Kicsit bohókás, de gazdag jótevőként ismerik több kelet-magyarországi faluban John McGough nyugalmazott ezredest, aki állítólagos vietnámi veterán múltját is gyakran emlegeti. Harminc éve költözött Magyarországra, azóta jó kapcsolatba került fontos politikusokkal, nagykövetekkel, vezető rendőrökkel. A helyiek bizalmát tűzoltóautók adományozásával nyerte el. Nemzetközi karrierje átível egész Európán, a szálak az orosz politika és hírszerzés, valamint a magyar rendőrség legfelsőbb szintjéig vezetnek. Ennek a fordulatos és eltitkolt életútnak jártunk utána az elmúlt hónapokban.
A cikk elkészítésében közreműködtek a Szabad Európa újságírói: Doruntina Baliu, Carl Schreck, Mike Eckel, Szergej Dobrinyin, Garamvölgyi Flóra, Báthory Róbert, Nagy András, Martina Boudová, valamint Czímer Gábor.
Az archív nyomtatott újságok az Arcanum és a Blinken OSA archívumából származnak.
Külön köszönet: Kester Eddy, Alex Faludy és Nick Waters (Bellingcat).
Különös, egyfajta amatőr katonai komplexumnak tűnő tanya terül el a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Csaroda és Beregdaróc között. Az ukrán zöldhatár közvetlen közelében repülőgép, helikopter és rádiós antennák fogadják az arra járókat. A környéken mindenki egy joviális, hóbortos, a vietnámi háborút megjárt volt katonaként ismeri a birtok urát, Johnnyt, aki időnként magas rangú külföldi látogatókat fogad, és jó kapcsolatai vannak a magyar rendőrségnél is.
A helyiek közül a legtöbben azt is tudják, hogy a terület ura, a hol britként, hol amerikaiként, hol svájciként emlegetett elegáns úr és felesége Budapesten él, és hogy ő, John McGough több település tűzoltóságát is bőkezűen támogatja. A férfi mögött azonban a helyiek egy része a nyilvánosságtól elrejtett hátteret sejt.
„Titokzatos és számunkra megfejthetetlen ember. Hamar kiderült róla, hogy rendkívül szerteágazó, az átlagostól eltérő beosztású és befolyású emberekből álló kapcsolatrendszere van. Elég magas beosztású emberekkel tartott baráti kapcsolatot szinte mindenhol a világon, ami egy kicsit félelmetes meg titokzatos volt – mondta egy forrásunk, aki a beregi közéletből ismeri John McGought. – Johnny mindig nagy kérdőjel volt. Száz százalék, hogy van egy olyan élete, amit a magamfajta jó szándékú ember soha nem láthatott és soha nem láthat” – tette hozzá.
Mivel McGough egykor a birt hadsereg ezredese volt, és saját állítása szerint a svájci hadseregben is szolgált, később pedig több ország vezetőjével, nagyköveteivel volt kapcsolatban, megkerestünk számos hivatalos szervet és nagykövetséget, ám amint megemlítettük a nevét, szinte mind hallgatásba burkolóztak, így az elmúlt hónapokban elsősorban újságírók, szakértők, politikusok, névtelenséget kérő források segítségével és az online elérhető információk alapján igyekeztünk feltárni ezt a különös életutat.
Amikor egy Oroszország-szakértővel is megosztottuk, amit találtunk, így összegezte a véleményét: „Amikor egy fedőszemélyiséget kell felépíteni, akkor pont ezeket a dolgokat mozgatják mindig mindenhol: tagság kamarákban, üzleti tanácsokban, politikai-félpolitikai szervezetekben, esetleg diplomáciai testületben. Az adományozás célja kapcsolatépítés a helyi potentátokhoz. A tűzoltók részei a közigazgatásnak, belügyi szerveknek. Egy ilyen előélet sok ajtót tud megnyitni. (…) Tipikus orosz hírszerzési módszerek ezek. Emberünk történetének minden pontja olyan, ami nem hétköznapi. Szergej Nariskin (az orosz hírszerzés vezetője) nem tüntette volna ki, ha nem az oroszoknak dolgozik, a Jobbikkal való kapcsolata pedig KGBéla történetére emlékeztet. Magyarország az utóbbi tíz-húsz évben átjáróháza lett a külföldi ügyeskedőknek, szabadon dolgozhatnak a szolgálatok, főleg az oroszok” – tette hozzá. Szerinte jó eséllyel az oroszok telepítették Magyarországra a kilencvenes évek elején McGought.
Három részben közöljük a John McGough életét feldolgozó cikkünket. Az első részben állítólagos katonai múltjának járunk utána, bemutatjuk, hogyan befolyásolt egy döntő jelentőségű választást Albániában, és hogy milyen különös, ukrán határ melletti tanyára bukkantunk. A második részben McGough magyarországi tevékenységét és politikai életét mutatjuk be: kapcsolatát a Jobbikkal és szerepét a svájci szélsőjobboldalon. Itt már felbukkannak az orosz kötődés nyomai, és kiderül, hogyan került barátságba Tarcsa Csabával, aki az egyik legmagasabb beosztású rendőr Magyarországon. A harmadik részben az üzletember McGought ismerhetjük meg, aki az egyik legnagyobb orosz állami cégben kap fontos szerepet, és Szergej Nariskin, az orosz hírszerzés későbbi vezetője Moszkvában kitünteti.
- Egy ezredes, akiről senki nem akar beszélni: visszavonult brit ezredes, de vietnámi veteránnak mondja magát
- Tíz tonna arany és nemzetközi botrány Albániában: a rendszerváltás utáni érzékeny időszakban, egy fontos választás előtt adott nagy vihart kavaró interjút
- Birkák, luxusautók és a vietnámi háború emlékei az ukrán határnál: Magyarország legkeletibb csücskében fogadja magas rangú vendégeit
Teljes nevén John Trevor Charles McGough 1946-ban született, eddigi információink szerint skót–angol családban. Saját állítása szerint még fiatalon került az Egyesült Államokba, ahol bevonult a seregbe. Miután leszerelt, Svájcba költözött, 1980 óta svájci állampolgár is, az ottani katonaságban is szolgált. Hivatalos források és újságcikkek úgy hivatkoznak rá, mint aki vagyonos családból származik, aki később maga is sikeres és gazdag üzletember lett. A kilencvenes évek első felében (valószínűleg 1993-ban) költözött Budapestre; pár évvel később már az ország legkeletibb csücskében is megvetette a lábát. Elmondása szerint és az általunk talált cégadatokból az derül ki, hogy orvosi eszközökkel kereskedett szerte a világon, ebből futotta adományozásra, és ez tette lehetővé, hogy a legmagasabb körökben forogjon a nemzetközi színtéren is.
Ám egy nem hivatalos verziója is van a sikeres, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező üzletember karrierjének: arra következtettünk az általunk talált adatokból, hogy több titkosszolgálatnál is jól ismerhetik.
Ezt megerősítette egy nemzetbiztonsági forrásunk, aki szerint a volt brit ezredes nemcsak az orosz, de a brit, az amerikai és a svájci titkosszolgálatokkal is kapcsolatban áll. E forrásunk szerint több rendőrkapitánnyal is volt kapcsolata Magyarországon, és mindenkivel üzletel, de arra nem tért ki, hogy ezek a kapcsolatok pontosan mit jelentenek. Arra utalt ugyanakkor, hogy a magyar szolgálatok valamilyen szinten rajta tartják a szemüket McGoughn.
Egy másik nemzetbiztonsági forrásunk szerint McGough jó eséllyel váltott menet közben, mert – ahogy majd részletesen bemutatjuk – a karrierjében megvolt a brit–amerikai előélet, utána jött be az orosz–svájci vonal, ami erre utal.
Egy nemzetbiztonsági szakértő így fogalmazott róla: „Emberünk lehet kutató, hírszerző, közvetítő. Mozgathat pénzt, rezidenciát tart fenn egy semleges országban, svájci útlevelével pedig sokfelé utazhat.” Szerinte Magyarország ilyen szempontból biztonságos terep egy orosz ügynöknek. Az ukrán határon lévő földek, a jó kapcsolat a rendőrökkel, tűzoltókkal mind arra utal, hogy ilyesmi szerepe lehet, vagy korábban az volt. Forrásunk szerint is kiemelten fontos a Szergej Nariskintől kapott kitüntetés, mert nem osztogatják akárkinek. Svájc és Bécs szintén hagyományosan fontos terepe a különböző szolgálatoknak, McGough mindkét helyen üzletelt.
Az, hogy több szolgálattal is kapcsolatban áll, azt valószínűsíti, hogy valamiféle összekötő szerepe lehet. Erről így vélekedett forrásunk: „Létezik, hogy valaki több kapura játsszon, de ez azt is valószínűsíti, hogy a két mögöttes szolgálat játszmázik egymással. Ez túl sokáig nem fenntartható. A fő gond ilyenkor, hogy előbb-utóbb mindkét helyen áruló kategóriába kerülhet ennek minden negatív következményével együtt. De menekülési útvonal lehet ebből, ha semlegesebb területeken összekötői, hírvivői, státuszba kerül: ilyenkor aktív műveletekbe már nem vonják be, mivel a belé vetett bizalom is legfeljebb erre korlátozódik.”
Egy ezredes, akiről senki nem akar beszélni
McGough az ismerőseinek és a sajtónak is rendre azt állítja, hogy repülőgép- és helikopterpilótaként szolgált az amerikai katonaságnál, Vietnámot is megjárta. Saját állítása szerint később a svájci hadsereg vezérkarában szolgált tisztként a kilencvenes évek elejéig, mielőtt Magyarországra költözött. A katonai múlt és azon belül is az állítólagos vietnámi veteránság rendre visszaköszön nyilvános megjelenéseiben, legyen szó az albániai kalandról, a magyar újságcikkekről vagy a csarodai tanya katonai relikviákkal telepakolt külsőségeiről.
Albániában egy katonai egyenruhának látszó uniformisban fotózták, amelyen az amerikai haderő pilótaiskolájának jelvényét (Air Assault Badge), egy amerikai ezredesi jelvényt, valamint a Vietnam Veterans of America logóját viseli. Ezen a fényképen már egy olyan amerikai katonai kitüntetéssel látható, amelyet kiemelkedő harctéri teljesítményért lehet kapni. Számos hivatalos fotóján a brit hadsereg londoni részlegének, a Household Divisionnek a nyakkendőjében mutatkozik. Mindezek azonban keveset bizonyítanak, mert ezeket – ahogy a katonai relikviák többségét – bárki megvásárolhatja. Katonai és veterán szervezeteknél, archívumokban kerestük McGough nyomát, még katonai szakértők segítségét is kértük, de konkrét bizonyítékot nem találtunk arra, hogy járt volna Vietnámban vagy szolgált volna Svájcban.
Tény, hogy a svájci hatóságok hagyományosan nem adnak ki információt, a brit szervezetek sem voltak bőbeszédűbbek, ugyanúgy a személyes adatok védelmére hivatkoztak. Forrásaink szerint az is lehetséges, hogy a korabeli amerikai nyilvántartások hiányosak. Eddig nem is lenne semmi különös, az viszont már felettébb érdekes, hogy
egyetlen dolgot tudunk biztosan McGough katonai múltjával kapcsolatban: hogy korábban a brit hadsereg ezredese volt. Ezt Nagy-Britannia budapesti nagykövetsége erősítette meg lapunknak,
miközben McGough még brit állampolgárságát is tagadta a Szabad Európának, és svájcinak vallotta magát (a vele folytatott beszélgetésünket cikksorozatunk végén közöljük). Azt is tudjuk, hogy első nyilvános felbukkanása épp a kilencvenes évek elejére tehető, amikor állítólag leszerelt a svájci hadseregtől.
A budapesti brit nagykövetség nem csak azt közölte lapunkkal, hogy McGough a brit hadsereg nyugállományú ezredese, azt is hozzátették, hogy „John McGough tehetős üzletember”, aki „több mint tizenöt évvel ezelőtt aktív tagja volt a budapesti brit közösségnek. Jól ismerték az Egyesült Királyság nagykövetségén is, ahol úgy tudták, hogy több másik ország tiszteletbeli konzulja volt, és hogy Magyarországon vannak üzleti vállalkozásai.” A válasz szerint 2010 óta nincs kapcsolatuk vele – ez az az év, amikor beleveti magát a politikába. Erre később még visszatérünk, mert fontos. További kérdéseinkre viszont nem tudott válaszolni a nagykövetség, így arra sem, hogy a brit hadsereg mely részlegében szolgált.
Tíz tonna arany és nemzetközi botrány Albániában
Az általunk talált dokumentumok alapján John McGough 1992 februárjában, Albániában bukkant fel először a nyilvánosságban, egyből nemzetközi botrányt okozva.
Albániában ez egy különösen érzékeny időszak volt. Az ország komoly gazdasági válságba süllyedt a kommunizmus bukása után. Az első, 1991 tavaszán tartott parlamenti választás politikai patthelyzetet eredményezett, a városi szavazók és a szakszervezetek sem fogadták el a kommunista párt győzelmét, tömeges tiltakozások és sztrájkok jöttek, aminek következtében előrehozott választásokat írtak ki 1992 márciusának végére.
McGough ekkor jelent meg az albán közszolgálati televízióban – svájci állampolgárként – nemzetközi botrányt kiváltó nyilatkozatával. Azt állította, hogy 1990. október–novemberben az ország előző, kommunista vezetése repülőgéppel kicsempészett Albánia aranykészletéből mintegy tíz tonna aranyat Svájcba. A közélet hónapokig ettől az ügytől volt hangos az országban. McGough kijelentése a választási kampány utolsó heteiben nemzetközi botrányt kavart (még a pozsonyi Új Szó is beszámolt róla), és különösen rosszul jött a kommunista Munkáspártnak – a választást végül az ellenzéki Demokrata Párt nyerte.
„1991-ben, 33 évvel ezelőtt találkoztam John McGoughval, amikor Albánia első antikommunista pártját vezettem” – válaszolta a Szabad Európának tanácsadóján keresztül Sali Berisha, a Demokrata Párt elnöke, aki 1992-ben Albánia első nem kommunista elnöke lett, később miniszterelnökként vezette az országot. Üzenetváltásunk idején korrupciós vádak miatt házi őrizetben volt; ma már szabadlábon van.
Berisha nem részletezte, hogyan ismerte meg McGought, csak annyit árult el, hogy egyik párttársa (a későbbi egészségügyi és külügyminiszter), Tritan Shehu mutatta be neki, aki nem reagált megkeresésünkre. A volt albán elnök azt mondta: 1991 és 1992 között McGough nemcsak Albániának, de az ellenzéknek is sokat segített. „Megrögzött antikommunista volt, bátor ember” – jellemezte. Hozzátette: nagyon hasznosak voltak azok az információk, amelyeket az eltűnt aranyról osztott meg velük. Azt is elmondta, hogy barátsága McGoughval azóta is fennmaradt, többször találkoztak Albániában és külföldön, a mai napig kapcsolatban állnak. Berishát egyébként korrupció miatt az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság is kitiltotta a területéről.
McGough eltűnt aranyról szóló interjúja után azonnal hivatalos vizsgálat indult Albániában, de az, hogy a tíz tonna arany valóban Svájcba került-e, a mai napig nem derült ki.
Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma is megemlékezett az ügyről egy, a titkosítás alól feloldott, 1992. márciusi dokumentum szerint. McGough tévéinterjúját és a szocialista lapokban megjelent, őt lejárató cikkeket említik. „Azzal vádolták, hogy amerikai állampolgár, aki egy nagyobb összeesküvés részeként érkezett Albániába, hogy lejárassa a szocialista (»volt« kommunista) rendszert. Azt állították róla, hogy zöld sapkás volt, és közöltek egy képet, amely állítólag Vietnámban készült róla.” Itt az amerikaiak feltételes módban írnak McGough amerikai állampolgárságáról és arról, hogy harcolt volna Vietnámban.
A korabeli újságcikkek arról árulkodnak, hogy McGough kijelentései valódi felháborodást okoztak az országban, és komolyan ártottak a kommunista Munkáspárt megítélésének.
Pár héttel a tévében tett bejelentés után McGough azt nyilatkozta a Los Angeles Timesnak, hogy a kommunisták támadásokat intéznek a segélyszervezetek ellen, „hogy aztán visszatérhessenek a hatalomba”. McGough 1992 és 1995 között többször visszament Albániába, ahol az ország történelmének egyik legnagyobb segélyezési akciójában is részt vett. Az erről beszámoló könyv (Task Force Albania: An Odyssey) szerint McGough különböző orvosi eszközöket osztott szerte az országban az SLE nevű brit cég munkatársaként. Ha kellett, szerzett helikoptert a kormánytól vagy az albán légierőtől, és maga vitte el az eszközöket az ország távolabbi részeibe, ahol segített is beüzemelni – mindezt egyenruhában. Ő maga is beszél albániai működéséről a BBC egyik show-műsorában, ahol vendégként szerepelt (a felvételen 20:47-től).
Oroszország-szakértő forrásunk szerint az albán epizódból „azért lehetett botrány, mert valakinek érdekében állt botrányt szítani. Zavaros időkben mindig jó kapcsolatokat lehet kiépíteni.” Egy, a Szabad Európának nyilatkozó titkosszolgálati forrás egy nyugati titkosszolgálati művelet részeként értelmezte a televíziós nyilatkozatot, amelynek célja a választások befolyásolása lehetett.
Itt azonban nem ért véget McGough albán kalandja. A Szabad Európának ugyanis sikerült megszereznie egy albán kormányzati dossziét 1992-ből, amelyből kiderül, hogy nem sokkal az előrehozott választások után az új kormány azt szerette volna elérni, hogy John McGough Albánia tiszteletbeli konzulja lehessen Svájcban.
Az albán külügyminisztérium 1992 júliusában és szeptemberében is kérte a svájci kormánytól, hogy fogadják tiszteletbeli konzulként McGought. A svájci kormány először részletes életrajzot kért. Problémásnak találták McGough botrányt kavaró interjúját, mondván, nem kellett volna beszélni az aranyproblémáról, mert az „a két ország közötti ügy”. Hozzátették, hogy Svájc magánemberként kezeli McGought, aki nem alkalmas arra, hogy hivatalos ügyekben vegyen részt. Az albán segélyakcióról szóló könyvben viszont tényként állítják, hogy McGough – bár akkor már Budapesten élt – Albánia svájci konzuljaként dolgozott ebben az időszakban, de nem találtunk erre más utalást vagy hivatalos dokumentumot.
Birkák, luxusautók és a vietnámi háború emlékei az ukrán határnál
John McGough 1993 körül költözhetett Magyarországra. Itteni aktivitásának egyik legfigyelemreméltóbb eleme, hogy a magyar–ukrán határ tőszomszédságában vetette meg a lábát, és jó kapcsolatot épített ki a környékbeli politikusokkal és vezető beosztású rendvédelmi dolgozókkal.
Csaroda egy mindössze 540 fős település Magyarország legkeletibb csücskében, Beregben. Innen pár kilométerre van csak Beregsurány, autóval akár tíz perc alatt Ukrajnában lehet az ember, de a román határ is csak egyórányi út. Ebben a faluban vett házat McGough felesége 1998-ban; azóta már az egyik szomszédos ház is az ő nevén van. A két csarodai ház a község legszélén áll: az amúgy sem forgalmas csarodai utcákhoz képest sem jár arra senki. A családhoz köthető ingatlanok mind McGough felesége nevén vannak, de a környéken mindenki úgy tartja számon, hogy McGough a tulajdonos.
A két házon kívül a cikk elején említett, katonaibázis-szerű tanyára is ez érvényes Csaroda és Beregdaróc között. Ott az első földdarabot 2000-ben vette meg McGough felesége, a következő évtizedekben folyamatosan vásárolta fel a környező telkeket, így a birtok ma már legalább 28 hektáros – derül ki a tulajdoni lapokból. A hely légvonalban mindössze két és fél kilométerre van az ukrán zöldhatártól, földutakon is csak három és fél kilométerre; csupán szántók és erdők választják el Ukrajnától.
De miért éppen ezen a területet alakította ki második magyarországi otthonát McGough? A helyieknek és a nekünk adott interjúban a volt ezredes azzal indokolta ezt, hogy egyszer kirándultak a környéken, és beleszeretett a tájba.
Itt bármi megtörténhet és meg is történik
A lapunknak nyilatkozó szakértők szerint a helyszín más szempontból is érdekes.
„Egy ilyen területen szinte teljesen észrevétlenül lehet mozogni. Ott a zöldhatár és a nemzetközi határátkelő is a közelben, tehát bármit vagy bárki át tudnak vinni a határon. Nagyon hasznos a potenciális szállítási útvonalak közelsége is”
– fogalmazott a már idézett Oroszország-szakértő forrásunk.
Egy, a környék viszonyait jól ismerő helyi ezt megerősítve azt mondta: „Bereg a csempészet központja, hoznak-visznek mindent: cigit, embert, kábítószert, fegyvert. Ez egy gazdátlan terület, bármi megtörténhet és meg is történik.” Ukrajna 2022-es lerohanása után még jobban felértékelődött a terület szerepe – tette hozzá.
Érdemes megjegyezni, hogy McGough távollétében a tanyát egy nyugalmazott rendőr felügyeli, akit helyi forrásaink nagyon szigorú embernek írtak le, aki „sokat tud arról, hogy mi és hogyan megy át” a zöldhatáron.
Az ukrán határ közelsége arra is alkalmas lehet, hogy könnyen fel lehessen venni a kapcsolatot az ukránokkal, vagy csak egy üzenetet átadni – emlékeztetett egy nemzetbiztonsági forrásunk, aki szerint ennek azért van jelentősége, mert a digitalizált világban a rendszerek sérülékenysége miatt felértékelődtek a régi, az internetet megkerülő módszerek, mint a fizikai postafiók vagy a rádió.
A környéken egyébként mindenki ismeri McGought – nemcsak azért, mert arrafelé ritkán vásárol földet külföldi, hanem azért is, mert meglehetősen feltűnő jelenség. A tanya bejáratánál a magyar és a svájci zászló mellett a brit hadsereg lobogója, valamint egy sor rádióantenna fogadja a látogatót. Az útról jól látható McGough repülője (egy szovjet gyártmányú Antonov An–2, egy elsősorban mezőgazdasági célokra használt kétfedeles), egy terepszínűre festett, szintén szovjet fejlesztésű Mi–2 helikopter (orrán Death from Above felirattal) és egy lánctalpas katonai jármű.
Az egyik hangár a tanyán juhokat rejt, a másik McGough autógyűjteményét: a különböző kiszuperált magyar és angol katonai járművek mellett brit rendszámú oldtimer luxusautók sorakoznak, a falat a vietnámi évekre emlékeztető, a háborút éltető relikviák díszítik.
Amikor Csarodán jártunk, a tanyán dolgozók megengedték, hogy körbenézzünk, miután telefonon engedélyt kaptak McGough feleségétől. Fényképeket már nem készíthettünk bent, de valóban lenyűgöző látványt nyújtottak a pedánsan rendben tartott és állítólag egytől egyig működőképes járművek.
Helyi forrásaink szerint McGough rendszeresen fogad a tanyán külföldi és magyar magas rangú vendégeket – „svájci delegációkat” –, akiket a csarodai házakban szállásol el. Egyikük szerint „ezeket a vendégeket a régi luxusautókkal viszi körbe a környéken, de őket nem keveri a helyi ismerőseivel”.
Cikksorozatunk második részében bemutatjuk John McGough politikai tevékenységét a svájci és a magyar szélsőjobboldalon, és kapcsolatait a magyar rendvédelmi szervekkel. A harmadik részben az üzletember McGought ismerhetjük meg, akinek nexusai kontinenseken ívelnek át, és az orosz politika legmagasabb szintjéig érnek.
