Sajátosan értelmezi a Mol az állammal kötött szerződést. A kormány pedig kesztyűs kézzel bánik az olajtársasággal: már két alkalommal módosította úgy a hulladéktörvényt, hogy segítsen a Mol-on.
A Mol 2022-ben nyerte meg azt a koncessziós pályázatot, amelyet a kormány a hazai hulladékgazdálkodásra írt ki. Az olajtársaság egyetlen pályázóként indult az eljáráson, és meg is nyerte. A magyar állam 2023. július 1-jétől adta koncesszióba a hazai hulladékpiac nagy részét 35 évre a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.-nek (Mol). A Mol erre egy külön céget alapított, a MOL MOHU Hulladékgazdálkodási Zrt.-t (MOHU).
Nem indulhatott akárki
A koncessziós kiírásban több feltételt szabott a kormány, ami meghatározta a lehetséges indulók körét. Ilyenek voltak a pénzügyi mutatókkal kapcsolatos kritériumok: a jelentkező saját tőkéjének el kellett érnie a tízmilliárd forintot a pályázatot megelőző három lezárt üzleti év átlagában, a nettó árbevételének pedig ugyanilyen kritériumok mellett a 150 milliárd forintot.
Ezzel már erősen megszűrték a potenciális vállalkozások körét. De a kormány nevében eljáró Nemzeti Koncessziós Iroda (NKOI) azt is előírta, hogy csak olyan cég jelentkezhet, amely rendelkezett a pályázatot megelőző tizenegy éven belül megkezdett és hat éven belül teljesített olyan, szerződésszerűen teljesített referenciákkal, amely összesen legalább tizenötmillió tonna mennyiségű áruszállítási tevékenységet foglalt magában.
Az általunk megkérdezett szakértők sem tudtak választ adni arra, miért pont hat–tizenegy év távlatában kell ezt a mennyiséget prezentálni, és miért pont tizenötmillió tonnát. Azt is előírták, hogy a szállítási kapacitás 85 százalékának közúti áruszállításnak kell lennie. Ez ismét jelentősen szűkítette a lehetséges jelentkezők körét.
De ha ez nem lett volna elég: félmillió tonna kapacitású települési hulladék kezelésére vagy ártalmatlanítására alkalmas üzemmel vagy égetőművel is rendelkezniük kellett a pályázóknak. Ha nem tudták volna prezentálni, ki lehetett váltani ezt a feltételt egy évi húszezer tonnás kapacitású, veszélyes hulladék kezelésére vagy ártalmatlanítására alkalmas üzemmel vagy égetőművel. A Molnál éppen akadt egy ilyen, mivel az olajcég tevékenysége során jelentős mennyiségű veszélyes hulladék keletkezik, amelynek egy részét az olajtársaság cégcsoporton belül kezeli.
A Szabad Európa több, a piacot ismerő szakértővel beszélt. A nevük elhallgatását kérő szakemberek szerint ezek a pontok jelentősen szűkítették a potenciális jelentkezők körét, „látszik, hogy a Molra írták ki a pályázatot”. Ezt támasztják alá a pénzügyi elvárások, de az is, hogy a félmillió tonnás települési hulladék kezelésére vonatkozó kiírást ki lehetett váltani a húszezer tonnás veszélyes hulladék kezeléséről szóló kapacitással.
Ehhez kapcsolódóan: Ellenőrzés: egy magáncég felbérelte az adóhivatalt
A 2021-es pályázatot megelőző utolsó statisztika szerint 2019-ben Magyarországon 3,8 millió tonna települési hulladék keletkezett. Eleve nehéz lett volna egy cégnek félmillió tonnás kapacitást bemutatnia, ehhez több vállalkozásnak kellett volna összeállnia. A településihulladék-szállítás állami és önkormányzati feladatkör volt, vagyis aligha életszerű, hogy amikor az állam koncessziós rendszerben szabadulna meg egy feladatától, akkor éppen állami szereplők is alkotta konzorciumok jelentkeznének a pályázatra.
Beszélgetőpartnereink szerint furcsa volt az is, hogy miért lehetett veszélyes hulladékkal kapcsolatos referenciát/kapacitást bemutatni. „A veszélyes hulladék nem is volt a koncessziós pályázat része, és most sem az. Ez olyan, mintha valaki csak olyan mosógépszerelőre bízná az elromlott mosógépét, akinek autószerelői bizonyítványa is van. A kettő független egymástól” – mondta egyikük.
A tizenötmillió tonna szállítási kapacitással kapcsolatban két furcsaság merült fel. A kormány nagyon megengedő volt, ugyanis a pályázati kiírásban az szerepelt, hogy az „áruszállítások bármilyen szállítási módozattal igazolhatók”. A Mollal kötött szerződések mellékleteiből derült ki – amelyet a Transparency International perelt ki –, hogy a Mol magyar és szlovák leányvállalatán keresztül a saját szállítmányozási cége adatait adta meg. A Moltrans és a Slovnaft Trans az állami feltételeknek megfelelően igazolni tudta az elvárt tizenötmillió tonnás áruszállítási tevékenységet, amelynek 85 százaléka – a kiírásnak megfelelően – közúton történt. Igaz, tartálykocsikkal.
„A hulladék nagy része viszont szilárd halmazállapotú, nehéz lenne tartálykocsival szállítani” – mondta egy informátorunk, aki szerint azért is volt felesleges a szállítással kapcsolatos referencia, mert a pályázati kiírásban előírták, hogy át kell venni az állami és önkormányzati cégeket, vagyis a szemétszállító társaságokat kukásautóstól, sofőröstől.
Segít az állam
Miután a Mol megnyerte a pályázatot, szerződésben is vállalta, hogy megvásárolja a cégeket, konkrétan az állami kukaholdingnak becézett Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt.-t és az NHSZ Nemzeti Hulladékgazdálkodási Szolgáltató Kft.-t. Előbbi a számlázást csinálta, míg utóbbi a településeken keletkező szemetet szállította el, vagyis a kukákat ürítette ki. Összesen 17 társulat végezte a munkát, amelyeknek a tulajdonosai az önkormányzatok és az állam volt.
Ehhez kapcsolódóan: A hazai kisvállalkozások üzletét adta oda az állam a Molnak a hulladékos koncesszióval
A Mol azonban a mai napig nem vásárolta meg a kukaholdingot. Az Opten céginformációs rendszer adatai szerint a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. (NHKV) egyedüli részvényese a magyar állam, a tulajdonosi jogokat az Energiaügyi Minisztérium gyakorolja.
Pedig a koncessziós szerződés értelmében 2023. augusztus 1-jéig kellett volna lebonyolítani az adásvételi tranzakciót, az üzletrészeket pedig egy független értékbecslő által megállapított piaci áron kellett megvásárolni.
A határidő lejárta előtt egy hónappal lépett életbe azonban a hulladéktörvény módosítása, amely kizárólagos állami tulajdonban álló cégként hivatkozik az NHKV-ra. A koncessziós szerződést azonban nem módosították.
Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója szerint a Mol, illetve az olajtársaság hulladékos cége, a MOHU nem teljesítette a pályázati kiírás egyik fontos pontját, mivel nem vásárolta meg az NHKV-t. Ligeti szerint nem ez volt az első eset. „A hulladékkoncessziós pályázat megnyerését követően a Mol-nak be kellett volna szerezni az előírt engedélyeket, ám úgy néz ki, hogy ezt nem sikerült határidőre teljesíteni” – mondta Ligeti Miklós, hozzátéve: a MOHU egy erre irányuló adatper végén átadott különféle iratokat, de ezek között nem voltak engedélyek.
A Molnak 2022. december 31-ig kellett volna a koncesszióval érintett tevékenységek végzéséhez szükséges hatósági engedélyekkel és azokkal a már megkötött alvállalkozói szerződésekkel rendelkeznie, amelyek biztosítják a feladatellátáshoz szükséges kapacitások meglétét. Az előírások szerint, ha ez nem sikerül, akkor érvénytelen a koncesszió és új pályázatot kell kiírni. „Ekkor a kormány a Mol segítségére sietett és úgy írta át a törvényt, hogy elég legyen, ha az olajtársaság alvállalkozói rendelkeznek a megfelelő engedélyekkel” – mondta Ligeti Miklós.
A korrupcióellenes szervezet jogi igazgatója szerint könnyen lehet, hogy a hulladékpiac zömét a Mol-nak átengedő megállapodás már régen megszűnt, igaz, ezt a kormány egyelőre nem vizsgálja, amint azt sem, hogy megsértette-e az előírásokat a Mol-MOHU azáltal, hogy a mai napig nem vásárolta meg az államtól a NHKV-t. Ligeti Miklós kiemelte: valódi állami kontroll érvényesülése esetén valószínűleg egészen máshogyan nézne ki ma a hazai hulladékipar, hiszen kormányzati hátszél nélkül a Mol-nak komoly ellenőrzésekre kellene számítani, amelyek részeként választ kellene adjon a határidők tartását és az engedélyek megszerzését firtató kérdésekre is.
A Mol koncessziós cégének nemcsak a kukaholdingot kellett megvásárolnia a pályázati kiírás szerint, hanem a 17 NHSZ-t is. Ezeket az utolsó pillanatban 2023. július 31-én vásárolta meg. A Mol másnap bejelentette, hogy a koncessziós szerződés értelmében előző nap lezárták a 17 települési hulladékgazdálkodási társaságban, úgynevezett NHSZ-ekben fennálló állami tulajdonrész átvételéről szóló szerződéseket.
Ehhez kapcsolódóan: Az EU azt sem érti, miért kérünk halasztást hulladékügyben
A 17 települési hulladékgazdálkodási társaságból azonban csak 14 társaságot vásárolt meg a Mol koncessziós cége, a MOHU Zrt. A 17 NHSZ-ből egy maradt az eredeti tulajdonosnál, két cégben pedig kisebbségi részesedése lett csupán a MOHU-nak. Az ÉBH Észak-Balatoni Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft. tulajdonosai a környező települések önkormányzatai. Az NHSZ Kétpó Hulladékgazdálkodási Kft. 45 százaléka a helyi önkormányzatok tulajdonában van, 15 százalékot Szolnok városa jegyez, míg a fennmaradó 40 százalékot az NHSZ Zounok Zrt. Utóbbi társaságnak vette meg csupán a 49 százalékát a MOHU.
A koncessziós szerződés mellékleteiből, amelyekért a Transparency International Magyarország mellett a Magyar Fémkereskedők Szakmai Egyesülete (MFSZE) is sikerrel indított pert, kiderült az is, hogy mely cégekben volt az NHSZ-nek kisebbségi tulajdona. A szerződés értelmében nem világos, hogy ezeket a vállalatokat is meg kellett volna vennie a MOHU-nak. Mindenesetre kíváncsiak voltunk, hogy mi történt ezekkel a társaságokkal. Az NHSZ Biogáz Tatabánya Kft. nevet váltott, elhagyta az NHSZ szót, a társaság tulajdonosa pedig a tatabányai önkormányzat és a száz százalékban állami kézben lévő Általános Vagyonkezelő Kft. Hasonló utat futott be az NHSZ Polgári Termikus Hulladékhasznosító Erőmű Kft. is: névváltás, majd az állami Általános Vagyonkezelő Kft. lett a százszázalékos tulajdonosa.
Az NHSZ Zöldfok Zrt.-ből Zöldfok-Sió Zrt. lett, 75 százalékban a magyar állam és Siófok városának tulajdonában van. A Tronka és Társa Kft. esetében is hasonló a helyzet, Debrecen és a magyar állam a 75 százalékos, míg két osztrák cég a 25 százalékos tulajdonos. A MOHU biztos, hogy nem vette meg továbbá az A.K.S.D Városgazdálkodási, a Nyír-Flop, a P.M.R, a Tek-Akva és a FCC+NHSZ Környezetvédelmi Holding, illetve az ENIN Környezetipari Klaszter Kft.-t sem.
