Két évvel ezelőtt indult meg a jogállaminak is nevezett, valójában az uniós költségvetés védelmét célzó feltételességi eljárás Magyarországgal szemben. A kormány 2024-ben sem került közelebb az EU által közvetlenül és közvetve zárolt, közel húszmilliárd euró felzárkóztatási és helyreállítási forrás eléréséhez.
Egyetlen siker két év alatt
Az egyetlen siker, amelyet az Orbán-kormány az eljárás megindítása óta elkönyvelhetett, annak a valamivel több mint tizenkétmilliárd eurónak a hozzáférhetővé válása 2023 decemberében, amit az igazságszolgáltatás függetlenségének csorbítása miatt tartott vissza az Európai Bizottság hosszú időn át, hogy az Európai Parlament által kezdeményezett bírósági pert magára húzva egy négy részből álló igazságszolgáltatási reformcsomag ellenében felszabadítson pénzeket. Az összeg a Magyarország számára 2021 és 2027 között megpántlikázott 21,7 milliárd euró kohéziós politikai forrásnak több mint a fele, de a magyar miniszterelnök állításával ellentétben nincs a magyar számlán, hiszen az Európai Bizottság egy évvel a pozitív döntés után mindössze 1,8 milliárd eurót fizetett ki, ami a hét év alatt elérhető teljes keret 8,3 százaléka.
Ebből a pénzből 510 millió euró automatikusan járó előleg, így a kormányzatnak effektíve 1,3 milliárd eurót sikerült 2023 és 2024 decembere között lehívnia az EU-tól. Magyarország még ezzel az abszorpciós rátával is az első tíz között van jelenleg az EU-ban. A többi felzárkóztatási forrás egészen 2030-ig elérhető marad, a jelenleg hozzáférhető 12,2 milliárd euróból körülbelül négyszázmillió eurót azonban máris el lehet felejteni, miután egy júniusi európai bírósági ítélet folyományaként Magyarországnak kétszázmillió euró átalánybírságot és június 13. óta napi egymillió euró pénzbírságot kell leszurkolnia az Európai Uniónak. Mivel a kormány nem volt hajlandó fizetni, a bizottság a magyarok által benyújtott kohéziós politikai fizetési kérelmekből tartja vissza a pénzbüntetés összegét, amely nemsokára eléri a kétszázmillió eurót, a másik kétszázmillió eurós pénzbírsággal együtt így már négyszázmillió eurónál tart a számláló, és várhatóan a jövőben még tovább emelkedik.
Napokon belül egymilliárd eurós forrásvesztés
Nem is ez a legsúlyosabb pénzügyi veszteség, amit Magyarországnak el kell szenvednie a számára félretett kohéziós politikai pénzesboríték kárára. Az év végén 1,04 milliárd eurót örökre elbukik az ország abból a 6,3 milliárdból, amelyet a (jogállami) feltételességi eljárás keretében fagyasztott be még 2022 decemberében az unió, és amelyet a kormánynak azóta sem sikerült kiszabadítania. A zárolt összeg hat évre van betervezve az uniós éves büdzsébe, az év végén várható forrásvesztés a 2022-es évre szóló adag (az n+2-es szabály értelmében két év van a pénzek lehívására). Ezt az összeget tehát a bizottság már nem fogja figyelembe venni a 2025-ös költségvetési kiadások véglegesítése során. Ha egy év múlva sem változik a helyzet, hazánk újabb nagyjából egymilliárdos tételnek inthet búcsút, és így tovább, amíg a készlet tart. A zárolt 6,3 milliárd euró három olyan operatív program pénzügyi keretének 55 százaléka, amelynek esetében különösen releváns a hazai közbeszerzési rendszer bizottság szerint diszfunkcionális működése, ami miatt az EU nem érzi biztonságban az európai adófizetők pénzét.
Ahhoz, hogy Magyarország elérje a zárolt kohéziós politikai források felszabadítását, az EU 2022. decemberi döntésének (tanácsi végrehajtási határozat) értelmében 21 kulcsfontosságú feltételt, úgynevezett szupermérföldkövet kellene teljesítenie. Ezek szinte kivétel nélkül a magyar rendszerben azonosított három súlyos problémára, a korrupciós kockázatokra, az ügyészség működésének hiányosságaira és a transzparencia hiányára fókuszálnak. A magyar kormány két évvel ezelőtt meghozott számos korrekciós intézkedést az eljárás elhárításának reményében, a bizottsággal kötött előzetes megállapodással összhangban (például felállított egy független Integritás Hatóságot az uniós pénzek védelmére), ám ezek Brüsszel megítélése szerint nem hárítottak el minden kockázatot.
Magyarország a két éve folyó feltételességi eljárás során csak egy ízben, 2024. december 2-án jelentett le (notifikált) korrekciós intézkedéseket a bizottságnak, mégpedig az úgynevezett közérdekű vagyonkezelő alapítványok kuratóriumait érintő összeférhetetlenségi kifogásokat illetően. A bizottság azonban december 16-án elégtelennek ítélte a magyar törvénymódosítást, így két évvel az eljárás után mind a két intézkedés (a pénzek befagyasztása és a szerződéskötés tilalma az alapítványi modellben működő intézményekkel) érvényben marad.
Amíg tart az eljárás, a helyreállítási pénzekhez sincs hozzáférés
Ez annál is problematikusabb, mert a már említett 21 szupermérföldkő mellett még hat másik kulcsfeltételnek is meg kell felelni ahhoz, hogy Magyarország hozzáférjen a piramis csúcsára kihelyezett 10,4 milliárd euró helyreállítási forráshoz, amiből 5,8 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás, 3,9 milliárd euró kölcsön, hétszázmillió euró pedig az RRF-alaphoz csatolt REPowerEU eszköz magyar része (közel egymilliárd euró előleget már megkapott az ország ebből, de ha nem sikerül a többit lehívni, akkor vissza kell fizetni). A hat szupermérföldkőből négyet a kormány az igazságszolgáltatási reformokkal kipipált; maradt még kettő, amely az audit- és az ellenőrzési rendszerre vonatkozik.
A bizottság által felépített rendszerben tehát a feltételességi eljárásból való kilépés a minimum ahhoz, hogy elérhető távolságba kerüljön a 10,4 milliárd eurós helyreállítási forrás, amelynek kifizetéséhez további reformokat és mérföldköveket is teljesíteni kellene – de ez már egy másik történet.
Soha ennyi pénz nem volt még a magyar borítékban
Mindent összevetve az Orbán-kormánynak 2021 és 2027 között soha nem látott mértékű pénzesőt ígért az EU többéves keretköltségvetése és a 2021-ben a koronavírus-járvány gazdasági hatásainak enyhítésére létrehozott helyreállítási alap. Az agrár- és a vidékfejlesztési támogatásokkal együtt Magyarországnak körülbelül negyvenmilliárd eurónyi pénzt tett ki az ablakba, csomagolt borítékba az unió. Ennek az összegnek jelenleg körülbelül a fele így vagy úgy zárolva van, és egyelőre nem látni, mikor lesz hozzáférhető, ha egyáltalán az lesz.
Egyrészt a 10,4 milliárd euró helyreállítási támogatás és kölcsön, másrészt a 6,3 milliárd euró összegű befagyasztott kohéziós politikai forrás (amelyből egymilliárdot év végén elbukik az ország), harmadrészt még 2,65 milliárd euró felzárkóztatási és belügyi forrás, amit azért nem fizet ki a bizottság, mert szilárd meggyőződése szerint Magyarország nem felel meg az alapvető jogi chartához csatolt feljogosító feltételeknek a tudományos élet szabadságát (kétmilliárd euró), a szexuális kisebbségek (620 millió euró) és a menekültek (34 millió euró) jogait illetően.
Az idő múlásával fokozódik annak esélye, hogy örökre elveszítjük a közvetlenül és közvetve zárolt pénzeket, mintegy húszmilliárd eurót (több mint nyolcezermilliárd forintot). A befagyasztott kohéziós politikai forrásoknál már írtunk erről. A helyreállítási alap forrásainál is ketyeg az óra, ugyanis a jelenleg érvényes szabályok értelmében 2026 végéig le kell tudni hívni, márpedig addig már csak két év van hátra, és a feltételek sokaságát látva nem tűnik életszerűnek, hogy egy nagy hajrával be lehet majd húzni a pénzt.
Ugyanott tartunk, mint egy évvel ezelőtt
Ráadásul a kormány is beleásta magát egy mély árokba, ahonnan egyelőre nem akar kijönni. Érdeklődésünkre a bizottság megerősítette, hogy az utóbbi egy évben semmilyen érdemi lépés nem történt a magyar térfélen (a közérdekű alapítványokat érintő elvetélt kísérlettől eltekintve). Így továbbra is érvényes az Európai Bizottság utolsó értékelése, amelyet egy évvel ezelőtt, 2023 decemberében tett közzé. Miután kormányzati részről gyakran elhangzik, hogy Brüsszel politikai célzattal és minden alap nélkül tartja vissza a pénzeket, az alábbiakban összefoglaltuk, milyen intézkedéseket hiányol még a bizottság Magyarország részéről ahhoz, hogy javasolja az eljárás leállítását.
A 2023 decemberében kelt bizottsági értékelés hangsúlyozza, hogy a tanácsi végrehajtási döntés elfogadása óta (2022. december 15.) Magyarország nem jelentett le a bizottságnak egyetlen új korrekciós intézkedést sem, amely az alábbi tizenegy problémát orvosolta volna:
- Egyértelmű szabály hiánya azzal kapcsolatban, hogy az Integritás Hatóság visszakapja a hatásköreit, amennyiben egy projektet kivonnak az uniós finanszírozás alól.
- Az igazságszolgáltatási felülvizsgálat rendszerének gyengeségei a szerződések megkötéséért felelős hatóság döntései esetében, amelyek nem követik az Integritás Hatóság ajánlásait.
- Az Integritás Hatóság tagjait érintő elbocsátási eljárás gyengeségei.
- Az Integritás Hatóság hatásköreinek hiánya a magas rangú politikai vezetők (miniszterelnök, miniszterek, a miniszterelnök politikai igazgatója, államtitkárok stb) vagyonnyilatkozatának ellenőrzése terén, továbbá a jogi szöveg nem világos megfogalmazása az Integritás Hatóság jogköreit illetően, hogy az összes, magas kockázati kategóriába tartozó tisztviselő vagyonnyilatkozatát górcső alá vehesse.
- Az ügyészségi döntéseket felülbíráló bírósági ítéletek nem kötelezők az ügyészekre nézve.
- Egy pótlólagos lépcsőfok beillesztése a bírósági eljárásba az ügyészségi szolgálat döntéseit illető igazságszolgáltatási felülvizsgálat új eljárásának kontextusában.
- A szerződések megkötéséért felelős hatóságok kötelezettségének hiánya, hogy a közkiadásokért felelős testületről szóló adatok hiányában közzétegye az információkat.
- Az ingatlanok bevallására vonatkozó kötelezettségek egyértelműségének és jogbizonyosságnak hiánya a Magyarországon kívüli joghatóságokat is beleértve.
- Az egyes kormányzati tisztviselők, országgyűlési képviselők, valamint házastársuk vagy élettársuk és a velük egy háztartásban élő gyermekek vagyonáról, jövedelméről és gazdasági érdekeltségeiről szóló nyilatkozatok személyes, anyagi és ideiglenes hatálya körüli egyértelműség hiánya.
- A vagyonnyilatkozatokról szóló törvényben az explicit hivatkozás hiánya az elektronikusan kitölthető vagyonbevallás rendszerének létrehozására úgy, hogy a nyilvános adatbázisokban díjbefizetés vagy külön regisztráció nélkül hozzájuk lehessen férni.
- A közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal összefüggő hiányosságok.
A bizottságnak ezen túl tavaly ilyenkor komoly fenntartásai voltak azzal kapcsolatban, ahogy Magyarország végrehajtotta az Arachne nevű elektronikus adatbázis alkalmazására vonatkozó korrekciós intézkedést, mivel a hatóságok nem töltöttek fel minden, az uniós finanszírozással kapcsolatos adatot a rendszerbe, a testület által a helyreállítási eszköz keretében végrehajtott preventív ellenőrzés „speciális hibákat talált az Arachne rendszer gyakorlati alkalmazásában” és az összeférhetetlenség-gyanús helyzetek ellenőrzésében.
A bizottság tavaly decemberi értékelése azt is megemlítette, hogy még tart a Nemzeti Korrupcióellenes Stratégia véglegesítése, néhány hiányosságot orvosolni kell a dokumentum elfogadása előtt. Azt is megállapították, hogy a kormány nem minden kötelezettségvállalást teljesített korrektül és határidőre. A korrupcióellenes munkacsoport esetében a kormány például nem adott részletes indoklást arra vonatkozóan, hogy mi a teendő, ha nem ért egyet a korrupcióellenes munkacsoport által javasolt intézkedésekkel. Ezen túl a nemzeti korrupcióellenes stratégia és a hozzá kapcsolódó cselekvési terv késése miatt a korrupcióellenes keretet sem úgy erősítették meg, ahogy a kormány a bizottság szerint kötelezettséget vállalt rá.
A magyar kormánnyal szemben támasztott feltételek között négy olyan korrekciós intézkedés is szerepel, amelyek végrehajtása hosszabb időt vesz igénybe. Ezek:
- Azon nemzeti büdzséből finanszírozott pályázatok arányának csökkentése, amelyeken csak egy pályázó indul és ad be ajánlatot. A bizottság egy évvel ezelőtti értékelése szerint a végrehajtásban eddig nem volt csúszás.
- Cselekvési terv elfogadása (2023. március 31-ig) a közbeszerzési eljárásokban a verseny növelése érdekében. A bizottság úgy ítélte meg, hogy számos, a testület által korábban megállapított probléma orvoslására alkalmas intézkedés született, amelyek – ha rendesen végrehajtják – javíthatják az átláthatóságot, az adatok minőségét és az információhoz való hozzáférést.
- Képzés biztosítása a mikro-, a kis- és a közepes méretű vállalkozásoknak a közbeszerzési gyakorlatokról. Ezzel a bizottság szerint időarányosan jól állt a kormányzat.
- Egy olyan támogatási rendszer létrehozása, amely a közbeszerzésben részt vevő mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozásokat kompenzálja a részvételi költségekért.
Ahhoz, hogy az Európai Bizottság felülbírálja korábbi álláspontját, a kormánynak hivatalosan be kellene jelentenie a feltárt problémákat korrigáló intézkedéseket. Ilyen notifikációt azonban két év alatt a közérdekű vagyonkezelők ügyének kivételével nem kapott Brüsszel, így minden maradt a régiben.
