A ciszjordániai és kelet-jeruzsálemi erőszak fokozódásával Izrael szélsőjobboldali kormányzata egyre agresszívebben folytatja a palesztin merénylők otthonának lerombolását. Jogvédők szerint azonban ez nem megoldás, ráadásul sokan kollektív büntetést emlegetnek.
A 13 éves Mohamed Zalabani idén februárban buszra szállt az egyik katonai ellenőrző pontnál a Szuafat menekülttáborban, majd konyhakéssel rátámadt egy izraeli rendőrre.
Az ezt megelőző nap volt az utolsó alkalom, hogy a család közös vacsorára gyűlt össze kelet-jeruzsálemi otthonában, amelyet hamarosan le fognak rombolni a hatóságok, miután a legfelsőbb bíróság nemrég elutasította a fellebbezésüket.
A lakást, amelyben csaknem három éven keresztül éltek, kiürítették, a bútorokat szétszerelték, mire az illetékes szervek csütörtökön értesítették őket, hogy néhány napon belül felrobbantják az ingatlant.
A család ügye – amelyet egyesek egyedülállóan problémásnak tartanak jogi szempontból – ismét rávilágított Izrael azon vitatott gyakorlatára, amelynek keretében lerombolják a palesztin támadók otthonát.
Ehhez kapcsolódóan: Átlépte a félmilliót az izraeli telepesek száma Ciszjordániában
Az erőszak fellángolásával az ország szélsőjobboldali kormánya egyre könyörtelenebbül folytatja otthonrombolási politikáját, aláhúzva, hogy ez elrettentésként szolgál a merényletet tervezők számára.
„Ez nem megoldás” – mondta könnyekkel a szemében Mohamed anyja, Fida Zalabani, miután felidézte, mennyit dolgoztak a ház kicsinosításán, amelynek falába a biztonsági erők lyukakat fúrtak, hogy ott helyezzék majd el a robbanószert.
„Az összes gyerekem, az egész közösség szemtanúja lesz ennek, és nem fogja elfelejteni” – fogalmazott.
Nem sokkal korábban agyonlőtték Mohamed egy szintén tizenéves barátját, amikor előrántott egy fegyverutánzatot, ezt akarta megbosszulni az izraeli rendőr megkéselésével. A fiút azonnal leteperték, miközben egy biztonsági őr tüzet is nyitott rá, de helyette saját kollégáját találta el, aki életét vesztette.
A gyilkossági kísérlettel megvádolt fiatalt azóta is őrizetben tartják, jelenleg a tárgyalásra vár.
Palesztin dzsihadista vezetők és gyerekek is meghaltak az izraeli légicsapásokban
Jogvédő szervezetek, például a fellebbezés ügyében a családot képviselő HaMoked szerint egyértelmű, hogy az otthonrombolás kollektív büntetéssel ér fel ezekben az esetekben, aminek következtében az ártatlan családtagok is hajléktalanná válnak. Mohamed szülei és testvérei átmenetileg egy rendkívül szűkös szuterént tudtak kibérelni.
„Az otthonok lerombolásával szándékosan okoznak kárt ártatlan embereknek annak reményében, hogy ezzel elriasztanak másokat a támadástól. Ez teszi ezt ilyen kirívóan illegálissá és erkölcstelenné” – jelentette ki Jessica Montell, az imént említett csoport igazgatója.
Több nyugati ország és az ENSZ is elítélte a szóban forgó izraeli gyakorlatot, amely a zsidó államon belül is megosztottságot szül, ugyanis egyes tisztségviselők úgy vélik, hogy mindezzel épp ellenkező hatást fognak elérni.
„Amikor a palesztinok azt látják, hogy leromboljuk a házakat, csak erősödik a félelmük, a frusztrációjuk és a gyűlöletük. Márpedig épp ezen okokból csatlakoznak emberek a terrorszervezetekhez” – emelte ki Ami Ajalon, a Sin Bét izraeli belbiztonsági szolgálat volt vezetője.
A taktikát az 1967-es, hatnapos háborút követően kezdték széles körben alkalmazni az izraeli hatóságok. Az első és a második intifáda idején palesztin fegyveresek százainak robbantották fel az otthonát.
Ehhez kapcsolódóan: A szentföldi keresztények szerint egyre több támadás éri őket Izraelben
Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök egykori nemzetbiztonsági tanácsadója, Jákov Amidror arról beszélt, hogy annak idején például egy palesztin apa feladta merényletre készülő fiait, hogy megelőzze otthonuk elpusztítását. „Ez nem varázsszer a terrorizmus megállítására, de segít” – szögezte le.
A zsidó állam hadereje ugyanakkor 2005-ben felfüggesztette a házrombolásokat, miután egy szakértői panel arra a megállapításra jutott, hogy a taktikának az ellenséges érzületek szításán kívül nem sok hatása van.
Udi Sáni, a kritikus megállapításokat megfogalmazó bizottság vezetője azt állította, hogy egyetlen olyan esetet sem találtak, amelyben működött volna az elrettentés, az akció csak megtorlást eredményezett.
„Ez pusztán egy módja volt annak, hogy agresszívnak tűnjünk a nyilvánosság szemében” – fogalmazott.
Közel egy évtizeden át alig volt példa házrombolásra, de a 2014-es jeruzsálemi támadásokat követően ismét alkalmazni kezdték, ami akkor is társadalmi vitát generált az intézkedés jogszerűségét és hatékonyságát illetően.
Most pedig az előző vezetést gyengeséggel vádoló Netanjáhú-kormány ígéretet tett a házrombolások felgyorsítására. Itamar Ben-Gvir keményvonalas nemzetbiztonsági miniszter hangsúlyozta: „Világos elrettentő üzenetet akarunk küldeni.”
Ehhez kapcsolódóan: Sokakat aggaszt egy szélsőjobboldali politikus kormányzati szerepe Izraelben
Az idei év első felében az izraeli biztonsági erők tucatnyi házat robbantottak fel e célból, ennek nyomán csaknem hatvan ember vált földönfutóvá, ami a jogvédők szerint a legmagasabb szám az elmúlt hét év során.
„Biztonsági intézkedésről van szó, nem megtorlási eszközről” – szögezte le a hadsereg.
A Zalabani-ügy is jelzi a változást, ugyanis eddig Izraelben soha nem rombolták le ennyire fiatal merénylő házát, ráadásul a büntetést leginkább a súlyosabb támadások esetén alkalmazták.
A legfelsőbb bíróság általában annak alapján dönt a fellebbezésről a hasonló ügyekben, hogy a rokonok tudhattak-e a készülő rajtaütésről.
Ehhez kapcsolódóan: Az izraeli parlament elfogadta a vitatott igazságügyi reform több fontos elemét
Mindeközben zajlik a hatalmas tiltakozásokat kiváltó igazságügyi reform elfogadása, és egyre fokozódik a nyomás a bíróságokon. Szakértők szerint elképzelhető, hogy a jelenlegi feszült helyzetben egyes bírák megpróbálják kerülni a konfrontációt a kormánnyal.
