Párizs több ezer kilométerre van a kelet-ukrajnai csataterektől, de ami ebben a hónapban a francia szavazóhelyiségekben történik, annak ott is lehetnek következményei.
A szélsőjobboldali elnökjelölt, Marine Le Pen szoros kapcsolatot ápol Oroszországgal, és gyengíteni akarja az Európai Uniót és a NATO-t, ami alááshatja a nyugati erőfeszítéseket Oroszország ukrajnai háborújának megállítására. Le Pen a centrista Emmanuel Macron elnököt próbálja leváltani, aki a közvélemény-kutatások szerint csekély előnnyel vezet az április 24-i, második elnökválasztási forduló előtt.
Íme néhány lehetőség, hogy a francia választások milyen hatással lehetnek az ukrajnai háborúra.
Ukrajna felfegyverzése
Macron kormánya az elmúlt hetekben százmillió euró értékben küldött fegyvereket Ukrajnának, és a hónap közepén közölte, hogy a nyugati katonai segély részeként még többet fog küldeni. Franciaország 2014, azaz a Krím elcsatolása és a kelet-ukrajnai harcok kirobbanása óta a katonai támogatás egyik fő forrása Ukrajna számára.
Le Pen az első elnökválasztási forduló után fenntartásait fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy további fegyvereket szállítson Ukrajnának. Azt mondta, ha megválasztanák, fenntartaná a védelmi és hírszerzési segélyt, de óvatos lenne a fegyverek küldésével, mert szerinte a szállítmányok más országokat is beleránthatnak az Oroszországgal vívott háborúba.
A szankciók puhítása
Le Pen kampánya sikeresen használta ki a francia választók csalódottságát a növekvő infláció miatt. A drágulás csak fokozódott a Moszkva elleni újabb nyugati szankciók nyomán, miközben Oroszország Franciaország és Európa egyik fő gázszállítója és kereskedelmi partnere.
Az Európai Unió szokatlanul egységes volt abban, hogy öt körben egyre szigorúbb szankciókat fogadott el Oroszországgal szemben. Ha Le Pen lenne Franciaország elnöke, előfordulhat, hogy megpróbálná megtorpedózni vagy korlátozni a további uniós szankciókat, mivel a további intézkedésekhez a blokk 27 tagállamának egyhangú támogatására van szükség.
Franciaország Németország után az EU második gazdasága, kulcsfontosságú az uniós döntéshozatalban. Franciaország tölti be az EU soros elnökségét is, ami jelentős befolyást biztosít a következő francia vezetőnek.
Le Pen határozottan ellenzi az orosz gáz- és olajimport elleni szankciókat. A múltban azt is mondta, hogy azon dolgozna, hogy feloldják az Oroszország ellen a Krím annektálása miatt bevezetett intézkedéseket, sőt azt is, hogy a Krímet Oroszország részeként ismerné el.
Kokettálás Putyinnal
Macron első elnöki ciklusa során megpróbált közeledni Putyinhoz, meghívta Versailles-ba és egy földközi-tengeri elnöki üdülőhelyre abban a reményben, hogy Oroszország politikáját ismét jobban összhangba hozhatja a Nyugattal.
A francia elnök arra is törekedett, hogy felélessze a kormány és az Oroszország által támogatott szakadárok között régóta húzódó kelet-ukrajnai konfliktusról szóló, Moszkva és Kijev közötti béketárgyalásokat.
Macron hetekkel Oroszország február 24-i ukrajnai inváziója előtt látogatást tett Putyinnál a Kremlben, és a háború kirobbanása után is folytatta a tárgyalásokat az orosz vezetővel. Ugyanakkor Macron támogatta az újabb és újabb uniós szankciókat.
Le Pen pártja mély szálakkal kötődik Oroszországhoz. Francia elnökjelöltként 2017-ben találkozott Putyinnal, és korábban is méltatta az orosz elnököt. A párizsi orosz nagykövetség rendezvényein szívélyesen fogadják, és szélsőjobboldali pártja kilencmillió eurós (9,8 millió dolláros) kölcsönt is kapott egy orosz–cseh banktól, mert szerinte a francia bankok nem voltak hajlandók pénzt kölcsönözni a pártnak.
Le Pen szerint az ukrajnai háború részben megváltoztatta a Putyinról alkotott véleményét, de április 13-án azt mondta, hogy amint a konfliktus véget ér, a Nyugatnak meg kellene próbálnia helyreállítani a kapcsolatokat Oroszországgal. Emellett javasolta a NATO és Oroszország közötti stratégiai közeledést, hogy Moszkva ne szövetkezzen túl szorosan Kínával.
A NATO és az EU gyengítése
Míg Macron az EU elkötelezett védelmezője, és nemrég megerősítette Franciaország részvételét a NATO kelet-európai műveleteiben, addig Le Pen szerint Franciaországnak távolságot kellene tartania a nemzetközi szövetségektől, és saját utat kellene járnia.
Támogatja például, hogy Franciaország ne legyen tagja a NATO katonai parancsnokságának, ami kivonná a francia katonai személyzetet a hadműveleteket tervező testületből, és ahhoz vezetne, hogy az ország elveszítené befolyását a nyugati katonai szövetségen belül.
Franciaország ezt egyszer már meglépte: Charles de Gaulle akkori elnök 1966-ban Párizsnak a szövetségesekkel szembeni sérelmei és másodhegedűs szerepe miatt kiléptette hazáját a NATO parancsnoki struktúrájából (arra hivatkozva, hogy az ország ezzel a teljes területén visszaszerzi a szuverenitását).
Bár az ország tagállam maradt, a szövetséges csapatoknak el kellett hagyniuk Franciaország területét, és a NATO központját Belgiumba helyezték át. A helyzet 43 éven át, egészen 2009-ig tartott, amikor Nicolas Sarkozy akkori elnök újra csatlakoztatta Párizst a katonai parancsnoki struktúrához.
Le Pen ehhez, a De Gaulle-i politikához térne vissza, és ha rajta múlna, csökkentené az EU-ra fordított francia kiadásokat. Emellett fokozatosan megpróbálná csökkenteni az EU befolyását azzal, hogy nem ismerné el az európai jog elsőbbségét a nemzeti joggal szemben.
