Egészen hihetetlen történet Sanda Dia tragédiája, amely a belga elit és úgy általában a belga nép különállására, a befolyásos és gazdag emberek kiváltságaira hívja fel a figyelmet. Egy diák erőszakos, kegyetlen halála mögött évtizedes „hagyományok” húzódnak meg és az igazságszolgáltatás igazságtalanságait fedezhetjük fel.
Ezekben a hetekben egy két és fél évvel ezelőtti bűncselekmény foglalkoztatja a belga közvéleményt. Egészen pontosan két és fél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a hatóságok is bűncselekménynek, emberölésnek gondolják azt, aminek áldozata egy húszéves diák, Sanda Dia volt, és bíróság elé idézzék a tetteseket. Az ügy természetesen sok szempontból különleges, nemcsak a minősített kínzások miatt, de azért is, mert a gyanúsítottak egytől egyig a belga felsőosztály tagjai. Szám szerint tizennyolcan.
Órákon keresztül gyötörték és megalázták Diát
A száraz tények: a mérnökhallgató Sanda Diát diáktársai halálra kínozták. Nagy mennyiségű alkoholt és halolajat itattak vele, és órákon keresztül kényszerítették arra, hogy fagyoskodjon. És ez korántsem minden. A kétnapos szertartáson három diákot „avattak be”.
Az első napon, 2018. december 5-én egy liter gint és néhány sört kellett meginniuk, a második napon pedig egy erdei házba vitték őket. Itt mindhárman gödröt ástak maguknak, amelyet jeges vízzel töltöttek fel. Ide állították őket, aztán vécének használták ezeket. A három diáknak meg kellett innia az úgynevezett „csülökkását”: halolajfőzetet élő aranyhalakkal, egerekkel és angolnával.
Sanda Dia lett volna a Reuzegom diákszervezet második színes bőrű tagja. Amikor kórházba szállították, már órák óta eszméletlen volt. A teste 27,2 fokosra hűlt, orrából és szájából vér folyt – a szervezete pár órával később feladta a küzdelmet. A szövetségről kicsit később részletesen is írunk, most azonban először arról, amit a nyomozás megállapított.
Az események rekonstrukciója teljesnek mondható. Innen tudjuk, hogy Sanda Diát nemcsak alkohollal és „csülökkásával” itatták, hanem ezzel egyidejűleg megtagadták tőle, hogy vizet igyon, így rendkívül sok só halmozódott fel a szervezetében. A halál beálltát követően az első rendőr december 7-én hajnalban érkezett meg a bűncselekmény helyszínére. Akkorra már minden nyomot eltüntettek a fiatalok, a gödröket betemették, a rendőri jegyzőkönyv szerint egyetlen szemeteszsákot sem lehetett találni.
A beavatáson készült megalázó felvételeket és kijelentéseket tartalmazó videókat törölték, de néhányat később visszaállítottak – ezek a vád komoly bizonyítékait jelentik. Ugyancsak sikerült néhány, szintén törölt WhatsApp-üzenetet is rekonstruálni, amelyek árulkodók.
Hosszas jogi hercehurca kezdődött. A fiatalok, illetve leginkább a családjuk minden létező módon igyekeztek lassítani az igazságszolgáltatást. Olyannyira, hogy az elkövetők névsora ma sem ismert, a világhálóról is megpróbálták eltüntetni a digitális nyomokat. Ez nemcsak az akkori, hanem a korábbi tagokra is vonatkozott, akik közül ma is sokan fontos beosztást töltenek be. Valamennyi fiatal nagyon jómódú családból származik, szüleik az üzleti és társadalmi élet vezetői közé közé tartoznak. Egyikük apja például bíró Antwerpenben, az eljárást ezért kellett másik bíróságra áthelyezni, ez is jelentős késlekedést eredményezett. Sőt az új bíróságot is megtámadták elfogultság miatt, de sikertelenül.
A diákszervezetet ugyan feloszlatták, de eddig tulajdonképpen semmilyen következménnyel nem járt a haláleset. Bár szó volt arról, hogy a résztvevők egyetemi tanulmányait felfüggesztik, ez nem történt meg. A felfüggesztést harmincórányi közmunkával váltották meg: a lehetőségek között volt egy esszé megírása a beavatási hagyományok történetéről, ingyenes korrepetálás biztosítása és egy ünnepi programon való részvétel is.
A kis óriások titkai
A Reuzegom az egyik legrégebbi diákszövetség. 1946-ban alapították, ezt az elnevezést 1957 óta viselik, a helyi legendák alapján leginkább „kis óriásoknak” fordíthatjuk az elnevezést. Azok tartozhatnak a soraikba, akik az antwerpeni Borgerhout középiskolába jártak, majd az ötszáz éves leuveni katolikus egyetemen folytatták tanulmányaikat, elsősorban jogászként, mérnökként. A hetvenes években az egyik vezető diákszervezetnek számítottak az antwerpeni csoportok között. Elitistának és szélsőségesnek tartották őket. 2013-ban már bekerült a nevük a sajtóba egy állatvédő szervezetnek köszönhetően, akiknek videofelvételük volt arról, hogy a Reuzegom tagjai egy szertartás keretében bántalmaznak és megölnek egy malacot. Ennek az ügynek semmilyen következménye nem volt.
Az állatkínzás után a leuveni egyetem kidolgozott egy „beavatási chartát”, amelyet a diáktársaságok, testvériségek és szövetségek írnak alá, hogy megpróbálják biztonságosabbá tenni ezeket a veszélyes gyakorlatokat. A charta aláírása ígéret lett volna, hogy értesítik a várost a szertartás helyéről és idejéről, és tartózkodnak az erőszaktól, a rasszizmustól, a zsarolástól, a zaklatástól, a szexuális zaklatástól, a megkülönböztetéstől. A Reuzegom – másokkal egyetemben – ezt elutasította. Sanda Dia halála után azonban négy hónappal 28 társulat írta alá.
Nincs bocsánatkérés
Az ügy tehát ott tart, hogy a diáktestvériség tizennyolc tagjának bíróság elé állítását indítványozták gondatlan emberölés, megalázó bánásmód, káros anyagok szándékos beadása miatt.
Ugyanakkor a mai napig a klub egyetlen tagja vagy volt tagja, sem egyénileg, sem közösségként nem kért még bocsánatot az áldozat családjától. Sanda Dia ügyére a belga egyetemisták már több megemlékezésen is felhívták a figyelmet, és igazságot követeltek számára. Mások pedig azt kifogásolják, hogy az érintettek már végezhettek az egyetemen, és ilyen súlyú vád terhe mellett is betölthetnek közhivatalt. A bíróság elé állítás Hasselt városban történik majd, ezzel szemben azonban fellebbezést lehet benyújtani. A fellebbezésről az antwerpeni bíróság dönt. Az, ahol az egyik vádlott édesapja bíró, és ahonnan már egyszer elvitték az ügyet.
A tetteseket akár tíz év börtönnel is sújthatják.
