Évtizedek óta létezik az EU-ba irányuló migráció legális szabályozása, azaz harmadik országok állampolgárainak van lehetőségük arra, hogy az EU-ban telepedjenek le, igaz, ezek a szabályozások időnként meglehetősen szigorúak. A jogalkotók ezek enyhítésével, új lehetőségek megteremtésével szeretnék elérni az illegális migráció csökkenését.
Amikor a bevándorlásról van szó, a vita nagyon hamar az illegális bevándorlás felé, annak szabályozása irányába terelődik. Nem véletlenül: a migrációnak ez a látványosabb, sokakat foglalkoztató, aggasztó és a politikusok által előszeretettel emlegetett része, amelynek jogi kereteit egyébként hosszú évek óta nem sikerül megújítani. Jelenleg ott tartunk, hogy a 2013-as, úgynevezett Dublin III. rendelet van érvényben, amelyről viszont kiderült, hogy válsághelyzetben csődöt mond. Bár van elmozdulás a jogalkotás terén, amelynek központi elemei az erős határvédelem és a hatékony visszaküldés, még mindig nem lehet tudni, mikor váltja fel az új törvény a régit.
Ugyanakkor létezik legális migráció is, amelyről már sokkal kevesebbet vitatkoznak a tagállamok, és amelyre vonatkozóan szabályozás is létezik. Sőt, ezen a téren nemhogy szigorítana, de hamarosan enyhít az EU, azaz a bevándorlókra nézve kedvezőbb szabályokat léptet életbe.
A legális migráció szabályozását elsősorban az öregedő európai társadalmak tették szükségessé. Európa jelentős demográfiai változásokkal néz szembe, a népesség gyorsan öregszik, miközben a születési arányszám alacsony. Így a nyugdíjasok 2050-re várhatóan az EU lakosságának körülbelül egyharmadát teszik majd ki. Ennek jelentős társadalmi és gazdasági következményei lesznek, beleértve az egészségügyi ellátás és a szociális szolgáltatások iránti kereslet növekedését, az alacsonyabb termelékenységet és a magasabb közkiadásokat.
Ezeknek a kihívásoknak a kezelése érdekében az Európai Unió tulajdonképpen kifejezetten ösztönzi a legális migrációt a munkaerőhiány kezelése, a szakképzettségi hiányosságok pótlása és a gazdasági növekedés fellendítése érdekében.
Ehhez kapcsolódóan: Migrációs versenyfutás az idővel – magyar ellendrukkerekkel
Kék kártyával
Ennek eszköze az uniós kék kártya, amelyet a magasan képzett munkavállalók számára hoztak létre. A kék kártya olyan munkavállalási és tartózkodási engedély, amely lehetővé teszi nem uniós állampolgárok számára, hogy egy uniós tagállamban dolgozzanak és éljenek, feltéve, hogy diplomával vagy azzal egyenértékű képesítéssel, valamint egy minimális fizetési küszöböt elérő állásajánlattal rendelkeznek. A szabályozás már jó néhány éve működik, azonban olyan szigorúnak bizonyultak a feltételek, hogy csak nagyon kevesen tudták ténylegesen kihasználni, a tagállamok legfeljebb ezres nagyságrendben bocsátottak ki kék kártyát évente. Éppen ezért felülvizsgálták és módosították a szabályokat. Az új rendelkezések 2023 végétől lépnek életbe, az állásajánlat időtartamát minimum egy év helyett hat hónapban határozzák meg, a minimum fizetési küszöb is csökken, méghozzá a foglalkoztatás helye szerinti ország éves bruttó átlagkeresetének száz százalékára. A kék kártya legfeljebb négy évig érvényes, de megújítható. Könnyítést jelent az is, hogy a kártyabirtokosok magukkal hozhatják családtagjaikat az EU-ba.
…és kék kártya nélkül
Azok számára, akik nem jogosultak a kék kártyára, választható az összevont engedély is. Ez egy kombinált munkavállalási és tartózkodási engedély, amelyet legfeljebb két évre állít ki az az uniós ország, ahol a nem uniós állampolgár dolgozni és élni fog. A kék kártyához hasonlóan ennek az engedélynek a szabályozását is felülvizsgálják, ez a folyamat azonban még nem zárult le. Annak érdekében, hogy az EU vonzóbbá váljon, a jelentkezési folyamatot négy hónapról kilencven napra javasolják csökkenteni. Azon kérelmezők esetében, akik már rendelkeznek engedéllyel, vagy akiket uniós tehetséggondozási partnerségen keresztül választottak ki, a folyamat 45 napra csökkenthető.
Az engedély a továbbiakban nem lesz konkrét munkáltatóhoz kötve, lehetővé téve a munkavállalók számára, hogy munkahelyet váltsanak, megkönnyítve a munkaerő összeegyeztetését és csökkentve a munkavállaló kizsákmányolással szembeni kiszolgáltatottságát. A munkavállalók akár kilenc hónapig is megtarthatnák az összevont engedélyt, amennyiben elveszítenék a munkájukat. A folyamat jelenleg ott tart, hogy hamarosan megkezdődnek az intézményközi tárgyalások – a tagállamok, a bizottság és az Európai Parlament részvételével – a törvény végleges formájáról.
Annyit már ki lehet jelenteni, hogy a felülvizsgált összevont engedély szinte minden, EU-n kívüli munkavállalóra és családjukra, munkával rendelkező hallgatókra, idénymunkásokra és menekültekre vonatkozik majd. Azok azonban, akik menedékkérelem elbírálására várnak, nem igényelhetik az összevont engedélyt, és nem vonatkozik az egyéni vállalkozókra sem.
Ehhez kapcsolódóan: Tíz év, 26 ezer halott a Földközi-tenger migránstemetőjében
Ezenfelül 2003 óta létezik a huzamos tartózkodási engedély intézménye. Ez lehetővé teszi a nem uniós állampolgárok számára, hogy határozatlan ideig maradjanak és dolgozzanak az EU-ban. Ez az eszköz az EU-n kívüli polgárok legális migrációjának és integrációjának eszköze. Miután a kérelmező megkapta, szabadon mozoghat és dolgozhat az EU-n belül.
Az új szabályozásról szóló egyeztetések során az Európai Bizottsággal egyetértve az Európai Parlament a jogosultsághoz szükséges tartózkodási feltételt három évre kívánja csökkenteni, valamint a menekülteket és más, akadályokkal szembesülő csoportokat is be kíván vonni. Az új szabályok az uniós polgárokkal egyenlő bánásmódot biztosítanának olyan területeken, mint a foglalkoztatás, az oktatás és a szociális juttatások. Azok a gyermekek, akiknek szülei huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, születési helyüktől függetlenül automatikusan ugyanazt a státuszt szereznék meg.
Néhány csoportot kizárnak ebből a lehetőségből, például azokat, akik tanulnak vagy szakképzést végeznek, vagy kizárólag ideiglenes okokból tartózkodnak az EU-n belül, például bébiszitterként.
Ehhez kapcsolódóan: Az EU több embert küldene vissza Afrikába, a Közel-Keletre és Ázsiába
Takarító diplomások
Visszatérő probléma a képesítések elismerése. Ez sok esetben még unión belüli munkavállalás esetén is okoz gondot. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a különböző tagállami munkaadók nem feltétlenül ismerik el a másik EU-s ország hatósága által kibocsátott képesítést. A bevándorlókkal kapcsolatban az egyeztetések során az Európai Parlament azon az állásponton lesz, hogy „a nem uniós állampolgárok által egy másik uniós országban megszerzett szakmai képesítéseket, valamint készségeket és kompetenciákat ugyanúgy elismernék, mint az uniós polgárokét”. Ahogy előbb utaltunk rá, ez nem lesz egyszerű. Az EU területén kívül szerzett képesítések elismeréséről az egyes tagállamok dönthetnek – áll a javaslatban.
Sokatmondó adatsor, hogy 2019-ben a magasan képzett bevándorlók körülbelül 48 százaléka dolgozott alacsony vagy közepesen képzett munkakörben, szemben az uniós polgárok mindössze húsz százalékával. A leggyakoribb elfoglaltság a takarító vagy a háztartási kisegítő, miközben a programozócégek 62, az építőipari cégek 43 százaléka számol be munkaerőhiányról.
Szintén a gyakorlathoz alkalmazkodó elképzelés, hogy a tagállamok a huzamos tartózkodás engedélyezése előtt megkövetelhetnek bizonyos szintű nyelvtudást – de ilyen esetekben ingyenes tanfolyamot kell biztosítaniuk.
