Minden elemző szerint kormányzása legnehezebb időszaka elé néz a Fidesz a megélhetési válság miatt. Megnéztük, hogy a várható nehéz idők néhány jellemzője hogyan érintheti a kormánypárt támogatottságát azokban a választói csoportokban, amelyeknek 2022-es elsöprő győzelmét köszönheti.
A Fidesz nem fokozatosan, négy év alatt erősödött 2022-es 54 százalékos listás eredményére (nyáron és ősz elején még szinte azonos volt a népszerűsége az ellenzékével), hanem az utolsó fél-egy évben, leginkább a kampányhajrában, a háború február 24-i kitörése után. (Ezzel párhuzamosan vesztett az ellenzék nyolcszázezer szavazót.)
Azóta viszont a tavaly meglódult infláció (a benzinársapkát már hónapokkal a háború és a szankciók előtt, 2021. november 15-én bevezette a kormány, és nem sokkal később néhány alapvető élelmiszerre is hatósági árat állapított meg) már bőven két számjegyű, a gáz és áramáremelés pedig nemsokára a fűtésszámlákat viszi sokaknak megfizethetetlen szintre.
Kiválasztottunk négy válságmutatót, és megnéztük, mennyire érinthetik a Fidesz támogatottságát azon választói csoportokban, amelyeknek hatalmas, áprilisi győzelmét köszönheti.
Ezek a szociális tűzifa-támogatás; az élelmiszerek inflációja; a Kádár-kockákban, vagyis a szocializmusban épült tipikus – és rosszul szigetelt – vidéki családi házakban élők jövője és a közmunka.
Hol erősödött a Fidesz?
A pártnak az ezer fő alatti településeken már kétharmados a támogatottsága, és csak Budapesten és a megyei jogú városokban nem szerzett ötven százaléknál több szavazatot. Holott 2014-ben még csak az ezer fő alatti településeken volt nemhogy kétharmados, hanem abszolút többsége.
2022-ben főleg az ország északkeleti része lett sokkal fideszesebb, például a Borsod 4-es, kazincbarcikai körzetben abszolút listás rekordnövekedést ért el. Ehhez persze kellett az ellenzéki szavazók passzivitása és átpártolása is leginkább a kistelepüléseken és például Borsod és Heves megyében.
Az elemzések kimutatták, hogy erősödött a már több választáson látható trend: minél elmaradottabb, alacsonyabb jövedelmű és az államtól függő településről van szó, annál jobban tudott erősödni a kormánypárt. Illetve a társadalomban a Fidesz a legkiszolgáltatottabbak között a legnépszerűbb (akik persze nagyobb számban élnek az ilyen településeken.) Persze a párt minden választói csoportban erős, de köztük erősödött leginkább.
„A fideszes lista várható támogatottsága több mint ötven százalékkal alacsonyabb a legiskolázottabb településen a legkevésbé iskolázotthoz képest” – írta a 21 Kutatóközpont választási elemzése. Ahogy a korábbi választásoknál, most is látszik az is, írják, hogy minél több a közmunkás az adott településen, annál többen szavaztak a Fideszre.
„Azokon a településeken a legerősebb a kormánypárt – illetve azokon a településeken tudott még tovább erősödni –, ahol a legerősebb az egzisztenciális függés az államtól akár a közmunkán, akár az álláskeresők számára juttatott segélyeken vagy egyszerűen csak az anyagi nélkülözésből adódó függőségi láncokon keresztül” – összegeznek.
Elmaradott települések, szegény és képzetlen emberek – miközben a Fidesz társadalompolitikája pont tőlük csoportosít át társadalmi jövedelmeket a magasabb státuszú csoportokhoz. Hogy lehetséges ez?
Egyrészt 2014 után abszolút értékben a társadalom alsóbb rétegeinek is nőtt a jövedelme, leginkább az egész régiót jellemző munkaerőhiány, foglalkoztatási bumm és a reálbér-növekedés miatt. Akik pedig ebbe nem tudtak bekapcsolódni, azoknak a közmunka mégiscsak magasabb jövedelmet adott, mint a korábbi segélyek.
Vagyis a gazdasági szavazás (ha jobban mennek a dolgok a környezetemben, hajlamos vagyok a kormánypártokra szavazni) eredményezte a Fidesz hatalmas győzelmét? Akkor a mostani megszorítások (gázáremelés) és az infláció nyomán bekövetkező életszínvonal-esés miatt elpártolnak a kormánypárttól?
Ehhez kicsit ismerkedjünk meg a választási motivációkkal.
Érték- vagy érdekalapon szavazunk?
Leginkább: is-is.
A magyarországi pártok (és már a nyugat-európai régi tömegpártok sem) kevéssé csoportkonfliktusok, társadalmi törésvonalak mentén érik el a választókat. A bal- és jobboldal sem gazdasági, inkább kulturális ideológia mentén válik el az elitben, illetve egyszerűen a pártok kódjává vált. Ráadásul a pártkötődések kialakulásában a negatív identifikáció, más pártok elutasítása a döntő.
„…valódi értékválasztáson alapuló pártválasztást (így a szavazók erős elkülönülését ezen értékválasztások mentén) inkább a választók által kevésbé fontosnak értékelt kérdések kapcsán várhatunk. Vagyis a pártok közti versengés szempontjából pont azok a kérdések válnak relevánssá, melyek a választók nagy része számára irrelevánsak” – írta az azóta elemzőből résztvevővé lett Karácsony Gergely még 2001-ben. De tizenöt év múlva is láttuk, hogy a magyar választókat egyáltalán nem érintő migráns- vagy a genderkérdést a Fidesz kommunikációs gőzhengere választási témává tudta tenni.
A fontos társadalmi törésvonalak azóta sem váltak politikailag mobilizáló és a pártstruktúrát szervező erővé (Fizessenek a gazdagok! programjával Botka László próbálkozott ezzel 2017-ben), a verseny akörül zajlott, hogy ki tud megnyugtatóbb választ adni a választók nagy tömegeinek létbizonytalanságára.
A kétezres évek folyamatos „lesz vagy nem lesz gázáremelés” huzavonáját a Fidesz 2013 óta a rezsicsökkentés részben hamis kommunikációjával rövidre zárta, amit az sem rengetett meg, hogy öt éven át a szabadpiaci árnál többet fizetett a magyar fogyasztó a gázért. A szakpolitikai igazságtalanságot és a fenntarthatatlanságot sikerrel keretezte át az erős kormány kompetenciafölényévé.
De amíg ellenzékben „az egészség nem üzlet” sikeres népszavazási szlogenje után pár évvel már az egészségügy lopakodó magánosítása következett kormányra kerülésük után, és ez nem vált politikai témává, úgy nem biztos, hogy a rezsicsökkentés kipukkadása is megúszható politikai következmények nélkül. Amit még a Fidesz által kínált nacionalista és rendpárti vízió (munkaalapú társadalom, nagy és üldözött nemzet) sem tud kiváltani.
A gazdasági, érdekalapú szavazás kapcsán írta a 21 Kutatóközpont, hogy az alacsony végzettségű, jövedelmű és vagyonú választók, fizikai munkások, falvakban élők, romák és internet-hozzáféréssel nem rendelkezők az átlagnál számottevően nagyobb arányú kormánypártiságát – paradox módon – éppen a gazdasági szavazás magyarázza: „saját anyagi helyzetének alakulásával az underclass hetven százaléka nem volt elégedetlen”.
Tehát a vidéki legszegényebbek nem értékalapon támogatják az Orbán-kormányt, „mert az adatokból látszik, hogy az osztályhelyzet csak a legritkább esetben befolyásolja a politikai véleményalkotást. A politikai-ideológiai kérdéseket sokkal inkább párthovatartozás alapján válaszolják meg a szavazók. Még a kifejezetten gazdagok megbélyegzésével vagy jövedelmi egyenlőtlenségekkel kapcsolatos állítások esetében sem voltak baloldalibbak, egalitáriusabbak az anyagi deprivációban élő polgárok. Egyedül a menekültekkel voltak az átlagnál elutasítóbbak, ám ez is legalább annyira a pártválasztásuk következménye, mint okozója.”
Szabó Andrea politikatudós szerint minden társadalmi csoportban keveredik az érdek- és értékalapú választási motiváció. „Az U alakú görbe tetején vannak a legjobb és legrosszabb helyzetűek, és mindkét csoportban nagy számban vannak a Fidesz támogatói. Az újraelosztás egyértelműen a legjobbaknak kedvez, de közöttük az ellenzék támogatottsága is magas. A legrosszabb helyzetűeknél pedig azért magas a Fidesz népszerűsége, mert ők úgy élték meg az évtizedet, hogy a perverz újraelosztás dacára rengeteget kaptak. Anyagi értelemben is, és ennél még fontosabb, hogy a tartásuk, megbecsültségük magasabb lett azáltal, hogy be tudtak kapcsolódni a munkaerőpiacra. A rendszerváltás első húsz évében ezekkel a csoportokkal nem tudtak mit kezdeni a kormányok, de a Fidesz rendpárti hozzáállása beterelte őket a közmunkába, majd a nagy nemzetközi konjunktúra és a hatalmas uniós pénz nagy felvevőpiacot adott az alacsony iskolázottságú rétegeknek is, és el tudtak helyezkedni elsősorban az építőiparban és a mezőgazdaságban.”
Szabó Andrea szerint ez cáfolja a nagy állami beruházásokkal kapcsolatos ellenzéki kételyeket. „A nagy állami beruházások nemcsak a NER-tőkéseket építik, hanem ezeknek az aluliskolázott rétegeknek is munkát adnak. Az orbáni filozófia lényege: ha van munkád, akkor részese vagy a társadalomnak. Ők nem csak munkát, de juttatásokat is kaptak, és ehhez jött a presztízsszempont, hogy fontosak lettek a társadalom számára.” Vagyis a szimbolikus és az érdekvezérelt alapú szavazás nem különíthető el náluk.
Kovách Imre szociológus ezt mondta tavaly lapunknak a NER politikai integráló ereje kapcsán: „A politikai áruk piacán is meglehetősen nagy a pluralizmus. Az emberek az ezek közti választást már nem az osztályhelyzetük vagy a törésvonalak mentén értelmezhető társadalmi csoportok szerint hozzák meg, ezek egyéni döntések egyénekre ható politikai kínálatok mellett.”
A jelentős foglalkoztatásbővülést 2016-tól átlagjövedelem-növekedés is követte. Ez elsősorban a közepes jövedelmi sávban tartozókat húzta feljebb, de 2015 és 2018 között még az alul levők jelentős csoportjainál is párszázalékos fogyasztásemelkedést mértek. Ennek ellenére Kovách Imre szociológus lapunknak tavaly adott interjújában így összegezte az évtizedet: „A politikai döntés az volt, hogy azokat a társadalmi csoportokat, akik lent voltak, lentre születtek, ott tartják, hibernálják ebben az állapotban. Ez volt az ára annak, hogy legyen társadalmi, politikai és hatalmi stabilitás és mindaz, ami pozitív értelemben mozdult el.”
Láttuk, hogy a legalsó rétegek Fidesz-pártisága egyrészt a gazdasági szavazásban gyökerezik: hetven százalékuk nem volt elégedetlen saját anyagi helyzetének alakulásával. Másrészt létezik az állami újraelosztástól való függés, egy hagyományos államtisztelet (tőle várjuk, hogy oldja meg a gondjainkat, és a Fidesz nagyon profin sugallja, hogy ő képes erre: „megvéd”).
Ehhez társul a Kovách Imre által hangsúlyozott lokalitástudat, ami őket is integrálja, és a stabilitásigény. Mivel tömegesen élik meg a lefelé mobilitás, a lecsúszás veszélyét, félelmét, „ebből logikus következtetés az érzelmek szintjén is a stabilitás igénye”.
Ehhez kapcsolódik a 21 Kutatóközpont is: „Az underclass kiemelkedően magas kormánypárti preferenciája társadalomlélektani megközelítésben kevéssé meglepő. A rendszerigazolás elmélete abból indul ki, hogy a tiltakozás (öltsön az testet bármilyen formában a nyílt lázadástól kezdve akár csak egy egyszerű voksig) pszichológiailag megterhelő és kifejezetten frusztráló folyamat: egyáltalán nem magától értetődő, hogy az elégedetlenség aktív protestáló cselekvésbe csap át. A rossz társadalmi helyzetű emberek inkább a mentális biztonságot, az önigazolást, a külső és belső békét keresik. Ennek következménye, hogy a fennálló – számukra előnytelen – rendszert szükségesnek, elkerülhetetlennek gondolják, amit nem tudnak befolyásolni (…) Ebben a megközelítésben a kormányt hibáztatni a burjánzó korrupcióért vagy a saját sikertelenségért körülbelül olyan, mint a napot hibáztatni azért, mert lemegy. Szintén jellemző tünete a rendszerigazolásnak és az alacsony státuszú csoportok versengésének, hogy az underclass az átlagnál nagyobb mértékben gondolja úgy, hogy a szegények és a hajléktalanok saját maguk tehetnek a nehéz helyzetükről. Az attitűd különösen jellemző a kormánypárti szavazókra.”
Akik kimaradtak a rezsicsökkentésből
Az idei és a már elfogadott jövő évi költségvetésben is csak öt-ötmilliárd forint szerepel az önkormányzatok szociális tűzifa-támogatására.
A 444 év eleji cikke alapján tavaly B.-A.-Z. megyében hét településből hat pályázott erre a lehetőségre, és az országban 180 ezer család tudta a téli tüzelőjét részben ebből fedezni.
A fosszilis anyagok égetéséből (ennek egy része hulladéktüzelésből származik) keletkező szálló pornak köszönhetően tizenháromezer magyar hal meg idő előtt. A Levegő Munkacsoport országos reprezentatív felmérése szerint Magyarországon minden harmadik ember legalább időnként eléget hulladékot, 15 százalékuk szükségből teszi, mert nincs pénze tűzifára.
Számukra legálisan hozzáférhető fából sokkal kevesebb lesz télen, mert a tűzifa árdrágulása már a 25 százalékot is elérte, és tovább nő, hacsak a Belügyminisztérium nem emeli meg a megpályázható keretet.
2018-ban Borsod-Abaúj-Zemplén megye 358 települése közül 298 kapott szociális tüzelőanyag- (tűzifa) támogatást, 2021-ben 296 településen kaptak segítséget a lakosok. Tehát a megyében hétből hat falu vagy kisváros lakosságának egy része évek óta rászorul a támogatásra.
Mi lesz a Kádár-kockákkal?
Sokan valószínűleg eladják az ilyen, körülbelül 10 x 10 méteres kiterjedésű, két utcai szobával, két utcai ablakkal és sátortetővel rendelkező, jellemzően a Kádár-korban épült vidéki lakóházukat.
Nyáron ez sok családban vált témává, sőt az ingatlanmarketing-szolgáltató Ingon.hu friss kutatása szerint már most duplájára nőtt az ilyen, eladásra kínált házak aránya a piacon. Lapunk kérdésére Vajnági Richárd tulajdonos-ügyvezető egyértelműen a magas rezsitől való félelemnek tulajdonítja a viszonylag nagy alapterületű, rosszul szigetelt családi házakból való szabadulást. (De felmérésük szerint az új rezsiszabályok bejelentése után a meghirdetett – bármilyen típusú – házak eladóinak majdnem negyven százaléka akar kisebb lakásra vagy házra cserélni.) A klasszikus, egyszintes Kádár-kockáknál is nagyobb veszélybe kerültek a jellemzően a kilencvenes években épített, 150-200 négyzetméteres, több generációnak szánt, nem korszerűsített ingatlanok tulajdonosai, mondja Vajnági Richárd, mert ezek eddigi körülbelül hatvanezer forintos gázszámlája akár a kétszázezret is meghaladhatja majd.
A kockaházépítés sokáig uralta a vidéki Magyarországot; számuk hatszázezer és egymillió közé tehető Tamáska Máté, a téma építészetszociológus kutatója szerint. (Attól függően, hogy beleszámítjuk-e a harmincas-negyvenes években munkáslakótelepként épült városi kockaházakat is.)
Ennek az épülettípusnak a földrajzi sűrűsödési pontjai egyelőre ismeretlenek, de a Magyar Nemzeti Levéltárban őrzött, közel százezer darabos képgyűjtemény alapján Tamáska Máté a következőt válaszolta írásban feltett kérdésünkre – hangsúlyozva, hogy ez inkább hipotézis, mint eredmény.
„A kockaházak nagy területe az Alföld, ahol a tanyák felszámolása után létrehozott falvakban ez az épülettípus dominált. Ugyancsak hangsúlyosan kockaházas területek a katasztrófával (Bodrogköz, Szigetköz, Mohács) sújtott területek. Végül harmadik terület az Északi-Középhegység.”
De a földrajzi meghatározottságoknál fontosabb a településhierarchiában elfoglalt hely, válaszolta a kutató. „A járási központokban általában többet építkeztek, így jobban kockásodtak (más kérdés, hogy nem feltétlenül a régi helyén, hanem új városrészekben, telepeken). Mint ahogy az is igaz, hogy ezeken a településeken (például Sásd) jelent meg elsőként tömegesen a hetvenes-nyolcvanas évek kétgenerációs családi háza.”
Ezeket a házakat főleg nyugdíjasok lakják. Szabó Andrea szerint pont azok, akik a Fidesz törzsszavazói. „Öregek már most betelefonálnak műsorokba, hogy jó, ha legalább egy szobát tudnak majd fűteni. Ők valószínűleg nagyon negatívan fogják megélni a következő hónapokat. Kérdés, hogy lesz-e számukra – ha nem is anyagi, de – erkölcsi, szimbolikus kompenzáció, amire azt tudják mondani, hogy jó, jó, most rosszabb lesz az életszínvonalunk, de…”
És persze erősíti a Fideszbe vetett bizalmukat a választás előtt visszaadott 13. havi nyugdíj. (Amit persze a Bajnai-kormány alatt elfogadott törvény szerint már évekkel korábban vissza kellett volna adni a GDP-növekedés miatt.)
Tovább fogy a közmunka-lehetőség
A közmunka 2010-es évek közepén történt kimaxolásához képest (akkor a GDP két százalékát költötte rá a kormány, és 350 ezer felett is volt az érintettek száma) 2017-től jelentősen csökkenni kezdett a közfoglalkoztatottak száma. Ebben döntő szerepet játszott az elsődleges munkaerőpiac bővülése, elsősorban a szakképzettebb, foglalkoztathatóbb munkaerő hagyta ott a közfoglalkoztatást, nem nőtt a közfoglalkoztatás iránti kereslet, és a kormányzat is csökkentette a kereteket.
A közfoglalkoztatáson belüli Start-programokra idén 197, jövőre pedig már csak 110 milliárd forintot szán a kormány. Borsodban tavaly 18.340 ember, a munkavállalási korú népesség 4,5 százaléka, az idei első félévben 17.393 dolgozott közmunkásként. Hevesben tavaly 2800 (1,5 százalék), az idei első félévben 2500.
A Szabad Pécs értesülése szerint a kistelepülési polgármesterek már megkapták a levelet a munkaügyi központoktól, miszerint szeptember 1-jétől jóval kevesebb közmunkást foglalkoztathatnak (kivéve ha településük felzárkóztatási programban vesz részt).
Enni akkor is kell
A magyar társadalom legszegényebb hetven százaléka 2020-ban jövedelmének 25–33 százalékát költötte élelmiszerre és alkoholmentes italokra. Ez az arány csak a legmagasabb jövedelmi tizednél csökken húsz százalék közelébe.
Mivel az egyes jövedelmi csoportok fogyasztói kosara eltér egymástól, és ezek a kosarak különböző mértékben drágulnak, ezért az általuk érzékelt infláció is különbözik.
A Gazdaságkutató Intézet (GKI) 22 százalékos inflációt jelzett idénre, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) júniusi inflációs jelentése csak 12-t, de az élelmiszerek esetében májusra már ők is húsz százalékot állapítottak meg. „Ez jelentősen meghaladja a temékkör historikus átagát” – írják. A G7 saját inflációs mérése szerint viszont az élelmiszerek ára 34 százalékkal nőtt.
Európa harmadik legalacsonyabb nettó bérű országában (2010-ben még alulról az ötödik helyen álltunk), ahol a kormány 33,5 százalékkal Európában a második legnagyobb adót veti ki az alacsony keresetűekre, egy ekkora árnövekedés szociális válságot okozhat.
„Az élelmiszer-infláció kevésbé ingathatja meg a legszegényebbek Fidesz-elkötelezettségét” – mondja Büttl Ferenc közgazdász. Az élelmiszerárak ugyanis folyton változnak, ami áttekinthetetlenségi hatást eredményez. „Érzed, hogy minden drágább lett, de látod a boltokban a folyamatos akciókat, elkezded a saját márkás termékeket vásárolni, ami ad valamilyen védelmet, hiába csökken a reáljövedelmed. Ami sokkal sokkolóbb, mert nem folyamatában érzékeled, hanem decemberben egyből mellbevágó számlát kapsz, az a rezsidíj.”
De az infláció – ha nem követi megfelelő reálbérnövekedés, ami viszont megint lökné az inflációt – nem csak a legszegényebbek életét nehezíti. A 2010-es években nem igazán volt infláció, ami komfortos volt azoknak, akik ha kicsiben is, de elkezdtek felhalmozni. Ez a felső tízezernél sokkal nagyobb réteg, akiket most megtakarításaik elértéktelenedése sokkol.
A jegybank 2021-ről publikált statisztikái szerint a lakossági megtakarítások állománya tavaly 9,7 százalékkal nőtt. Ez nominálisan magasabb a 2020-as növekedési ütemnél, de mivel időközben az infláció is felpörgött, és a decemberi 7,4 százalékos év/év inflációt figyelembe véve reálértéken mindössze 2,1 százalékkal gyarapodott a háztartási megtakarítások állománya. Ez sokéves mélypont, ami idén várhatóan tovább romlik.
Lesz még három évük
Egy, a legszegényebb településeken dolgozó, névtelenséget kérő megkérdezettünk még nem tapasztalja a megélhetési nehézségek miatti kiábrándulást. „Egyelőre nagyon lelkesen jelentkeznek az emberek határvadásznak és iskolaőrnek” – mondja. Igaz, a háromszáz legfejletlenebb településre nem vonatkozik a közmunka megkurtított kerete.
A GKI szerint a fogyasztói bizalmi index már a rezsiemelés bejelentése előtt közelítette a koronavírus-járvány elejének mélységét, a szavazótábor kopását már regisztrálják is a közvélemény-kutatók. Azt is, hogy a lemorzsolódók nem az ellenzéki pártokat erősítik, hanem a bizonytalanok számát növelik.
De az ellenzék első valódi megmérettetése csak 2024 tavaszán, az összevont önkormányzati és EP-választáson lesz. Németh Szilárd rezsibiztos jelezte is, ha lehetséges, akkor már jövőre visszaállítják az eredeti rezsicsökkentést. De a Fidesznek kétharmada van a parlamentben, és Büttl Ferenc szerint valószínűtlen, hogy az inflációs hatások 2026-ig tartanak. „Az biztos, hogy megélhetési, szociális válság lesz, de a Fidesznek lesz még három éve.”
Bár az értékalapú szavazást felerősítendő és ellensúlyozandó a gázszámlát, az ispánokat és a fajkeveredést gyorsan betolta a Fidesz a közbeszédbe, a legszegényebbeknek nyújtott stabilitás, ami alapjaiban anyagi stabilitás volt, most megreccsen. „Nem tudjuk, hogy a vidéki, alacsony iskolázottságúakra milyen hatása lesz egy olyan helyzetnek, amikor életszínvonal-csökkenés és a recesszió miatt akár munkanélküliség is várható. Ráadásul azt a típusú szociálpolitikai gondoskodást is, amit a közmunka jelentett, visszavette Fidesz” – mondja Büttl Ferenc.
Szabó Andrea politikatudós akkora életszínvonal-romlást vár, mint utoljára 2008–2009-ben volt. Csakhogy most hiányzik az erős ellenzék, ahová tudnának orientálódni a táborról leszakadók.
„Kérdés, hogy sikerül-e a szavazók mentális átállítása – utal arra az átkeretezésre, amit intenzíven folytat a Fidesz-kommunikáció. Vagyis igaz, hogy mást ígértek, de Viktor mindent megtett, csak a háború, a brüsszeli bürokraták szankciói és Soros Gyuri bácsi. – Miért ne állhatna a Fidesz az egész élére? Miért ne csinálhatná meg akár a saját magával szembeni, a még fideszesebb Fideszt?” – kérdezi Szabó Andrea.
Az átkeretezést kivédendő az ellenzék sulykolhatná, hogy Orbán a hibás (ahogy ezt hatékonyan tette Gyurcsány Ferenccel a Fidesz). Csak a Facebook-adminokon kívül nem nagyon van, aki ezt meg tudja tenni. Megkérdeztük a DK-t, a Jobbikot és a Momentumot, hogy hány tagjuk van a Fidesz letarolta Borsodban és Hevesben, de nem kaptunk tőlük választ.
Kovách Imre szerint a NER-t nagyon széles csoportok azzal fogadták el, hogy hátrébb vonultak a politikától, és jobban elfogadják a társadalmi normaszegést is.
„Lent pedig annyira erős a hagyományos értelemben potenciálisan leginkább elégedetlenek pacifikálása, hogy elfordulnak a politikától. Nem kérdés számukra, hogy támogatják-e vagy nem a NER rendszerét. Helyesebben: a normakövető és nem jól integrált társadalmi csoport (…) ilyen szempontból is követi azzal a normákat, hogy az állam képviselőjére szavaz. Mert számára evidensen a stabilitás a legfontosabb érték. Hiszen ha tovább gyengülne a nyugdíja vagy bármi történne az államtól amúgy egyenlőtlenül kapott ilyen-olyan juttatásával, menthetetlenül a legszegényebb, leginkább dezintegrált csoportba süllyednének le” – értékelte tavaly lapunknak a NER társadalomintegráló erejét Kovách Imre.
De a választás utáni rendőrbéremelés, a titkosszolgálatok Rogán Antal közvetítésével a miniszterelnök alá rendelése arra utal, hogy a Fidesz vezetése számol azzal is, ha a társadalmi stabilitás NER-beli rendszere meginogna.
