Fu Kong, Kína európai uniós nagykövete szerint az Izrael és a Hamász közötti háború megmutatta a Nyugat kettős mércéjét és azt, hogy Peking szerint a Nyugat egyre inkább eltávolodik a világ többi részétől.
Fu november közepén, nem sokkal az október 7-i izraeli Hamász-terrortámadás után Brüsszelben tartott beszédében kifogásolta, hogy az uniós tagállamok riválisként tekintenek Kínára a globális színtéren. Szerinte ha az eltérő külpolitikai nézetek miatt néznek Pekingre riválisként, akkor Brüsszelnek sok más versenytársa lehet.
„A Közel-Kelettől Afrikáig, Ázsiától Latin-Amerikáig sok olyan ország van, amely egyértelműen nem ért egyet Európával, ha az értékekről van szó. Világosan láthatjuk ezt a Közel-Keleten zajló gázai válságra adott válaszok eltéréseiből” – mondta.
Ezek a megjegyzések jól érzékeltetik Kína hosszú távú céljait, hogy befolyást szerezzen az úgynevezett globális Délen – amelybe olyan országok tartoznak, mint Kína, India, Brazília, Dél-Afrika, Pakisztán, Indonézia és Nigéria –, ahol a nyugati rendszerektől eltérő alternatívákat keresnek.
A véres konfliktusok – Ukrajnában és a Gázai övezetben – megmutatták a palesztinok helyzetével kapcsolatos globális megosztottságot, a civil áldozatok ügyében vélt nyugati képmutatás pedig lappangó sérelmeket hozott a felszínre, amelyeket Peking igyekszik kihasználni.
„Ez hatalmas győzelem Kína számára a globális Dél országaiban, hogy képmutatónak ábrázolhatja az Egyesült Államok Palesztinával kapcsolatos külpolitikáját, ami közvetve hatással van a globális Dél országaiban az ukrajnai háborúval kapcsolatos nézetekre is” – mondta a Szabad Európának Haijun Ma, a marylandi Frostburg Állami Egyetem kínai külpolitikai szakértője.
Amikor Joe Biden amerikai elnök októberben összekapcsolta az Ukrajnának és Izraelnek nyújtott amerikai támogatást – demokráciának nevezve a két országot, amelyek az „elpusztításukra” törő ellenséggel küzdenek –, a fejlődő világban ezt sokan kettős mércének tekintették.
Kína és sok más ország képmutatónak nevezte, hogy a Nyugat elítéli az illegális orosz megszállást Ukrajnában, közben határozottan kiáll Izrael mellett, amely évtizedek óta megszállva tartja a palesztin területek egy részét, és településeket hoz létre Ciszjordániában.
A Fehér Ház az utóbbi időben egyre kritikusabbá vált Izrael gázai katonai hadjáratával szemben, de a globális Dél számos vezetője, akik régóta támogatták a palesztin ügyet, érzékelték a két válságra adott eltérő nyugati reakciót.
Szakértők szerint a nyugati politikának ezek a vélt hiányosságai – amelyeket legutóbb a Gázai övezet elleni izraeli támadás polgári áldozatainak látványa gerjesztett – lehetőséget adtak Kínának, hogy jobb pozícióba helyezze magát Washington globális vezető szerepének alternatívájaként, és alááshatja az Egyesült Államok lépéseit, hogy globális támogatást gyűjtsön Oroszország elszigetelésére és megbüntetésére az Ukrajna ellen indított háború miatt.
Kína az Izrael elleni október 7-i terrortámadás óta békeközvetítőnek mutatja magát, miközben támadja a Nyugatot.
Az ENSZ-ben dolgozó kínai diplomaták és a világszerte helyi nyelven sugárzó kínai állami média bírálatai egyre erősödtek, azt állítva, hogy az Izraelnek nyújtott amerikai katonai támogatás is elősegíti a gázai háborút. Közben Peking növelni próbálta befolyását azzal, hogy azonnali tűzszünetre szólított fel Gázában, és novemberben békekonferenciát rendezett arab és más muszlim miniszterek részvételével.
„Ukrajna esetében is megpróbálták, de most az izraeli–Hamász háborúnál egyértelmű, hogy mit próbál tenni Kína. Elszigeteltnek állítja be a Nyugatot – különösen az Egyesült Államokat –, míg Peking körül ott állnak az arab és afrikai országok a globális Délen” – mondta a Szabad Európának Etienne Soula, a German Marshall Fund Alliance for Securing Democracy kutatója.
Kötéltánc Ukrajnában és Gázában
Kína évek óta igyekszik kiterjeszteni befolyását a globális Délre, újabban pedig a Közel-Keletre koncentrál: márciusban Peking közvetítésével jött létre egy megállapodás, amely helyreállította a kapcsolatokat Irán és Szaúd-Arábia között.
Kína próbál építeni erre a diplomáciai sikerre, és mind Gázában, mind Ukrajnában különböző mértékben próbálja kiegyensúlyozni üzeneteit, bár továbbra is az Egyesült Államok lejáratásán dolgozik.
„Peking Washingtonra akarja hárítani a felelősséget az izraeli–palesztin konfliktusért, és azt demonstrálni, hogy az Egyesült Államok és Európa jelentősen meggyengítette képességét a meglévő világrend fenntartására” – írta novemberben Michael Schuman, az Atlantic Council Kína-elemzője.
Kína nem volt hajlandó elítélni Moszkva háborúját Ukrajna ellen, és támogatást nyújtott Oroszországnak, ami segített túlélni a nyugati szankciókat. Peking diplomatikus távolságot tartott Kijevtől: Hszi Csin-ping kínai vezető csak 14 hónappal a háború kezdete után beszélt közvetlenül Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel.
Közben Kína próbált semleges félként is megjelenni, annak ellenére hogy Hszi és Putyin elnök 2022 februárjában „határok nélküli” partnerséget hirdetett. Peking februárban tizenkét pontból álló javaslatot terjesztett elő az ukrajnai béke érdekében, amelyet a nyugati országok széles körben elutasítottak. Ennek ellenére Kína tavasszal fokozta erőfeszítéseit, és több európai fővárosba, köztük Kijevbe és Moszkvába küldte tárgyalni Li Hui eurázsiai ügyekért felelős különleges képviselőjét.
A találkozók eredménytelenül zárultak, és úgy tűnik, Peking visszalépett a diplomáciai szerepvállalástól, miután a háború már két éve tart, és még nem látszik a vége.
A gázai konfliktus ügyében Kína nem volt hajlandó elítélni az Egyesült Államok és az Európai Unió által terrorszervezetnek nyilvánított Hamászt, és továbbra is kritikus a palesztinokkal szembeni izraeli bánásmóddal kapcsolatban, különösen a polgári áldozatok számának növekedése miatt. A Hamász októberi terrortámadása után, amely legalább 1200 izraeli halálát okozta, Kína első nyilatkozatában mindkét felet önmérsékletre és a „kétállami megoldás” elfogadására szólította fel.
A nyilatkozat azonnali kritikákat váltott ki izraeli és amerikai tisztviselők részéről, mivel csökkenteni próbálta a palesztin terroristák brutalitását: Dzsuval Vaksz, Izrael pekingi nagykövetségének magas rangú tisztviselője erre reagálva azt mondta: „Amikor embereket gyilkolnak, mészárolnak le az utcán, az nem a megfelelő idő arra, hogy a kétállami megoldást szorgalmazzuk.”
Soula szerint Kína azóta óvatosabban fogalmaz üzeneteiben Izraelről, amellyel a háború előtt szoros kapcsolatokat épített ki, és együttérzését fejezte ki a palesztinok helyzete iránt. Peking azonban azóta is igyekszik a globális Dél más vezető országai, például Brazília és Dél-Afrika közös hangját képviselni.
„Nehéz a siker megítélése. Úgy gondolom, hogy Kína arrafelé hajlott, amerre a szél fújt. Ahová a globális többség hajlik, Kína is abban az irányban foglal állást” – mondta Soula.
Szívvel és ésszel
Soula és kollégái az Alliance for Securing Democracynál figyelték a kínai diplomácia és az állami hírügynökségek által az ukrajnai és gázai háborúval kapcsolatban küldött kínai üzeneteket.
Egy februári, Ukrajnáról szóló tanulmány megállapította, hogy a tisztviselők a kínai médiában „retorikai fedezetet nyújtottak a Kremlnek”, annak ellenére hogy Peking hivatalosan semleges félként foglalt állást a konfliktusban.
„A nyugati demokráciák és szövetségeseik gyengítése érdekében Kína megpróbálta elszigetelni ezeket az országokat a globális Délre való hivatkozással. Az ukrajnai háborúval összefüggésben a kínai üzenetek következetesen azt állították, hogy az Ukrajnát támogató országok képmutatók, és közömbösek a világ többi része iránt” – olvasható a jelentésben.
Egy novemberben kiadott, az Izrael és a Hamász közötti háborúval kapcsolatos kínai üzeneteket elemző tanulmány azt is dokumentálta, hogy a kínai állami hírügynökségek hogyan használták globális hálózataikat, különösen Afrikában és a Közel-Keleten, hogy az Egyesült Államokat állítsák be a gázai háború rosszindulatú okozójaként.
Az még nem világos, hogy pontosan mekkora befolyásra tett szert Kína ezekkel a kampányokkal. Míg az izraeli–Hamász háború nehezítette a Nyugat érveit, hogy az orosz invázió veszélyt jelent a jelenlegi világrendre, Peking sem tűnt fel egyik háború esetében sem döntő diplomáciai erőként.
Giulia Sciorati, a London School of Economics munkatársa, aki Kínának a globális Délen betöltött szerepével foglalkozik, azt mondta, hogy bár „Kína sikeresen hangoztatta a globális Dél országainak közös álláspontját”, nem világos, hogy ez a nem nyugati országok de facto vezetőjévé tette-e Pekinget.
„Papíron ez az álláspont megfelelhet a globális Dél vélt prioritásainak, de kiderült, hogy összességében nem volt elegendő a globális Dél országai számára, amelyek közül sokan azt szerették volna, ha Kína jelentősebb szerepet vállal a béketárgyalásokon” – mondta a Szabad Európának.
A közvélemény-kutatások is árnyaltabb képet festenek arról, hogy miként alakul Kína kampánya a globális Dél megnyerésére.
Miközben a nemrég végzett közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy számos nyugati országban nő a Kína-ellenesség, a jelek szerint Peking narratívája is visszhangra talál a globális Délen, ahol a Nyugatnak nem sikerült támogatást szereznie a Moszkva elleni szankciókhoz olyan országoktól, mint India és az öböl menti országok.
Az Európai Külkapcsolati Tanács (ECFR) február végén közzétett felmérése szerint a nyugati országokban a megkérdezettek nagy többsége támogatja Ukrajnát, míg a globális Délen kevésbé támogatják a háború folytatását, inkább elfogadják Moszkva sérelmeit, és gyanakvók a nyugati vezetők indítékait illetően.
Az ECFR novemberben közzétett, 21 nyugati és nem nyugati országot érintő közvélemény-kutatása azonban azt állapította meg, hogy az emberek elvesztették a nyugati politikába vetett hitüket, helyette inkább egy „à la carte megállapodást” támogatnának, amelyben kormányaik a kérdéses problémától függően választhatják ki, melyik nagy szereplővel kívánnak együttműködni, ahelyett, hogy egyértelmű geopolitikai blokkokba lennének bezárva.
A Frostburg Állami Egyetem munkatársa, Ma szerint a kínai külpolitika a következő években kihívásokkal szembesül, mivel a globális Dél megnyerésében valószínűleg nagyobb konkurenciát kap az Egyesült Államok és az EU részéről, de nincs garancia arra, hogy Kína „elveszíti újonnan szerzett befolyásának egy részét, ha a Nyugat képes lesz újra megerősödni”.
„Először is: ha Kína egyszer nyer, akkor megszilárdul, sőt még terjeszkedhet is. Másodszor: még ha a Nyugat vissza is tér, és újra megerősödik, időbe telik a hitelesség visszaszerzése és az erőforrások átcsoportosítása” – mondta.
