Ez az egyik legvalószínűtlenebb aspektusa Oroszország ukrajnai inváziójának: két és fél év a háború kezdete és számos szankció után is folyamatos az orosz földgáz tranzitja a megtámadott országon keresztül.
A szállításban annak ellenére sem keletkeztek zavarok, hogy az ukrán hadsereg friss beszámolók szerint a múlt héten indított oroszországi betörés keretében átvette az ellenőrzést egy Szudzsa közelében található tranzitállomás felett.
Ki kap orosz földgázt az ukrajnai vezetékeken keresztül?
A gáz a nyugat-szibériai mezőkről a Szudzsán áthaladó csöveken keresztül áramlik az ukrán rendszerbe. A vezeték az ukrán–szlovák határon lép be az Európai Unióba, onnan pedig elágazik ausztriai, szlovákiai, illetve magyarországi létesítmények felé.
A földgázt áramtermelésre, az iparban és otthonok fűtésére is használják.
Mi a helyzet a szudzsai mérőállomáson?
A földgáz ugyanúgy áramlik, mint eddig. Ez nem meglepő, minthogy Ukrajna már korábban is bármikor elzárhatta volna a csapokat a saját vezetékrendszerén. Az állomás tényleges helyzetét nehéz ellenőrizni a katonai titoktartás és a nyilvánosság előli elzártsága miatt.
Kedden 42,4 millió köbméter gáz ment át a szudzsai létesítményen az ukrán hálózatüzemeltető szerint. Ez nagyjából megfelel az elmúlt harminc nap átlagának.
Miért szállíthat Oroszország még mindig földgázt Európába?
Még az invázió megindítása előtt Ukrajna és Oroszország öt évre szóló megállapodást kötött, amelynek keretében Moszkva meghatározott mennyiség szállítását vállalta az ukrán vezetékrendszeren keresztül Európába. Az orosz Gazprom ezen sok pénzt keres, Kijev pedig jelentős tranzitdíjat szedhet be.
A megegyezés ez év végéig szól. German Haluscsenko ukrán energiaügyi miniszter arról számolt be, hogy hazájának nem áll szándékában a szerződés meghosszabbítása.
A háború előtt Oroszország Európa földgázigényének negyven százalékát fedezte vezetékes szállítással. Ehhez négy csövet használt: a balti-tengerit, a Belaruszon és Lengyelországon keresztül húzódót, az Ukrajnán át vezetőt és a Török Áramlatot.
Moszkva a háború kezdete óta leállította a tranzit jelentős részét a balti és a belarusz–lengyel vezetéken keresztül a rubeles fizetési követeléssel kapcsolatos vitára hivatkozva. A Balti-tenger alatti Északi Áramlatot szabotázsakció keretében felrobbantották, a támadás részletei máig homályosak.
Az oroszországi gázcsapok elzárása energiaválságot okozott Európában. Németországnak több milliárd euró beruházással cseppfolyósított gáz (LNG) fogadására alkalmas úszó terminálokat kellett építenie. A felhasználók az árak emelkedése miatt visszafogták a fogyasztást. Idővel Norvégia és az Egyesült Államok pótolni tudta a kieső mennyiséget.
Az EU energetikai zsarolásként tekintett az orosz szállítás leállítására, ezért terveket vázolt fel, amelyek értelmében a közösség 2027-re teljesen felszámolná a földgázimportot az országból.
Az orosz behozatalt azonban soha nem tiltották be, annak ellenére sem, hogy az abból származó pénzt a moszkvai költségvetés megtámasztására és a rubelárfolyam stabilizálására használják. Ez jól mutatja, hogy az EU korábban erősen függött és kisebb mértékben még ma is függ az orosz energiahordozóktól.
Mennyire fontos a Szudzsán átáramló földgáz?
Az európai gázimport mintegy három százaléka érkezik Szudzsán keresztül, ami a teljes orosz behozatal nagyjából tizenöt százalékát tette ki tavaly. Az ebből az irányból jövő import esetleges elvágása főként Ausztriát, Magyarországot és Szlovákiát hozná nehéz helyzetbe, akiknek ehelyett új forrásokat kellene bevonniuk.
Mi a jövője az Európába irányuló orosz gázszállításnak?
Az Európai Unió tervei értelmében 2027-re teljesen felszámolnák a fosszilis energiahordozók importját Oroszországból, az előrehaladás a cél felé azonban az utóbbi időben meglehetősen egyenetlen.
Ausztria az elmúlt két évben nyolcvan százalékról 98 százalékra növelte az orosz részesedést a gázimportjában. Noha Olaszország mérsékelte a közvetlen behozatalt, Ausztrián keresztül máig kap orosz eredetű gázt.
Európa továbbra is importál cseppfolyósított gázt, amely tavaly az import hat százalékát tette ki. A Franciaországba irányuló orosz LNG-szállítás mennyisége több mint kétszeresére nőtt az év első felében.
Közben Magyarország és Románia is gázüzleteket kötött Törökországgal, aki maga is Oroszországból vásárol.
Armida van Rijd, a brit Királyi Külügyi Intézet kutatója rámutatott, hogy „orosz földgázt mosnak tisztára Azerbajdzsánon és Törökországon keresztül a továbbra is magas európai igény kielégítése érdekében”.
A szakértő lenyűgözőnek nevezte az orosz gáz felhasználásának visszaszorítását célzó eddigi munkát, ugyanakkor hozzátette, hogy „a politikai realitások tükrében az európai államoknak rendkívül nehéz a teljes körű energetikai diverzifikáció, miközben sokan máris magas inflációval és megélhetési válsággal néznek szembe”.
