan értékelhető ez kommunikációs szempontból?
Szerintem ez egy jó döntés részükről. Ezek a pártok nem érzik úgy, hogy mielőbb ki kell dobolni a jelöltjeiket. A DK meg a Jobbik szerintem dörzsöltebben játsszák ezt a dolgot, mert több eszük van. Kivárnak.
Pedig a Fidesz is készül már a listára. Azt például már tudjuk, hogy Boldog István nem lesz rajta.
Csakhogy náluk pont a megtisztulás üzenetét szolgálja a lista és a kommunikáció róla. A Fidesz most megszabadul a balanszoktól. Azt üzenik, hogy minden megyében van két-három kiskirály, aki képviseli a pártot, szoros felügyelet tartja a források elosztását és a helyi polgármestereket. Mint például Boldog István. Tőlük szabadul meg most a Fidesz, Boldog estében ráadásul egy olyan körzetben, amit valószínűleg határozottan nyerni fog.
Létező pártokról már beszélgettünk. Most beszélgessünk nem létező pártokról. Két hete került szóba Gattyán György indulása. Eléggé erőteljes volt a színre lépése, hiszen a legfrissebb felmérések szerint az emberek 9%-a komolyan veszi azt, hogy Gattyán György valóban politizálni szeretne.
Ugyanebből a felmérésből tudjuk, hogy 22% a Fideszt látja mögötte. Ezek szerint 78% nem, azaz független, öncélú jelöltnek gondolják. Ha el akarunk vinni pár százalékot az ellenzéktől, főleg amikor az látszólag inaktív, akkor egy sikeres ember, médiaképes és jó üzenetekkel képes erre. Ezzel akár választást is lehet nyerni, persze nem magának.
