A legkisebbek kerülnek be legnagyobb arányban a gyermekvédelmi szakellátásba, de már annyira feltorlódott a számuk, hogy a csecsemőotthonokban is egyre nehezebb a munka. Főleg, hogy a munkaerőhiány ezt az intézménytípust is erősen érinti.
Korábban írtunk arról, hogy az egyre kevesebb megszülető gyerekből is egyre több kerül szakellátásba. Akkor a már nagyobb gyerekek befogadására alkalmas gyermekotthonokban uralkodó körülményeket tártuk fel a most már krónikus munkaerőhiánytól szenvedő gyermekvédelmi szektorban.
Ezúttal arról kérdeztük a rendszerben dolgozókat, hogyan alakul a legkisebbek sorsa a nagyobb beáramlás nyomán. A három év alattiak a legveszélyeztetettebbek, ebben a korcsoportban a legmagasabb a gyermekvédelmi szakellátásba kerülők aránya. 2024-ben a KSH adatai szerint az összes szakellátásba bekerülő 5972 gyerek harmadát adták a két év alattiak.
„Már csak azon van az otthon, hogy helyet szorítsunk egy babának”
Megkérdezett forrásaink névtelenül nyilatkoztak, de mindegyikük aktív státuszban dolgozik a gyermekvédelmi rendszer valamelyik területén. Van gyám, van, aki csecsemőotthonban dolgozik, és van nevelőszülő.
„Fejetlenség és kapkodás van mindenütt, mert egyre több baba érkezik be és egyre kevesebb szakember jut rájuk. Sokszor úgy érzem, hogy szinte már csak azon van az otthon, hogy valahogy helyet szorítson egy-egy babának. Emiatt egy csomó olyan dolgot, ami a gyerekek személyiségfejlődéséről szólna, már egyszerűen elengedtünk. Ha nem lennének elképesztő hivatástudattal rendelkező emberek az otthonokban, már csak az etetésről és az altatásról szólna az egész” – meséli egy hazai csecsemőotthonban dolgozó forrásunk, aki névtelenséget kért. A cikkben Andreának nevezzük.
Arról már egy évvel ezelőtt is beszélt Illésné Áncsán Aranka – aki negyven éve dolgozik a gyermekvédelemben –, hogy sok csecsemő hónapokra a kórházban ragad a bezárt gyermekotthonok és a kevés nevelőszülő miatt, nagyon sok gyerek vár gondozási helyre. Ezt erősíti meg egy évvel később csecsemőotthonban dolgozó forrásunk, kiegészítve azzal, hogy most már iszonyatosan magas a beérkező megkeresések száma, és azóta náluk is várólistát kellett bevezetni az érkező babáknak. Ráadásul az alacsony személyzeti létszám miatt az ellátás formája is megváltozott. „A szakellátóhiány miatt sokszor előfordul, hogy már az adminisztrációs feladatok ellátására hivatott kollégáknak is részt kell venniük néha a gondozásban, mert csak így oldható meg a folyamatos felügyelet” – meséli Andrea.
A gyermekotthonból jár ki szoptatni
A jogszabály szerint 0–3 éves koruk között lehetnek a gyerekek a csecsemőotthonban. Ettől hatéves korig lehet eltérni, amennyiben a lakó valamilyen egészségügyi problémával küzd, vagy még az otthonban élnek a kis testvérei. „Nagyon nem szerencsés eleme a rendszernek, hogy van ez a 0–3 éves korig tartó felállás, után pedig azonnal a 3–18 évesek számára fenntartott intézmények. Persze ha a gyermek bekerül egy kis létszámú lakásotthonba, az tud családias lenni, de egy nagyobb intézményben már komoly következményei lehetnek, amikor négyévesek kerülnek egy légtérbe 15-16 éves kamaszokkal” – mondja Andrea.
Forrásunk szerint a csecsemőotthonok az elmúlt másfél-két évben már létszámon felül működnek, és várólisták alakultak ki. „A feltorlódás miatt már folyamatosan azt kell néznünk, hogy ki kerül ki az otthonból, és kit tudunk a megüresedő helyre felvenni. Minél több gyerek van egy csoportban, annál inkább elmarad a személyes idő, és az etetésre, tisztálkodásra szűkülnek le a mindennapok. A testvéri kapcsolattartás, vagyis hogy találkozzanak a nem velük egy korcsoportba tartozó testvéreikkel, tapasztalataim szerint már szinte egyáltalán nem valósul meg” – számol be a férőhely- és munkaerőhiány következményeiről Andrea.
Legtöbbször hátrányos helyzetű, szegény családból kerülnek be a babák a csecsemőotthonokba, de Andrea szerint számtalanszor előfordul, hogy a szülők maguk is a gyermekvédelmi szakellátásban cseperedtek fel.
A Szabadon korábbi adásában bemutatott Kinga és Franciska története is hasonló. Mindketten a gyermekotthonban lettek várandósak, bár gyermekeik elkerülték a szakellátást. Franciska ma is egyedül neveli kislányát, Kinga pedig az örökbeadás mellett döntött. Számos sorstársuk gyermekének viszont nem ez a sors jutott. „Ez erősen mutatja, hogy mennyire nem képes a rendszer kiugrási lehetőséget adni az önálló életre. Előfordult az is, hogy a gyermekotthonban élő fiatalkorú édesanya a csecsemőotthonba ment át szoptatni a kisbabáját. Ha ez nem vészcsengő, akkor nem tudom, mi az.”
Sokszor öt-hat gyerek jut egy nevelőszülőre
Egy másik forrásunk egyik szülőjének szintén volt intézetis múltja, aztán maga is gyermekotthonban és nevelőszülőknél cseperedett, aztán a szociális szférában diplomázott és helyezkedett el, végül nevelőszülővé vált – nevezzük őt Annának. Anna úgy látja: a most beáramló gyerekek jó része halmozottan hátrányos helyzetű környezetből érkezik, ennek oka pedig sok egyéb mellett az életviszonyaikból adódó tervezhetetlenség. Ennek viszont komoly következményei vannak: „Az elhanyagoló és gyermekét nevelni nem tudó szülők mellől folyamatos a gyermekek kiemelése, emiatt egyrészt megfosztják a szülőt a gyermek után járó családi pótléktól, másrészt bekerül a rendszerbe egy olyan gyerek, akinek már csak a létezése is rengeteg szakember munkáját igényelné. Az pedig nincs.”
A nevelőszülői rendszerre is erősen rányomja a bélyegét a nagyobb beáramlás. „Hatványozottan jelennek meg az SNI-s, ADHD-s és egyéb, akár nagyon súlyos mentális problémával küzdő gyerekek. Nekik speciális ellátásra, rengeteg figyelemre és törődésre lenne szükségük, de sajnos egyrészt kevés a felkészült nevelőszülő erre a problémára, másrészt sokszor tapasztalható, hogy több, fenti problémával diagnosztizált gyerek kerül olyan befogadó családba, ahol már öt-hat gyerek nevelkedik.”
Anna szerint ez a rendszer másik óriási hibája. A KSH adatai szerint 2023-ban az összesen 5811 nevelőszülő legalább húsz százaléka nevelt ötnél több, gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyereket. „Szakemberként úgy ítélem meg, hogy ebben a társadalmi és gazdasági helyzetben hat gyermek nevelése – sok esetben olyan szülőknél, akik végzettség nélkül (a nevelőszülői OKJ-t ne nevezzük annak), megfelelő tudás és szakértelem hiányában gondoskodnak sok esetben hasonló helyzetből érkező gyermekekről – több mint felelőtlenség. Még hat saját, egészséges gyermek nevelése is komoly kihívás lehet egy család számára, de a szakellátásba soha nem egészséges, boldog, csillogó szemű gyermekek érkeznek.”
Hozzáteszi: sok gyerek több nevelőszülői családnál is megfordul felnőtté válásáig, ami többek között az eddig említett körülmények logikus következménye.
Anna saját nevelt gyerekei sorsáról is beszámol. „Az egyik gyermekem tizenegy évesen került hozzám. A hetedik nevelőszülő vagyok az életében, miközben több alkalommal haza is gondozták. Ismerek olyan gyereket, aki a tizedik nevelőszülőt »fogyasztja«, és nincs tízéves, és olyat is, akinek az egész életét intézményi keretek között kell leélnie a sérült pszichéje miatt, amit a szülők szerhasználata okozott. Szinte minden gyermek esetében megfigyelhető a kötődési zavar (ez később a saját kapcsolataira, házasságára, szülői viselkedésére is hatással lesz), a megfelelési kényszer, az örökös kudarc érzése, a félelem, a harag, a motiválatlanság. Ám minden negatívum ellenére vannak sikertörténetek is, mert egy jó nevelőszülő igenis csodákra képes. Szerencsére látok ilyeneket is nap mint nap, bár valóban nagyon elenyésző ez a szám a nagy összeshez képest.”
