Hriszto Grozev bolgár oknyomozó újságíró sürgette a nyugati hírszervezeteket, hogy hívják vissza Oroszországban dolgozó újságíróikat. Szerinte a helyszíni tudósítók értékét felülmúlja annak kockázata, hogy a Kreml elfogja és eszközként használja őket a fogolycseréknél.
„Ez egy olyan időszak, amikor az Oroszországból származó információkat nem lehet tisztességesen közzétenni” – mondta Grozev a bolgár közszolgálati televíziónak, a BNT-nek adott, augusztus 10-én bemutatott interjújában.
„Ezért nagyon csekély a helyszíni tudósítások hozzáadott értéke ahhoz a kockázathoz képest, hogy letartóztatják újságíró-kollégáinkat, és cserealapeszközzé teszik őket fogolycserékhez.”
Azt követően beszélt erről, hogy augusztus 1-jén az Egyesült Államok, Németország és más nyugati államok, valamint Oroszország és Belarusz nagyszabású cserét hajtott végre a fogvatartottak és bebörtönzöttek között.
A BNT és a CNN mellett mások is beszámoltak arról, hogy Grozev részt vett a fogolycseréhez vezető előzetes tárgyalásokon, amit közvetve megerősített több interjúban.
Oroszország nyolc, Nyugaton bebörtönzött foglyot kapott vissza, köztük a Szövetségi Biztonsági Szolgálat egy tagját, akit Németországban gyilkosságért ítéltek el. Cserébe 16 embert engedtek szabadon orosz és belarusz börtönökből. Köztük volt Evan Gershkovich, a The Wall Street Journal újságírója és Alszu Kurmaseva a Szabad Európától, mindketten amerikai állampolgárok.
A 32 éves Gershkovichot 2023 márciusában vették őrizetbe Oroszországban, miközben Jekatyerinburgban volt riportúton. Júliusban 16 év börtönbüntetésre ítélték kémkedés vádjával, ezt az Egyesült Államok és munkaadója, a WSJ egyaránt visszautasította.
A 47 éves, kétgyermekes Kurmasevát 2023 októberében tartóztatták le Kazanyban. Először azzal vádolták, hogy nem regisztrálta magát külföldi ügynökként az újságírók, civil társadalmi aktivisták és mások elhallgattatását célzó orosz törvény alapján. Később megvádolták hazugságok terjesztésével is az orosz hadseregről – a vádakat ő és a Szabad Európa is tagadta –, majd hat és fél évre ítélték.
„A külföldiek letartóztatása Oroszországban előre eltervezett – mondta Grozev. – Az a cél, hogy fogolycserealapként használják őket. A The Wall Street Journal munkatársai kiterjedt nyomozást folytattak; ennek eredménye gyakorlatilag bebizonyította, hogy Evan letartóztatása tervezett művelet volt – nem valami állítólagos kémelhárítás eredménye valaki ellen, aki titkos információkat gyűjt.”
„Azt tervezték, hogy letartóztatnak valakit, aki ilyen státuszban van, mert tudták, hogy ez komoly ügy lesz az Egyesült Államokban.”
Grozev elmondta, hogy a fogolycserére szánt személyek listája változott az évekkel ezelőtt kezdődött tárgyalások során.
„Az eredeti listát 2022 elején állították össze. Természetesen a szabadon bocsátandó orosz ellenzékiek között Alekszej Navalnij volt a központi figura. (…) A másik oldalon a kulcsfigura Putyin saját bérgyilkosa, Vagyim Kraszikov volt. Mindkét oldalon további négy embert adtak hozzá a listához. Az eredeti lista öt az öthöz volt a kicserélendő foglyok számát tekintve” – tette hozzá.
2023 folyamán „mindkét oldal nyolcasra bővítette a listát. Ezen orosz részről nagyrészt ugyanazok szerepeltek, akiket végül szabadon engedtek – természetesen Alekszej Navalnij kivételével”, aki meghalt egy távoli orosz börtönben, mielőtt a cserét véglegesítették volna.
Grozev szerint Berlinben tartották fogva a Kreml számára legfontosabb „alkualapot”, Kraszikovot, akit gyilkosságért életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek.
A németeket annyira feldühítette Navalnij halála, hogy „egy lapra tettek fel mindent az Oroszországgal folytatott tárgyalásokon” – folytatta Grozev.
„A németek azt mondták: elvetjük az elképzelést, hogy a fogolycsere egy az egyhez történjen, szimmetrikus legyen. Mostantól azt akarjuk, hogy Vagyim Kraszikov szabadon bocsátásához gyakorlatilag az összes, orosz börtönökben fogva tartott nagy nevet engedjétek szabadon – azokat az orosz ellenzéki személyiségeket, akik szót emeltek az ukrajnai háború ellen.”
„Így változott a lista – hat-hét orosz ellenzéki neve került rá. A tárgyalások utolsó szakaszában nem vettem részt, de tudom, hogyan alakultak. A német kormány nagyon dühös volt, kész volt felmondani minden megállapodást Oroszországgal. Végül több embert sikerült kiszabadítaniuk, mint amennyit az elején lehetségesnek tartottak.”
