Változnak az idők és változnak az értékek is. A nagy pénzügyi válság alatt David Cameron akkori brit miniszterelnök Németország kulcsszerepére utalva egy ízben azt mondta, hogy mindenki Angela Merkel német kancellár bankkártyájának PIN-kódjára vadászik. Merkel korábbi protezsáltja, Ursula von der Leyen bizottsági elnök PIN-kódja a mobiltelefonszáma. Ha valaki sürgős segítségre szorul, és elég fajsúlyos személy, SMS-ben érdemes próbálkoznia Von der Leyennél, ahogy a koronavírus-járvány idején a Pfizer gyógyszergyár vezére vagy ahogy – két nappal a múlt heti rendkívüli EU-csúcs előtt – állítólag a francia köztársasági elnök is tette.
A fél Franciaországot megbénító agrártüntetések elől menekülő Emmanuel Macron segélyüzenetének néhány óra leforgása alatt három eredménye is lett. Az Európai Bizottság gyakorlatilag felfüggesztette a dél-amerikai államokat tömörítő Mercosurral folytatott szabadkereskedelmi tárgyalásokat, egy vészfékrendszerrel lehetővé tette az Ukrajnából származó olcsó cukor-, baromfi- és tojásimport korlátozását, és ideiglenes felmentést adott a gazdáknak a zöldítési politika egyik zászlóshajójának tekintett ugaroltatási rendszer alól.
Szakemberek szerint ezek az intézkedések időnyerésre jók lehetnek, de nem ezek hatására fognak az európai agrártermelők felhagyni a – mint a brüsszeli gazdajárás okozta károk is jól szemléltetik – mind agresszívabb tiltakozásokkal. A gazdák dühének ugyanis jóval mélyebb, strukturális okai vannak, és közvetlenül összefüggnek azoknak a vezetőknek a korábbi politikai választásaival, akik most pánikszerűen igyekeznek elhatárolódni korábbi döntéseiktől. Az agrártársadalom – de az éppen a kontinentális választásokra készülő európai politikai elit egy részének is – szemében a klímavédelem fő eszközének számító európai zöldmegállapodás a bűnbak, amely nem mellesleg az újraválasztására készülő német bizottsági elnök első ciklusának első számú politikai projektje volt.
A bizottság és a zöldmegállapodásban vele végig egy követ fújó európai parlamenti többség arra alapozta számításait, hogy az ökológiai termelésre és más fenntartható gazdálkodási formákra való áttérés költségeit a plusz bürokratikus terhek alatt nyögő európai agrártermelők átháríthatják majd a fogyasztókra. Von der Leyenék szakértők szerint ebből a megfontolásból fabrikálták bele utólag a szigorúbb zöldelvárásokat a közös agrárpolitika (KAP) új szabályrendszerébe, plusz két évet adva (2021. január 1. helyett 2023. január 1.) a tagállamoknak és az európai agrárgazdaságnak az átállásra. A zöldített KAP ugyanakkor békeidőre volt tervezve. Akkor még senki sem számolt azzal, hogy Európában rövidesen háború tör ki, aláásva a költséges és bonyolult reformokat.
Ehhez kapcsolódóan: Gazdatüntetés Brüsszelben az EU-csúcstalálkozó alatt
Az ukrán háború folyományaként az energiaárak és a termelési költségek az egekbe szöktek, megkérdőjelezve azt a közgazdasági modellt, amelyen a KAP további zöldítése és az európai zöldmegállapodás teljes élelmiszerláncra való kiterjesztése alapult. Ezt a válságot mélyítette tovább az EU nyugati és keleti felében egyaránt az Ukrajnának az agrárexport területén felkínált szabadkereskedelem, amelyet júniustól a harmadik évre is meghosszabbíthatnak. Miközben az olcsó ukrán cukor, tojás és baromfihús Európa nyugati felén okozott zavarokat az agrárpiacon, addig Ukrajna öt kelet-európai szomszédjánál a gabonapiacon idézett elő súlyos válságot. Ehhez képest a bizottság közvetlenül az EU-csúcs előtt – elsősorban francia nyomásra – hozott intézkedései a nyugat-európai piaci helyzetre reagálnak, lapunk által megkérdezett kelet-európai diplomaták szerint a magyar vagy a lengyel gabonapiaci problémákra nem lesznek semmilyen hatással.
Jobb híján ezért valószínűleg még jó ideig fennmaradnak azok az intézkedések, amelyek megtiltották négy ukrán gabonatermék behozatalát három uniós tagállamba (Magyarországra, Lengyelországba és Szlovákiába). Az ügy pikantériája, hogy több forrásból is megerősített információink szerint az ugaroltatási szabályok alóli derogációt – amely lehetőséget ad bizonyos, a talaj javítására alkalmas fajták vetése esetén a vetésforgó-korlátozások feloldására és pluszbevételek alapjául szolgáló termelésre – először még szeptemberben éppen Magyarország és néhány más térségbeli partnere kérte, de Von der Leyenék akkor még hallani sem akartak róla.
Az agrárium zöldítését néhány éve még padlógázzal nyomó Franciaország viszont elérte a bizottságnál, hogy most olyan intézkedések alól kapjon derogációt, amelyeket annak idején ő támogatott leginkább. Amikor egyszer megkérdezték Jean-Claude Junckert, a bizottság előző elnökét, hogy időnként miért nem vonatkoznak Franciaországra ugyanazok a szabályok, mint másokra, azt válaszolta: „Azért, mert Franciaország Franciaország.”
Ursula von der Leyen politikai opportunizmusának van azonban egy másik, közelről őt érintő oka. Valószínűleg már csak napok kérdése, hogy az elnök asszony hivatalosan is bejelentse: újabb öt évre megpályázza a testület vezetését. Ehhez pedig egyik fő mentora, a francia elnök mellett a német politikus pártcsaládján, az Európai Néppárton keresztül vezet az út, amelynek várhatóan a csúcsjelöltje lesz a kampányban. A forrongó európai agrárium olyan tényező, amelyre a történelem során a politikusok mindig is tekintettel kellett hogy legyenek. Így volt ez, amikor a KAP még az uniós költségvetés hetven százalékát nyelte el, de így van ez most is, amikor már csak egyharmaddal részesül a közös költségvetésből.
A közelgő európai választásokra tekintettel több, az európai fősodorba tartozó párt is hátraarcot csinált, de legalábbis szükségét érzi az agráriumban talán túltolt zöldítési hullámnak. Annál is inkább, mert a könnyű prédára leső populista és szélsőjobboldali erők mindent megtesznek annak érdekében, hogy politikai tőkét kovácsoljanak az agrárágazat egyébként létező problémáiból. Egyesek ebbe a vonulatba sorolták a magyar miniszterelnök felbukkanását múlt szerdán, a csütörtöki rendkívüli EU-csúcs előtti este a nagy traktoros brüsszeli agrártüntetésen, amelynek során a gazdákkal beszélgetve a brüsszeli elitet hibáztatta az agrárium mostoha sorsáért. Forrásaink szerint a Magyarországon a kormánya elleni tüntetéseket rendre biztonságos távolságból szemlélő Orbán Viktor brüsszeli elvegyülése nem volt előre megtervezve, inkább spontán reakció volt arra, hogy az őt és küldöttségét szállító konvojt is blokkolták a tüntető gazdák.
Orbán mindenesetre leckét adott nyugat-európai kollégáinak, mielőtt másnap őt leckéztették volna meg az uniós csúcson: ő volt az első a vezetők közül, aki szóba elegyedett a dühös agrártermelőkkel. Von der Leyen a holland és a belga miniszterelnök kíséretében csak másnap délután találkozott a legnagyobb európai gazdaszervezetek képviselőivel.
Azt a magyar kormányfővel bratyizó, zömében belga és francia gazdák nem tudhatták, hogy Orbán személyében egy olyan politikus szidja nekik az európai döntéshozókat, aki a francia termelők szemében vörös posztónak számító Mercosur-egyezményt támogatja – legalábbis 2019-ben, amikor a kormány utoljára foglalt állást a kérdésben, még ez volt a helyzet. A miniszterelnöknek azt is felróják hazai kritikusai, hogy a tavaly nyáron megszüntetett élelmiszerár-sapka bevezetésével – amit az agrárkamara ellenzett – komolyan rontott a magyar agrártermelők alkupozícióin a nagy kiskereskedelmi láncokkal szemben, amelyek alacsonyabb áron voltak hajlandók csak megvásárolni a terményeket. De – mint lapunknak nyilatkozó agrárszakértők rámutattak – a 2022-ben bevezetett gabonaexport-tilalom is el lett fuserálva, mert hozzájárult a magyar gabona kiszorulásához az olasz piacról. Az intézkedésre egyébként a 2022-es nagy aszály miatt szükség volt, de a bírálók szerint a kormány túl későn oldotta fel az exporttilalmat.
Ehhez kapcsolódóan: Brüsszelben szervezett gazdatüntetést az MCC helyi irodája
A magyar gabona kiszorulásában a dél-európai piacokról ugyanakkor még nagyobb szerepe volt a vám- és kvótamentesen beáramló olcsó ukrán gabonának. Így a kényszerűen bevezetett magyar exporttilalom szakértők szerint arra legalább elég volt, hogy stabilizálja a helyzetet a hazai piacon, az élelmiszer-feldolgozásban. Máskülönben a magyar gabonapiacon volt a legnagyobb az áresés: a kukorica tonnánkénti ára például jelenleg hetven euróval kevesebb nálunk, mint a nemzetközi referenciának számító francia árutőzsdén.
Egyesek felróják a kormánynak, hogy a többi szomszéd országhoz, de főleg Lengyelországhoz képest csak viszonylag kis mértékben élt az agrárszektorban az állami támogatásokra vonatkozó szabályoktól való ideiglenes derogáció lehetőségével, amelyet még a Covid-járvány idején vezettek be, majd az ukrajnai háború miatt kiterjesztettek. Másfelől – hívták fel rá a figyelmünket kormányzati források – a magyar kormány azzal, hogy 2021-ben a korábbi 15 százalékról nyolcvan százalékra emelte a vidékfejlesztési támogatások nemzeti társfinanszírozását, segítő kezet nyújtott a gazdáknak is, akik gépvásárlás vagy tárolási kapacitás növelése révén alternatív lehetőségek után nézhetnek. Az viszont elkerülhetetlennek tűnik, hogy a hazai gabonatermelés – amely rendes időkben körülbelül kétszerese a hazai fogyasztásnak – idén csökkenni fog, ahogy a gabona vetésterülete is.
Annak jeleként, hogy az európai választások előtt új szelek fújnak, kedden Ursula von der Leyen új intézkedést jelentett be az Európai Parlament előtt, amely az európai zöldmegállapodás felvizezésével érhet fel. A bizottsági elnök közölte, hogy miután az EP korábban elutasította, a bizottság hamarosan visszavonja azt a jogszabályi javaslatot, amely a növényvédő szerek európai mezőgazdaságban való alkalmazásának ötvenszázalékos csökkentését irányozta elő. Valószínűleg nem ez a jogszabály lesz az egyetlen áldozata a bizottsági elnök és az európai politikai elit ébredésének. A testület korábban 27, az európai zöldmegállapodáshoz kapcsolódó javaslatot harangozott be, amelyek a KAP-ot és az egész élelmiszerláncot érintik. Ennek eddig nagyjából a felét terjesztették elő, a többit a választásokig hátralévő időben jegelhetik. Ami érdekes, hogy az eddig kijött javaslatok éppen azon agrártermelők terheit növelnék, akik már most benyújtották a számlát.
A Farm Europe nevű mezőgazdasági think tank adatai szerint 2003 és 2023 között negyven százalékkal csökkent az uniós jövedelemtámogatások reálértéke. Nem csoda, hogy az európai választásokra rákanyarodva a politikai pártok egymással versengenek, hogy kiengeszteljék Európa feldühödött és elkeseredett agrárszektorát.
