A magyar hatóságok egy szír menekülttől visszavonták a menekültstátuszát, mert veszélyt jelent a nemzetbiztonságra, de ezt nem indokolták meg részletesen, sőt az érintett sem tudhatta meg, mi alapján fosztották meg szerzett jogosultságától. Vélhetően azért, mert korábban bűncselekmény miatt elítélték – ugyanakkor ez már ismert tény volt, amikor menekültnek nyilvánították. Az Európai Bíróság szerint a magyar hatóságok sokszorosan megsértették a vonatkozó uniós jogot.
A magyar menekültügyi rendszert működését és jogi alapjait tekintve is többször elmarasztalták európai bírói fórumok. Az EU bíróságaként működő Európai Bíróság és az Európa Tanács keretein belül ítélkező Emberi Jogok Európai Bírósága is hozott Magyarországra nézve elmarasztaló döntéseket. Megállapították, hogy az úgynevezett tranzitzónákban jogellenesen tartanak fogva embereket, akiknek menekültügyi eljárása is sérti a nemzetközi jogot. Ugyancsak kimondták: tény, hogy a magyar menekültügyi rendszer nem felel meg az uniós előírásoknak. Bár ezt konkrétan egyetlen ítéletben sem írták elő, a magyar kormány mégis bezárta a tranzitzónákat, majd új menekültügyi szabályozást fogadott el, amellyel szemben azonban ismét megindította az Európai Bizottság a kötelezettségszegési eljárást. Utóbbit azzal indokolták, hogy a hatályos magyar jog szerint először egy külképviseleten kell a menedékjog iránti szándéknyilatkozatot benyújtani, majd ennek pozitív elbírálása esetén léphet be a kérelmező Magyarországra. Márpedig ez szintén sérti azt az alapvető jogot, hogy a határon is lehessen menedékkérelmet előterjeszteni.
Most pedig egy újabb esetben mondták ki, hogy a magyar hatóságok megsértik az eljárásjogot és a kérelmező jogait is egy menekültügyi eljárásban.
Két évtized bizonytalanság
A történet már húszéves. G. M. szíriai állampolgárt 2002-ben egy magyar bíróság kábítószerrel történő visszaélés miatt szabadságvesztés-büntetésre ítélte. 2012 júniusában egy bírsági ítéletben menekültként ismerték el, majd ezt a jogállást az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság 2019 júliusában visszavonta azzal, hogy kiutasítási tilalmat is elrendeltek. A döntést az Alkotmányvédelmi Hivatal és a Terrorelhárítási Központ indokolás nélküli állásfoglalása alapján hozták meg. A két hatóság arra a megállapításra jutott, hogy G. M. tartózkodása veszélyezteti a nemzetbiztonságot. Az érintett pert indított, az ügyben eljáró bíró pedig az Európai Bírósághoz fordult. Többek között arra kereste a választ, hogy vissza lehet-e vonni a menekültstátuszt indokolás nélküli határozatra alapítva, és miért nem ismerhette meg G. M. és védője az eljárás során az ügy iratait.
A Magyar Helsinki Bizottság szerint "nagy jelentőségű ítéletet hozott" az Európai Unió Bírósága.
„Egybehangzóan a Magyar Helsinki Bizottság évek óta képviselt álláspontjával a luxembourgi bíróság világossá tette: a menekülő embert is megilleti tisztességes eljáráshoz és a védekezéshez való jog, ehhez pedig meg kell tudnia azt is, a hatóság miért nem adott neki menedékjogi védelmet."
A luxembourgi bíróság kimondta, hogy a hazai szabályozás ellentétes az uniós joggal - tette hozzá a szervezet
„Senki nem szeretne olyan önkényes állami eljárások alanyává válni, ahol nem ismerheti meg az ellene felhozott vádakat, és nem tudja, mi ellen is kellene védekezni” – szögezte le Pohárnok Barbara, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje.
Sokszoros magyar jogsértés
Ítéletében az Európai Bíróság több pontban is megállapította egyrészt a jogellenes magyar gyakorlatot, másrészt a közösségi jogot sértő magyar szabályozást. Az uniós bíróság kijelentette, hogy az európai szabályozással ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint az érintett személy vagy a tanácsadója csupán utólagosan, engedély alapján férhet hozzá a döntést megalapozó információkhoz, ráadásul ezt nem is indokolják. Az a nemzeti szabályozás is sérti az uniós jogot, amely szerint ha valaki veszélyt jelent a nemzetbiztonságra, az automatikusan és módszeresen magával vonja az oltalmazotti státusz megvonását.
Kimondták, hogy az uniós szabályozás „nem értelmezhető akként, hogy az alapján az illetékes nemzeti hatóságok az érintett személyt olyan helyzetbe hozhatják, amelyben sem ő, sem tanácsadója nem szerezhet megfelelően tudomást – adott esetben a nemzetbiztonság megóvására szolgáló különleges eljárás keretében – iratanyaga meghatározó elemeinek lényegéről”.
Súlyos jogsértésnek számít az is, hogy amikor a menekülti státuszt megvonták G. M-től, az erről szóló határozatban nem vizsgálták meg a döntés alapjául szolgáló bizonyítékokat. Sőt a döntés alapja az Alkotmányvédelmi Hivatal és a Terrorelhárítás Központ indokolás nélküli határozata volt. A bíróság kimondta, hogy a nemzetközi védettséget nem lehet úgy visszavonni, hogy azzal tulajdonképpen egy másik hatóság által elfogadott határozatot végrehajtanak. Ellenkezőleg, az eljáró hatóságnak valamennyi releváns információval rendelkeznie kell, és ezen információk figyelembevételével „saját magának kell elvégeznie a tények és a körülmények értékelését határozata tartalmának megállapítása, valamint e határozat teljes körű indokolása érdekében”.
Vagyis ebben az ügyben az idegenrendészeti főigazgatóság nem kötelezhető arra, hogy a nemzetbiztonsági hatóságok indokolás nélküli és olyan értékelésen nyugvó állásfoglalására támaszkodjon, amelynek ténybeli alapját nem közölték vele.
Még nincs vége az ügynek
Az Európai Bíróság azonban egy fontos kérdésre nem adott választ. A magyar bíróságban ugyanis felmerült, hogy ha G. M-et azért nyilvánították a nemzetbiztonságra veszélyesnek, mert korábban bűncselekmény miatt elítélték, vajon miért kaphatta meg a menekülti státuszt akkor, amikor ez a tény már ismert volt a hatóságok előtt. Magyarul: ha 2012-ben a bűncselekmény ismeretében menekültnek nyilvánították, miért vonták vissza tőle ezt a jogot egy olyan tényre alapítva hét évvel később, amellyel a pozitív elbíráláskor is tisztában voltak a hatóságok.
Az Európai Bíróság előtt folyó előzetes döntéshozatali eljárás – amellyel szemben fellebbezésnek helye nincs – lehetővé teszi a tagállami bíróságok számára, hogy egy jogvita keretében az uniós jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek a bíróság elé. Fontos ugyanakkor, hogy az Európai Bíróság nem dönti el a tagállami bíróság előtti jogvitát. Ennek az ítéletnek a birtokában és a benne foglaltakat tiszteletben tartva a nemzeti bíróság feladata, hogy döntést hozzon. A kérdés tehát az, hogy ez az ítélet elegendő-e ahhoz, hogy a G. M. menekültként való elismerését visszavonó határozatot megsemmisítsék, egyszerűbben: ismét menekülti státuszt kapjon a szír kérelmező.
