A lehetséges kártérítések kapcsán az egyes gyártókkal eltérő feltételekben állapodhattak meg az uniós országok a közös beszerzés során. A nyilvánosságra került szerződések alapján viszont lehet elképzelésünk a kártérítési lehetőségekről. Röviden összefoglalva, elég alacsony esélyekkel perelhetnénk sikerrel bárkit is.
Egyre gyakrabban elhangzó kritika, hogy az Európai Unió országainak közös vakcinabeszerzése lassabban megy, mint az USA-ban, vagy mondjuk az Egyesült Királyságban.
A Reutersnek nyilatkozó uniós érintettek szerint az ár mellett a tárgyalásokon a másik fő kérdés az volt, hogy mennyiben lesz felelős a gyártó a terméke esetleges hibáiért, egészségkárosodást okozó lehetséges mellékhatásaiért. Vagy épp, ha – mondjuk – a termék egyáltalán nem hatásos.
A gyártók ugyanis teljes mentességet akartak ez alól a felelősség alól, arra hivatkozva, hogy vészhelyzetben kellett gyorsan kifejleszteniük az oltásaikat. Ezt a mentességet az USA-tól és az Egyesült Királyságtól gyorsan meg is kapták, írta a Politico.
Az EU viszont lényegesen óvatosabb a gyógyszerbiztonság tekintetében általában is, mint mondjuk az USA. Az Európai Bizottság Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatósága már ősszel el is köteleződött amellett, hogy az EU-ban biztosan nem kaphatnak teljes mentességet a gyártók.
Később az is kiderült, hogy egy, a Reutersnek nyilatkozó uniós hivatalnok szerint minden gyártóval eltérő feltételekben egyezett meg az unió. Aminek az ár is függvénye volt, így például a francia Sanofi végül semmilyen felmentést nem kapott a lehetséges kártérítési kötelezettségei alól, mások viszont igen. A Sanofi terméke egyébként végül máig nem készült el, és nem is látszik még pontosan, hogy mikorra készülhet el.
A gyártókkal kötött szerződések viszont nem megismerhetők, az EU a gyártók ellenkezésére hivatkozva nem hozza ezeket nyilvánosságra. Vannak viszont kivételek. Az AstraZeneca és az Európai Bizottság közötti szerződést az olasz RAI oknyomozó újságírói hozták nyilvánosságra, miután a gyártó késlekedni kezdett a szállításokkal.
Emellett Magyarországon megismerhettünk még egy szerződést, a Gulyás Gergely Facebookján képformátumban nyilvánosságra hozott, Magyarország és az orosz gyártó közti vakcinaszerződést. Gulyás még nyilvánosságra hozott egy szerződést, amivel kínai vakcinákat szerzett be az állam, de ott közgazdaságilag indokolatlan módon egy közvetítőcéget akart beiktatni az állam. Ez a közvetítővel kötött szerződés pedig kártérítési szempontból érdemben nem használható.
Kende Tamást, az ELTE Nemzetközi jogi tanszékének docensét kérdeztük arról, hogy a megismerhető AstraZeneca és orosz szerződések alapján mit tudhatunk a kártérítés kérdéseiről. A jogi szakértő szerint az AstraZeneca-szerződésben a mellékhatásokról három fő kitétel szerepel:
- Az államok teljes körben kezelik ezeket az igényeket.
- Ha bárki mégis be tudná perelni a gyártót, azaz eljutna az AstraZenecához a kártérítési igényével, akkor az államok helytállnak az AstraZeneca helyett is.
- És az államok maguk sem érvényesíthetnek semmilyen kártérítési igényt a gyártóval szemben.
Az AstraZeneca ez ügyben még nagy vonalakban annyit vállalt, hogy az iparági jó gyakorlatoknak és a gyógyszerfejlesztési szabványoknak megfelelően járt el.
„Az AstraZenecának gyakorlatilag semmilyen felelőssége nincs ezen a téren, amíg nem járnak el szándékosan súlyosan gondatlanul” – mondta Kende Tamás.
Ebben pedig, elmondása szerint nincs jelentős különbség a megismerhető orosz szerződésben sem.
Az AstraZeneca szerződésében a legtöbb problémára egyébként a bejáratottnak számító „best efforts” rendelkezést használták, magyarázta Kende Tamás. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a gyártónak legjobb tudása és a szakmai standardok szerint meg kell tennie mindent, hogy teljesítse a vállalat feltételeket, de ha ezzel együtt sem sikerül, akkor nem vonható felelősségre.
„Az a benyomásom, hogy a gyógyszergyárak a helyzet tudatában vállalták, hogy szupergyorsan kifejlesztik és legyártják a vakcinákat, de a kapkodó fejlesztés esetleges jogi következményeiért nem vállalták a felelősséget. Azt tehát tulajdonképpen az adófizetők vállalták” – vélekedett a nemzetközi jogi szakértő.
A szállítási feltételek kapcsán egyébként komoly vita volt az AstraZeneca és az uniós országok között. Ugyanis míg az európai szállítások akadoztak, addig a brit rendeléseket lényegesen nagyobb arányban teljesítette a gyártó. Külön botrányt kavart, amikor március közepén, Róma mellett 29 millió adag exportra szánt AstraZeneca oltást talált az olasz rendőrség. Ennek nagyobb részét az Egyesült Királyságba szánták, miközben az addigi uniós vállalásait csak töredékrészben teljesítette a brit‒svéd gyógyszergyártó.
De a szállítási csúszásokra sincsenek érdemi szankciók a megismerhető szerződésekben. „Az EU ezért fenyegethette inkább exportkorlátozásokkal az AstraZenecát”, mondta el Kende Tamás. Az orosz szerződésben is hasonló a helyzet, lényegében nem tud fellépni a magyar kormány, ha késedelmesen szállít az orosz fél, de az orosz szállító több mint 50 további állami ügyfele esetében is valószínűleg teljesen hasonló a helyzet.
Kende Tamás szerint eltérőnek tűnik a gyártók magatartása is a szerződések megkötése után. Ugyanis míg a Pfizer jelentős erőfeszítéseket tett az uniós tagállamokkal kötött szerződések mielőbbi teljesítése érdekében, addig az AstraZeneca inkább oda szállított előbb, ahová drágábban tudta eladni a termékét. A vakcinák piaci ára egyébként várhatóan csak esni fog, ahogy egyre több termék lesz elérhető.
Kende Tamás szerint nem véletlen, hogy Izraelben volt először elég vakcina, hiszen ők a hírek szerint lényegesen többet fizettek az oltásokért. „Úgy kalkulálhattak, hogy a vakcinákért kifizetett jelentősen magasabb összeg is meg fogja érni nekik, ha a lezárások gazdasági költségeit és a kiesett munkaerőt is figyelembe veszik. Azoknak az államoknak viszont, amelyeknek kevesebb pénze volt vagy egyáltalán nem volt pénze oltásokra, a sor végére kerültek.”
Az államot lehetne perelni, csak a kártérítés elég valószínűtlen
Az előbb tárgyalt szerződések a külföldi gyártó és a magyar megrendelő, azaz az állam közti viszonyt tisztázzák. Az állampolgár viszont a magyar állam ellátási kötelezettsége keretében kapja meg az oltást. Ezért megkérdeztük Kende Tamást arról is, hogy ha mégis komoly bajunk lesz valamelyik oltástól, akkor kérhetünk-e mi vagy a rokonaink kártérítést az államtól.
Kende Tamás szerint perelni lehet, csak valószínűleg nyerni nem fogunk. Például azért, mert a magyar állam részéről ez a magatartás nem lesz felróható. A magyar államnak nincs „objektív felelőssége”, úgy járt el az oltásokkal, ahogy ebben a helyzetben általában elvárható. Viszont, ha mégis sikerül kiperelni valamit az államtól, akkor az állam ezt nem fogja tudni továbbhárítani a gyártóra.
„Általában a sikeres gyógyszerpereknél szükséges lenne azt bizonyítani, hogy a gyógyszergyár tudta, hogy a gyógyszere kárt fog okozni, de ennek ellenére pénzt akartak keresni belőle. Ez ezekben az esetekben fel sem merül” – magyarázta Kende Tamás.
A Contergan esetét is felhozta példának, ahol a gyártó sikeresen védekezett azzal, hogy az akkoriban megfelelő iparági standardoknak megfelelően vezette be a készítményét.
