Már legalább másfél évtizede érzékelhető a lakossági hulladék mennyiségének növekedése a Tiszában. A legjobban a Tisza-tavon lehet látni, mit jelent ez a valóságban: szemétszigetek mellett úsznak el a hattyúk, mérgező mikroműanyagokkal teli nádasokban ívnak a keszegek, és orrfacsaró bűz van a tó legidillibb részein.
Ez a cikk tényfeltáró videós műsorunk, a Szabadon leirata alapján készült.
„A Tisza-tó jellegéből adódóan – mivel ez egy víztározó medence – lelassítja a vizet. Itt a leglassabb a magyarországi szakaszon a Tisza sebessége, a folyás sebessége. Ezáltal a szemetet is lerakja, és a nehézfémeket is lerakja az üledékkel együtt” – meséli a csónakban ülve Ljasuk Dimitry magyar–ukrán független filmes, környezetvédelmi aktivista, reklámszakember.
Miközben a palackokat szedegetjük ki, elmondja, hogy a szemét nagy része Ukrajnából és Romániából érkezik, de azért a magyar területen is kiegészül az itteni lakossági hulladékkal. „Ez négy-öt ország felelőssége, együtt tesszük tönkre a Tiszát, a Dunát és a Fekete-tengert. A Duna Európa legszennyezettebb folyója. Nem a műanyagszennyezés, hanem a szennyvíz és a vegyi anyagok miatt. A Fekete-tenger mostanra már a legszennyezettebb európai tenger lett” – teszi hozzá.
Dimitry évek óta szervez hulladékgyűjtést a tavon, április elején is összeszedtek ezerzsáknyi hulladékot és rengeteg olyan tárgyat is, amit nem nem lehet becsomagolni. A parton hűtőszekrények, mosógép, horgászszékek és mérgező vegyi anyagot tároló lyukas olajoshordók. Az elszállítás formája korábban egyszerű volt, a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Szolgáltató gondoskodott róla. „Most egy pár napig még itt lesz, ameddig elintézem, hogy ki szállítsa el, lesz-e költsége vagy nem lesz költsége” – mondja Dimitry. Mivel meglehetősen fura helyzet lenne, ha a hulladékot összegyűjtő önkénteseknek még az elszállításért is fizetniük kellene, megkérdeztük az új illetékest, a MOHU-t, a Molhoz tartozó hulladékgazdálkodási céget, előfordulhat-e ilyen. Válaszukban egyértelműen azt írták, hogy az önkénteseknek nem kell fizetniük az elszállításért.
Fejes Lőrinc, a Kiskörei Vízerőmű szakaszmérnöke szerint időnként annyi hulladék érkezik a Felső-Tiszáról, hogy muszáj egy részét továbbengedni, az erre alkalmazott uszályokkal nem tudják az összeset eltávolítani a vízből. „Kisebb, illetve közepes árhullámoknál meg tudjuk itt fogni, megállítjuk. Ugyan elődeink nem erre tervezték a vízlépcsőt, de az utóbbi egy-két évtizedben rákényszerültünk arra, hogy a nagymértékű kommunális hulladékot ne engedjük tovább az alattunk lévő még további 404 kilométernyi folyószakaszra” – mondja. A mennyiséget elsősorban a folyó és az árszint mozgása befolyásolja, tehát ha több szemét érkezik, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy többet dobtak el az emberek. Az itt felgyűlt hulladék kihalászása mindenesetre komoly és költséges feladat.
Ehhez kapcsolódóan: A kömpöci szánkózódomb rejtélye
A vízerőműtől alig pár percre működik a PET Kupa mozgalom központja. Már több mint tíz éve végeznek kettős küldetést: egyrészt versenyt szerveznek a hulladék begyűjtésére a Tiszán, másrészt szemléletformáló munkát teljesítenek. Egyszerre hívják fel a figyelmet a szennyezettségre és arra, hogy a palackokat és az egyéb műanyaghulladékot ezerféle módon lehet újrahasznosítani. Vészity Kata – ahogy ők hívják egymást: PET-kalóz – elmondása alapján nem csak palackokat hasznosítanak újra, szinte mindent. „A Bodrog partján, Sárazsadányban kiszuperálásra került egy komp, tehát maga is hulladékká vált. Úgy döntöttünk, hogy ugyanúgy megmentjük a jövőnek, mint az összes többi hulladéktípussal tesszük” – mutatja be a most a újrahasznosított hulladékból készített használati tárgyak kiállítóközpontjaként működő egykori vízi járművet. A PET Kupákon évente hatvan-hetven tonnányi hulladékot szednek össze, ezenkívül kapcsolatban vannak Kárpátalján élő civilekkel, akikkel együtt végeznek szemléletformáló munkát, és ösztönzik a szelektív gyűjtést.
Ilyen civil Bucsinszky Viktor is, aki a kárpátaljai Beregszászon működtet hulladékgyűjtő telepet; illetve működtetett. Úgy tűnik, valakit nagyon zavart a hulladék begyűjtése. „2020-ban jött a Covid, jött a hulladékgyűjtő udvar felgyújtása. Valakit nagyon zavartunk, biztosan olyan témákról beszéltünk, akiknek ez nem nagyon tetszik. Nem adtuk fel, újjáépítettük, ahogy tudtuk, de utána jött még egy gyújtogatás egy évre rá, 2021-ben, és akkor úgy döntöttem, hogy menni kell” – meséli Viktor, aki szerint a háború miatt egyébként is egyre nehezebb külső dotáció nélkül működtetni egy ilyen telepet, mert sok gazdagabb cég települt át Kelet-Ukrajnából, és megemelkedtek a fizetések, nehéz velük versenyezni.
Ennek ellenére Viktorék nem adják fel. Heteken belül megnyílik az új telep, mert szerinte ellenkező esetben kezdhetnék elölről az egészet: „Ha ezt most abbahagyjuk, az emberek leengedik a kezüket, és azt mondják: áh, ez már megint nem vált be. Szóval nem szabad abbahagyni.”
