Oroszországban látványosan nagyobb sebességre kapcsolt a háborúellenes értelmiségiek ellehetetlenítése. Van, akit a pedofília népszerűsítésének gyanújával, mást Ukrajna segítése miatt állítanak félre. Az öncenzúra működik, a könyvtárak sietve selejtezik le a nemkívánatos műveket.
Az egyik legnagyobb orosz könyvkiadó, az AST februártól felfüggesztette a kifizetéseket Ljudmila Ulickaja írónak, miután néhány nappal korábban nyilvánosságra került egy hangfelvétel, amelyen a telefonbetyárkodásairól elhíresült két Kreml-barát humorista, Lekszus és Vovan hívta fel az írónőt, és amely során Ulickaja elmondta, hogy a jogdíjak egy részét Ukrajna megsegítésére küldi. Ulickaja még 2022-ben elítélte Oroszország agresszív ukrajnai invázióját, és felszólalt a háború ellen, ami után könyveit többé nem lehetett kikölcsönözni a könyvtárakból, az írót pedig megfosztották az oroszországi Mengyelejev Vegyipari Egyetem tiszteletbeli professzori címétől.
Borisz Akunyin és Dmitrij Bikov írót hasonló támadások érik, Vlagyimir Szorokin legújabb regényét és a „külföldi ügynök” írók könyveit pedig sorra veszik le a könyvesboltok polcairól.
Leszóltak a kiadónak
Az AST február 1-jén függesztette fel a kifizetéseket Ljudmila Ulickaja számára, miután az írónő azt mondta a Vovan és Lekszus (Vlagyimir Kuznyecov és Alekszej Sztoljarov) nevű orosz humoristákkal folytatott beszélgetésben – akik Andrij Jermaknak, az ukrán elnöki hivatal vezetőjének kiadva magukat hívták fel –, hogy a könyvek eladásából származó jogdíjakat Ukrajnának utalja. „A szerzőnek az Ukrajnának történő jogdíjátutalásra vonatkozó kérelmével kapcsolatban az AST úgy döntött, hogy felfüggeszti az Ulickajával kötött valamennyi szerződés szerinti kifizetést mindaddig, amíg a helyzet nem tisztázódik, és a szerző hivatalos magyarázatot nem ad az eladott könyvekből származó jogdíjak címzettjeiről” – közölte a kiadó.
Vlagyimir Haritonov, az oroszországi Online Kiadók Szövetségének igazgatója a Current Time-nak adott interjúban elmondta, hogy az AST nyilvánvalóan valaki parancsára, ügyvédekkel való konzultáció nélkül lépett. „Amikor egy kiadó azt mondja, hogy nem fizet jogdíjat, mert nem tudja, hova megy a pénz, az ostoba érv, mert egyszerűen nem tartozik rájuk, hogy a szerző mire költi a jogdíját. Az AST egyértelműen jogászok nélkül járt el, hiszen minden kiadói szerződésben van egy záradék, hogy a szerződés felbontható, ha az író, a licencadó cselekedetei kárt okoznak a kiadónak, a licencvevőnek.”
Haritonov megjegyzi, hogy az AST monopolhelyzetben van az oroszországi könyvpiacon, ugyanannak a holdingnak a része az Ekszmo kiadóval. Ami most történik, az nagyrészt annak köszönhető, hogy a szépirodalmi piac nyolcvan százalékát valójában egyetlen kiadó állítja elő, ami nagyon szerencsétlen felállás. „Ebben az esetben az AST-nek nem volt más választása. Egyértelmű, hogy leszóltak nekik. Ők könyveladásból élnek. Minden lehetséges módon ellenállnak az ideológiai szereplők és a hatóságok részéről érkező nyomásnak, és mindig megpróbálnak állást foglalni, legalábbis jogi álláspontot. De ez most ostoba kijelentés volt a részükről, aminek nyilvánvalóan az az oka, hogy ezúttal sikeresen sarokba szorították őket.”
Ulickaja könyvei még mindig kaphatók egyes könyvesboltokban, ahol az alkalmazottak azt mondták, hogy „még nem kaptak semmilyen utasítást Ulickajával kapcsolatban”. Közben Szergej Mironov, az Igazságos Oroszország párt vezetője arra kérte a nemzeti nyomozó bizottságot, hogy indítson vizsgálatot az írónő ellen az ukrán fegyveresek finanszírozása miatt.
Működik az öncenzúra
Ugyanazon a napon, amikor az AST kiadó közzétette közleményét, kiderült, hogy a moszkvai könyvtárak leállították Ljudmila Ulickaja könyveinek kölcsönzését: a könyvek eltűntek a moszkvai könyvtár elektronikus rendszeréből, és az írónő neve sem szerepel a szerzők listáján. Vlagyimir Haritonov önkénynek és öncenzúrának nevezi azt, ami a könyvtárakban történik. „Az egész cenzúramechanizmus úgy van berendezve, hogy elsősorban az öncenzúra működik, hogy az emberek maguk is féljenek. Ami most a könyvtárakban történik, az mind egy kis félelemből fakad.”
Haritonov szerint létezik egy hivatalos levél az Orosz Könyvtári Szövetségtől, amely szerint a könyvekkel nem szabad semmit csinálni, amíg nincs megfelelő közvetlen bírósági döntés. „Ez felelős álláspont. Körülbelül ugyanezt az álláspontot képviseli a Leninka (Orosz Állami Könyvtár, RSL). A Leninkában a »külföldi ügynökök« összes könyve hozzáférhető, senki nem fogja őket sehová tenni.”
Ljudmila Ulickaja a Current Time-nak nem kívánta kommentálni a könyvtárakkal és a kiadóval kapcsolatos történéseket.
Miután Ukrajnában kitört a háború, az író Oroszországból Németországba költözött, és számos háborúellenes nyilatkozatot tett. 2024. január 31-én vált ismertté, hogy Ljudmila Ulickaját megfosztották az Orosz Kémiai Technológiai Egyetem tiszteletbeli professzori címétől.
„Úgy tűnik, hogy az ilyen razziákat a közélet különböző területein a »vezetők« kicsinálásával hajtják végre. Demonstratívan meglincseljük őket, eltávolítjuk a színtérről, és mindenki más rémülten menekül. Talán Ulickaja lesz az utolsó szerző, akit így érint az elnyomás mechanizmusa. De az írókon kívül vannak kiadók, könyvesboltok és ezekhez kötődő kulturális kulcsfigurák, akik időről időre szintén mondanak valamit. Ki tudja, mi lesz a vége” – teszi hozzá Haritonov.
Akunyin és Bikov esetében elmentek a falig
Hasonló döntést hozott az AST kiadó 2023. december 14-én Borisz Akunyin és Dmitrij Bikov író könyveinek kiadásáról és értékesítéséről. Mindkét írót külföldi ügynöknek bélyegzik az Orosz Föderációban, Akunyint (valódi neve Grigorij Cshartisvili) pedig felvették a terroristák és szélsőségesek nyilvántartásába és a körözési listára. Ulickajához hasonlóan Bikov és Akunyin is aktívan ellenezte Oroszország ukrajnai invázióját a teljes körű háború kezdete óta, és üldözésük szintén a putyinista humoristapárossal folytatott beszélgetés után kezdődött, amelyben kinyilvánították, hogy támogatják Ukrajnát.
Akkoriban az AST azt mondta: „Az írók nyilvános nyilatkozatai, amelyek széles körű közfelháborodást váltottak ki, jogi értékelést igényelnek. Amíg a helyzet nem tisztázódik, a könyvek gyártása és szállítása nem folytatódik.” Egy könyvesbolthálózat és egy digitális könyvszolgáltatás is leállította könyveik értékesítését. A Novi Mir orosz irodalmi folyóirat két Akunyin-darabot távolított el honlapjáról, és az oroszországi színházak törölték a szerző könyvei alapján készült előadásokat. Bikovot „nemkívánatos szervezet tevékenységében való részvétellel” vádolták meg, amiért interjút készített Borisz Grebenscsikov száműzött zenésszel és aktivistával a Novaja gazeta Europe számára.
Haritonov szerint az olyan írók számára, mint Bikov, Akunyin és Ulickaja, a könyvkiadás és -értékesítés megszűnése elég komoly pénzkiesést jelent, mivel valóban népszerű írók, akiknek könyveit nagy példányszámban adják ki. „Az egy másik dolog, hogy Akunyinnak külföldön vannak eladásai. Bikov sok éven át főleg előadásokkal keresett pénzt. Nehéz megmondani, hogy Ulickaja milyen jövedelemmel rendelkezik, mennyire komoly érvágás ez neki.”
2024 eleje óta Vlagyimir Szorokin írót is utolérte az üldözés, ám eddig csak azt eredményezte, hogy bizonyos könyvesboltok oldalairól eltűntek a művei. A Negyvenesek nevű ultrakonzervatív mozgalom arra kérte a belügyminisztériumot, hogy indítson vizsgálatot az író Örökség című regényében tetten érhető „pedofil propaganda” miatt, majd a nyomozó bizottsághoz fordult azzal a kéréssel, hogy az AST kiadót „LMBTQ- propaganda”, a könyvet pedig „LMBTQ-propaganda és gyermekek elleni erőszak” gyanúja miatt ellenőrizze. Január közepén az orosz Labirint online áruház, valamint az Ozon and Wildberries levette Szorokin regényét az eladó könyvek listájáról.
Korábban, 2022 októberében a Moszkvai Könyvesház leállította a külföldi ügynöknek nyilvánított vagy ellenzéki érzelmű szerzők által írt irodalom kiemelt elhelyezését. A kegyvesztett írók között legalább tizenöten voltak, köztük Leonyid Parfjonov (akit nem ismertek el külföldi ügynöknek), Dmitrij Gluhovszkij, Andrej Makarevics és mások.
Vlagyimir Haritonov a Current Time-nak adott interjúban megjegyezte, hogy a hatóságok sokáig nem érdeklődtek a könyvipar iránt, mivel a könyvek nem érnek el tömegeket, és lassú médiumok. „Ez nem az internet, nem a televízió, nem az újság és nem a rádió, hanem néhány értelmiségi számára a minden. Végül rájöttek, hogy egyes írók nemcsak könyveket írnak, hanem mindenféle dolgokat is mondanak, amik kellemetlenek és károsak lehetnek a hatóságok számára. Ennek megfelelően át kell – és amint látszik, át is lehet – gázolni rajtuk.”
„Nehéz megmondani, hogy meddig fog tartani. Ez olyan, mint egy kampány, aminek van eleje és vége, és ami a médiaviszonyoktól is függ. Remélem, hogy a Szorokin elleni kampány véget ér. Nehéz megmondani, hogyan alakulnak a dolgok az írókkal a jövőben. Akunyin és Bikov könyveit mindenesetre már nem árulják Oroszországban.”
