Az emberek negyede küszködhet valamilyen hallásproblémával 2050-re, írja az Egészségügyi Világszervezet a hallás világnapja alkalmából kiadott közleményben. Az WHO szerint a fülészet az egyik legelhanyagoltabb egészségügyi terület a világon, a legtöbb országban nehezen jutnak segítséghez a nagyothallók.
A népesség átlagéletkorának növekedése miatt világszerte egyre többen élnek valamilyen hallásproblémával. Az Egészségügyi Világszervezet március 3-án, a hallás világnapján adta ki átfogó jelentését a nagyothallásról és kezeléséről, amire a szervezet szerint sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a kormányoknak.
Már csak azért is, mert a mostani trendek alapján 2050-re csaknem 2,5 milliárd embernek, azaz az emberiség mintegy negyedének lehetnek hallásproblémái. Közülük, írja a WHO, 700 millió embernek orvosi ellátásra vagy hallókészülékre is szüksége lehet.
Fontos a hallásvesztés korai észlelése
A jelentés szerint a hallásproblémák legtöbbször még jól kezelhetők a korai szakaszban. Nagyothalláshoz vezethetnek például olyan gyermekkori betegségek is, amelyek a középfül gyulladását okozzák – védőoltásokkal, nagyobb higiéniával és a gyermekellátás fejlesztésével megelőzhető, hogy ezek visszafordíthatatlan károsodást okozzanak.
A felnőtteknél a nagyothallás elsősorban a nagy zajjal járó munkák, illetve egyes gyógyszerek, az úgynevezett otoxotikus anyagok mellékhatásai okoznak halláskárosodást.
A hallássérülések nagy része az idő előrehaladtával súlyosbodik, ezért kulcsfontosságú a probléma minél korábbi kezelése. Erre azonban sok helyen kevés lehetősége van a betegeknek: a WHO jelentése szerint a legtöbb országban a fülészeti ellátást nem, vagy csak részben tartalmazza az állami alapellátás, és kevés a felvilágosító kampány arról, hogyan előzhetők meg a súlyos hallásproblémák.
Kritikus a szakemberhiány
A szegényebb államokban kritikus a fülész szakorvosok hiánya: a fejlődő országok 78 százalékában egymillió emberre egynél kevesebb fül-orr-gégész jut, 93 százalékában pedig egynél kevesebb hallásspecialista jut egymillió emberre.
A WHO jelentése felhívja a figyelmet arra is, hogy a siketek nagy része nem jut oktatáshoz, a fejlődő országokban egymillió siket emberre legfeljebb egy jelnyelvet használó tanár jut. A jelnyelv mellett a siketek oktatását nagyban segíthetik olyan digitális technológiák is, mint a beszédet írásra fordító alkalmazások.
A szervezet az összes államnak azt javasolja, hogy fordítson több erőforrást a hallásvesztés megelőzésére és kezelésére, valamint a nagyothallók és siketek integrációjára. A WHO számítása szerint ez gazdasági befektetés is lenne, mint írják, minden, a területre befektetett egymillió dollár után 16 millió dollárnyi pluszt eredményezne.
