2019 novemberében Irán egész területén hatalmas tüntetések szerveződtek, amelyek az 1979-es forradalom óta nem látott tömeges megmozdulásokká szélesedtek. A tüntetések közvetlen kiváltó oka az üzemanyagárak hirtelen megemelkedése volt, de a tiltakozók rövid időn belül már az iráni kormány és a legfelsőbb vallási vezető, Ali Hamenei ajatollah lemondását, a síita teokratikus állam megszüntetését kezdték követelni. A tüntetők egy része azért is bírálta a rezsimet, mert a nép helyett külföldi militáns szervezetek (Hezbollah, iraki síita csoportok) támogatására költik az állam pénzét. A tüntetők egy része az iszlám forradalom során megbukott monarchia visszaállítását is zászlajukra tűzték: a médiának az iráni Forradalmi Gárda egyik tisztje is elismerte, hogy az utóbbi időben egyre többen visszasírják a sah uralmát.
Kínzással kikényszerített vallomások
Az eseményekről mostanáig kevés hírt kaphatott a külvilág, hiszen az Iszlám Köztársaság hatóságai teljes hírzárlatot rendeltek el, még az internetet is blokkolták. Az Amnesty International friss jelentése szerint a titkolózás véres leszámolást rejt, a szervezetnek nyilatkozó irániak súlyos jogsértésekről, jogtalan bebörtönzésekről és kínzásról számoltak be.
Az Amnesty több száz, a tiltakozásokon részt vett iráni állampolgár beszámolója alapján készített jelentést. Közülük 60-an maguk is üldöztetést szenvedtek el, mások hozzátartozóik elleni jogsértésekről számoltak be, vagy a hatósági erőszakról készült felvételeket, bírósági iratokat juttattak el a jogvédőkhöz. Az egyik, a jelentésben említett felvételen például az látszik, hogy az iráni biztonsági erők a fegyvertelen tüntetők közé lőttek.
A szervezet több mint 500 ember nevét tartja számon, akiket az elmúlt évben jogsértő módon letartóztattak és fogva tartottak a tüntetésekkel kapcsolatban. A listán szerepelnek újságírók és a letartóztatottak jogai mellett kiálló ügyvédek is.
1500 lehet az áldozatok száma
Az érintetteket általában gyenge lábakon álló vádak (például nemzetbiztonság elleni összeesküvés, illegális gyülekezés, rendszerellenes propaganda terjesztése, vagy a legfőbb vezető megsértése) miatt ítélték el, az eddig ismertté vált ügyekben az elítéltek 1 és 10 év közötti börtönbüntetéseket kaptak. November óta eddig három tüntető neve vált ismerté, akiket az iráni bíróságok halálra ítéltek, de állítólag az ítéletet az általános felháborodás miatt felülvizsgálják.
A tüntetések leverésének ennek ellenére számos halálos áldozata van, az Amnesty 304 ember halálát dokumentálta, akik a tömegoszlatás és a bántalmazások miatt vesztették életüket. Az amerikai külügyminisztérium jelentése szerint az összes áldozat száma ennél is magasabb lehet, az 1500-at is elérheti – ezt a számot az iráni kormány álhírnek minősítette, de nem tagadták, hogy a tömegoszlatások során több mint 200 tüntető meghalt.
Totális cenzúra
A tüntetések eseményeiről a szigorú cenzúra miatt hosszú ideig alig lehetett bármit tudni. Az internet-hozzáférést már november 15-én, az első megmozdulások napján korlátozni kezdték, és nagyjából egy hétig az egész országban megszüntették. A hatóságok kiemelten zaklatták, vagy letartóztatták az eseményről tudósító iráni újságírókat, vagy azokat, akik kapcsolatban állhattak a külföldi médiával. A tüntetések leverése után a hatóságok cenzúrázták az iráni online közösségi médiában megjelent beszámolókat az atrocitásokról, miközben az iráni emberek eleve nem férhetnek hozzá a külföldi közösségi oldalakhoz, ezeket az állam technikai eszközökkel blokkolja Iránban.
A jelentésben az Amnesty International azt írja, a jogsértések súlyossága és rendszeressége miatt az iráni rezsim számos nemzetközi egyezményt megsértett, ezért arra szólítják fel az ENSZ Emberi Jogi tanácsát, hogy rendeljen el vizsgálatot az Iránban történtek ügyében, hogy megnevezhessék a felelősöket és megakadályozhassák a további jogsértéseket.
