Aleksandar Vučić aki tizenkét éve vezeti Szerbiát, először miniszterelnökként, most pedig már elnökként. Hatalma megingathatatlannak tűnhet, ennek ellenére 2012 óta a negyedik előrehozott választást tartották decemberben Szerbiában. A választásról Öreg Annával, a Szabad Polgárok Mozgalma vajdasági bizottságának elnökével beszélgettünk, aki az egyesült ellenzék, a Szerbia az erőszak ellen listájáról jutott be a parlamentbe.
Tavaly december 18-án váratlanul sok busz érkezett Belgrádba. A céljuk egy Aréna névre keresztelt hangár volt. A buszokon boszniai szerbek ültek. Az ellenzék szerint nem véletlenül érkeztek: a kormánypárt hívta őket Belgrádba, hogy szavazatukkal segítsenek a parlamentivel egy napon rendezett önkormányzati választáson.
Az Újvidéken születetett, 2022 óta parlamenti képviselő Öreg Anna arról beszélt a Szabad Európának, hogy soha korábban nem látott mértékű csalás történt. Az interjúban szóba kerül Vučić lehetséges leváltása, a magyarhoz hasonlóan összefogó ellenzék kampányüzenetei és Koszovó is.
Elcsalták a választásokat Szerbiában?
Elcsalták, igen, és ez most egy egészen újfajta csalás volt. Eddig volt alkalmunk látni különböző csalásokat: például a szavazólistába többen voltak beírva, halottak is szavaztak satöbbi. Most az történt, hogy nemcsak köztársasági, hanem önkormányzati választásokat is rendeztek. Ezekről azt kell tudni, hogy előrehozott választások voltak, tavasszal lettek volna alapvetően. Vučić nem is írta ki mindenhol az önkormányzatit, csak bizonyos helyeken, például Belgrádban és még néhány helyen. Azt csinálták, hogy azokról a helyekről, ahol nem rendeztek helyi szavazást, elfuvarozták a polgárokat Belgrádba azért, hogy szavazzanak. De még egy lépéssel továbbmentek. Nem csak más városokból hoztak embereket, hanem a boszniai szerbek is jöttek. Arról van tudomásunk, hogy körülbelül negyvenezer boszniai szerbet buszokkal hoztak be. Volt egy Aréna nevezetű hangár, onnan vitték őket különböző helyszínekre. Itt az a törvényellenes, hogy ugyan be voltak jelentve mint belgrádi lakosok, de valójában nem itt éltek. Mi bemutattuk a bíróságnak, hogy több helyen is ötven ember volt egy házba bejelentve. Az a gond, hogy a bíróság is úgy dolgozik, ahogy mondják nekik, úgyhogy majd meglátjuk, hogy ennek mi lesz az eredménye. Ennek az egésznek Belgrádban volt a legnagyobb súlya, mivel ott körülbelül még így is egál volt az ellenzék és a hatalmon lévő párt eredménye. Hogyha nem lettek volna ezek a csalások, akkor nem sikerült volna ilyen eredményt elérniük.
Akkor alapvetően ezek a buszoztatások nem a köztársasági, parlamenti eredményeket befolyásolták, hanem az önkormányzati választásokét?
A parlamenti eredményeket is befolyásolták. Az a negyvenezer ember, akiket idehoztak, mindkét szavazáson szavazott. De akkora hatással nem voltak a parlamenti eredményekre, mint amekkora hatással az önkormányzatira.
Miért érte meg elcsalni ezt a voksolást a kormánypártoknak? Nekem nem logikus, hogy miért annyira fontos mondjuk Belgrádot megtartani. A szerb és a magyar rendszerről sokan mondják, hogy hasonló, de Budapesten például ellenzéki főpolgármester van Karácsony Gergely személyében.
Hasonló a kettő, de nyilván azért mégis eltérő. Itt, Szerbiában nincs egyetlenegy olyan hely se, ahol nem a Szerb Haladó Párt lenne hatalmon. Egy várost, egy falut, egy községet sem tudok felhozni, ahol nem a Szerb Haladó Párt volna hatalmon. Nyilván nem akarták maguknak megengedni, hogy elveszítsék a fővárost, mert ők is tisztában vannak azzal, hogy ez lenne a vég kezdete. Annál is inkább, mert tavasszal jönnek az újabb önkormányzati választások Újvidéken és több nagyvárosban is. Hogyha a fővárost elveszítették volna, az egy nagy lehetőség lenne máshol is. Ezen túl Belgrád kapcsán nagy pénzekről van szó. Több projekt is van, amely képben van az arabokkal (új városrész épül a Száva folyó partján. A hárommilliárd eurós projekt 68 százalékos tulajdonjogát egy Egyesült Arab Emírségekből származó cég birtokolja – a szerk.). Nem akarták megengedni, hogy a fővárost elveszítsék.
Magyarországon nagyon féltek 2022-ben, hogy lesz valamifajta csalás. Akkor több tízezer ember jelentkezett szavazatszámlálónak, hogy kivédjék ezt. Így utólag tudtak volna bármit csinálni? Fel lehetett volna készülni?
Nem az volt a gond, hogy nem voltak ellenőreink, le volt fedve minden. Azt nem lehetett előre látni, hogy negyvenezer boszniai szerbet bejelentenek belgrádi lakcímekre. Ez valóban meglepetés volt számunkra. Volt szó korábban erről, de úgy gondoltuk, hogy ez szinte lehetetlen, mert látszani fog, mert buszok jönnek. És ez mind látszott is. Ez megvan a külföldi megfigyelőknek is, megírták, tanúskodtak róla. Korábban az állt a törvényben, hogy egy állampolgárnak hat hónapnál régebbi lakcíme kell hogy legyen ahhoz, hogy szavazhasson. Ezt megváltoztatták. November közepén adták ki az új igazolványokat, ezt a negyvenezer boszniai szerb igazolványt, egy hónappal a szavazások előtt. Nem tudom, hogy hogy lehetett volna megakadályozni. Esetleg úgy, hogy az ellenzék kimegy, és leblokkolja a buszokat fizikailag.
Menjünk vissza a kampányra; főleg az országos kampány érdekelne. Hogy nézett ki az összefogás? Mely pártok alkották, és kik voltak azok, akik nem vettek részt az összehozott koalícióban?
Tulajdonképpen az összes ellenzéki párt, amely EU-párti, csak a jobboldali pártok hiányoztak. Itt valamilyen módon csak kell hogy legyen egy tiszta ideológia, legalább ami a külpolitikát illeti. Ezért jobbnak láttuk, hogy a jobboldalt, akik oroszpártiak, kihagyjuk ebből az összefogásból.
A magyar ellenzéki összefogás elsődleges indokaként a választási rendszert szokták megnevezni. Mi volt leginkább az indíték Szerbiában?
Itt a felmérések mondták ezt. Van egy tapasztalatunk egy autokrata leváltásáról – Miloševićre gondolok –, ahol szintén csak összefogással lehetett a rendszert leváltani. Azért a polgárokban van egy reményvesztés, hogy nem lehet semmin sem változtatni. Hogyha látják, hogy a pártok valamilyen módon összefognak, akkor jobb a hangulat is.
A kampány kapcsán említette, hogy az EU-s irány közös volt az összes ellenzéki résztvevő között. De ezen túl mik voltak a főbb állítások a kampányban? Ezt azért is kérdezem, mert a magyar ellenzéket nagyon sokszor azzal vádolták, hogy igazából egyedül azt állította, hogy le akarja váltani Orbán Viktort, de ezen túl nem ajánlott semmit az országnak, hogy merre, milyen irányba akarna haladni.
Ami a külpolitikát illeti, ez teljesen tiszta: pro-EU-s külpolitika. Ami pedig a belpolitikát illeti, a legfőbb, a legnagyobb téma az volt, ami Szerbiát most már évtizedek óta aggasztja: a korrupció és az egész hatalom kriminalizálása.
Utólag hogy látja, ezek voltak a megfelelő témák?
Egész biztos vagyok benne, hogy ezek a megfelelő témák, mert innen indul minden.
Kívülről figyelve Koszovó például nagyon fontos témának tűnik Szerbiában. Az ellenzék tudott valamit mondani ennek kapcsán, vagy inkább megpróbálták kikerülni ezeket a kérdéseket?
Kulcsfontosságú volt ez a téma. Ez különbözteti meg a jobb- és a baloldali ellenzéket. Tulajdonképpen a mi tömörülésünknek egyszerű, ami Koszovót illeti, mert a tény az, hogy Koszovó el lett veszítve még 1999-ben. A pártom, a Szabad Polgárok Mozgalma, és még jó néhány párt a német–francia szerződésről is azt gondolja, hogy abszolút pozitív és jó. Azt gondolom, hogy ez csak egy populista téma, amivel próbálják az emberek figyelmét elterelni arról, hogy miért élünk így. Hogy itt mekkora az átlagfizetés, hogy az emberek mennyit tudnak vásárolni, hogy mennyire rossz az oktatási rendszer, hogy mennyire rossz az egészségügy, hogy egy vizsgálatra több mint hat hónapot kell várni. Ezek azok a témák, amik tulajdonképpen az életet kiteszik. A Koszovó-téma persze fontos, de szerintem nem lényegbevágó.
Hogy nézhet ki az összefogás sorsa? A pártok valamennyire együtt maradnak, vagy felbomlik a koalíció?
Ez az összefogás egy jó egyéves közös parlamenti munka után alakult meg. Akkor voltak a májusi tragikus események (májusban egy 13 éves diák nyitott tüzet az iskolájában, kilenc gyerek és egy felnőtt halt meg a lövöldözésben – a szerk.), amik megindítottak bennünket, egy pillanatra egész Szerbia leállt. Akkor úgy gondoltuk, hogy tennünk is kell valamit. Tüntetések indultak, és a vége az lett, hogy az összefogás neve a Szerbia az erőszak ellen lett. Egészen biztos, hogy továbbra is együtt fogunk működni a következő parlamenti üléseken is, mert mondom, ez egy egészen jó eredményű, teljesen természetes koalíció volt.
Mi lesz Szerbia sorsa? Volt az európai uniós irány, amiben sokan hittek, de aztán egyre inkább azt lehetett hallani, hogy Szerbia távolodik az Európai Uniótól, és erősödtek az orosz kapcsolatok. Mi lehet most a következő ciklus sorsa Szerbia szempontjából?
Itt arról van szó, hogy ők négy különböző széken ülnek. Nemcsak az orosz és az EU-s, hanem az amerikai és a kínai közeledés is itt van. Vučić mindenkinek azt mondja, amit hallani akar, és különböző ígéreteket tesz minden irányba. Amikor valakinek csak az a célja, hogy hatalmon maradjon – márpedig Vučićnak csak az a célja, hogy hatalmon maradjon –, akkor csak rövid távon képes gondolkodni. Hogy ez meddig fog így működni, az nagyon függ attól is, hogy mennyi türelmük lesz a nyugati partnereknek és mennyi türelme lesz Amerikának.
Szerbia beléphet még az Európai Unióba?
Ezt nem hiszem. Főként, hogy az Európai Uniónak már ott van Orbán Viktor. Nem kell nekik még egy Orbán, márpedig Vučić nagyon hasonló lenne. De itt is arról van szó, hogy nem az Európai Uniónak van szüksége Szerbiára, hanem Szerbiának az unióra.
De jelenleg még Aleksandar Vučić és pártja van a hatalomban. Mi vár az ellenzékre? Azért is kérdezem, mert a napokban lehetett a magyar sajtóban is olvasni, hogy egy ellenzéki képviselőt gyakorlatilag elvittek. Ez mindenképpen ijesztő volt. Lesz egyáltalán ellenzék, vagy meddig megy el Vučić ebben a tekintetben?
Fel vagyunk készülve mindenre. Tudjuk, hogy milyen ára lehet ennek. Voltak ellenzéki képviselők, akik tulajdonképpen eltűntek. Most lesz Oliver Ivanović gyilkosságának az évfordulója, akiről még mindig nem lehet tudni, hogy ki gyilkolta meg. Úgyhogy mi Szerbiában valamilyen módon sajnos ezt már megszoktuk, és fel is vagyunk rá készülve. De ha már itt maradtunk, ebben az országban, és úgy gondoljuk, hogy érdemes harcolni az igazságért, akkor minden módon meg fogjuk próbálni. Az intézményeken belül is, ahol lesz lehetőségünk, és természetesen az intézményeken kívül is, az utcán.
Magyarországon gyakran felmerül, hogy le lehet-e választáson váltani Orbán Viktort. Szerbiában le lehet váltani Aleksandar Vučićot ilyen úton?
Nem nagyon látok sajnos más utat. Itt valami nagy forradalom kellene, vagy hasonló, de úgy gondolom, hogy erre nincs kapacitás, úgyhogy muszáj lesz választási úton. Viszont nagyon fontos az, hogy Nyugaton ezt az országot úgy lássák, ahogy valójában van. Úgy gondolom, hogy most először a voksoláson megvolt a kritika az Európai Unió oldaláról is, hogy nem volt teljesen fair a választás. Úgy gondolom, hogy ez Vučićnak egy piros lap volt. Arra számítok, hogy a következő önkormányzati választások azért nem ilyen hangulatban fognak zajlani. Abban reménykedünk, hogy Belgrádban ismételt voksolás lesz, és hogy ez valamilyen módon azért mégiscsak a vég kezdete. Ha elveszítenek két-három várost, akkor azért csak gyengülni fog a Haladó Párt. Ez egy maraton, nem egy rövid sprint. Várost város után, aztán a tartományok, végül a köztársaság.
