A soros uniós elnökséget ellátó svéd kormány azt tervezi, hogy konferencián mutatja be a Magyarországgal szembeni jogállamisági eljárások folyamatát és eredményeit. Ebben a félévben egészen biztosan ismét szó lesz a tagállamok körében a magyar demokráciáról, sőt az illetékes svéd miniszter azt mondta az Európai Parlamentben, hogy amíg nincs megoldás, ez nem is fog lekerülni a napirendről.
Az EP Állampolgári Jogi-, Bel- és Igazságügyi Bizottsága előtt két órán belül három svéd miniszter is megjelent, akik a hozzájuk tartozó területeken tervezett folyamatokról adtak számot. Ebben a félévben ugyanis a svéd kormány tölti be az EU soros elnöki tisztét, akik a csehektől vették át a feladatot, és majd a spanyoloknak adják tovább. Magyarország szempontjából különösen a migrációval, illetve a jogállamisággal foglalkozó miniszter beszámolója volt fontos és érdekes. Olyannyira, hogy utóbbi, Jessika Roswall meghallgatása során a szemtanúnak az volt az érzése, hogy itt tulajdonképpen Orbán Viktor és kormányának ismételt értékelése zajlik.
Jessika Roswall azzal kezdte, hogy vannak jogállamisági problémák, „de nem habozhatunk, ha cselekedni kell”. Hozzátette: nagyon biztatónak tartja, hogy a kondicionalitási mechanizmus már hatékonynak bizonyult. Ez az az eljárás – amelyet más néven jogállamisági eljárásnak is neveznek –, amelyet eddig csak Magyarország esetében élesítettek azért, mert az uniós források elköltését veszélyben látja az EU. Ezt a tagállamok tavaly decemberben meg is erősítették, annak ellenére hogy a magyar parlament a megelőző két hónapban számos korrupcióellenes és az átláthatóságot javító intézkedést fogadott el. Az Európai Bizottság értékelésében azonban megállapította, hogy ezek a lépések részben eltértek attól, amiket Magyarország korábban vállalt, részben pedig elégtelenek. Így a tagállamok döntöttek 6,3 milliárd euró uniós forrás befagyasztásáról, és a feltételek teljesítéséig nemcsak az 5,8 milliárd eurós helyreállítási alapot, hanem a több mint 22 milliárd eurós hétéves költségvetési forrásokat blokkolták.
Másrészt Magyarországgal – és Lengyelországgal – szemben már közel négy éve folyik az alapszerződések hetes cikkelye szerinti eljárás, amellyel kapcsolatban Jessika Roswall azt mondta, hogy „folytatjuk az eddigi munkát, miközben nyílt, konstruktív párbeszédet tartunk fenn mindkét érintett országgal”. A miniszter bejelentette azt is, hogy májusban Stockholmban szimpóziumot tart majd a svéd kormány a jogállamisággal kapcsolatos ügyekről, „amelynek köszönhetően szélesebb közönséghez is eljuthatnak ezek a kérdések”.
Ehhez kapcsolódóan: Transparency International: A korrupció átszövi a magyar államszervezet működését
Az EP-képviselők hol indulatosabban, hol visszafogottabban kérték számon a tagállamokat tömörítő tanácson, hogy meddig tűri még a magyar kormány intézkedéseit, hogyan próbálnak továbblépni az egyszerű meghallgatások időszakán a hetes cikkely kapcsán. Eddig ugyanis még csak az eljárás azon kezdeti szakaszában vagyunk, amikor a felhozott kifogásokról eszmecserét tartanak a miniszterek. Magyarország kapcsán azonban az a helyzet, hogy időről időre olyan újabb fejlemények vannak, amelyek újabb meghallgatásokat tesznek szükségessé, emiatt a régóta fennálló problémák ügyében nem tudnak haladni. A folyamat bírálói azt hangoztatják, hogy a tanácsban minősített többséggel ajánlásokat lehetne elfogadni, amelyek teljesítésére a magyar kormánynak határidőt szabnak, mielőtt ezeket értékelnék és esetleg – immár egyhangúlag – szankciókról, például a szavazati jog felfüggesztéséről döntenének.
A svéd kormány tervei szerint majd március-április környékén fog eldőlni, hogyan folytatják az eljárást. Roswall igyekezett megnyugtatni a képviselőket, mondván, hogy a folyamat „nem akadt el, napirenden van”, és szeretnék a munkát folytatni.
„Nagyon fontos ez a téma a svéd soros elnökség számára, vagy meghallgatás lesz, vagy tájékoztató jellegű ülés, de még nincs döntés. Kérdés, hogy közben mi történik. Amíg a helyzet változatlan, addig napirenden marad a téma” – jelentette ki az Európa-ügyi miniszter.
Később Jessika Roswall arról is beszélt, hogy az EU nem tolerálhatja azokat a tagállamokat, amelyek megsértik az alapértékeket. Úgy fogalmazott, hogy „ha az EU hiteles akar lenni, akkor a jogállamiság és az alapjogok betartása alapvető követelmény”.
Nemcsak a jogállamiság, hanem a migráció kezelése terén is várhatók fejlemények ebben a félévben. Az általános várakozás az, hogy még ebben a jogalkotási ciklusban elfogadják az új menekültügyi és migrációs törvényt. Ez számos különböző jogszabályból áll, amelynek néhány elemében már megegyeztek, vannak ezen túl kevésbé problémás és erősen vitatott területek. Maria Malmer Stenergard svéd migrációs miniszter úgy rögzítette az alapelveket, hogy az EU-nak a rászorulók számára védelmet kell biztosítania, és ki kell toloncolni azokat, akiknek nincs jogalapjuk arra, hogy az unióban tartózkodjanak.
„Meg kell védeni a határokat, fel kell lépni az illegális bevándorlással szemben, és meg kell akadályozni, hogy bárki politikai célokra használja a migrációt” – jelentette ki Stenergard. Azt is hangsúlyozta, hogy a svéd kormány nem támogatja a menedékkérők kötelező szétosztását, de egyfajta szolidaritási mechanizmust mindenképpen szükségesnek látnak annak érdekében, hogy ne kelljen újra belső határokat létrehozni.
Ebben a vitának azonban magyar szempontból volt két nagyon érdekes felszólalás. Charlie Weimers, a Svéd Demokraták és Tom Vandendriessche, a belga Flamand Érdek EP-képviselője egyértelműen kijelentette, hogy kvótarendszerre, a menekültek elosztására van szükség a terhek arányosabb viselése érdekében. Márpedig ez az, amiről a magyar kormány hallani sem akar. Mindkét politikai párt a Fidesz közeli szövetségesének számít Európában, a magyar kormánypárt szívesen látná ezt a két, egyébként EU-szkeptikus, radikális pártot nagy európai jobboldali koalíciójába – ha lesz. Azonban jelentősen megnehezíti a koalíciókötést és a programok összehangolását, ha ilyen alapvető kérdésben egymással ellentétesek az álláspontok.
