Óriási gondok vannak a hulladékpiacon, amióta a kormány egy olajtársaságot, a Molt bízta meg a hulladékok begyűjtésével, egy szakpolitikus szerint. A koncessziós rendszer elindulása óta 22–87 százalékkal csökkent a begyűjtött mennyiség, egy része illegális lerakókban végezhette. A Mol eközben 13 milliárd forintnyi adófizetés előtti profitot realizált tavaly ezen a piacon.
„Jelentősen visszaesett szinte minden anyagáram esetében a hulladékok begyűjtése. Azt lehet mondani, hogy lényegében összeomlott a visszagyűjtési rendszer” – mondta a Szabad Európának Jávor Benedek, a Párbeszéd – Zöldek politikusa.
A magyar állam 2023. július 1-jétől adta koncesszióba a hazai hulladékpiac nagy részét 35 évre a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.-nek (Mol). A Mol erre egy külön céget alapított, a MOL MOHU Hulladékgazdálkodási Zrt.-t (MOHU).
Elföldelt célkitűzések
Jávor Benedek az összes anyagáram esetében kikérte az adatokat a MOHU-tól. Ebből az derült ki, hogy a helyzet sokkal drámaibb, a szakpolitikus szerint a fémhulladék ugyanis messze nem a legrosszabb területe a koncessziós visszagyűjtési rendszernek. Vannak olyan anyagtípusok, ahol nyolcvan-kilencven százalékos volt a visszaesés a tavalyi második fél évben.
„A műanyag esetében közel nyolcvan százalékkal csökkent a begyűjtés aránya a második fél évben az elsőhöz képest. Ez egészen katasztrofális eredmény” – mondta. Az üveg esetében 87, a papírnál 39, a fa esetében 22 százalékos a visszaesés. 57 százalékkal kevesebb akkumulátort és elemet, illetve 54 százalékkal kevesebb gumiabroncsot sikerült a MOHU-nak begyűjtenie.
Nagy kérdés, hogy hová tűnt a hulladék. Jávor Benedek szerint két lehetséges magyarázat létezik. A kevésbé rossz szcenárió szerint a hulladéklerakókban, vagyis a szeméttelepeken földelték el az elvileg szelektíven gyűjtendő hulladékot. Ez ellentétes a magyar és az uniós hulladékpolitika célkitűzéseivel, hiszen a lerakást minimálisra kell csökkenteni.
„De felmerül annak lehetősége is, hogy a hulladék egy jelentős részétől illegális módon szabadulnak meg” – tette hozzá. Jávor Benedek szerint ha nincs megfelelően megszervezve a visszagyűjtés, a hulladék növekvő aránya az illegális hulladéklerakókat fogja gyarapítani szerte az országban, ennek valamennyi környezeti kockázatával együtt.
„Az a legnagyobb gond, hogy a hulladékgazdálkodási rendszer nem tudja visszagyűjteni kellő arányban a hulladékot, és másodnyersanyagként visszavezetni a termelésbe, vagyis nem alakul ki a fenntartható, körforgásos gazdaság” – tette hozzá.
Jávor Benedek szerint az állam által működtetett hulladékgazdálkodási rendszer sem volt jó, mert nem tudta teljesíteni az Európai Unió felé vállalt célszámokat. „De a mostani koncessziós rendszer még a nem hatékony állami struktúránál is gyengébben teljesít, még radikálisabban rossz helyzet állt elő a hulladékpiacon” – tette hozzá.
Szerinte a második fél évben tendencia nélküli hullámzás tapasztalható. Nem az van, hogy egy fokozatosan beálló rendszer lassan növeli a visszagyűjtési arányokat. „Nincs érdemi növekedés, és nem is lesz, mert rendszerszintű problémák vannak” – tette hozzá.
Jávor szerint komoly gondot okoz a fémek begyűjtése esetében például az, hogy a leadási pontok száma a korábbi töredékére csökkent.
Ehhez kapcsolódóan: A fémhulladék negyven százaléka eltűnt a piacról
Tavaly július közepén, vagyis két héttel a koncesszió indulása után csak 47 cég kötött szerződést a MOHU-val, miközben júniusban még 456 engedéllyel rendelkező fémkereskedő volt az országban. A NAV adatai szerint tavaly augusztus elején mintegy 590 telephely rendelkezett fémkereskedelmi engedéllyel.
A MOHU honlapján elérhető legfrissebb adatok szerint 123 telephelyen lehet most fémet átadni. A koncesszió alá tartozó fémeket csak a MOHU-val szerződött fémudvarokban lehet, vagyis azáltal, hogy közel ötödére zuhant az átvevőhelyek száma, sokkal nagyobb távolságokat kell megtennie annak, aki legális keretek között szeretne megszabadulni a fémhulladéktól.
Emiatt kevesebben is adnak le ilyen helyen fémet, ez látszik az alábbi grafikonon.
Ahogy beszámoltunk róla, a hulladékkoncessziós rendszer bevezetése, vagyis tavaly július 1. óta átlagosan negyven százalékkal csökkent a fémek begyűjtése. Arról is írtunk, hogy az értéket képviselő fémek egy jelentős része külföldre vándorol. A hulladékpiacról eltűnt mennyiség jelentős része ugyanis illegális fémkereskedőkhöz kerülhetett, akik a határ menti, elsősorban schengeni országokban működő szlovák, osztrák és szlovén fémtelepeken adják el.
Magyarországon egyrészt sokkal kevesebb helyen lehet leadni például akkumulátort, másrészt a MOHU csak 187 forintot fizet a leadott aksik kilogrammjáért, miközben Szlovákiában 250–270 forintos kilónkénti áron veszik át.
Jobban működött a szabadpiac
A koncessziós rendszer indulása a lakossági szegmensben (kommunális piac) nem sok változást eredményezett, hiszen nagyrészt ugyanazok a közszolgáltatók szállítják el a szemet, akik korábban, csak most nem állami vagy önkormányzati irányítás alatt állnak, hanem a MOHU alvállalkozói.
Van azonban egy másik piac is, az intézményi, ahol jelentős mennyiségű értékkel bíró ipari hulladék keletkezik. Több száz olyan kis- és közepes vállalkozás, családi cég, sőt külföldi tulajdonú, nagyobb vállalat van Magyarországon, amely eddig abból élt, hogy gazdasági táraságoktól vásárolta fel a fém-, papír- vagy műanyaghulladékot, amelyet kezelt, feldolgozott és továbbértékesített.
Az ő esetükben hatalmas változást hozott a koncesszió, hiszen az új szabályok szerint ezek a vállalkozások nem tevékenykedhetnek tovább önállóan. Vállalkozókból bérmunkások lettek, mert csak a MOHU alvállalkozóiként dolgozhatnak a koncesszió hatálya alá tartozó hulladékfajták esetében.
A Mol koncessziós cége diktálja a feltételeket, ő mondja meg, hogy milyen körülmények között, mennyiért dolgozhatnak. Emiatt van az, hogy ötödére csökkent például a fémátvevő helyek száma. Sok cég nem fogadta el a MOHU feltételeit, inkább beszüntette a koncesszió hatálya alá tartozó tevékenységét.
Ehhez kapcsolódóan: Így einstandolhatja a Mol a hulladékos cégek vagyonát
Egy, az intézményi szegmenst jól ismerő forrás a Szabad Európának azt mondta, hogy az üveget kivéve a korábbi években a szabadpiac szinte minden más anyagáram esetében teljesítette az uniós célszámokat. Ez az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat honlapján is megtalálható.
Mindezt úgy, hogy az államhoz 2022-ben a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint befolyt 87,6 milliárd forintos termékdíjból a kormány csupán 14 milliárd forintot tervezett visszacsorgatni a rendszerbe begyűjtés és hasznosítás támogatására közbeszerzési pályázatokon keresztül.
A termékdíjat tavaly júliustól gyakorlatilag felváltotta a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR), amelyben a gyártók sokkal több pénzt fizetnek, a korábbi három-ötszörösét, és nem az államnak, hanem a MOHU-nak. „Becslések szerint éves szinten 240 milliárd forintból gazdálkodhat a Mol koncessziós cége úgy, hogy még a szabadpiacon realizálódó profit egy része is az övé” – mondta forrásunk.
Szerinte a gyártó cégek EPR-díjfizetési terhéhez képest rendkívül gyenge a MOHU hulladékbegyűjtési teljesítménye, és nagyon alacsony a szolgáltatási szint. Forrásunk arra is felhívta figyelmet, hogy hiába csökkent drámai mértékben a hulladék begyűjtése, a Mol tavaly 37 millió dolláros, azaz 13,1 milliárd forintos adózás előtti eredményt ért el ebben az üzletágban.
„A brutális szintre emelt EPR-díj olyan mértékben torzítja a piacot, hogy a MOHU nincs rákényszerítve a hatékony gazdálkodásra. Ha gyengén teljesít, akkor is pénzénél van. Ilyen igazságtalanság egy jogállamban elfogadhatatlan” – mondta.
Eközben az intézményi szegmensben működő cégek, főleg a kis- és közepes vállalatok nem kapnak megfelelő szolgáltatást, és összességében sokkal kevesebb hulladék érkezik az újrahasznosítási iparágba. Ez gondot okoz a hasznosítóknak és azoknak a cégeknek, amelyek arra szakosodtak, hogy újrahasznosításra készítsék elő az adott hulladéktípust: ha nincs anyag (hulladék), nincs munka és bevétel sem.
„Sok gyártó, csomagoló és kereskedő vállalkozásnak elege van a MOHU informatikai rendszeréből. Több esetben hallottam, hogy egyszerűen a kommunális szemétbe dobják a potenciálisan újrahasznosítható anyagokat, mert a MOHU IT-rendszere túl körülményes, nincs idő bajlódni vele” – tette hozzá.
Forrásunk szerint fontos lenne ellenőrizni, hogy a MOHU alkalmaz-e keresztfinanszírozást, vagyis hogy olyan hulladéktípusok begyűjtését is az EPR-ből befolyt díjból finanszírozza-e, amelyek nem tartoznak a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer hatálya alá.
Jávor Benedek azt mondta a Szabad Európának, hogy egy parlamenti vizsgálóbizottság felállítását fogja javasolni. Azt szeretné, ha felmérnék a hulladékgazdálkodásban kialakult "katasztrófahelyzetet," és ellenzéki pártok, szakmai és civil szervezetek, szakértők bevonásával kidolgoznának egy működőképes hulladékgazdálkodási rendszert.
Közvetetten az Energiaügyi Minisztérium is elismerte, hogy baj van. Tavaly év végén az Európai Bizottsághoz fordult, mert Magyarország nem tudja tartani a vállalt újrahasznosítási célszámokat, ezért egy úgynevezett derogációs kérelmet adott be. Ez lehetővé teszi, hogy a 2030-ig vállalt újrahasznosítási számok esetében kisebb célokat érhessen el. Ez azért is beszédes, mert az állam éppen azért szervezte ki koncesszióba a piacot, hogy növekedjen az újrahasznosítási arányszám.
A hazai menetrendet tartalmazó Országos Hulladékgazdálkodási Terv 2021–2027 szakmai anyaga szerint a települési hulladék újrahasználatra való előkészítésére és újrafeldolgozására 2025-re 55, míg 2030-ra hatvanszázalékos arányt vállalt a magyar kormány. A derogációs célszám mindkét dátum esetében öt százalékponttal alacsonyabb érték, vagyis ötven és 55 százalék. A települési hulladék esetében 2018-ban egyébként 37 százalékos volt a feldolgozás aránya.
