Recep Tayyip Erdoğan török elnök húsz éve van egyfolytában hatalmon és kerekedik felül politikai válságokon: tömegtüntetéseken, korrupciós vádakon, katonai puccskísérleten és a szíriai polgárháború elől menekülők hatalmas tömegének beözönlésén.
A török népet és gazdaságot egekbe szökő infláció sújtja, sokan még mindig csak próbálnak talpra állni a februári pusztító földrengés után, amelyen tovább rontott a kormány lassú reakciója.
Ennek ellenére az egyre inkább tekintélyelvű hajlamokat mutató, populista Erdoğan erős favoritként fut neki az elnökválasztás második, most vasárnapi fordulójának Kemal Kılıçdaroğlu ellenzéki vezetővel szemben, miután az első fordulóban csak egy hajszál választotta el a győzelemtől. De mégis mi magyarázza hosszú elnökségét és széles körű vonzerejét?
Ehhez kapcsolódóan: Mi a tétje a mérföldkőnek számító törökországi választásoknak?
Otthoni vonzerő és a világszínpad
A 69 éves Erdoğan messzemenőkig menő lojalitást szerzett konzervatív és vallásos támogatói körében az iszlám értékek felemelésével abban az országban, amelyet csaknem egy évszázadon át a szekularizmus határozott meg.
Erősítette a hatalmát azzal is, hogy kormányzati forrásokat használ politikai előnyszerzésre – nagyvonalúan költ az infrastruktúrára a választópolgárok megnyerése érdekében, és szigorúan ellenőrzi a médiát, hogy elhallgattassa a kritikát.
Sok törököt azzal állított maga mellé, ahogy a világszínpadon navigál, országát függetlennek tünteti fel – és képes ehhez igazítani a hadseregét –, miközben a Kelettel és a Nyugattal tárgyal.
Úgy tűnik, hogy Erdoğan népszerűsége a gazdasági válság pillanatában folyamatos állóképességének puszta tényéből fakad; a szavazókkal és elemzőkkel készített interjúk szerint sokan stabilitást akarnak, nem változást.
„Az olyan nemzeti válságok idején, mint amilyen ez a mostani, az emberek általában a vezető körül gyűlnek össze – mondja Gonul Tol, a washingtoni Közel-Kelet Intézet elemzője. – A választók nem hisznek eléggé az ellenzék azon képességében, hogy helyre tudja hozni a dolgokat.”
Erdoğan, aki máris Törökország leghosszabb ideig hivatalban lévő vezetője, egy harmadik évtizedre – 2028-ig – is kiterjesztheti az uralmát, ha megszerzi a szavazatok többségét a második fordulóban.
Miért nem tud az ellenzéki jelölt támogatókat átcsábítani?
Az első fordulóban a voksok 49,5 százalékát kapta – négy százalékponttal megelőzve az ország legfőbb ellenzéki pártját 2010 óta vezető szociáldemokrata Kılıçdaroğlut. Hétfőn Erdoğan nyerte el a harmadik helyen végző szélsőjobboldali jelölt támogatását, ami nagy lökést adott neki a második forduló előtt.
Vetélytársa, a közgazdász és volt parlamenti képviselő Kılıçdaroğlu egy hatpárti koalíciós szövetség közös jelöltje. Megígérte, hogy érvényteleníti Erdoğan gazdaságpolitikáját, amely a szakértők szerint felpörgette az inflációt, és a visszájára fordítja Erdoğan egyre fokozódó tekintélyelvű törekvéseit, beleértve a szólásszabadság elleni fellépést is. Kampánya azonban nem nagyon tudott támogatókat elcsábítani Erdoğantól.
„Nézze meg, milyen állapotba került az országunk az elmúlt húsz évben. Az ellenzék ötven-hatvan évvel vetne vissza bennünket – mondja Bekir Özçelik ankarai biztonsági őr, aki Erdoğanra szavazott. – Nincs még egy olyan vezető a világon, aki felérne Erdoğannal.”
Özçelik és sok más támogató olyan vezetőt lát Erdoğanban, aki megmutatta, hogy Törökország jelentős szereplője tud lenni a geopolitikának.
Ehhez kapcsolódóan: Bekeményített a második fordulóra készülő ellenzéki török elnökjelölt
Kelet és Nyugat között
Az Európa és Ázsia találkozásánál fekvő Törökország stratégiai elhelyezkedése miatt a NATO kulcsfontosságú tagja, a szövetség második legnagyobb hadseregével rendelkezik. Erdoğan vezetése alatt Törökország nélkülözhetetlen és időnként problémás NATO-szövetségesnek bizonyult.
Megvétózta Svédország csatlakozását a NATO-hoz, és orosz rakétavédelmi rendszereket vásárolt, ami arra késztette az Egyesült Államokat, hogy kirakja Törökországot az Egyesült Államok által vezetett vadászgépprojektből. Ugyanakkor Törökország hozta tető alá az ENSZ-szel közösen azt a létfontosságú megállapodást, amely lehetővé tette Ukrajnának, hogy gabonát szállítson a Fekete-tengeren keresztül a világ éhezéssel küszködő részeire.
Miután 2011-ben kitört a szíriai polgárháború, Erdoğan belekeverte Törökországot a Bassár el-Aszad elnök leváltására törekvő ellenzéki fegyveresek támogatásával. A harcok következtében megnőtt a szíriai menekültek száma, akiket Erdoğan eszközként használt fel az európai országok ellen, azzal fenyegetve, hogy megnyitja Törökország határait, és elárasztja Európát migránsokkal. Törökország ma már nagy területeket tart ellenőrzés alatt Szíria északi részén, miután sorozatos katonai támadásokat indított az általa betiltott lázadókkal kapcsolatban álló kurd csoportok ellen.
Erdoğan kampányában dicsekedett a török hadiipari szektorral, hazai gyártású drónokra, repülőgépekre és a világ első drónhordozójaként emlegetett hadihajóra hivatkozva; a jelek szerint az üzenet május 14-én visszhangra talált a választók körében – állítják elemzők.
Ehhez kapcsolódóan: Erdoğan elveszítheti a választást Törökországban, ami csapás lenne Putyinra
Meggyengült világi gyökerek
Belpolitikai téren Erdoğan növelte az iszlám jelentőségét egy olyan országban, amelynek meggyengültek a világi gyökerei.
Megfékezte az egykor rendíthetetlenül szekularista katonaság hatalmát, és eltörölte azokat a rendelkezéseket, amelyek megtiltották a nők fejkendőviselését az iskolákban és a kormányhivatalokban. Erdoğan konzervatív támogatóinak további egyesítése érdekében ócsárolta Kılıçdaroğlut és az ellenzéket, mondván, hogy támogatják az általa deviánsnak tartott LMBTQ emberek jogait.
A legnagyobb fenyegetést, amellyel Erdoğan jelenleg szembesül, a gazdaság jelenti. Elsődleges módszere a családok csökkenő vásárlóereje ellen az állami kiadások felszabadítása volt, ami a kamatlábak csökkentésével együtt csak tovább súlyosbítja az inflációt a közgazdászok szerint.
Erdoğan megemelte a közszféra béreit és a nyugdíjakat, és emberek millióinak engedte meg a korai nyugdíjazást. Bevezette az áram- és gáztámogatást, valamint eltörölte a háztartások adósságának egy részét.
Azt is megígérte, hogy annyit költenek a földrengés sújtotta területek újjáépítésére, amennyit csak kell. Erdoğan minden alapkőletételen, amelyen részt vesz, elmondja, hogy csak az ő kormánya képes újjáépíteni az emberi életeket és egész városokat leromboló, több mint ötvenezer halottat maga után hagyó törökországi katasztrófa után.
Erdoğan pártja a tizenegy tartományból tízet megnyert a földrengés által sújtott területeken, amelyek hagyományosan őt támogatják – mindazon bírálatok ellenére, amelyek azért érték a kormányt, mert eleinte lassan reagált a katasztrófára.
Mustafa Öztürk, Erdoğan egyik ankarai híve azt mondja, hogy az infláció következtében csökkent az életszínvonala, de ahogy ő látja, nem Törökország az egyetlen, amely a világjárvány óta inflációval küzd.
„Ez nem Erdoğan hibája” – véli. Öztürk soha nem szavazna Erdoğan ellen, azt mondja, az adósának érzi magát, amiért az iszlámnak nagyobb szerepet adott a társadalomban.
Ehhez kapcsolódóan: Választási szabálytalanságokat emleget a török ellenzék
48 óra kontra 32 perc műsoridő
Erdoğan üzenetét – és hatalmát – felerősíti a média feletti szigorú ellenőrzés.
A török rádió- és televíziófelügyelet egyik tagja, İlhan Taşçı szerint a TRT Haber állami tulajdonú műsorszolgáltató április 1-je óta több mint 48 óra műsoridőt szentelt Erdoğannak, szemben a Kılıçdaroğlunak adott 32 perccel.
Kılıçdaroğlu ígérete a gazdaság helyreállítására és a nők iszlám fejkendőviseletének fenntartására az iskolákban egyszerűen nem lelt visszhangra a konzervatív hátországban.
„Kılıçdaroğlu megváltoztatta az ellenzéki párt imázsát, de Erdoğan irányítja a narratívát, tehát ott van a félelemfaktor az iszlám fejkendőt viselő konzervatív nők körében – mondja Tol. – Azt hiszik, ha az ellenzék hatalomra kerül, rosszul járnak.”
Miután Törökország kurdbarát pártja Kılıçdaroğlut támogatta, Erdoğan azt emlegette, hogy a kurd terroristák támogatják az ellenzéket, amelynek ezt cáfoló törekvései ritkán kaptak hangot a mainstream médiában.
Soner Cagaptay, a Washington Intézet Törökországgal foglalkozó szakértője szerint Erdoğan „apróra kidolgozta a győzelméhez vezető utat, amely magában foglalja a támaszkodást az állami intézményekre és az információ ellenőrzésére, valamint az ellenzék terroristaként való démonizálását és annak bizonyítását, hogy az elképzelései nem kellően muszlimok” – mondja Cagaptay, számos, Erdoğanról szóló könyv szerzője.
„A média arra terelte a vitát, hogy miként vált Törökország ipari katonai óriássá az ő uralma alatt, és ez működött” – fogalmaz Cagaptay.
A szavazás május 14-i első fordulójával együtt Törökországban törvényhozási választásokat is tartottak, ezeken Erdoğan nacionalista és iszlamista pártokból álló szövetsége szerzett többséget a hatszáz fős parlamentben. Elemzők szerint ez további előnyt jelent a második fordulóban, mert sok szavazó valószínűleg azért fogja támogatni, hogy elejét vegye egy esetleges kormányválságnak.
„A parlament túlnyomó többségben velünk van – mondta Erdoğan múlt héten a CNN Türknek adott interjújában. – Ha stabil a kormányzás, akkor béke és jólét lesz az országban.”
