A héten megérkezett a nagy európai „szupermarketbe” az Európai Bizottság elnökének legújabb verziója: Ursula von der Leyen 2.0. Az öt évvel ezelőtt az európai vezetők által pótmegoldásként a cilinderből elővarázsolt, Németország határain kívül kevéssé ismert politikust az Európai Néppárt EP-választásokra bemelegítő bukaresti kongresszusán a szavazati jogukkal élő küldöttek négyötöde (kereken négyszázan) támogatta, közel egyötödük viszont nem.
Mivel Von der Leyent titkos szavazással emelte a bizottság elnökjelöltjének pozíciójába az EPP, az ellene szavazók közül csak azokról tudhatunk, akik nyilvánosan előre bejelentették. Mindenekelőtt a Macron elnökhöz való közelsége miatt vele elégedetlen francia republikánusok (a korábbi gaulle-ista párt), valamint az elsősorban Orbán Viktorhoz hű korábbi szlovén miniszterelnök, Janez Janša és párttársai. Az eredményből arra lehet következtetni, hogy az Európai Néppártnál semmit sem bíztak a véletlenre, amit az is jól illusztrál, hogy Von der Leyen ellenfél nélkül lett az ez idő tájt is legnagyobb európai politikai pártcsalád elnökjelöltje.
A versenyzők: Von der Leyen és a többiek
A második ötéves mandátumára készülő bizottsági elnök ugyanakkor az európai pártcsaládok többségétől eltérően nem lesz pártja listavezetője a június 6. és 9. között esedékes európai parlamenti választásokon, ahogy az EPP jelenlegi elnöke, az ugyancsak német (bajor) Manfred Weber, aki öt évvel ezelőtt még Spitzenkandidatként indult pártja színeiben a posztért, de túl könnyűnek találtatott a tagállamok vezetőinek mérlegén.
Mivel az Európai Néppárt – bár fogyatkozó támogatás mellett – továbbra is erős pozícióban várja a választásokat, sokan előre készpénznek veszik Ursula von der Leyen sikerét. Meglehet, a riválisok is, mert eddig egyiknek sem sikerült igazán nagy formátumú politikust leakasztania, akire az európaiak tömegesen szavaznának. A szocialisták Ursula von der Leyen beosztottját, az európai publikum előtt szinte teljesen ismeretlen luxemburgi biztost, Nicolas Schmitet jelölték. Az európai zöldeket a holland Bas Eickhout és a német Terry Reintke vezeti harcba, míg a szélsőbaloldal egy nevesincs osztrák kommunistával kampányol majd. A liberális-centrista Renew március 20-án tart kongresszust, de listavezető helyett várhatóan három politikusból álló teamet fog megjelölni. A konzervatív-euroszkeptikus ECR sem nevezte meg még a jelöltjét, miként a szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia (ID) sem.
Ursula von der Leyen mégsem mehet teljesen biztosra, mert a választás után újjáalakuló Európai Parlamentben (az Európai Tanácsban a minősített többséget simán megszerezheti a jelöléshez) meg kell kapnia a képviselők többségének szavazatát, ami, bár egy egészen más helyzetben, már öt évvel ezelőtt is csak nagyon szűken volt meg. Könnyen előfordulhat, hogy most sem lesz másképp, tekintettel arra, hogy jószerivel minden felmérés erőteljes jobboldali és populista előretörést jósol. Márpedig ők valószínűleg nem Von der Leyennek nyomják majd a gombot, így a jelenlegi bizottsági elnök erősen rá lesz utalva a létszámában várhatóan megfogyatkozó politikai centrum szavazataira. EU-megfigyelők szerint már csak ezért is nagy gondot kell fordítania arra, hogy ne idegenítse el magától a szocialistákat, a liberálisokat és a zöldeket. Ilyen súlyos hiba lehet, ha a bizottsági elnök a hátralevő időben újabb pénzeket szabadít fel az Orbán-kormánynak úgy, hogy az ország nem teljesítette száz százalékig a feltételeket.
Ehhez kapcsolódóan: Megnyílik a pénzcsap a lengyeleknek, lassan Magyarország lehet az egyetlen, aki nem csatlakozik az Európai Ügyészséghez
Az ellenséget a szélsőjobboldalon kell keresni
Az EP-választások régebben a nagyobb pártok és programjaik közötti vetélkedésről szóltak. Ursula von der Leyen jelölést elfogadó bukaresti beszédéből feketén-fehéren kiderült, hogy hol van most az ellenfél vagy inkább ellenség. „Ne legyenek kétségeink arról, hogy mi a választás tétje. Békés és egységes Európánk ellen minden korábbinál erősebb kihívást intéznek a populisták, a nacionalisták és a demagógok, függetlenül attól, hogy a szélsőjobbról vagy a szélsőbalról jönnek” – szögezte le beszédében. Von der Leyen fejében természetesen több név is lehet, ő mindenesetre négy szélsőjobboldali pártot nevezett meg, mint amelyek az EU vesztét akarják. Ezek: a német Alternative für Deutschland (AfD), a francia Nemzeti Tömörülés, a lengyel Konfederacja és a nyíltan oroszpárti bolgár Újjászületés.
A Von der Leyen mellett szóló legmeggyőzőbb érv a kontinuitás, a sorozatos válságok kezelésében az elmúlt öt évben már megedződött politikai vezető imázsa. A bizottsági elnök beszédében hosszasan sorolta az elmúlt közel öt esztendő eredményeit, a közös vakcinavásárlástól kezdve a koronavírus-alap létrehozásán át az orosz energiafüggőség kvázi megszűnéséig és a közös európai menekültügyi és migrációs szabályozás elfogadásáig. Utóbbival kapcsolatban mintha a magyar miniszterelnöktől is plagizált volna, amikor kijelentette: „Nekünk, európaiaknak kell eldöntenünk, hogy ki és milyen körülmények között jöhet Európába.(…) és nem az embercsempészeknek” – tette hozzá a félreértés elkerülése végett.
A bizottsági elnök esete a versenyképességgel
Máskülönben nem kis opportunizmusról tanúbizonyságot téve az Európai Bizottság feje szemrebbenés nélkül átvette az Európai Néppárt választási programjának több, Von der Leyen eddigi tevékenységével nem éppen szinkronban lévő jelszavát is. Néhány napja a Szabad Európának és több más európai lapnak adott terjedelmes interjúban Von der Leyen honfitársa, Christian Lindner szabaddemokrata alkancellár és pénzügyminiszter szokatlanul nyíltan ostorozta az újabb mandátumra bejelentkező vezetőt, amiért szerinte túlszabályozási hevületében gyakorlatilag megfojtotta az európai versenyképességet. Von der Leyen most a versenyképesség leglelkesebb támogatójaként szerepelt Bukarestben, mintha nem ő lett volna az elmúlt öt évben az Európai Bizottság élén. „Barátaim, könnyebbé kell tenni az üzleti tevékenységet. Ez kevesebb bürokráciát, kevesebb jelentési kötelezettséget, egyszerűbb és gyorsabb eljárásokat jelent” – mondta, jelezve, hogy érti az idők szavát.
Ehhez kapcsolódóan: Orbán új mumusa újra bejelentkezett a bizottsági elnökségre
Az általa elmondottakból kiolvasható, hogy a második Von der Leyen-bizottságnak – ha lesz ilyen – két fő prioritása lesz: az európai versenyképesség javítása és a biztonság, mindenekelőtt Európa védelmi képességeinek fejlesztése egy egyre ellenségesebb geopolitikai környezetben, ahol az amerikai katonai védőernyőt sem lehet már teljesen adottnak tekinteni. „A közös cél világos: turbófokozatra kell kapcsolnunk védelmi iparunk kapacitásait a következő öt évben” – mondta, megismételve, hogy egy új védelmi biztosi posztot is létre kell hozni a következő bizottságban.
A klímapolitika, amelynek sokan a túltolásával vádolják az első Von der Leyen-bizottságot, nem kerül le a napirendről, de – legalábbis a kommunikáció szintjén – kevésbé lesz hangsúlyos, és előreláthatóan újra lesz gondolva, többek között Európa forrongó agrárközösségének megnyugtatása érdekében. „Tisztában vagyunk azzal, hogy klímavédelem nélkül nincs versenyképes gazdaság, és nincs klímavédelem versenyképes gazdaság nélkül” – próbálta összebékíteni a két, sokak szemében egymásnak ellentmondó szempontot beszédében az Európai Bizottság elnöke.
Palotaforradalom a Berlaymontban?
Ursula von der Leyen félreérthetetlenül jelezte azt is, hogy Ukrajna támogatásának ügyében egy centit sem lesz hajlandó visszalépni. „Ameddig csak szükséges, Európa Ukrajna mellett fog állni” – szögezte le, azt üzenve Vlagyimir Putyinnak, hogy Hágában egy bírósági tárgyalóterem várja. Von der Leyen végül azt is kiemelte, hogy „Európában soha nem volt biztonság és jólét demokrácia nélkül”.
Az európai kampány, amelyet szakértők már jó előre minden idők leginkább átpolitizált választási kampányának neveztek, teljes fordulatszámra kapcsolt. Ebben az éles politikai küzdelemben a csapás gyakran teljesen váratlan helyről érkezik. Brüsszel amúgy sem unalmas életét alaposan felkavarta Thierry Breton, a liberálisokhoz húzó francia biztos Twitter-bejegyzése, amelyben lényegében megkérdőjelezte, hogy jó lóra tett-e az Európai Néppárt, amikor az ő főnökét, Ursula von der Leyent jelölte az Európai Bizottság élére. Breton gyilkos üzenetében – egyébként tévesen – arra mutatott rá, hogy az összes szavazásra jogosult néppárti elektor többsége vagy nemmel, vagy távollétével szavazott, így erősen kérdéses lehet a jelölt legitimitása.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy Von der Leyen egyik ellenfele, a szocialisták által kiválasztott Nicolas Schmit is a biztosi testület tagja, az Európai Bizottságot akkor sem tekinthetjük a következő hónapokban a béke szigetének, ha az érdekelt tagok a belső magatartási kódexszel összhangban kettéválasztják bizottsági és politikai kampánytevékenységüket. Ennek szellemében néhány napja Von der Leyen és Schmit is nyitott egy második Twitter-fiókot. Meglátjuk, mennyire fog működni ez a kettős identitás a gyakorlatban.
